Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
fipiilő-szépülő városunk, Bratislava, Jellegzetes diákváros. Gyakran találkozunk utcáin olyan főiskolásokkal is, akikről mindjárt, az első pillantásra megállapíthatjuk, hogy távoli országokból — Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika legkülönbözőbb államaiból — érkeztek hazánkba, hogy főiskoláinkon tudásukat gyarapítsák. Sokan közülük — a nagy távolság miatt, amely otthonuktól elválasztja őket — évekig nem mennek haza, s az ünnepnapokat, természetesen a karácsonyt és a szilvesztert is, nálunk töltik. Fővárosunkban körülbelül ezer külföldi diák tanul. TALÁLKOZÁS A KONYHÁBAN Magam sem tudom, miért lepődtem meg annyira. Hiszen semmi váratlan dolog nem történt velem. Miközben a csalogányvölgyi diákotthonba vezető lépcsőkön fölmentem, valami — talán az újságíró csalhatatlan „szimata“? — azt súgta, hogy ilyentájt, dél körül, egész biztosan találok valakit a konyhában. Diákkoromban ugyanis számtalanszor tapasztaltam. Ügy látszik, néha az is meglephet bennünket, hogy a „szimatunk“ nem csal, ha valami úgy történik, ahogy azt előre elgondoljuk. Vagy ha valakit ott találunk meg, ahol éppen keressük. Csak most jut eszembe, hogy még a nevét is elfelejtettem megkérdezni... De mit csináljak estig? A legjobb talán az lesz, ha egy másik — kevésbé foglalt — diákot látogatok meg. De ugyan melyik diák nincs elfoglalva most, a téli vizsgaidőszak küszöbén? KARÁCSONY ES OlEV KÖZŰIT hogy a nálunk tanuló külföldiek hét végén vagy ünnepnapokon — amikor nem kell előadásokat hallgatni, szemináriumokon ülni — nem járnak a „menzára“, hanem mindig maguk készítik az ebédel, a vá- csorát: méghozza hazai — afrikai, ázsiai, vagy éppen délamerikai módra. S lám, mégis meglepődtem, amikor mindjárt az első emeleti konyhában megpillantottam egy fekete bőrű lányt. Hogy mit csinált? Apró darabkára vagdalt húst mosott nagy buzgalommal, s a megmosott darabokat serpenyőbe rakta. A serpenyő tartalmát aztán vajdarabkákfkal „díszítette“, ű is meglepődött, s ugyancsak furcsán nézett rám, amikor megkérdeztem tőle, hogyan, mivel töltötte a karácsonyi ünnepeket, s hogy mit csinál majd szilveszterkor. Indiszkrét voltam talán? — Tudod mit? Gyere el hozzám este — mondta aztán, az első meglepetésből felocsúdva a fekete lány. — Akkor majd elbeszélgetünk. És legalább te is túl leszel már a randin ,.. Innentől számítva, a második szobában lakom. CSOMAGOLÁS KÖZBEN Natálja Szmolencseknva a Szovjetunióból, Kisinyovból jött hazánkba. A Komensky Egyetem Bölcsészkarán szlovák nyelvet és irodalmat tanul. Kar madéves. Nála próbálunk szerencsét: nem mintha ő kevésbé lenne elfoglalt a többi diáktársánál, de a csomagoiló, útra készülődő diák minden bizonnyal szívesebben válaszol kérdéseinkre, mint a könyvek fölött görnyedő. Natasa ugyanis éppen csomagol, haza készülődik. — Elsős koromban még nem mertem hazamenni, annyira féltem a vizsgáktól. Tudod, az elsősök mindig olyan félénkek — mondja. — A karácsonyi ünnepeket és a szilvesztert is egyik itteni barátnőmmel töltöttem. Tavaly már otthon, családi körben „szilvesztereztem", s most is hazautazom. — Mit vársz az új esztendőtől? — Nem szoktam nagy terveket kovácsolni magamnak; elfogadok mindent úgy, ahogy jön, a maga természetességében. S különben is, mit várhat egy diák az új esztendőtől? Azt, hogy a saját területén — tehát a tanulásban — jó eredményeket érjen el, hogy sikeresen letegye az összes vizsgáit SZILVESZTERI ELŐZETES? Este aztán bekopogok azon a bizonyos ajtón. Egy arab lány jön ki: — Bettit keresed? — Tulajdonképpen nem is tudom ... Az előszobában egy mindenféle jóval megrakott, a különféle ételek súlya alatt szinte roskadozó asztal áll, mögötte — ahogy a nyitva hagyott ajtón benézek — modem zene ritmusára „vonagló“ testek körvonalai rajzolódnak ki a félhomályban. A lemezjátszó teljes hangerővel működik. Ez lenne a szilvesaterest „főpróbája"? S rögtön megjelenik a fekete lány is, akivel ebéd előtt a konyhában találkoztunk: — Látod, erre igazán nem számítottam _ Ennyi vendégre , látogatóra. Ki se látszom a munkából. Rengeteg a dolgom — mondja a háziasszonyok jól ismert sopánkodásával. — Elvégre