Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-14 / 33. szám
Festékszag, színfalak, asszisztensek, rendező, felvét elvezető, kamerák ... A kellékes egy vödör sarat tesz le Juraj Kukura elé, bekeni cipőit, s a művész a rendező instrukciói alapján három lépést tesz a tiszta padlón, majd tétovázva balra fordul. A felvétel sikerült, a nyomok „élethüek‘ — mégis ismétlésre kerül sor. A rendező szerint túl sok volt a sár a cipő orrán, s így esetleg a képernyőről nem tűnik majd természetesnek a másodpercekig tartó jelenet. Feltörlik a padlót, újra besározzák Kukura cipőit, kattan a felvételt jelző kis fekete csapó, s az operatőr kamerája követi a lépéseket. A rendező, Jozef Zachar ezúttal elégedett. A kolibai filmstúdióban — Juraj Kukura főszereplésével — készül a Ha- gara mérnök hét rövid esztendeje című háromrészes tv-film, amelyet a februári győzelem 30. évfordulója alkalmából mutatnak be. Az alkotás középpontjában a fiatal Hagara mérnök áll, aki a főiskola elvégzése után a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű építéséhez kerül. Rádöbben szakmabeli tapasztalatainak hiányosságára, új emberekkel találkozik, magánéletében is alapos változás következik be. A film operatőre Vladimir Ondruä. A forgatás szünetében megkértem őt: beszéljen pályakezdéséről és munkájáról. — Festői környezetben nőttem fel, Terchová és a vrátnái völgy mély nyomot hagytak emlékezetemben. Már gyermekkoromban sok filmes járt felénk, s én mint fiatal srác mindig rácsodálkoztam munkájukra. Egy alkalommal prágai filmesek készítettek külső felvételeket a B-ák- ció című filmhez. Tudom, akkor gondoltaik először a filmezés szépségére. 2ilinában érettségiztem, majd asz- szisztensként dolgoztam a Kolibán. 1972-től vagyok önálló operatőr, közben a jogot is elvégeztem. Első munkáim közül szívesen megemlítem az Oöovái pasztorálét, A sebechlebyi zeRégi barát — új szerep nészeket, a Nyugtalan szerelmet és a Tíz százalék reményt. — Legjelentősebb alkotása — tudtommal — mégis A nagy fekete hegy, amely eddig három dijat is kapott. Az elsőt a cseh és a szlovák filmek fesztiválján, majd a budapesti nemzetközi sportfilmfesztivál nagydíját, legutóbb pedig a Szlovák Drámai Művészek Szövetségének díját az év legjobb hazai dokumentumfilmléért. — Nem vagyok született hegymászó, csupán a Magas-Tátra csúcsait másztam meg, mikor arra vállalkoztam, hogy rendezőként és operatőrként FrantiSek Dostál kollégámmal elkísérem Ivan Gálfy expedícióját Nepálba. Hegymászóink az 1973-as sikertelen próbálkozás ellenére tavaly újra elhatározták, hogy „felverekedik magukat“ a Himalája egyik legmagasabb csúcsára, a 8481 méter magas Maka- lura. Az expedíció tagjaival: Ivan Fiolával, Milan KriSSákkal, fán Cervinká- val, Michal Orolínnal, Vladimír Pet- ríkkel, Jozef Psotkával, Sylvo Tallo- val, Milan Pelccel és Karol Schuberttal együtt a magasfokú technikai és fizikai felkészülés után február 17-én szálltunk fel Prágában a repülőgépre, s Athénon, Kuwaiton és Delhin keJelenet a Hagara mérnök hét rövid esztendeje című tv-filmböl; jobbra Ju. raj Kukura > > : & VLADIMÍR ONDRUS ÖNMAGÁRÓL ÉS MUNKÁJÁRÓL resztül érkeztünk meg Nepálba, az Alpok és a Himalája lábaihoz, ahol 265 hegyi hordár szolgálatát vettük igénybe. Az expedíció a Makalu meghódításáig öt tábort vert le. Az elsőt március 20-án 5750 méter, az utolsót pedig 7830 méter