Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-23 / 4. szám
szavezetlhető nyúlajak, vagy furcsán előreugró áHkepocs, a baleset vagy sérülés következtében deformálódott orr, száj, fül, esetleg az eltorzult arc helyébe elfogadhatót formálni — már fiatal korában ez volt dr. Kufner docens vágya. Pályafutását a plzeni kórház fogászati klinikáján kezdte, majd a prágai kórházak sebészeti osztályain gyűjtötte értékes, ma is gyümölcsöző tapasztalatait. Élete egyik legnagyobb szerencséjének tartja, hogy a csehszlovák plasztikai sebészet atyjának, FrantiSek Burián akadémikusnak volt a tanítványa, majd a munkatársa. — Több száz műtétjénél segédkeztem — emlékezik tisztelettel, őszinte szeretettel nagy mesterére. Ma is féltve őrzi egykori mestere dedikált arcképét. A hitvallását is elfogadta, amely szerint az eltorzult külső ugyanolyan betegség, mint a többi súlyos kór, tehát gondos gyógykezelést igényel. Az első világháború után sokan ugyanis azt tartották, hogy a megcsonkított katonákon nem lehet segíteni, s ha sérülésük nem halálos, hamarosan felgyógyulnak. Felesleges fáradságnak és időveszteségnek minősítették Burián akadémikus műtétjeit. A professzor — szocialista társadalmunkhoz hasonlóan — e vélemény ellenkezőjét vallotta. A legnagyobb kincsnek ma az egészséget tartjuk, amelynél semmivel sem kevésbé fontos az ember közérzetét, lelki nyugalmát, sőt munkáját is befolyásoló, sokszor gátlásokra, tétlenségre, élet- üntságra okot szolgáltató külső orvoslása. — Azelőtt nem sokan engedhették meg maguknak az ilyen költséges műtéteket, amelyeket ma természeteseknek tartunk, és amelyek anyagi áldozatot sem igényelnek a beteg részéről — jelenti ki a docens, majd elmondja, hogy a sérülések 6—8 százaléka általában az arcot éri. Az utóbbi években egyre több a közlekedési baleset, az öngyilkossági kísérletek és a verekedések okozta séVISSZAADJÁK AZ ÖNBIZALMAT ÉS AZ Életkedvet 1977. I. 23. F ehér köpenyben és nadrágban, bekötött fejjel és kendővel az orromon, még a pácienseknél is izgatottabban várom a néhány perc múlva előttem lezajló eseményeket. Az első páciens egy idősebb, magas rangú tiszt — az asszisztáló orvos és a nővér segítségével — a legnagyobb hidegvérrel helyezkedik el a fényárban úszó műtőasztalon. Még a tűszúrásokra sem szisszen fel és nyugodtan tűri, hogy a sebész a fülkagylója mögül ügyesen kikanyarított öt- koronás alakú bőrdarabot az arcán tátongó nyílásra „tapassza“. — Az ehhez hasonló plasztikai műtétek okozta sebek gyorsan gyógyulnak. 10—12 nap múlva a nyomuk is alig látható — magyarázza vendéglátóm, mialatt felkészül a következő operációra. Mosakodás közben a következő beteghez, egy megszeppent katonához fordul: — Nehogy szégyent hozzál a fejemre, Jir- ka, hiszen tudod, hogy az előző műtétek sem fájtak. Biztos kézzel, gyorsan, ügyesen dolgozik a fiú szájában. Már varrja is a sebet, úgy mondja: — Na, ugye hogy' nem fájt, katonadolog volt, mire megnősülsz, elfelejted az egészet. Ennek a bonyolult, több részből álló műtétnek a célja nemcsak az, hogy visszaadja a fiatalember önbizalmát. A fiú szájpadlásán egy lyuk volt — így született — p kávét sem tudta lenyelni anélkül, hogy az ne folyt volna ki az orrán. Nem csoda, hogy emberkerülővé vált. A nyílást a sebész az eddigi gyakoritól eltérően — az alkarból kioperán: szövet helyett — sokkal egyszerűbb és gyorsabban gyógyuló módszer alkalmazásával — a páciens nyelvéből vett szövettel töltötte ki. A nyelv ugyanis — a tapasztalatok szerint — a legalkalmasabb az ilyen műtétek végzéséhez. Burián akadémikus egyik legjobb tanítványa volt Legfőbb ideje, hogy bemutassam azt az embert, akinek céltudatos, szakavatott mozdulatait, karcsú, fürge ujjait két órán át kísérhettem figyelemmel. Dr. Josef Kufner ezredes, a tudományok doktora, a prágai Központi Katonai Kórház állkapocs- és arcsebészeti osztályának vezetője. Az öröklődésre, illetve a születésre viszrülés. Mig a háború előtti balesetek 15 százaléka volt visszavezethető törvénybe ütköző cselekedetekre, ma számuk kb. 40 százalékra emelkedett. Ezzel szemben — hála a gondos szervezésnek — ma aránylag kevés sport- és munkabalesetnek vagyunk tanúi. Az első állkapocs- és arcműtétek az első világháború idejében úttörő munkát végzett angol sebész, Harold Gillies nevéhez fűződtek. Csakhamar követője akadt a leningrádi Muhin professzor személyében, aki tanítványaival együtt