Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-26 / 26. szám
Rózsakiállítás — hívta fel egy transzparens a Bratlslavai Városi Múzeum előtt a járókelők figyelmét. A nem mindennapi élményt ígérő felirat mellett kevesen mentek el közömbösen, sokan betértek a kiállítótermekbe. Az egyik helyiségben nagy hozzáértéssel elrendezett szegfűk, gerberák, liliomok kápráztatták a szemet, a másik teremben rózsák pompáztak a sárga, piros, fehér, kék, lila minden árnyalatában. Alattuk kis cédulán a nevük: La Réve, Guajarde, Mainzer, Fastnacht stb. A Rosa Klub rendezte ezt a kiállítást, amely a Kertbarátok és Gyümölcstermesztők Szlovákiai Szövetsége keretében működik. A klubnak nyolcszáz tagja van Szlovákiában. Alkalmunk volt bepillantani a kiállítás kulisszatitkaiba is. Az előkészületek izgalma egy nappal a megnyitó előtt érte el tetőfokát. Ekkor érkeztek meg az első virágszállítmányok, elsősorban a klub tagjaitól. Emília Frühwal- dová, a klub gazdasági felelőse pontosan feljegyezte, ki hány Szál rózsát hozott és milyen fajtából. A virágok átvételénél tíz lelkes klubtag segített neki. Ezt az alkalmat arra is felhasználták, hogy élénk eszmecserét folytassanak a rózsatermesztésről. A különleges vagy ismeretlen fajták gazdáit azonnal megkérdezték, honnan szerezte kincsét, s nem adna-e belőle oltást? * A kiállításra a Bratlslavai Városkertészeti és Szolgáltató Vállalat, a Malinovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, a Ru- zinovi Efsz, valamint a Botanikus Kert is küldött virágokat. Mária Suchá elvtársnő, a Rosa Klub elnöke, szemmel láthatóan boldog volt a kiállítás előkészítésén szorgoskodó klubtagok lelkesedése láttán. Szerényen elhallgatta, de mi megtudtuk, hogy a tökéletes szervezés jórészt az ő érdeme, elnöki funkciójából eredő kötelességein túlmenően is mindent megtett a kiállítás sikeréért. Ö gondoskodott róla, hogy kellő időben értesüljenek a klubtagok a kiállítás megnyitásának időpontjáról, ő intézkedett, hogy legyen elegendő váza és díszítő elem, valamint szakember a virágok ízléses és látványos elrendezéséhez. ö tárgyalt a társkiállítókkal is. Mindez sok-sok papírmunkát igényelt, s bizony nem egy munkanapja az éjszakába nyúlt. Ugyanakkor ő maga is szenvedélyes rózsakertész és sok tennivalója mellett a virágait sem hanyagolhatta el, annál is inkább, hogy bemutatott belőlük a kiállításon. Nagy elfoglaltsága miatt csak a kiállítás második napján találkoztunk újra az elnöknövel, hogy folytassuk megkezdett beszélgetésünket. Ez pedig rendhagyó körülmények között történt, ugyanis melléje szegődtünk, amikor éppen a kertjébe indult friss rózsákért, mert a kiállításon néhány vázában már hervadni kezdtek a virágok és újakkal kellett pótolni őket. Miközben az autóbusszal Dévény felé tartottunk, a Rosa Klub megalakulásának körülményeiről érdeklődtünk. Kérdésünkre válaszolva elmondotta, hogy a klub 1968-ban alakult azzal a céllal, hogy fórumot adjon a szlovákiai rózsatermesztőknek. v A klub fiatal ugyan, de eredményei annál figyelemreméltóbbak. — Élharcosunknak dr. Limba- cher Rudolfot tekintjük — mondja az elnöknő. Amint láthatták, egy külön kiállítóhelyiségben adóztunk emlékének. Dr. Limbacher Rudolf 1872-től 1947-ig élt Bratislavában. Orvos volt, és praxisa mellett évekig ő volt az elnöke a Városszépí- tö Társaságnak. 1937-ben rózsakertet létesített a ligetfalusi parkban, amely már, sajnos, csak töredékeiben van meg. Annak idején háromezer rózsatö vet ültetett ki a parkba. Könyvet is írt a rózsatermesztésről „A rózsa világa“ címmel. * A klub egyéb tevékenységéről is sok mindent megtudtunk az elnöknőtől. Többek között azt, hogyan gondoskodik a ta gok szakmai ismereteinek bővítéséről. Az elméleti előadásokon 'kívül tanulmányi kirándulásokat szerveznek részükre, hogy megtekinthessék a virág kiállításokat, beszerzik számukra a szükséges szakirodalmat, tanáccsal szolgálnak és a Cseh országi Rosa Klubbal karöltvo egy szaklapot adnak ki. A klubtagok közéleti tévé kenysége is figyelemre méltó. Szívükön viselik a környezet szépítés ügyét, és a tanulóifjú ság körében népszerűsíteni igyekeznek a rózsatermesztést. A klub bratlslavai tagjai például rőzsakertet létesítettek a Krasftany lakótelep alapiskola ja mellett. A rózsákat az iskola tanulói az ő felügyeletük alatt ápolják. — ön mióta foglalkozik ró zsatermesztéssel? — kérdeztük az elnöknőt, miközben megérkeztünk a végállomásra, és a hétvégi házak között vezető úton az