Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-07 / 32. szám
A I Salogl Edgár I f Átadni a két világháborút megért nemzedék eszmei örökségét, jól ügyelve a legértékesebb tanulságokra, még mindig a búcsúzók gondja. Futja még belőlünk, de nem sokáig, s nem mindegy, hogy soraink rendezetten vonulnak-e vissza, kerek életművet, gondos összegezést, begyűjtött termést hagyva hátra, avagy hányódó foszlányok, értelmüket vesztett jegyzetek, össze nem álló töredékek maradnak utánunk. Még élt — betegen, de teljes önuralommal — a stószi ház gazdája, amikor szembenézve a halállal úgy végrendelkezett, hogy munkahelye, könyvtára, levéltára kulturális góccá váljék, melyet írók, kutatók használnak. A Fábry-hagyaték így nem elhagyott roncsként került az utódok kezére, hanem idejében kikötőbe vont rakományként, a közvagyonná válás -és továbbható folytonosság feladatával. Bár országhatárok választottak el, s személyi kapcsolatunk évtizedekre megszakadt, a Stósz és Kolozsvár közt egymást váltó levelek egyre kerekebben fogalmazták meg az örökségátadás szükségét. Így került bele a Nagyidéi Ernő ügyvédi felelősségére bízott végakarat szövegébe egyik levelem kitétele, hivatkozással Benedek E'.ek kisbaconi emlékházának felavatására: „Stószon is mindenképpen meg kell majd ezt valósítani: a magyar antifasizmus, a vox humana múltiát és iövőiét — Fábry Zoltán házát. könyvtárát, levéltárát — közkinccsé tenni “ Eredeti javaslatom a kisbaconi emlékház szerepének kidolgozásához hasonlatosan a levélbeli általánosságnál sokkal részletekbe menőbb volt, felvázolva a Stószon megvalósítandó teljes Fábry-értelmezés feladatkörét, annál nagyobb megnyugvással fogadhattam tehát az idei március havában Stószon tett látogatásom alkalmával mindazt, ami a még Fábry Zoltán életében meglevelezett tervek megvalósítása során eddig megtörtént. A csehszlovákiai közvélemény természetesen bővebben és közvetlenebb módon értesülhetett a Fábry Zoltán Alkotóház gondos megszervezésének ■•előrehaladó szakaszairól, vagyis mindarról az áldozatról, amit e célból a CSEMADOK vezetői hoztak, nagyjából azonban és is figyelemmel kísérhettem az okszerűen kibontakozó Fáb- ry-kultuszt. Ebben a tájékozódásban nemcsak az Irodalmi Szemle közlései vagy a Madách-kiadványok segítettek, hanem a napi és heti sajtó beszámolói is. S mennyi a magyarországi, jugoszláviai és romániai közlés és hozzászólás a ma már kelet-európai arányokba szélesült Fábry-témához! Szovjet anyagról is tudok, egyelőre csak a német reflexiók hiányoznak gyűjteményemből, bár lehet, hogy ilyenek még nincsenek. Irodalomtörténészek, életrajzírók fáradnak ma a teljes Fábry-kép kihozatalán, különleges publicisztikai beállítottságom azonban mindenkor a közvéleményt alakító napi és heti sajtó hatékonysági fokát keresi, s a Fábry- kultusz kialakulásában zártabb körök, nek szóló folyóirat- és könyvkultúránk elébe helyezem a kérdést: mi az, ami nem néhány száz vagy ezer, hanem száz- és százezer olvasónak adja tovább a Fábry-hagyatékot? Ez a tömegszempont vezet különben a Fáb- ry-ház jövőbeli szerepének megítélésé- - ben Is egyaránt ügyelve a szűkebb Fábry-kutatás szükségességére s a tá- gabb Fábry-emlékezés közéletlségére. A készen álló stószi alkotóháznak olyan műhellyé kell válnia, ahonnan a következő nemzedékek széles töme- .geihez juttathatjuk el a Fábry-hagya- tékban rejlő erkölcsi tanítást, egy bátor író-ember példás szocialista humánumát. XXX Fogalmilag meg kell különböztetnünk a Fábry-kutatást a vele egyidejűleg felvetődő Fábry-kultuszról, az íróra való visszaemlékezés, az örök lődö eszmehirdetés népszerű gyakorlatától. Az első Fábry Zoltán személyiségének és pályájának teljességét igyekszik kibontani, írásait és azok forrásvidékét, hatóerejét vizsgálja, az író fókuszában az egész kopt közelíti meg szabályos filológiai eszközökkel, s tulajdonképpen előkészíti a másodikat: a Fábry-hagyaték nyilvános, általános, közügyi szerephez juttatását. Az a szakszerű és szorgos munka, amelyet Simányi Éva, a Fábry-ház múzeumi anyagának őre, a híres könyvtár és a gazdag levéltár rend- behozásával a kitatarozott épületben elvégzett, kétségtelenül