Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-23 / 4. szám
ÚJ sző Dé nes Ferenc A PÁRT ÉS A NEMZET HŐS FIA 1977. I. 23. 3 Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik legnagyobb fiának, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés egyik szervezőjének és vezetőjének, köztársaságunk újkori története egyik megtestesítőjének, Karol 5 mid kének nyolcvanadik születésnapjára emlékeztünk ez év január 21-én. Karol Smidke a párt megalakulása óta felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a forradalmi harcokban, de különösen a szlovák nemzet szabadságáért és a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért a fasiszták ellen vívott küzdelemben, valamint a két testvér- nemzet — a csehek és szlovákok — közös szocialista hazájának építésében is. Méltón sorolhatjuk pártunk és hazánk azon felejthetetlen hős fiai közé, akikről Frafío Král nemzeti művész, hősiességüket és kommunista helytállásukat méltatva írja: „Értékes emberek voltak, kik tündöklő példaként állnak előttünk és az utánunk következő nemzedék előtt. Bátorságukkal, derekas helytállásukkal és önfeláldozásukkal megnyitották előttünk a múlt sötétségéből a napsuqaras mához vezető fejlődés útját. Teljes odaadással hajtották végre a rájuk bízott feladatokat, lángoló lelkesedéssel teljesítették legigényesebb kötelességüket is, öntudatos munkájukkal óriási szolgálatot tettek a népnek, a nemzetnek és az egész világ proletariátusának. A tudományok tudománya, a marxizmus— leninizmus neveltjei, szeretett pártunk tagjai és Gottwald elvtárs tanítványai, akiket megedzett a kemény, harcos élet és akik megacélozódtak a harcok első sorainak tűiében, szilárdan és büszkén haladtak előre a szocializmus é£ •kommunizmus új, szebb és boldogabb életet nyújtó nemes eszményei felé." Ezek a szavak méltatják a leghűbben az igaz kommunistákat jellemző bátor magatartást, amelyet a szabadságharcban tanúsítottak s amihez erkölcsi erőt a nép, a nemzet iránti szeretetükből és a Szovjetuniónak a fasizmus feletti győzelmébe vetett törhetetlen hitükből merítettek. A hazafias érzés és a proletár nemzetköziség nemes eszméje volt forradalmi tevékenységük vezérfonala, és ennek szellemétől áthatva állították minden tudásukat és erejüket a kommunista párt fennkölt ügyének szolgálatába. Ez jellemzi kommunista pártunk szabadságharcosait — köztük Karol Smidkét is — akinek emlékét a jövő nemzedéke mélyen a szívébe vési. Fájdalmas valóság az, hogy Karol Smidke, 1952. december 15-én bekövetkezett halála miatt, az ötvenes évek személyi kultuszának időszakában ért sérelmekért nem kapott méltó elégtételt. A kommunista párt megalakulása óta végzett áldozatos munkájáért, de elsősorban a fasiszta megszállás idején a nemzeti és szociális szabadságért vívott harcban, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés megszervezésében és vezetésében szerzett érdemei elismeréséül, igaz kommunistához méltó helytállásáért a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse megtisztelő címet és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által adományozott kitüntetést, a Lenín-rendet csak halála után kaphatta meg. Karol Smidke, a kommunista párt és a munkásosztály törhetetlen katonája, egész életét a forradalmi munkásmozgalomnak, a nemzeti és szocialista szabadság kivívásáért folytatott küzdelemnek szentelte. Bányászcsaládban született, 1897. január 21-én Vítkovlcében. Apja, Valentin Smidke, már 14 éves korában vájárként dolgozott az ostraval bányában, majd elvégezte a bányászszakiskolát, bányatechnikus lett. 1902-ben a család Boszniába költözött, ahol az apa a Tuzla város melletti állami szénbányában dolgozott. Karol Smidke Tuzlá- ban végezte el az alapfokú iskolát, majd a kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait, ahonnan azonban mint 14 éves ifjút a munkásság május 1-i tüntetésén való részvétele miatt kizárták. ö is a bányába ment dolgozni, ahol az asztalosmesterséget tanulta ki. 1912-ben még tanoncként tagja lett a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének, s így került közvetlen kapcsolatba a munkásmozgalommal. