Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-23 / 4. szám
MIÉRT JÓ, MIÉRT FONTOS? A kémiaoktatás korszerűsítésének hazai és külföldi műhelyeiből Rohanó világunkban a tudományos ismeretek rövid időn belül megkétszereződnek, közülük némelyek időállőak, másokat pedig újabbak, korszerűbbek váltják fel. Ez a tény és még sok más körülmény arra késztette a kémiaoktatás szakembereit, hogy vizsgálják meg a kémiaoktatás korszerűsítésének tartalmi és módszertani kérdéseit. A Prágai Károly Egyetem pedagógiai karának kémiai tanszékével együttműködő kutatócsoport azt a feladatot tűzte ki célul, hogyan lehetne a jelenleginél jobb, korszerűbb szemléletben tanítani a kémiát az alap- és középiskolákban. A kutatás tárgya a kémiai tudomány elméleti és gyakorlati eredményeinek összevetése volt az érvényben levő kémia tantervekkel, tankönyvekkel, a korszerű tananyag kialakítása és annak funkciója az egyetemes közművelődésben. A kutatócsoport a hazai kémiaprogramokon kívül a vizsgálatot több fejlett vegyiparral rendelkező ország, például a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok és Anglia kémiaoktatási tervezeteire is kiterjesztette. Az összehasonlító elemzés az említett országokon kívül más szocialista és kapitalista országokban folyó korszerűsítési törekvésre is kiterjedt, annak érdekében, hogy minél objektívebb alapot teremtsen a jövőben bevezetésre kerülő tantervek és tankönyvek kidolgozásához. A kutatócsoport a fejlett szocialista rendszer célkitűzéseiből kiindulva tanulmányozta az újabb hazai és külföldi kémiai, módszertani, pedagógiai és lélektani publikációkat. k Bizonyára az olvasók körében is érdeklődést vált ki, hogyan lehetséges a legújabb tudományos ismeretek özönlő . áradatában eligazodni, az általános érdeklődést kiváltó, a néptömegek műveltségi szintjét is elősegítő kémiaoktatási programok megalkotása? Az új tudományos ismeretek rendszerezése, áttekinthetősége érdekében az előforduló kémiai fogalmakat, törvényeket, sajátságokat, laboratóriumi és ipari előállítási módokat, felhasználási területeket kártyalapokra dolgozták fel. E nehéz és fáradságos munka eredményeként lehetővé vált a hazai és külföldi kémiaoktatással kapcsolatos programok tudományos szintjének felmérése. Nyilvánvaló, hogy a tudományosan is megalapozott kémiaoktatási tervezetek rendszerére vonatkozóan általános érvényű következtetéseket levonni még korai lett volna. E vonatkozásban további kutatásokra volt még szükség. A tananyag kiválasztásáról, rendszerbe foglalásáról, nevelői-oktatói vonatkozásairól, a kísérleti oktatások eredményeiről, a vitás kérdésekről országos viták, szemináriumok hangzanak el, és csak ezeket követően tesznek javaslatokat az illetékes minisztériumoknak, amelyek feladata egy-egy javaslat, tanterv, tankönyv elfogadása. Gondolom, hogy ma már nem nagyon akad olyan olvasó, aki ne értene velünk egyet abban, hogy bizonyos kémiai ismeretekre a háziasszonyoktól kezdve a tudományos dolgozókig minden embernek szüksége van. A kutatók feladata többek között az is, hogy az elvont tudományos Ismereteket ismeretterjesztő munkák formájában közkinccsé tegyék és ezeknek az eredményeknek az iskolai kémiaoktatásban is meg kell nyilvánulniok. 1977. I. 23. Jogosan felvetődhet a kérdés, hogy a kémiaoktatás korszerűsítése mire jó, miért fontos? Napjainkban az ismert vegyületek száma négymilliónál is több. Közülük néhány olyan „karriert“ futott be, mint az ismert penicillin, a C-vitamin, vagy különböző műtrágyák, melyek nélkül az életszínvonal emelése szinte elképzelhetetlen lenne. E nagyszámú ve- gyületekkel a széles néprétegeket megismertetni lehetetlen, nem is célunk. A szakemberek arra törekednek, hogy az iskolai kémiaoktatás tartalmát permanensen felülvizsgálják. Az adott időszak tudományos ismereteinek megfelelően olyan tanterveket kell összeállítaniuk a kémiaoktatáshoz, amelyek megpróbálják áthidalni az alap- és középiskolai kémiaoktatás, továbbá a korszerű