kimagasló eredményeket mutatott fel ezen a téren. Űj módszerek Azóta az orvostudomány gyors fejlődése jóvoltából olyan új módszerek honosodtak meg, amelyeknek láttán a 12 évvel ezelőtt elhunyt Burián professzor sem hinne a szemének. Igaz ugyan, hogy alig néhány tízre becsülhető azoknak a tudósoknak a száma a világon — dr. Kufner közéjük tartozik —, akik az eltorzult arc rekonstruálását a csípőből vett csontok átültetésével oldják meg. — Ezt az osteotomiának nevezett új módszert az országban kizárólag mi alkalmazzuk — utal a docens a 180 sikeres műtétre, amelyekért megérdemelten kapta meg a tudományok doktora címet. — Noha az osteoto- miával még Burián akadémikussal együtt kísérleteztünk, az eredmények nem voltak kielégítők. A műtétet követő bizonyos idő elteltével ugyanis az arc ismét felvette további deformált külsejét. Burián akadémikus nem nyugodott, tanítványaival együtt kezdetben holttesteken folytatta kísérleteit, majd állatokon végzett műtéteket. Több mint negyven majommal kísérleteztek, hogy az operáció minden egyes mozzanatát tüzetesen ellenőrizhessék. Ezek a tapasztalatok és dr. Kufner svájci tanulmányútján szerzett ismeretei — egy ideig Ohgeweser professzor klinikáján dolgozott — szolgáltak alapul az első, emberen végzett osteotomiai műtéthez. 1966-ot mutatott a naptár. A fiatal katona tíz órán át feküdt a műtőasztalon; a sebész idegfeszítő, kimerítő munkája eredményes volt. Élete egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy ez az operáció ma alig 3—4 órát vesz igénybe. Az új arccal megajándékozott beteg kéthónapos gyógykezelés után valósággal újjászületik. Nem kell már szégyenkeznie a külsejéért, megszűnnek gátlásai, visszatér önbizalma. A lányok, akiknek a helyzete még reménytelenebb a férfiakénál, férjhez mehetnek, családot alapíthatnak. Kétségtelenül felbecsülhetetlen jótétemény ez az 1970 óta rendszeresen alkalmazott módszer azokra nézve, akik már lemondtak az életről. Mert a docens szaval szerint ma már nem létezik olyan eltorzult arc, amelyet ne sikerülne teljesen, vagy legalábbis elfogadható mértékben kiigazítani. Dr. Kufner munkamódszerét nem rejti véka alá. Hazánk orvostanhallgatói ugyanolyan érdeklődéssel hallgatják előadását és tekintik meg bonyolult műtétjeit, mint a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban vagy Magyarországon élő kollégái, üt nyelven beszél folyékonyan, s ezért semmi akadálya annak, hogy Indiában angolul, Spanyolországban vagy Kubában spanyolul terjessze ismereteit, amelyeket — egykori mestere nyomdokaiban haladva — állandóan gyarapít. A mikrosebészeté a jövő Dr. Kufner fáradhatatlan munkásságának eredményeit egyre továbbiakkal gyarapítja. Újdonság pl. a nyúlajk komplex sztomatológiai gyógykezelése. A sebész beavatkozása során a beteg kihullott fogait — műfogsor helyett — mélyen az állkapocsba erősített, speciális fémötvözetből készült híd alkalmazásával pótolja. Kedvezőek az úgynevezett cryo-sebészettel szerzett tapasztalatok is, amelynél az operált testrészt — pl. bizonyos bőrbetegségek vagy a nyálkahártya megbetegedése esetén — mínusz 170 Celsius fokra lehűtött szerszámokkal végzik. — A legmerészebbek azonban a mikrosebészethez fűzött reményeink — utal dr. Kufner az először két évvel ezelőtt Japánban alkalmazott módszerre, amelynek során a megsérült hajszálvékony véredényeket vagy ütőereket — pontos összeilleszthető- ségüket tartva szem előtt — mikroszkóp alatt erősítik egymáshoz. •— Az arcsebészet jövője ez a módszer, amelynek áz égési sebek eltávolítása és a születési testi hibák megszüntetése során vesszük majd jó hasznát. De a házinyulakon végzett kísérleteink kielégítő eredményei ellenére sincsenek még ezen a téren kedvező tapasztalataink. Kétségtelen azonban, hogy idővel — mert gyakorlat teszi a mestert — ismereteinket kiegészítjük. Az elmondottakhoz nincs mit hozzáfűznöm. Csupán a látottakat és hallottakat továbbítottam az olvasóhoz, hogy áttekinthető képet nyerjen dr. Josef Kufner docens alig 30 ágyas állkapocs- és arcsebészeti osztályán folyó áldásos munkáról, amelyhez hasonlóval a világon kevés helyen találkozhatunk. Mi azonban a szocializmus többi vívmányával együtt ezt is természetesnek tartjuk, mert olyan társadalmi rendszerben élünk, ahol a legfontosabb az ember egészsége, gondtalan, boldog jelene és jövője. KARDOS MARTA Dr. Josef Kufner műtét közben (L. Mrzenová felvétele)
