Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
LEFEST KORRAL AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSA SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK LEGFŐBB ÉRDEKE Pártunk 1973. évi júliusi központi bizottsági ülése az oktatásügy helyzetével foglalkozva értékelte iskoláink szerepét az új típusú szocialista ember formálásában, s egyidejűleg rámutatott az oktató-nevelő munka egynéhány égető kérdésére is, melyet a következő években szükséges megoldani. A párt és az egész társadalom figyelmét felhívta az oktató-nevelő munka tökéletesítésének fontosságára, hogy valamennyi iskolatípus következetesen betöltse a szocialista iskola szerepét, szervesen egybekapcsolja az oktatást és a nevelést úgy, hogy az iskola a szocialista társadalom valamennyi fiatalját sokoldalúan fejlett, harmonikus egyénekké nevel je. A párt központi bizottsága nem véletlenül hozott ilyen határozatokat. Hiszen szocialista társadalmunk, s a többi szocialista ország, különösen pedig a Szovjetunió gyors ütemű fejlődése, az egyre nagyobb méreteket öltő szocialista integráció, valamint a szocialista közösség világméretű hatása megköveteli, hogy polgáraink — főleg pedig fiataljaink — műveltek legyenek, odaadóak a szocializmusnak és a kommunista pártnak, kellőképpen felkészüljenek a tudományos- műszaki haladás vívmányainak alkalmazására és képesek legyenek őket hasznosítani a jövő igényes feladatainak teljesítése során. A központi bizottsági ülés ezért hangsúlyozta, hogy fő feladatnak kell tekinteni az oktató-nevelő munka tartalmának és struktúrájának korszerűsítését, a pedagógiai tevékenység ja vitását, valamint az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbá tételét. Ezeket a szempontokat figyelembe véve szükségesnek találta, hogy a középfokú oktatás három típusát — a gimnáziumokat, a szakközépiskolákat és a szakmunkásképző intézeteket, illetve íparítanuló-iskolákat — közelebb hozza egymáshoz, s lehetővé tegye, hogy a diákok valamennyi típusban 12 év alatt teljes középfokú végzettséget szerezhessenek. Felvetődött az az elképzelés is, hogy célszerű lenne az általános politechnikai középiskolák kötelezővé tétele valamennyi fiatal számára, ami azt jelentené, hogy a tankötelezettség tíz év lenne. A csehszlovák oktatási rendszer illetve a tankötelezettség meghosz- szabbításával a helyzet nem oldható meg, hanem elkerülhetetlen a tananyag és a tantárgyak struktúrájának módosítása úgy, hogy a fiatalokat megfelelő ismeretekkel és jártasságokkal vértezhessük fel, hogy a legrövidebb időn belül szakképzett egyénekként álljanak helyt a társadalom felelősségteljes posztjain és képesek legyenek rendszeresen és céltudatosan egy életen át művelődni. Az oktatási rendszer tartalmának és szerkezetének módosítását jelentősen befolyásolja az a tény is, hogy a gyermek és a fiatal személyiségében az utóbbi években jelentős változások történtek. Szocialista társadalmunk gazdasági, műszaki, szociális és kulturális fejlődése, magas életszínvonalunk, a fejlett társadalom teremtette új feltételek közepette a serdülő ifjúság testileg és szellemileg gyorsabban fejlődik. Számos felmérés eredményei azt mutatják, hogy a gyermekek korábban érnek, s ez lehetővé teszi a kötelező iskolalátogatás lerövidítését, illetve meghatározza a felnőtté válást, ami megköveteli, hogy a fiatal tizennyolcadik életévét betöltve teljes középfokú végzettséget szerezzen, annál is inkább, mivel 18 éves korában már államunk teljes jogú polgára lesz. A jövőben a fiatalok oktatása és nevelése tizenkét évig fog tartani. A társadalmi munkamegosztást, a gazdasági feltételeket szem előtt tartva a tizenkét évig tartó iskolalátogatást fokozatosan vezetik be. Az elkövetkező években sor kerül a középfokú általános politechnikai oktatás programjának megvalósítására. A 16 éves életkorig tartó tankötelezettség azt jelenti, hogy a gyermekeknek el kell végezniük a nyolcosztályos alapiskolát