tudományos ismeretek közötti szakadékot. Itt akkor várható jó ered mény, ha a tiszta természettudományos szemléletmód és kérdésfeltevés elemeit tanítjuk meg a tanulókkal, vagyis gondolkodni tanítjuk őket. Az elavult tanítási órákon legtöbbször csak néhány tanuló aktivizálódik, a többi úgymond labdába sem rúg, s ilyenkor éppen* a jól elvégzett munkából eredő sikerélmény marad el. Tehát olyan módszerek tudatos alkalmazására, fejlesztésére van szükség a kémiaoktatásban is, amelyek elősegítik az aktív tanulói foglalkozást. Ilyenek például a tanulói kísérletek, a fél- mikro laboratóriumi technika, az új ismeretek elsajátítása munkalapok, programozott füzetek, feladatlapok stb. segítségével. * Több esetben még mindig a százévesnél is öregebb szemléletben tanítjuk a kémiát, például az atomszerkezeti ismereteket gyakran még a dal- toni szemléletben az alapiskolában. A legszembetűnőbb szemléletbeli változás éppen itt van folyamatban. A szerves kémiai ismeretek tárgyalásánál az egyszerűbb reakciómechanizmusok megértésére helyeződik át a hangsúly. A műszeres laboratóriumi vizsgálatok alapjainak bevezetéséről, szélesebb körben való elterjesztéséről sem feledkeznek meg a kutatók. Kísérletek folynak a természettudományos tantárgyak egybehangolt oktatására vonatkozóan is. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy az új oktatási programok sikere nagymértékben függ a tárgyat oktató pedagógusok felkészültségi szintjétől is. Kísérletileg is igazolódott az a feltevés, hogy a kémiaoktatásban a tanulóknak olyan egyszerű törvények felismerésére van szükségük, amelyek alapján gyorsan megadhatók például a molekulák elektronszerkezetére vonatkozó főbb minőségi adatok. Ezt a korszerű szemléletet igazolta az a kísérleti oktatás is, amelyet az elmúlt években a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében dr. Pais István tanszékvezető egyetemi tanár, a tudományok doktora vezetésével több hazai magyar tannyelvű gimnáziumban végeztem. Külön dicséret illeti Horvátii Józsefet, a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatóját és dr. Miklós Elemér igazgatóhelyettest, akik elsőnek tették lehetővé a kísérleti oktatás levezetését kémiából. Egy ilyen kísérletsorozatot ma egy ember képtelen lenne maradéktalanul megvalósítani. A Szlovák Oktatási Minisztérium és a Nyitrai Pedagógiai Fakultás vezetősége és kémiai tanszéke a kísérleti oktatás levezetését messzemenően támogatta. A kísérlet levezetésében részt vettek Koncier József, Hatvanger László, Greksa Vilmosné, Szelszky János, dr. Czirfusz Gábor, Galambos László, Dávid Béla, Rényei Zsuzsa, a magyar tannyelvű gimnáziumokban tanító kémiaszakos pedagógusok. A kísérleti oktatás igazolta többek között azt a feltevést is, hogy a korszerű kvantummechanikai szemléletű kémiaoktatás a tanulókat önálló munkára serkentő módszerekkel sikeresen megvalósítható.^ A kísérleti oktatás eredményeképpen kidolgozott rendszer és módszer iránt a hazai és külföldi szakemberek körében élénk érdeklődés nyilvánult meg. A következtetéseket a kémiaoktatás korszerűsítésével foglalkozó kutatócsoport, amelyről már a fentiekben sző volt, az országos kutatási jelentésben is figyelembe vette. Csak érdekességként említem meg, hogy a kísérletek eredményei nyomán Magyarországon 1972 óta nagyobb anyagi ráfordítással szélesebb körű kémiai módszertani kutatások kezdődtek. Már az 1974/75-ös tanévben a kísérletileg is bevált eredmények alapján a szakközépiskolákban, az 1976/77- es tanévtől pedig a gimnáziumokban az új tantervek szerint tanítják a szervetlen kémiát. Az oktatási kísérletek nálunk és Magyarországon is tovább folynak. így például Magyarországon az 1978/79-es tanévtől kezdődően a 7. és 8. osztályban erre a rendszerre kidolgozott tantervek alapján tanítják majd a kémiát. Várható, hogy néhány év múlva hazánkban is az alap- és középiskolákban új kémia tantervek lépnek életbe. A kép nem lenne teljes, ha a kémia- oktatás korszerűsítésének csak a már említett vonatkozásai lennének. