Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-14 / 33. szám

Perduk Mihály nevét jól Ismerik a Bodrogközben. Nehéz lenne felsorolni azt a számtalan tisztséget, amelyet a felszabadulás óta betöltött. Az ágyúk még Dargó (Dargov) alatt dörögtek, s ő már Csapon a városi milícia tagja volt. A kommunista világnézettel a családjában ismerkedett meg. Az apja régi párttag, aki az öt gyereket is ebben a szellemben nevelte fel. Az öt testvér ma mind párttag. Mihály, a legidősebb, így emlékszik vissza egy sejtgyűlésre, a harmincas évekből:

— Talán nyolcéves lehettem, amikor egy este idegen emberek kopogtak be hozzánk. Anyám rögtön elsötétítette az ablakot a piros ágyterítő- vel. Elsőnek a szentesi Mátyás Pista bácsi érkezett, akinek a nagy tenyere maradt meg leginkább az emlékezetemben. Egy köteg újságot szorongatott benne, az Otat, ezt kellett másnap a szomotori munkások és szegényparasztok között széthordani. Ebbe én is besegítettem. Mint gyerek, feltűnés nélkül széthordhattam a megadott helyekre. Mint később megtudtam, ekkor beszélték meg a nagy szomotori földmunkássztrájkot is, melyben a Bodrog gátját építő kubikosok is részt vettek.

Perduk Mihály kettős jubileumot ünnepelt nemrégiben, születésének ötvenedik, párttagságának pedig negyvenedik évfordulóját. Állami kitüntetést is kapott, a mezőgazdaság fejlesztésében szerzett érdemeiért. Korábban már kapott más állami és pártkitüntetést is. 1971-től igazgatója a Kelet-Szlovákiai Tej)eldolgoz6 Vállalat királyhelmeci (Král. Chlmec) részlegének. Az ő igazgatósága alatt kiváló eredményeket ért el az üzem, háromszor nyerték el a kerület legjobb tejüzemének vándorzászlaját. A régi és az új munkabeosztásáról faggattam.

— Nehéz-e egy ilyen üzemet vezetni?

— Az elmúlt évtizedekben sok nehéz feladatot oldottam már meg.

1947-ben az elsők között jelentkeztem az ágcsernyői átrakóállomás építéséhez, ahol mint munkás dolgoztam. Segítettem a kommunista párt üzemi szervezetének a megszervezésében, én már ekkor párttag voltam. Az ötvenes években részt vettem egy háromhónapos pártiskolázáson, majd egy féléves mezőgazdasági tanfolyamon, Bratisla- vában. Hosszú éveken át dolgoztam a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályán, így a szervezés, az irányítás szinte a véremben van. S itt is ezen múlik minden, no meg a jó munkaszellemen, ami üzemünkben megvan. Persze, gond és nehézség is akad bőven. Gépeink már régiek, elavultak, a termelési igények pedig nagyok, s nekünk lépést kell ezzel tartanunk. Korszerűsíteni kellene az egész üzemünket, s erre csak a 8. ötéves tervben kerül sor.

Az igazgatóval és a gazdasági felelőssel, Németh Katalinnal járom az üzemet, s valóban látom a nehéz fizikai munkát, főleg az anyagmozgatás terén, melyet többnyire nők végeznek, hiszen az üzem dolgozóinak 74 százaléka nő. A tejrészlegen például egy láda tartalma 15 liter tej, ebből egy női dolgozó naponta hatszázat is átrak, egyik helyről a másikra. A hely is szűk, ezért nem tudnak anyagmozgató gépeket alkalmazni. Ilyen körülmények között is minden évben túlteljesítik a tervet, a minőség is jó. Ezt tanúsítja az is, hogy a sajttermékeikből az ország más kerületeibe is küldenek, többek között Bratislavába, Nyitrába, még Ostravába

is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalt feladatok féléves tervét három százalékkal túlteljesítették.

— Három szocialista brigádja van üzemünknek, melyek közül kettő az aranyérem várományosa, a harmadik pedig a bronzéremé. Nékik köszönhetjük leginkább a terveink túlteljesítését és a jó minőségi munkát is — mondja az igazgató.

— Mennyi az évi termelés értéke?

— Üzemünk 64 dolgozója ebben az évben 32 millió korona értékű árut termel ki.

— Melyek a főbb tejtermékek?

— Amikor idekerültem, tejből például naponta csak 'hatezer litert termeltünk piacra. Ma 14 ezret adunk a közellátásnak.

— Ez azt jelenti, hogy a királyhelmeci körzetben megnövekedett a napi tejfogyasztás?

— Igen, a statisztika szerint háromszor több tejet iszunk naponta, mint tíz évvel ezelőtt. Megnőtt a kereslet a sajt iránt is. Ebből naponta 1400 kilót készítünk, s ez el is fogy. Kétféle sajtot állítunk elő: eidami sajtot, melynek harmincszázalékos a zsírtartalma, és gomolyát. Vajból 1100, túróból 200 kilogramm a napi termelésünk. A védnökségi üzemeknek, a királyhelmeci állami gazdaságnak és a kisgéresi szövetkezetnek naponta 20 ezer liter savót, illetve fölözött tejet és egyéb, fel nem használható hulladékot adunk, így lényegében a napi felvásárolt tejből mindent értékesítünk és hasznosítunk.