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben az osztrák—magyar haditengerészethez kellett bevonulnia, annak ellenére, hogy még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét. 1918-ban megszökött a hadseregből. A háború után, mindaddig, míg a család 1919 szeptemberében visz- sza nem tért hazájába, Csehszlovákiába, a boszniai Uglevika városban asztalosként dolgozott, ahol tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. Idehaza Karol Smidke Banská Stiav- nicában telepedett le, ahol az állami 'bányaigazgatóságnál helyezkedett el mint asztalossegéd. Haladéktalanul bekapcsolódott a szociáldemokrata párt- mozgalomba s annak marxista baloldali szárnyához csatlakozott. 1920-ban egyik szervezője volt Banská Stiavnicá- ban a decemberi általános sztrájknak. 1921 májusában mint a Banská Bystri- ca-i kerület küldöttje részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja alakuló kongresszusán Prágában. Ettől az időtől elszakíthatatlan kötelékek fűztéka kommunista párthoz, amellyel életre- halálra szövetséget kötött. Forradalmi tevékenységéért 1922-ben a KoSice melletti Zlatá Idka-i (aranyidai) bányába helyezik át, ahol részt vesz a kommunista párt szervezetének, valamint a kommunista ifjúmunkások szervezetének, a Komszomolnak a megalakításában. Itt ismerkedtem meg Karol Smid- kével 1922 őszén, amikor a kommunista párt koSicei kerületének akkori titkárával, Gasparik Vincével, mint a kommunista ifjúmunkások, a Komszomol funkcionáriusa, szervezeti kőrútunkon meglátogattuk az ottani pártszervezet is, és a Smidke által szervezett gyűlésen beszélhettünk a bányászokhoz. Itt is aktív kommunista tevékenységével tűnt ki. Mint a Zlatá Id- ka-i pártszervezet küldöttjével Kosicé- ben is találkoztam vele a pártértekezleteken. Aktív kommunista tevékenységéért a bánya vezetősége elbocsátotta a munkából. Ezután lett 1924-ben a CSKP titkára, először Liptovsky Mikulásban, majd Trenőínben, ahol kommunista agitációért kéthavi börtönbüntetést töltött le. Az 1926—1928-as években a Budűcnosf munkásszövetkezetnél volt alkalmazva Zilinában, Margecany- ban, majd Banská Stiavnicában, ahol mint a párt funkcionáriusa működött. Ebben az időszakban, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja az opportunista vezetőség — Jílek és társai — okozta súlyos válságon ment kereszt- tül. Karol Smidke Klement Gottwald oldalán bekapcsolódott a válság leküzdéséért, a párt bolsevizálásáért vívott harcba. A párt központja, felismerve Smidike párt iránti hűségét és szervezőképességét, 1930-ban Moszkvába küldte a Kommunista Internacionálé politikai iskolájába. A hathónapos tanfolyam elvégzése után Bratislavában, majd Banská Bystricában lett párttitkér. 1932-ben kommunista agitációs tevékenységéért négyhavi börtönbüntetés letöltése után a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetei Szövetségének szlovákiai titkára, később pedig a vörös szak- szervezetek össz-szövetségi titkára lett Szlovákiában. Ebben az időszakban csúcsosodott ki a legtöbb kapitalista államban a gazdasági világválság. Csehszlovákiára is súlyosan kihatott. A munkásosztálynak és a falusi dolgozóknak egyre fokozódó és mindjobban kiéleződő harcát a vörös szakszervezetek szervezik a kommunista párttal az élen, következetesen küzdve a dolgozók mindennapi gazdasági követelményeinek teljesítéséért. Szlovákia dolgozói a gazdasági válság éveiben újra meg újra fellángoló harcos sztrájkok és tüntetések során ismerik meg jobban Karol Smidkét, mint legnagyobb tanácsadójukat és vezetőjüket, azt a kommunista szakszervezeti vezetőt, aki a legnagyobb szívóssággal és következetességgel igyekezett