Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-26 / 26. szám

A TÁTRÁN PRE^OV bizakodik A Tátrán Presov labdarúgó csapata 1974-ben esett ki az I. ligából, s két éven keresztül nem tudott magára találni. Edzők jöttek, játékosok men­tek; és fordítva. 1976 júliusá­ban a presovi vezetők felke­resték Stefan Jaéianskyt, a ke­let-szlovákiai labdarúgás immár legendás alakját: nem vállal­ná-e el a Tátrán edzői tiszt­ségét. „Pista bácsi“ nem so­káig tétovázott. Ismerte a ve­zetőket, hiszen csaknem ugyan­azok irányították a klubot, akikkel már 1960-ban együtt dolgozott. És a játékosokat is. Kassa (Koáice) nincs messze Presovtól. Stefan Jaciansky te­hát vállalta az edzősködést. Nem volt könnyű helyzetben. Annál is inkább nem, mert az őszi idény első mérkőzésén a Presov 3:0-ra kikapott Jablo- necban. De Jaciansky meg volt győződve: a PreSov ismét I. ligás lesz! És neki lett igaza. Hogy mire alapozta derűlátását? „Amikor a Presovhoz kerül­tem, rájöttem: kitűnő kapussal, tapasztalt védelemmel rendel­kezik, a középpályán ott volt Igor Novák és Sálka, á csatár sorban pedig Bubenko. Ezekre lehetett építeni ...“ Jaőiansky edző elhitette a játékosokkal, hogy tudnak fut ballozni, hiszen négy évvel ez­előtt a Tátrán az I. liga má­sodik helyén végzett, modern, sokmozgásos labdarúgást ját­szott. És az akkori keretből 11-en továbbra is a keret tag­jai maradtak: Cerveftan, Laca, Sopko, Cabala, Maőupa, Novák, Komanick?, Bubenko, Sobota, Báláz és Velicek. Az ificsapat­ból Molka és Fedorisin lett ke­rettag, majd fokozatosan olyan környékbeli játékosok jöttek, mint Kufa, Bakajsa és Majer- ník, továbbá Sálka (Detva), Horváth (Trnava), Prno (Pú- chov), Strausz (VSS). A nagy edzői rutinnal és tapasztalattal rendelkező Jaciansky mindenki nek megtalálta igazi posztját a csapatban, mindenki képességei szerint kapta a feladatot. A volt jobbszélső Komanick^ből például modern felfogásban játszó hátvédet faragott az edző. Amikor Stefan Jaőiansky a Presovhoz került, szinte min den megváltozott. A játékosok napirendje, az edzések inten­zitása. Az erőnléti edzéseken a játékosok olyan képességek­re tettek szert, amelyek követ­keztében a csapat képes volt nagy iramban végigjátszani a kilencven percet. Nemcsak küzdött, hanem a szó szoros értelemben játszotta is a fut ballt. Mert Jaciansky edző el ve: a futballt játszani kell, nemcsak küzdeni. Ezért szinte egy edzésről sem hiányzott a labda, mindent labdával csinál tak a futballisták, teljes gyor­saság és lendület közepette. Az edzések minőségi változása az erőteljes, látványos játékot hozta magával. A Presov II. ligás mérkőzéseire tízezren jártak, még akkor is, ha gyen gébb volt az ellenfél. És nem­csak a szurkolók, hanem azok a nézők is, akik a látványos, gyors labdarúgást szeretik. Ja­ciansky: „A Presov körülbelül azt játssza, amit fénykorában a VSS játszott, azzal a különb­séggel, hogy erőteljesebben és lendületesebben futballozik. Mi a nézőkre is gondolunk, ami­kor a pályára lépünk. Sőt, már előbb is. Az edzéseken ...“ A Presiov Jaciansky vezetésé­vel hétről hétre jobban játszott, nem jelentett számára gondot az idegenbeli mérkőzés sem, mert bátor és gyors támadó­játékéval rendre meglepte a vendéglátókat. A II. ligában nem volt csapat, amely játé­kosságban, lendületben felve­hette volna a versenyt a pre- soviakkal. Hogyan tovább? Csillagok nélkül. Sokat beszéltek arról, hogy Pollák, Gallis és még né hány ismert játékos megy a Tatranhoz. Nincs szükség rá­juk. A Presov most egy kitűnő kollektíva, nagyszerű az ossz hang a játékosok, az edzők és a vezetők között. Jaciansky: „Csakugyan jó a kollektív szellem a klubban. A vezetők és a játékosok is rájöttek; csak úgy lehet sikereket elér ni, ha mindenki becsületesen dolgozik. Nálunk mindenki azt csinálja, amire vállalkozott: A játékos játszik, a vezető irá­nyít, az edző edzi a csapatot. Nincsenek intrikák. Már régen tapasztaltam, hogy valaki az edzés után túlórázik. Csapa tunknál ez szinte naponta elő fordul .. .