és valamely középiskola első két osztályát. Az elkövetkező években minden ötesztendős gyermek számára lehetővé teszik, hogy felkészüljön az iskolára; egy évvel csökkentik az alapiskola alsó tagozatát, a felső tagozat változatlanul négyosztályos marad és a középiskola mindhárom típusa egyenrangúvá válik. Oktatási rendszerünk új tervezeté ben kulcsfontosságú szerepük van a szakmunkásképző intézeteknek. A mélyreható változások azt a célt követik, hogy számos szakma profiljának megváltozása megköveteli a középiskolai végzettséget, másrészt lehetővé kell tenni, hogy a jövő szakmunkásai ne csak szakmai ismereteket, hanem kellő általános műveltséget is szerezhessenek és ezáltal egyenrangúak legyenek a középiskola többi típusában tanuló fiatallal. A tanulmányi idő lerövidítését az eddigi 13 évről 12-re sokoldalú és körültekintő pszichológiai és pedagógiai felmérés előzte meg. A 18 évesek többsége ugyanis már képes arra, hogy Igényes munkafeladatokat teljesítsen. Az alapiskola alsó tagozatának négyosztályosra csökkentésével az alapiskola nyolcosztályos lesz. Ennek célszerűségéről és helyességéről kísérletileg már a korábbi években meggyőződtünk. Az eddigi kilenc- osztályos alapiskola oktatási rendszerűnkben zárt volt. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a középiskolák nem teljes mértékben kapcsolódtak hozzájuk. Ezenkívül figyelembe vették azt is, hogy az ifjúságnak mintegy tíz százaléka az alapiskolát befejezve nem tanul tovább. Az új tervezet, számolva azzal, hogy távlatilag az ifjúság többsége teljes középiskolai végzettséget szerez, a nyolcosztályos alapiskolát nyílt oktatási rendszerré alakítja, melyre tartalmában és szerkezetében ráépül a középiskolák ösz- szes típusa. Az alapiskola a középiskolákkal egységes egészet alkot. Ebből egyértelműen következik, hogy a gyermekek 14 éves életkorukat betöltve középiskolába kerülnek. Az ifjúság a pályaválasztás során azonban nem valamilyen szűk specializációt választ, mint eddig, hanem csak bizonyos irányzatot, s ezáltal lehetősége lesz arra, hogy egy vagy két év után megváltoztassa döntését. Ennek feltétele azonban, hogy a gyermekeket idejében céltudatos pályaorientációra neveljük. Az új oktatási rendszer koncepciója áthidalja az alap- és középiskolák közti eddigi szakadékot. A középiskolai tananyag tartalmának módosítása lehetővé teszi, hogy kedvező arányt alakítsunk ki az elmélet és a gyakorlat, az általános politechnikai és a szakmai ismeretek között. A középiskolák egyes típusai közelítését nemcsak a tantárgyak egységesítésével, hanem a tantárgyak tartalmának egységesítésével érjük el. Oktatási rendszerünk új tervezetében teljes mértékben visszatükröződik pártunk nemzetiségi és oktatáspolitikája is. Az említett módosítások természetesen hazánk nemzetiségi iskoláira is vonatkoznak. A tervezet hangsúlyozza, hogy a magyar, az ukrán, a lengyel tanítási nyelvű óvodákban, alap- és középiskolákban a fiatalok anyanyelvükön tanulnak, oktatásuk során azonban ügyelni kell arra, hogy elsajátítsák a cseh vagy a szlovák nyelvet, mely lehetővé teszi számukra a továbbtanulást és az érvényesülést társadalmi életünk minden területén. Bár a magyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelvoktatás terén jelentős sikereket értünk el, a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani e tantárgy differenciáltabb tanítására. Milyen változásokra és intézkedésekre kerül sor a hatodik ötéves tervidőszakban? A hatodik ötéves terv kedvező feltételeket teremt a művelődés demokratizmusának szélesítéséhez. Míg a negyedik ötéves tervidőszakban a második ciklusú iskolákban a tanú lóknak 82,22 százaléka tanult, a ható dik ötéves tervidőszakban ez az g arány 89 százalékra emelkedik (ebből csaknem 42 százalék érettségi bizonyítványt szerez). 