magasságban. Két íelvevőgéppel dolgoztunk 7000 méter magasságig 35 mm-es kamerával készítettük a felvételeket, a csúcson — amelyre május 24-én jutott fel M. KriSSák, K. Schubert és M. Pelc — viszont a könnyebb, 16 mm- es felvevőgépet használtuk. Azt hiszem, nem mondok újat, de a hegymászás életre-halálra szóló szerelem. Ferko Dostál kollégám 14, én pedig 16 kilóval lettem könnyebb, de amint látja, azóta újra a régi formámban vagyok. Ám annyi biztos: egy ideig nem fogok konzervet fogyasztani. Mindannyian elégedettek vagyunk, hiszen a megterhelő munka, vállalkozásunk nem volt hiábavaló, mert a film művészi elismerést nyert, sportolóink pedig örökre beírták nevüket a hegymászás történetébe. Hat hónapig tartott az utunk, ebből 72 napot vett igénybe a nagy fekete hegy meghódítása. Csipkézett hegygerincek, ködgomo- lyagok nehezítették munkánkat, a magasabb területeken a Jégtakaró vastagsága a 150 métert Is elérte. A 897 méter hosszú, 35 perces film zenéjét Svetozár Straéina szerezte, a narrátor szerepére pedig Karol Ma- chatát kértük fel. Kétségtelen, hogy a film sikere nagyban függ az operatőr munkájától, hiszen az ő látásmódja érvényesül az alkotás fényképezése során. Teljes odaadással, szívvel-lélekkel végzem a munkámat. Nemegyszer még a magánéletem is háttérbe szorul, mert gyakran megtörténik, hogy késő éjjel vagy kora hajnalban forgatunk. Hogy mit jelent számomra ez a hivatás? Egyetlenegy szóval Is tudok válaszolni: Mindent. G. SZABÓ LÁSZLÓ Jancsó Miklós Így jöttem című filmjét nemcsak a filmtörténet, hanem az emlékezet is megőrzi. A két, majdnem kezdő, fiatal főszereplő: Kozák András és a szovjet Szergej Nyikonyenko azóta nevet szerzett magának. Szergej Nyikonyenko a Csengetnek, nyiss ajtót!, a Szárnyak, Az újságíró, a Felszabadítás, a Kapaszkodj a fellegekbe és több más filmben alakított kisebb-nagyobb szerepet. A Csillagosok, katonák című Jancsó-filmben ugyancsak szerepelt. Játszani kisiskolásként kezdett, mesedarabokban. De amíg a filmig eljutott, nehéz volt az útja. Szakmunkástanuló iskolába járt, volt trolibuszkalauz, aztán levélkézbesítő, majd egy tisztítóban ruhaátvevő. S mivel a moszkvai filmfőiskolán mindig sok a jelentkező, Nyikonyenko valamennyi sziniiskolába — Moszkvában négy volt belőlük — egyszerre jelentkezett. Mindegyiken eljutott az utolsó rostavizsgáig — aztán kiesett. Ez 1958-ban történt. Abban az évben Szergej Geraszimov új növendékeket vett fel stúdiójába, és itt végre felismerték Nyikonyenko tehetségét. A diákszlnpadon Hamletet játszotta, majd Szmergyakovot a Karamazov testvérekben. Már növendékként is filmezett. Ismert színész volt, amikor mind jobban érdekelni kezdte a rendezés. Éppen Szergej Jeszenyin alakját keltette életre a kamerák előtt, amikor Szemjon Frejlih forgatókönyvíróval dolgozni kezdett a Madarak a város felett forgató- könyvén, s ebből rendezte első filmjét. Frejlich így beszél közös munkájukról: — Az orosz közmondás szerint akkor ismerünk meg valakit igazán, ha megcszünk vele egy púd sót. En jól megismertem Nyi- konyenkót, aki ötletes rendezőnek, jó színészvezetőnek bizonyult. Erre azért is nagy szükség volt közös filmünkben, mert gyermekek is játszottak benne. Minden művésznek van példaképe, tanítómestere. Véleményem szerint Nyikonyenkó- ra a legnagyobb mértékben Geraszimov és Suksin hatott. (széf VIII. 14. io nmasammamsm