“ A Tátrán nemrégen tíznapos franciaországi portyán volt. Utána tíznapos szabadságol kaptak a játékosok, majd el kezdődött a felkészülés az új idényre. A felkészülés műsorá­ból nem marad ki az egyhetes tátrai alapozás sem. Aztán kéz dődhet az I. liga, amelyet már annyira várnak Presovon és környékén. Jaciansky: „Úgy gondolom, megálljuk a helyün­ket a legjobbak között. Pre­sovon hagyománya van a jó labdarúgásnak, s mi ezt a jó hagyományt akarjuk folytatni. Nagy látogatottságra számi tunk, nem akarunk csalódást okozni a nézőknek. Az őszi idényre elkészül az új gyep­szőnyeg, és talán az esti vi­lágítás is ...“ Egyszóval Presovon nagy érdeklődéssel várják az I. li­ga kezdetét és derűlátók. Jog­gal. Nem véletlenül hangzott el oly sokszor a II. liga be­fejezését követő ünnepi vacso­rán, hogy éljen az I. liga és éljen — Stefan Jaciansky, alias „Pista bácsi“, aki a VSS után (1963) a Preáovöt is felhozta az I. ligába. (T. V.) A Tátrán Presov labdarúgócsapata, a II. liga győztese. A képről hiányzik a veterán Strausz és I. Novák (Vojtíáek felv.) HEJ EV UTÁN A DUKLA Banská Bystrica ismét az I. labdarúgó- ligában! Nagy az öröm a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenezres lakosú városában. * És nemcsak B. Bystricán, hanem a széles környéken is, hiszen Közép-Szlovákia déli részének íutballszurkolói még emlékeznek az I. ligás Dukla B. Bystrica csapatára, amely egy idényt töltött a legmagasabb osztályban. Azóta hét hosszú, várakozással teli esztendő telt el... Szinte minden idényben I. ligás reményekkel in­dult a katonacsapat, de hamar alábbhagyott a len­dülete; négy-öt forduló után szaporodtak a civil egyesületekből ismert játékosok gyengébb teljesít­ményei, és a továbbjutásért folyó harcból nemegy­szer kiesés elleni küzdelem lett. Változás csak akkor állt be, amikor a csapat edzője Ján Skripko lett, aki becsvágyó fiatalokra építette a csapatot, s velük kezdett rendszeresen, céltudatosan dolgozni. Most is ezek a futballisták alkotják a csapat gerincét, őket egészítik ki a tényleges katonai szolgálatot teljesítő labdarúgók. ^ Az 1.975,'76-os idényre nem szívesen emlékeznek Banská Bystricán. Mint íossz álom tér újra és újra vissza az elúszott továbbjutás. Amikor a katonák már „koronázásra“ készültek, otthonukban kikaptak a Martintól és a Michalovcétöl, s szinte a tizen­kettedik órában estek el a továbbjutástól. Egyszóval: nyugtával dicsérd a napot. A balsikeres idény után új edző, Oldnch Bfíza vette át a csapat irányítását, a keret is megváltozott. És következett a győzedel mes sorozat. A katonák az utolsó fordulókig vé­letlenek voltak és végeredményben csak kétszer kaptak ki: az eléggé kíméletlenül játszó Trinectő) és a Presovtól. Főleg az utóbbi vereség fájó, tizen háromezer néző látta. Nem sikerült az ünnep, mert hiányzott a megfelelő összpontosítás, a küzdőképes ség, a higgadtság és a hadiszerencse is, ezért lett 3:0 a Presov javára. A Dukla tavasszal gyengébben szerepelt, mint a? őszi idényben. Keketi, Psurn^, Jacko és Majzlík műtéten esett át, néhány hetet kihagytak, nehezen lendültek formába, így változtatni kellett a meg­szokott összeállításon. Ráadásul a hosszú veretlen­ségi sorozat, valamint a tavalyi balsiker árnyéka is rányomta bélyegét a csapat teljesítményére. Annak ellenére, hogy a II. ligából senki sem esett ki, minden mérkőzés nehéz volt, senkit sem lehetett lebecsülni, mert az bumerángként ütött vissza. A Mi- chalovce például ü:0-ra játszott B. Bystricán. Persze, ha a kiesés