érvényre juttatni a párt által kitűzött gottwaldi jelszót: Egyetlen embert se az üzemből — egyetlen fillért sem a bérből! Csehszlovákiában még jobban kiéleződött a helyzet 1933-ban, amikor Németországban uralomra jutott a hitleri nácizmus, mivel ez felbuzdította a burzsoázia legreakciósabb szárnyát, de mindenekelőtt Szlovákiában a fasiszta hullámra támaszkodó Hlinka néppárt és a katolikus klérus vezetőit. Ebben a kiéleződött osztályharcban fokozódott a kommunista funkcionáriusok üldözése, bebörtönzése. Emiatt a párt félillegali- tásba kényszerült, a vezető elvtársak kénytelenek voltak illegálisan működni. Bratislavában a kommunista párt Heyduk utcai területi titkárságát a burzsoázia rendőrsége állandó megfigyelés alatt tartotta, az igazoltatások és a sorozatos házkutatások lehetetlenné tették ott a munkát. Ezért ebben az időszakban az elvtársak és általában a funkcionáriusok találkozói és rövid megbeszélései a pártlapok — a Pravda Chudoby és a Munkás — szerkesztőségének és kiadóhivatalának a Sládkoviő utca egyik nagy bérházában levő Irodahelyiségeiben voltak, ahol a sürgés-forgás nem okozott feltűnést. Itt találkozott Karol Smidke az akkor jóformán egyedül legálisan mutatkozó és tevékenykedő Steiner Gábor szenátorral, a párt vezető elvtársával. Vele együtt beszélték meg a mozgalom problémáit, valamint az illegalitásban levő vezető elvtársakkal jSiroky, DuriS, Sef- ránek, MoSko elvtársakkal és a többiekkel) való konspirativ találkozókat, amelyeket én közvetítettem. Itt állapodtunk meg a további feladatokat illetőleg. Ugyanakkor átvettem a lapokban leközlendő kéziratokat, hiszen a lapok szerkesztése is konspirativ módon történt. Karol Smidkének az illegalitásban levő vezető elvtársakkal való találkozása jó alkalom volt számomra, hogy megbeszéljem vele a pártlapok problémáit is. Lelkiismeretes tevékenységének elismeréseképpen az 1935. évi parlamenti választásokon a CSKP a Nemzetgyűlés képviselőjévé választotta, valamint a párt szlovákiai területi vezetőségébe is bevonta. Amikor 1938 októberében a fasiszta Tiso-rezsim betiltotta a kommunista párt működését, Karol Smidkét a párt illegális központi bizottsága a morvaországi körzet instruktori funkciójával bízta meg. Miután letartóztatás veszélye fenyegette, az illegális pártvezetőség 1939 augusztusában családjával együtt a Szovjetunióba küldte. Moszkvában 1941—1942-ben a Komintern politikai iskolájának hallgatója volt. Klement Gottwald oldalán aktívan kivette részét a Moszkvában élő csehszlovák kommunista emigráció munkájából, közreműködött a moszkvai rádió csehszlovák adásának szerkesztőségi munkájában. A Vörös Hadsereg győzelmeinek hatására a fasiszta klerikális szlovák államszervekben a kormányzat egyre mélyülő válságának jelei mutatkoztak, ugyanakkor megerősödött a nép antifasiszta hangulata és harcos forradalmi lendülete, amely a mind gyakoribb sztrájkokban és szabotázsakciókban jutott kifejezésre. A párt moszkvai vezetősége ezért elérkezettnek látta az időt arra, hogy Karol Smidke személyében olyan vezető egyéniséget küldjön Szlovákiába, aki az illegális SZLKP új központi vezetőségének megállapításával újjáépíti a szétszakított párthálózatot, felújítja az elszigetelten dolgozó illegális szervezetek és a járási vezetőségek közötti kapcsolatot. Ez volt a fő feltétele annak, hogy Szlovákia Kommunista Pártja legyen a népi antifasiszta mozgalom hajtóereje és a felkelés előkészítésének valódi központja. Smidke hőn óhajtott vágya, hogy hazatérhessen Szlovákiába és jci- vehesse részét hazája felszabadításából, teljesült, amikor egy szovjet katonai repülőgép 1943 júliusában Varsó mellé szállította. A hazai föld határát augusztus 4-én Orava közelében lépte át. Szigorú illegalitás közepette Bratislavában azonnal felvette a kapcsolatot Gustáv Húsúkkal és Laco Novomesky- vel, akikkel megalakította a párt ötödik illegális