1980-ban a felsőoktatási intézmények első évfolyamába a tizennyolc éves fiataloknak 15,8 százalékát veszik fel; ez az arány 1970-ben csak 11,5 százalék volt. A négyosztályos, érettségivel végződő szakmunkásképző intézetekbe 1975- ben 1392 fiatalt vettek fel, ez a szám 1980-ban 4150-re emelkedik. A hatodik ötéves tervidőszakban 202 ezer szakképzett munkás kerül ki a szaktanintézetekből. A szakközépiskolák végzőseinek száma meghaladja majd a százezret, a felsőfokú oktatási intézményekben pedig 38 ezren szereznek képesítést. Ezáltal lényegesen emelkedik lakosságunk műveltségi színvonala. Az említett feladatok teljesítése azt jelenti, hogy 1980-ig — az 1970-es évhez képest — a főiskolai végzettségű egyének aránya 4,6 százalékról 6,3 százalékra emelkedik, a teljes középiskolai végzettségű személyeké 12 százalékról 15 százalékra, a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező egyének száma 23 százalékról csaknem 30 százalékra nő. Ezzel egyidejűleg tér- < mészetesen csökken azoknak az aránya, akiknek csak alapiskolai végzettségűk van (51,3 százalékról 43,1 százalékra. A hatodik ötéves terv feltételezi, hogy 1980-ig az óvodákban 216 000 gyermekről, azaz a három- ^ ötéves gyermekeknek 70,3 százalékáról fognak gondoskodni. Az 1975. évi helyzethez képest a hatodik ötéves tervidőszak éveiben mintegy 58 ezer- j rel nő az óvodások száma, az óvó dák hálózata pedig 1990 osztállyal bővül. Ezenkívül a terv azzal számol, hogy további tízezer ötéves gyermek egyéves előkészítő osztályba fog járni. Ennek az Igényes feladatnak a tel jesítése megköveteli, hogy a nemzeti ' bizottságok, a polgárok, az üzemek, az efsz-ek és a társadalmi szervezetek közös összefogással vegyenek részt az ifjúság nevelésében. Jelenleg az üzemek és az efsz-ek óvodáiba a gyermekeknek csak 8 százaléka járt az üzemek és az efsz-ek óvodáit látogató gyermekek számának 1980-ig legalább 11 százalékra kell emelkednie. A hatodik ötéves terv megszabja, hogy 1980-ig a napközi otthonokbar és klubokban az alapiskolások 20,1 százalékáról kell gondoskodni, ami azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben 52 800-zal kell emelni a tanulók számát. A követelményeknek azonban csak akkor tehetünk eleget, ha következetesen teljesítjük az iskolaépítés tervét. Tovább javulnak és bővülnek az egyetemisták és főiskolások elszállásolási lehetőségei; a diákszállások befogadóképessége az eddigi 27174 ről 31 500-ra emelkedik. Jelenleg a legfontosabb, hogy a XV. pártkongresszus határozatait valamennyi Iskola és oktatási intézmény a saját feltételeihez alkalmazva tegye magáévá, ennek alapján dolgozza ki pedagógiai, politikai-nevelő, tudományos-kutató munkájának tervét. Fontos, hogy a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat bátrabban, céltudatosabban és megfontoltabban oldja meg azokat a feladatokat, melyek a társadalmi élet és az Iskola kölcsönösségéből adódnak. Oktatásügyünk csak így tehet eleget azoknak i a feladatoknak, melyek oktatási rendszerünk tökéletesítéséből, az oktatónevelő munka továbbfejlesztéséből , hárulnak rá. TÁBI LÁSZLÓ mérnök, az SZLKP KB dolgozója VII. 3. továbbfejlesztésének fő célja — melyet a CSKP KB Elnöksége egy évvel ezelőtt hagyott jóvá —, hogy tovább szélesítsük a művelődés demokratizmusát, korszerűsítsük az oktató-nevelő munka tartalmát és módszereit, s ezáltal megteremtsük a fel'ételeket az általános műveltség és a szakképzettség színvonalának állandó növelésére, a párt XV. kongresszusának határozataival összhangban. A tudományos-technikai forradalom időszakában oktatási rendszerünkre a tartalmi és szervezeti nyitottság jellemző. Ebből következik, hogy az új tudományos ismereteket szüntelenül és szervesen bele kell foglalni az iskolai tananyagba, s lehetővé kell tenni, hogy az egyén rendszeresen művelődjön az iskolában és az iskolán kívül a társadalmi szükségleteknek és egyéni érdekeinek megfelelően. A tudományos ismeretek szüntelen gyarapodása új helyzetet teremt az oktatásügyben is. Egyre inkább bizonyossá válik, hogy a tanulmányi idő. (Zuzana Mináfiová felv.)