alapvető, de korántsem befejezett. Itt az ideje, hogy a kínálkozó keretbe begyűjtsük Fábry Zoltánnak a kortársaihoz címzett és elküldött leveleit, mert csak így fejthető meg a már tárolt — a hozzá írt — -levelek vonatkozásrendszere. Jómagam például a kész gyűjteményben 61 Stószra feladott levelet találtam meg, de hiszen itthon Fáb- rynak csak 1955-től kezdve Is 46 levelét őrzöm, s régebbről is találhatok még eleget saját levéltáram még rendezetlen részében. A Fábry-irodalom lényeges része a levelezés, ez az élő kapcsolat az író és kortársai között, s ha ma a stószi gyűjtemény mintegy 7000 levelét őrzi, elképzelhető, hogy ez a szám az író tollából kelt levelekkel kétszeresére emelkedhetik. Ugyanígy beszerzendő és az alkotóház gyűjteményébe illesztendő mindaz, ami Fábrytól valahol is megjelent, vagy ami róla és írásairól szól több ország folyóirataiban és lapjaiban, nemkülönben önálló kötetekben munkája jelentős. Mindennek ott kell állnia a Bódva vizére néző öreg házban, hogy a kutatók rendelkezésére álljon. Csak ötletszerűen kaptam bele az anyag tömkelegébe, az egész számbavétel és annak állandó folytatása Simonyi Évára és a jövőben hozzá forduló kutatógárdára vár. Személyeket említek, mert nélkülük, pusztán elvek lefektetésével, nem jutunk előbbre. Az eszméket, az elve két élő, felelős emberek hordozzák és közvetítik. Amikor az alkotóházat meglátogattam, Gál Sándorral, a CSE- MADOK járási bizottságának felelős író-vezetőjével amolyan röp-jegyző- könyvet szerkesztettünk avégett, hogy a nemzetiségi művelődés szervezetének, mint a Fábry-örökség gondozójának, a figyelmét a most már készen váró alkotóház belső megpezsdíté- sére, a helyszíni kutatások serkentésére biztassuk. Négy ösztöndíjat ajánlottunk négy — mondjuk: államvízs- gázó — egyetemi hallgató számára, aki hajlandó volna itt, a festői hegyilevegős környezetben, bemerülní a könyvtár és levéltár titkaiba, ott, ahol a Fábry-életmű megszületett. Foglalkozzék egy ifjú Fábry Zoltán és a kolozsvári Korunk kapcsolatával (erre bizony éppen a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem egy magyar szakos diákját kell mozgósítanom), egy másik az író és az utána következő nemzedékek viszonyát tanulmányozza és irodalomtörténetekben, lexikonokban. Utólag küldöm el én is a gyűjteményembe Fábryról nyomtatásban megjelent anyagomat, így a Bukarestben 1973-ban kiadott Egy ember megszólal című kis antológiát, melynek 12 Fábry-cikkét az író közvetlen honinépi emberségének, ebből eredő békeharcának figyelembevételével csoportosítottam egymás mellé. És el kell küldenem a Csíkszeredái Ágoston Vilmos egy 1974-ben a fiatal romániai magyar filozófusok közös kötetében megjelent tanulmányát, amely A humanista Fábry Zoltán hite és félelme címet viseli. Hát a párhuzamos Gaál Gábor-irodalom Fábry-adalékokban gazdag kötetei? Avagy az aradi Genius és Oj Genius folyóiratok feldolgozása során előkerült Fábry-írások? A stószi remetének máris feltárult az utóélete, s az alkotóházban minden rá vonatkozó műnek, cikknek, tanulmánynak ott kell lennie. Magyarországon is: Czine Mihálytól E. Fehér Pálig ível a Fábry-megemlékezés, Kovács Győző részben már feldolgozta és kiadta Fábry-életrajzi anyagát, Tá- lasi István dolgozatot írt Fábry Zoltán valóságirodalmi esztétikájáról, Hölvényi Györgynek és Botka Ferencnek pedig az idevágó bibliográfiai „a sarlósoktól az irodalmi harmadvirágzásig“, s gondoltunk szlovák irodalom vagy történelem szakos fiatal kutatóra is, aki Fábrynak a cseh és szlovák eszmei és személyi kapcsolatait, cseh és szlovák tárgyú irodalmi recenzióit tenné vizsgálat tárgyává. S végül: nem szabad kimaradnia annak a német szakosnak sem. aki itt, a mánták néprajzi foltján megtalálhatja a két világháború közt lezajlott nagy szellemi csata, a fasizmus és antifasizmus rendkívül gazdag dokumentációját. Legyen tétel Fábry Zoltán antihitlerista írásainak német forrásanyaga. Korántsem zárul le ezzel a négy ajánlattal a kutatás szükséglete. Nemcsak irodalomtörténetről van itt szó, hanem a párttörténet, a csehszlovákiai, Duna-völgyi, kelet-európai és egyetemes európai politológia, a vi- lágbéke-ügy, a szovjetbarátság