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a többi tantárgy mellett a kémiaoktatás fejlesztése szempontjából 1967-től a kémiaoktatás korszerűsítésével kapcsolatos tanulmányokat is megjelentet, amelyekben a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a 11—16 éves diákoknak is korszerű, a tudományos logikát követő kémiai tananyagot kell nyújtani. Ez a program is igen fontos szerepet szán a tanulói kísérleteknek; a tanulók így fokozatosan olyan képességekre tesznek szert, amelyek révén lehetővé váiik, hogy felismerjék a helyes és helytelen következtetéseket és helyes megoldásra törekedjenek. Egy másik nemzetközi szervezet, a Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniójának (IUPAC) oktatási bizottsága is (1963-ban alakult meg) kezdettől fogva szorgalmazza a kémia- oktatás továbbfejlesztését. 1974-től új, a kémiaoktatással kapcsolatos folyóiratot jelentet meg, s ebben tanulmányokat közöl az egész világ országaiban folyó legújabb törekvésekről. Feltétlenül említést érdemel az a legújabb, a kémiaoktatást elősegítő tájékoztató is, amelynek címe: Informaó- ní bulletin pro didaktiku chémie, amelyet a Prágai Károly Egyetem pedagógiai karának kémiai tanszékével együttműködő munkatársak — többek között e cikk írója is — közreműködésével az egyetem könyvtára ad ki. Kémiatanárok, kutatók hasznos összefoglalásokat találnak benne. E tájékoztató évente kétszer jelenik meg. Érdekességképpen megemlítem, hogy az Európai Kémiai Unió is érdeklődést tanúsított a kiadvány iránt, mely már orosz és angol változatban is megjelenik. A kiadványt a hazai magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak is szíves figyelmébe ajánlom, mert kivonatokat közöl a hazai és külföldi rangosabb módszertani folyóiratokból. (A Prágai Károly Egyetem pedagógiai karának kémiai tanszékén megrendelhető.) Az említett nemzetközi szervezetek fő feladatuknak tekintik annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a kémia az egyetemes műveltségen belül milyen jelentőségű, a kémiaoktatás a rokon tudományokat — a matematikát, a fizikát, a biológiát stb. — hogyan segíti, továbbá milyen szerepet tölt be a vegyészmérnökök, vegyészek, kémiatanárok, vegyésztechnikusok képzésében. A diákok körében a kémiai olimpiai mozgalom hazai és nemzetközi népszerűsítésében a kémiatanárok kulcsfontosságú szerepet játszanak. Itt is még eléggé eltérő szemlélettel találkozunk. A versenyeken rendszerint csak azok a diákok vehetnek részt kellő sikerrel, akiknek az elméleti tudásuk, feladatmegoldó képességük és a kísérletező készségük az átlagos színvonalnál jobb. A szakemberek keresik azokat a diákok számára is a legmegfelelőbb tanulási formákat, amelyek játékosak. így például Magyarországon a Magyar Kémikusok Egyesülete győri csoportjának javaslatára új játékos felfogású ifjúsági kémiai diákfolyőirat jelenik meg évente négyszer. Az első számot 1976 decemberében adták ki. Az újság címe: Kémiaversenyzők Híradója. Reméljük, hogy a jövőben nálunk is hasonló kezdeményezéssel találkozunk majd a kémiai olimpiai mozgalom előmozdítása, szélesítése érdekében. A jövő korszerű kémiaoktatásával kapcsolatban a főbb követelmények között megemlítem az eszmei-politikai, pedagógiai, szakmai és módszertani felkészültséget, továbbá a magas színvonalú kémiaoktatási programok kidolgozását, korszerű iskolai kémiai laboratóriumok bővítését és felszerelését, korszerű koncepciójú segédeszközök és felszerelések kifejlesztését. A tanárok jól átgondolt továbbképzésének megteremtése is kulcsfontosságú kérdés. Befejezésül még csak annyit, hogy a tömegek tudásának emelése érdekében fontos a legújabb kémiai tudományos eredmények közérthető formában való terjesztése. E cél megvalósítása azonban még sok-sok munkát, az arra rátermett szakemberek részéről pozitív hozzáállást igényel az itt-ott megnyilvánuló közönnyel szemben. Dr. SIMON LASZLÖ kaudidátus (Kfinözsí István felvétele)