mégsem rúghatom csak úgy egyszerűen ki őket! Halasszuk inkább holnapra azt a beszélgetést. Jó? Hált igen, a beszélgetést el kell hal'asztanunk, de — hogy időnk kárba ne vesszen — addig is elmondok valamit: egy régi-régi regét, Szaturnusz király történetét. Hogy ez meg hogy kerül ide? Majd mindjárt meglátjuk. SZATURNUSZ ÜNNEPE Az ókori rómaiak Szaturnusz- ban a vetések védőjét tisztelték, aki az aratásra, a gabona betakarítására is felügyel, ö volt a rendszeres földművelés megalapítója, ő szoktatta meg az embereiket az állandó lakásra, meghonosította közöttük a műveltséget és a jó erkölcsöket. Ügy képzelték, hogy Szaturnusz a mesés hajdankornnk, az aranykorszaknak volt a királya. Midőn Görögországból elűzték — mert Szatumuszt a görög Kronosszal azonosították —, áthajózott Itáliába és eljutott a Janiculum hegyhaz, ahol Janusz király barátságosan és vendégszeretően fogadta, majd a Tiberisz folyó partján, a Capi- toliumon állandó lakhelyet talált magának, letelepedett, és sokáig volt a parasztok és a pásztorok kegyes királya. E szép korszak maradandó emlékére tartották évente Rómában — december havában — a Szaturnália ünnepét. A lakosságnak egy rétege sem vonta ki magát belőle, a törvényszék szünetelt, rokonok és barátok egymást megajándékozták, sőt még a rabszolgák is szabadok voltak egy napig: szabad emberek ruháját öltötték magukra, egy asztalnál ültek uraikkal, sőt gyakran az is megtörtént, hogy uraik szolgálták ki őket. Minden háznál vígan voltak ezen az ünnepen, a jobb módúak mindenki számára nyitva tartották házukat. Azt hitték, hogy az e napon kezdett dolognak nem volna jó vége. Ezért még a hadvezér is óvakodott a Szaturnália idején csatát kezdeni. Mindenki csak öröm és élvezetek között töltötte idejét... Az ünnepnapokat nem lehet elvenni az emberektől. Nem merte ezt megtenni az az új ideológia sem, amely időszámításunk után a „pogány“ Kómában lassanként terjedni kezdett, s amelyet hívei a szeretet vallásának tartottak. A Szaturnália ünnepe mindmáig megmaradt, minden év decemberében eljön a karácsony, az ajándékozás, a szeretet, a béke ünnepe. Napjainkban a karácsony ismét új — immár mindenféle vallási ideológiától független — értelmet kapott: a régi római szokások, a Szaturnáliák mesés bősége, az ajándékozás nagyszerűsége azonban a huszadik század emberének is örömöt szerez. KARÁCSONY UTÄN SZILVESZTER — AFRIKAI MÓDRA — Szóval, hogyan töltőd a karácsonyt? Mivel foglalkozol a szünidőben, karácsony és űj év között? — Azt csinálom, amit mindig. Semmi különöset... — S az ünnepek alatt? — Karácsonykor együtt le szék a többi afrikai diákkal. Közösen ünnepelünk. Karácsonyfánk lesz, s alája mindenki odateszi az ajándékát. A csomagra természetesen mindenki ráírja annak a nevét, akit meg akar ajándékozni vele, s az adott pillanatban — úgy éjfél körül — mindenki elveszi a neki „címzett“ ajándékcsomagot. — Melyik államból jöttél? — Nigériából. Pontosabban Nigéria fővárosából, Lagoszból. Hétgyermekes családból származom, a testvéreim is főiskolások. — Otthon, Nigériában hogyan szoktátok megünnepelni a karácsonyt? — Ugyanúgy, mint itt. — Nincsenek valami különleges. érdekes nemzeti szokásaitok? — Nincsenek. Nigéria ugyanis valamikor angol gyarmat volt, s a karácsonyt is angol módra ünnepli. — A ikarácsonyról szinte már mindent elmondtál. Most légy szíves, szólj valamit magadról. Melyik karra jársz? — A gyógyszerészetire. Ötödéves vagyok. — Most már csak azt áruld el, mivel töltöd a szilvesztert? — Hát még nem mondtam? — Nem bizony! — Tanulni fogok. A záróvizsgámra, az utolsó szigorlatra készülök. — Mikor vizsgázol? — Január huszonharmadikán. Szóval, nem marad más hátra, mim hogy szurkoljunk Elizabeth Macaulay-neM. — mert hiszen vele beszélgettünk — és társainak a vizsgákhoz, és szilveszter éjszakáján azoknak a diákoknak az egészségére is koccintsunk, akik az év utolsó napját is tanulással, a komoly, tartalmas életre való lelkészüléssel töltik. VARGA ERZSÉBET 1977. I. 2. I Elizabeth Macaulay a szigorló vizsgájára készül — mint majd az ünnepek közötti szünetben is *3 U *5 '«a <43 > N •jj O S-« 1 I ^ N (0 8 22 !«z-o "5 í «5 Zí e §■35 55 .'S g I * 1-4 I V 8 •5=1 H=1 <22