egymástól következő, egymásra ható eszmei szövődményének sajátos egyéni összpontosulásáról egy nagy gondolkodó erkölcsi hevületében és alkotóképességében. Ennek megfelelően nem csökken, hanem növekszik az időben Stósz hazafias és nemzetközi jelentősége. A szépen rendbehozott emlékház ne legyen üresen járó malom, itt életet kell őrölni köztápláléknak, az újabb nemzedékek ideológiai neveléséért felelős odaadással. Örömmel fordultam meg a Ko- mensky Egyetem magyar irodalmi tanszékén, ahol Csanda Sándor és Turczel Lajos tudományos munkája eddig is úttörő jelentőségű volt a Fábry-kutatás szempontjából. Ök adtak számot hallgatóik jó néhány Fáb- ry-tárgyú vagy vonatkozású dolgozatáról (olyanról is, melybe-még az élő író maga besegített), s beszélgetéseink során világossá vált, hogy a Fáb- ry-kutatóállomás tudományos feladatainak gondját tulajdonképpen itt a Duna mellett, Szlovákia fővárosában viselik. De miért nem ért még el az itt gyülemlő anyag a Fábry-házba? Ügy gondolom, ott — ha másként nem, xerox-lenyomatban — kéznél kell lennie mindannak, amit professzorok és tanítványaik eddig is és ezentúl még inkább a szóban forgó tárgyban feldolgoznak. x x X Egy Fábry Zoltánhoz méltó, lenini kutatómódszer nem lehet öncélú spekuláció, kevesek számára fenntartott olvasmány-csemege. A tudományos munkának is a Fábry-műben művészi kifejezésre jutott antifasizmus, a nemzetiségi helyzetről, a szlovák— magyar együttélésből eredő erkölcsi emberség, a békéért való őrállás, a boldogságra törekvés legszélesebb népszerűsítését kell szolgálnia. Ezért tudok egyetérteni Fábry Zoltán régi munkatársának, Sándor Lászlónak (ketten együtt voltak Gaál Gábor Korunk- jának csehszlovákiai szerkesztői) ama szándékával, hogy amolyan Fábry-bre- viáriumot juttasson a tömegolvasó kezébe. A Fábry-szövegek sokszor nehezek. már csak ama kor kényszerítő hatása folytán is, amely nem hagyta szabadjára a világos beszédet, s a mai „új“ olvasó kellő vonatkozásísme- ret hiányában nem egy rébusz elé kerül, ha a teljes Fábry olvasásába kezd. Miért ne könnyítsük meg tehát a szövegek útját az új nemzedék felfogóképességéig? Fábry maga is szívesen köpülte egy-egy frappáns képletbe mondanivalóját, valósággal Fábry-közhelyeket hagyva maga után, goethei bölcs módszerességgel. Mondjam és mondjuk csak vele egy szándékon: „Harminc év előtt... az első világháború tanulságait vonultattam fel a második világháború elrettentésére. Harminc év múlva — az atomháború küszöbén — sem mondhatok mást... Állok felváltatlanul ugyanazon a vártán egyazon ellenség — a katona, a szoldateszka, a háború — ellen.“ És ez is áll: „Az antifasizmus: világigényű műfaj. Az em beriség és emberség közös nevezőre hozott korműfaja a világháborúk századában.“ Művelődéspolitikánk mai igénye is ez: „Az irodalomnál —- többet! Lényeget. Eletet. Embert.“ S mindennapi óhajunk: „A béke: az emberség összegező önkifejezése. A béke: az emberré-tökéletesedés eleje és végcélja.“ Én még a Sándor-féle breviáriumon is túlmenőleg, falakra, iskolákba írnám ki villogóan ezeket a Fábry- alkotta összegezéseket. S éppen most, az Ad.y-emlékesztendőben, hogyne idézném újra meg újra az ő tételbe sűrített Ady-vallomását: „Ady... a magyarsáq próbája és exponense a humánumban.“ Tetszett az a Stószon hallott elképzelés, hogy az emlékház csupasz udvarán egy állandó antifasiszta kiállítás volna elhelyezhető. Méltó elgondolás. Én összegyűjteném a szétszórt Fábry-képanyagot is, abból gyártanék emléklapot, emlékfüzetet (tudományos feladat marad a teljes Fábry- ikonográfia), és ott szeretném látni az alkotőházban Lőricz Gyula grafikáját, festményeinek válogatott részét, már csak azért is, mert közös emlékeinkből újra meg újra lelki azonosságot érzek ki d Fábry-kifejezés és a Lőrincz-művészet, no meg a kettő erkölcsi tartalma között. Legyen csak Löffler Béla szép Fáb- ry-bronzfeje lelkiismereteink zarándokhelye, ahol az önmagát mindig továbbvivő egykori gazda eszmei tükrében vizsgálhatjuk meg magunkat, tiszta örökséget szánva utódainknak. VIII. 7. «3 io — IIIIIIIIIVK fi QTIIQII Hnf»! PflftJilILL 1 m ri Ü UUftl iHLHi ItIVIIIM ■ ■ ■ ■ V'l WH ■ ■■■■■ ■■