ellen is küzdeni kellett volna az együt­teseknek, akkor kevesebb pontot szereztek volna az élcsapatok. A II. ligás együttesek edzői azonban egyben megegyeznek: mindenképpen a Presov és a Dukla jutott volna tovább. Minek köszönheti a Dukla a sikert? Elsősorban a játékosok erőnlétének. Akkor is fokozni tudták az iramot, amikor az ellenfél arra már képtelen volt. Nem szabad megfeledkezni a kollektíva ere­jéről sem. A tapasztaltabbak, Keketi, Farkas Géza, Psurny, Jacko, Albrecht, Simonőié és Dominka két­ségtelen képességeik maximumát nyújtották, míg a fiatalabbak, Vesel?, Kunzo, Kopej, Szilágyi, Kolkus, Molka, Majzlík és Simcek példásan küzdöttek. Bfíza edzőnek sikerült összhangba hozni az idősebbek rutinját a fiatalok lelkesedésével és olyan becsvágyó együttest kovácsolt össze, amely szép jövő előtt áll. A csapat idegenben mindössze két ponttal szerzett kevesebbet, mint otthon, és a gólaránya is nagyjából megegyezik. Jól megszervezett, biztonságos védőjáték­ból lendült gyors ellentámadásba a katonacsapat, és a kettesben-hármasban vezetett akciók rendre eredménnyel jártak idegen pályán. Hazai környezet­ben azonban változott a helyzet: az ellenfél meg­szállta saját tizenhatosát, és csak azzal törődött, hogy minél kevesebb gólt kapjon. A Dukla-játékosok nehezen orientálódtak a „sűrített“ területen, nem tudták meglepni ellenfelüket, gyenge volt a szárny­játék, és nem voltak eléggé célratörőek az ellen- támadások. A Dukla harcos, becsvágyó játékosokból áll, akik elérték, amit akartak. Hozzáállásukkal, viselkedésük kel kivívták a nézők rokonszenvét és bizalmát. A csapat tevékenysége teljes megértésre és támo gatásra talált a kerületi, a járási és a városi párt , illetve állami szerveknél. I.épten-nyomon elismerő szavakat hallani a Dukla teljesítményéről. Az elmúlt hét keddjén Martin Dzúr, nemzetvédelmi minisztei fogadta a katonacsapatot.. . Az ünnepségeknek azonban már vége, az élet megy tovább, dolgos hétköznapok következnek. A szabadságok után szovjetunióbeli tornára utazik a Dukla, aztán edzőtáborozás, majd az SZNF-torna következik, amelyen részt vesz a CSZKA Moszkva, a csehszlovák utánpótlás-válogatott és valószínűleg a Ferencváros. Utána pedig kezdődik a nem könnyű nek ígérkező bajnokság. Megváltozik a keret is. Visszatérnek az anyaegyesületekbe: Farkas és Jacko (Lokomotíva), Keketi (Trnava), Molka (Presov), Do minka (Nitra), Simonéit: (Inter) és Chlpek (Prie- vidza). Helyettük új játékosok jönnek: Grik (VÉKG), Bednár (Pov. Bystrica), Vály (Ruzomberok), Ko- packa (Dubnica), Turianik (Zilina). Hogy még kik kerülnek a Cukiéba, az július elején dől el Tábor­ban, a bevonuló katonafutballisták „megméretése“ után. JÁN HOLKO, B. BYSTRICA A Dukla Banská Bystrica labdarúgócsapata — álló sor balról: Oldrich Bfíza edző, Chlpek, Simonéií, Molka, Jacko, Vesely, Keketi, Boros, Kotian, Majzlík, Albrecht, Kopej, Zdenék Michna másodedző. Ülő sor balról: Siméek, Filo, Szilágyi, Kolkus, Psurny, Farkas, Dominka és Kunzo. (J. Janovec felvétele) Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és u Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 3312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: m 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavóllalata — Provda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrova 4. Hirdetőirodo: Vojon­■ ského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési dija havonta — a vasárnapi szómmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti o Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció Index! 48 097 a dovoz tlace, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. „Pista bácsi“, azaz Stefan Ja- ciansky, a Presos edzője (Vojtíáek felv.) . — »a

Next

/
Oldalképek
Tartalom