központi vezetőségét. Smidke városról városra járva vette fel a kpcsolatot az illegális pártszervezetekkel, felújította azok kapcsolatát az illegális járási vezetőségekkel és az illegális központi vezetőséggel. A nemzeti felszabadító harc alapvető feladata volt, hogy életképessé tegye a pártot a harc vezetésére. Az ötödik illegális központi vezetőség második legfontosabb feladata a Komintern és a moszkvai pártvezetés irányelveinek szellemében Szlovákia összes demokratikus és antifasiszta erőinek tömörítése volt a felkelés előkészítésébe a nem kommunista ellenállás képviselőinek bevonásával. Ezzel a céllal alakult meg 1943 végén a Szlovák Nemzeti Tanács, amelynek vezető ereje a kommunista párt volt. Ez a Karácsonyi Egyezmény néven ismert politikai nyilatkozatában a fasiszta rendszer megdöntését, demokratikus, szociális szempontból igazságos társadalmi rendszer felépítését tűzte ki célul. Egyben kinyilvánította a szlovák nép törhetetlen akaratát, hogy jövőjét a testvéri cseh néppel együtt közös hazában az egyenlőség alapján építi fel, baráti és harci szövetségben a Szovjetunióval. A Karácsonyi Egyezmény, amelynek létrejötténél jelentős szerepe volt Gustáv Húsúknak és Laco Novomeskynek, fontos határkövet jelentett a szlovák ellenállási mozgalomban, miután megteremtette a közvetlen előfeltételeket a fegyveres felkelés előkészítésének meggyorsításához. Az ötödik illegális központi vezetőség eredményes munkájának záloga a tagjai közötti igaz elvtársias összhang,. a példamutató együttműködés volt, amely a leghűbben Gustáv Husák írásából világlik ki: .......Smidke és jóma gam között az első találkozástól kezdve teljes bizalom, s ebből a legszorosabb együttműködés és őszinte személyes barátság alakult ki. Ez nem akadályozott meg abban, hogy a pártmunka során ne legyünk kritikusak és igényesek egymással szemben. Hosszú éveken át hasonló volt a kapcsolatom Laco Novomeskjvel, akit Smidke szintén legszűkebb munkatársat közé sorolt. A jó személyi és emberi kapcsolatokban, a kölcsönös megértésnek, tapasztalataink intellektuális képességeink és jellembeli tulajdonságaink egymást kiegészítő harmóniájának ez a momentuma Szlovákia Kommunista Pártja ötödik, Smidke által alapított illegális Központi Bizottságának (Smidke, Husák, Novomesktj) munkájában pozitív szerepet játszott. Ez a szép személyi kapcsolat a felkelésig, majd a felszabadulás után is évekiq fennmaradt közöttünk, amíg a tragikus események el nem szakítottak bennünket egymástól.“ (G. Husák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről c. könyvből). Az ötödik illegális központi vezetőség érdeme, hogy 1944 tavaszától a kommunista párt vezette Szlovák Nemzeti Tanács egész tevékenységét már a fegyveres felkelés céltudatos előkészítésére irányította. A Karol Smidke, Gustáv Husák, Laco Novomeskt) alkotta ötödik illegális központi vezetés elvitathatatlan érdeme, hogy valóra vált a párt célkitűzése: „Nemzeteink történetében most először lett a kommunista párt kormányzó párttá. A szlovák nemzet drámai pillanataiban vállalta a felelősséget harcáért, további sorsáért. A párt kezdeményezésére vette át forradalmi tettel a Szlovák Nemzeti Tanács a teljhatalmat Szlovákiában, a kommunista párt irányelvei alapján ragadták magukhoz a hatalmat körzetükben a nemzeti bizottságok ... Bebizonyosodott, hogy a nép forradalmi kezdeményezése mekkora erőt képvisel... Akivel a nép, az nem bukhat el.“ (G. Husák: Tanúságtétel ...) Karol Smidke a legméltóbb személyiség volt arra, hogy a párt és a nemzet bizalmából ő legyen Szlovákia Kommunista Pártja, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács első elnöke. Amikor születésének nyolcvanadik évfordulóján kimagasló forradalmi tevékenységét méltatjuk, azért tesszük, hogy emlékét, mint a párt és a nemzet felejthetetlen, hős fiának emlékét, mind a mai, mind a jövő nemzedék számára megőrizzük.