Beszélgetésünk közben nyit be

bosszúsan Kanda mérnök, az üzemi pártszervezet elnöke, aki a tejszállítmányok minőségét ellenőrzi. Az asztalra rak több tucatnyi vattalapocskát, melyeket nagyítóval megnézek én is. A látvány bizony lehangoló, annyi a szemét, a szenny a tejben.

— S ez mind háztájiból behozott tej. Sajnos, sok asszony még át sem szűri a tejet, arról nem is szólva, mennyi vizet öntenek hozzá. Van olyan is, akinek a teje 25—27 százalék vizet tartalmaz. Bácskából ma többnyire ilyen tejet küldtek, és ilyen szennyezettséggel.

— Ilyen az állami gazdaságok és a szövetkezetek teje is?

— Nem, kérem, itt van, nézze meg azokat is. A nagyüzemek gondosan megszűrik a tejet, s a víztartalmuk is normális.

— Milyen a jó tej?

— Ha tiszta, szép fehér a színe, ha a víztartalma 3 százaléknál kevesebb, zsírtartalma 3,6 százalékos, a fehérje tartalma és a vitaminok aránya pedig 8,5 százalékos. A savanyúságot alkotó baktériumok mennyisége sem haladhatja meg a 7 százalékos arányt. Ha a tej ezeknek a követelményeknek megfelel, akkor egytől háromig terjedő osztályzatot kap. A négyes és az azon felüli osztályzatú tej, mint az előbb mutatott háztájiból hozott is, selejtnak számít, vagyis ki- öntjük a savóba, amit a hizlaldák használnak fel.

— Sajnos, gazdaságilag semmi hasznunk sincs az ilyen tejből — mondja Német Katalin, majd így folytatja: — Ezt nem egyszer közöltük

már az egyéni tejbeszolgáltatóinkkal, de mint látja, a hatás nem nagy. Hiszen a mikrobiológiai ellenőrzés mindent kimutat, bennünket becsapni nem lehet, ezt meg kellene értenie mindenkinek. Nagyüzemeink e téren valóban példásak.

— Itt önkéntelenül adódik a kérdés, van-e elég szakemberük?

— Igen, e téren minden rendben van. A nyitrai és a kroméfíZi élelmi- szeripari szakközépiskolában végzett fiataljaink irányítják az ilyen jellegű munkát, Kanda mérnökkel az élen.

— Mennyi a dolgozók átlagos havi keresete?

— 1976-ban 1910 korona volt, ebben az évben 2024 korona.

— Sok-e ez, vagy kevés?

— Ha a prémiumokat s az egyéb juttatásokat is hozzászámítjuk, akkor jónak mondható kereset. Dolgozóink elégedettek, ezt jelzi az a tény is, hogy üzemünkben minimális a munkaerő-vándorlás. Vannak úgynevezett törzsgárdatagok is, akik már a kezdettől itt dolgoznak — mondja Perduk Mihály igazgató.

— Szabad ezzel kapcsolatban egy kérdést felvetnem? Lassan felépül Perbenyíkben a bútorgyár, ahol korszerű körülmények között nagyobb lesz a kereseti lehetőség is. Nem fél-e az igazgató, hogy ez esetben többen itthagyhatják majd a tejüzemet?

— Őszintén megvallom, hogy ilyesmivel számolunk. Éppen ezért sürgetjük üzemünk korszerűsítésének tervmódosítását. Egyelőre 10 millió koronát kaptunk erre a célra. Ez a pénzösszeg előzetes számításaink alapján, elegendő arra, hogy korszerűbbé tegyük az egyes termelési folyamatokat, s ami lényeges: egyúttal ezzel biztosítani tudjuk majd dolgozóink béremelését is. Számításba vesszük itt azt is, hogy aki megszerette ezt a szakmát, az nem szívesen tanul ki és vállal új szakmát.

— Még két kérdés. ötvenéves vagy, sok mindent csináltál az utóbbi évtizedekben, elégedett vagy-e életeddel?

— Azt hiszem, nyugodtan mondhatok igent, hiszen mozgalmi életben nőttem fel gyermekkoromtól, ezt mindig szívvel-lélekkel csináltam, s csinálom ezután is. Van három gyermekem, megértő, jó feleségem, így a családi életem is boldog. Kocsim még nincsen, de van szerény lakásom, jó munkakedvem, még az egészségem is jó. És kell-e ennél több?

— Van-e valamilyen egyéni kedvtelésed?

— Eljárok néha vadászni, gondozom a kertben a szőlőt és a gyümölcsfákat. Aztán, ha az időm engedi — s nem vagyok fáradt —, olvasok, mert gyermekkorom óta azt is nagyon szeretem.

TÖRÖK ELEMÉR

A Hradec Králové-i Tejipari Vállalat Novy Byd£ov-i üzemében havonta 40 tonnát készítenek az Évikor és a Feminar gyermektápszerből. íz említett üzem e készítmények kizárólagos gyártója Csehszlovákiában. Az idén egy további újdonság gyártását vezették be az üzemben, a Medola mézestejet, amely szintén elsősorban a gyermekek számára készül. Első képünkön Zdena SouCková és Hana Outlá az állandósító berendezés vezérlőpultját ellenőrzi, melyből a mézestej a másik képon látható automatikus gépsorba kerül (A CSTK felvételei)

Ereimén^ és gondoli

pp 8 8 SS 8

egű tEjiizBmhEn