Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-07 / 32. szám
ÚJ szú Fr ancia lapból. A család szemefénye katonai szolgálatra vonul be. Levelei tele panasszal, a hőség, a lő gyakorlat, a fegyelem... De egy napon merőben más hangon ír: „Jelenleg más körletben va gyök. Széles, puha ágyam van. Külön szekrény, a kisasztalon szódavízzel. Az ebédet ágyban kapom. Cjság, sakktábla a ke zem ügyében, egész nap rádiózhatok és televíziózhatok. Utóirat. Egyébként kanyaróm is van.“ A sétatéren egy néni gyerekkocsit tol maga előtt, s időnként leszól a babának: — Ne sírj, Diploma. Mindjárt hazaérünk, s akkor papizol, Diploma. Meghallja ezt egy férfi; nem állja meg, s megkérdezi: — Bocsánat, de olyan érdekes neve van a kicsinek. Diploma, ugye? — Igen. — S hogy adták neki ezt a nevet? — A lányomat egyetemre küldtem, s ezt hozta haza. Kék folttal, ragtapaszokkal, összeverve állít be az irodába egy férfi. — Mi történt? — kérdezik riadtan kollégái. — Kihúztam egy lányt a vízből... — És ezért összevert? — Nem ő. A feleségem éppen akkor jött, amikor a lányt kisegítettem a fürdőkádból. Egy hölgy tanácstalanul válogat az ajándékboltban a különböző emléktárgyak között. — A férjemnek szeretnék vásárolni valamit a születésnapjára. — És mi az elképzelése, asz- szonyom? — Túl sokba ne kerüljön és olyan legyen, hogy majd én is használhassam .. . Vili. 7. 19 EREDMÉNYHIRDETÉS A papa szépet ígér tizenhat éves kislányának: — Ha tizennyolc éves korodig jól viselkedsz, kapsz tőlem egy ezüst 'karórát. A lány nevet: — De papa, azért, mert tegnap nem viselkedtem jól, arany karórát kaptami Szicíliában a templom előtti téren két legény beszélget: — És nem volt meglepve signor Bertulozzi, amikor megkérted a lánya kezét? — Már hogyne lett volna. A revolver is kiesett a kezéből... A páciens megkérdezi az or vost: — Doktor úr, megihatok minden étkezés előtt egy pohárka szilvóriumot? — Attól függ, hogy hányszor étkezik naponta ... Az alpesi idegenvezető mondja a turistáknak: — Vigyázzanak, hogy meg ne botoljanak. Ez itt különösen veszélyes hely. De ha valaki mégis megbotlik, amikor lefelé fog zuhanni, ne felejtsen el jobbra nézni. Varázslatos a kilátási Az újdonsült autósok sétako- csikáznak. A férj vezet. Egyszerre azonban nyöszörögni kezd: — Nem tudom megállítani az autót! Felesége rögtön intézkedik: — Legalább valami olcsónak menj neki! Telt lelátók az izgalmas labdarúgó-mérkőzésen. Egyszer a hátvéd rosszul találja el a labdát, s az bombaerővel vágódik az egyik nézőhöz. Amíg az tapogatja a fejét, a felesége odasziszegi: — Ez vagy te. Hetvenezren ülnek a tribünön, s a labda pont téged talál kupán. Alapos vizsgálat után az orvos ránéz a betegre: — Uram, az ön esete gazdagítani fogja az orvostudományt. A beteg tüstént leszögezi: — Kérem, én betegbiztosítási alapon vagyok itt. Egy afrikai vidéken kérdezi a turista: — Itt egyáltalán nem szokott eső esni? — Eső? — válaszol a benszü- lött. — Nálunk olyan ritkán esik, hogy négyéves halak vannak, amelyek még nem tanultak meg úszni. A vendég dicséri a gyereket: — Hallatlan, hogy mennyire hasonlít ez a gyerek az apjára! — Úh, bizonyára a fényhatás okozza. Különben ez a gyerek szép, és nagyon intelligens külseje van. Egy nyelvtehetség panaszko dik: — Társaságban beszélhetek németül, magyarul, franciául, spanyolul, olaszul, angolul, csak azt nem tudom, miről! SZÖVEG NÉLKÜL (Pikker) u. — Te szélhámos! Abba a csónakba, amit eladtál nekem, befolyik a víz! — No és, mit gondoltál, hogy bor fog belefolyni? Egy tizenéves ilány egészen rövidre levágott hajjal jelenik meg édesapja előtt: — Milyen a hajad? Ügy néz ki, mint egy seprű. — Papa, mi az a seprű? Diktál a főnök, s közben az írógép fölé hajol. — Mancika, nagyon jó. Csak három helyesírási hibát csinált. Most próbáljuk meg a második szót. Azt mondja a múzeumban a teremőr: — Arra a székre nem szabad leülni, asszonyom, mert az XIV. Lajos székel — Na és? Ha megjön, felállók! — Mondd, nem dolgozik nálatok véletlenül egy Öttömér Ottomár nevű vörös hajú bérelszámoló? — Fogálmam sincs. Nálunk rengeteg bérelszámoló tevékenykedik, szép számmal akadnak köztük vörös hajúak, no meg az Öttömér név is meglehetősen gyakori. Hallhatnék róla valami közelebbit? — Ügy tudom, van néhány furcsa szokása. Például lovon jár be a munkahelyére, a pacit ott garazsírozza a főbejárat előtt. — Lehet. De .tudod, hogy van ez. Az ember reggel rohan, hogy el ne késsen. A munka végeztével rohan, hogy mielőbb hazaérjen. Mindenki a saját kocsijával van elfoglalva, ki figyel oda, hogy ki parkol mellette?! — De az csak feltűnt, hogy ennek az Öttömérnek hat füle van? — Nem. Miért tűnt volna fel? Egy hatfülű embert nagyon könnyű összetéveszteni három kétfülüvel. Vagy két háromfülüvel, hat egyfülűvel, tudom is én... Meg aztán nálunk hajtani kell, mi nem érünk rá arra, hogy egymás fizimiskáját bámuljuk. — Nézd, ez az Öttömér Ottomár állítólag egy nagyon furcsa alak. Minden tanácskozáson, gyűlésen, értekezleten felszólal, méghozzá mindig más-más afrikai nyelv valamelyik dialektusában. Hol congálul, hol talbetül, hol sonául. Az ilyesmi csak megüti az ember fülét, nem? — Embere válogatja. Tőlem például értekezleten, gyűlésen, tanácskozáson beszélhet akárki akármilyen nyelven, akármilyen nyelvjárásban, ha az, amit mond, nem érinti közvetlenül az én munkámat, az én személyemet, vagy azt a kis csoportot a műszaki főosztályon, amelyben jómagam ügyködöm, akkor nekem egyik fülemen be, a másikon ki. Jól néznék ki, ha mindig mindenkinek a szövegére odakoncentrálnék ... De hát áruld el már, miért érdekel téged olyan nagyon ez az Öttömér? — Jelentkezett nálunk a munkaügyin, átjönne hozzánk. Meg is felelne, csak a bérében nem tudtunk megállapodni. Azt mondja, hogy nálatok négyezerkettő a fizetése, prémiummal fölmegy négy-hétre, nyelvpótlékként káp háromszázat, és ha átjönne, le kellene mondania egy másodállásáról, a Pigment Műveknél, ott ezerkettőt kapott... — Ne is folytasd, tudom, hogy kiről van szó. Persze, az a kis piros tollú mókus, a hat fülével, a második emeleten. Hát ha éppen tudni akarod, a fizetése csakugyan négyezerkettő, most júniusban emelték, de csak azért, mert Kaláber Dezső nyugdíjba ment, és szétcincálták a béralapját. Ami a prémiumot illeti, megsúghatom, egyetlenegy alkalommal ment csak föl ötszázra, tavaly októberben, véletlenül. Ugyanis rendszerint a háromszázat sem éri el. A nyelvpótlék meg tiszta mese, lehet, hogy tud majd róla produkálni egy papírt, de ne fogadjátok el, nálunk az afrikai dialektusokért egy vasat sem fizetnek, különösen egy bérelszámolónak. Neki nem sonául, tabetül, vagy congáu! kell fejtenie a béreket, hanem magyarul. — És a másodállása? — Először is. Három másodállása van, nem egy. Kettőt feketén csinál. Az egyiket a Tolltisztítóban, ahol a bátyja a főmérnök. A másikat a Redőnyfeszítőben: ügyviteli szak- tanácsadó ezerötért, a nővérééknél. Ide a bökőt, ha átmegy hozzátok, mind a hármat meg fogja tartani stiká- ban. És még azt is tudnod kell róla, hogy havonta átlag még kétezret keres újságkihordással, meg vasárnap a Hétfői Hírekkel. Nem beszélve arról, hogy a nyári szabadsága alatt Balatonpécelen kisegít a sógornője halsütődéjében, az összesen felmegy havonta minimum ... — Álljon meg a menet, ennyi nekem bőségesen elég. Most már csak azt áruld el, honnan tudsz ennyi mindent Öttömér Ottomár jövedelméről? — Már bocsáss meg, miért az övéről?! Kérdezhetsz bárki mást. Elvégre kollégáról van szó, nem?l Egy helyen húzzuk az igát, szép is volna, ha úgy élnénk egymás mellett, mint az idegenek! KÜRTI ANDRÁS