ő kertje felé tartót tunk. — Éppen kilenc éve, azóta, hogy megvettük ezt a kertet — mutat egy futórózsával borított kerítés felé. A kert ösvényét kétoldalt rózsatövek szegélyezik. öt árnyi területen tengernyi virág gyönyörködteti a látogatókat. Kíváncsiak voltunk, hogy anyagi érdekek sarkallják-e a rózsatermesztőket. Az elnöknő kérdésünkre így válaszolt: az igazi rózsatermesztö sosem kereskedik a virággal, legfeljebb elajándékozza, hogy örömet szerezzen vele. A rózsakiállítás látogatóinak is örömöt szereztek, maradandó élménnyel lettek gazdagabbak. KOVÁCS ELVIRA líl választónak Néhány nappal ezelőtt, amikor a VySkovi Lud- vík Svohoda Katonai Főiskolán jártam, felmerült bennem az a gondolat, hogy vajon a magyar anya nyelvű fiúk eljutnak-e ide és ha igen, hogyan állják meg helyüket. Amikor efelől érdeklődtem az iskolaparancsnok helyettesétől, mosolyogva axt mondta, hogy másnap összehoz egyikükkel. Meglepetésemre a megbeszélt időben ketten vártak rám. Kovács Imre szakaszvezető és Márkus Emil alhadnagy. Tőlük tudtam meg, hogy a magyarlakta déli járásokból többen is tanul nak itt. A BÄTYJA VOLT A PÉLDAKÉPE Kovács Imre a galántai járásbeli Vágkirályfáról (Králová nad Váhomj került ide, illetve először a Banská Bystrica i Ján Ziíka Katonai Gimnázium ba. — A bátyám is ott tanult. Sokat beszélt az is kóláról, így elhatároztam, hogy ha felvesznek, én is oda megyek tanulni. A felvételi vizsga sikerült, és az érettségi is. Most már hét' éve hor dóm az egyenruhát — mondja. Egyébként a bátyám is itt van Vyskovban. Az idén végez, én jövőre. A gimnáziumban három éven keresztül pionírvezető volt, a főiskolán SZISZ-vezetőségi tag lett. Jelenleg a zászlóalj SZISZ-bizottságának az alel nőké. Sokat kell tanulnia, de jut ideje arra is, hogy a modellező szakkörbe járjon. Ha szómba ton és vasárnap nincs szolgálata, hazautazik szüleihez, meglátogatja menyasszonyát, aki a nyitrai Pedagógiai Főiskola harmadik évfolyamának hall gatója. — Mit szóltak a szülei, hogy mindketten a katonai pályát választották — érdeklődöm. — Apám a vágsellyei (Sala) Dusló üzemben dolgozik. Párttag. Azt mondta, jól gondoljuk meg és bármilyen életpályát is választunk, ott férfi módra álljunk helyt. Anyámnak eleinte nem volt a kedvére a választásunk, de azt hiszem, hogy már belenyugodott. Imre az iskola után mérnökhadnagyként kerül majd valamelyik harckocsiegységhez. A pályakezdéstől nem fél, az iskolában jól felkészítik a hivatására. Állomáshelyén fiatalokkal kell majd dől goznia, ahol nemcsak a szakmai, de a pedagógiai felkészültségére is szüksége lesz. Csupán azt sajnálja, hogy a korszerű internátusbán — a bátyja egy emelettel följebb lakik — már csak egy iskolai évet tölthet. — Nem bánta-e meg, hogy ezt a hivatást választotta? — Nem. Azt hiszem, hogy nem is fogom. No, persze, tudom, hogy mint fiatal csapattisztnek nem lesz könnyű a dolgom, nehéz pillanataim is lesznek — válaszolja. Párttag vagyok, bízom abban, hogy az idősebb elvtársak, tapasztaltabb tisztek segítenek az első időben. EGYSZERRE VÉGEZNEK A jövő iskolaév végén nagy ünnen lesz a Márkus családban. Emil, a vyükovi Katonai Főiskolán szerez diplomát és hadnagyi rangot, öccse Dezső pedig a martini Katonai Szakközépiskolában érettségizik, őrmesteri ranggal kezdheti meg pályáját. — Középiskolába Losoncon (Luöenec) jártam. Volt egy barátom, aki katonai gimnáziumba járt. Olyan sokat beszélt az iskoláról, a katonaságról, hogy amikor a járási katonai parancsnokság kéo viselője osztályunkban az említett gimnáziumba toborzott, én is jelentkeztem — kezdi el a beszél getést. Hogy Márkus Emil komolyan veszi a tanulást, azt az is bizonyítja, hogy az első félévet kitüntetéssel végezte el, amiért alhadnaggyá léptették elő. Pedig nincs könnyű dolga. Vegyvédelmi tisztnek készül. Ehhez pedig nemcsak az általános katonai felkészülés kell. Sok időt kell töltenie a laboratóriumban. De ez számára nem okoz különösebb gondot. Mint gimnazista részt vett a kémiai versenyeken, ahol szintén megállta a helyét. — Mit csinál szabad idejében? — Tanulok ... No, meg aztán néhány hete nősültem. Feleségem, aki ápolónő, Banská Bystricá- ban lakik. Ha a hét végén szabadom van, hozzá utazom. Még a gimnáziumban felvették párttagjelöltnek. Tavaly kapta meg a párttagsági igazolványt. A zászlóalj SZISZ-bizottságában az ideológiai és tanulmányi felelős funkcióját tölti be. Ez a tiszt ség is sok szabad idejét rabolja el, mert nemcsak a saját előmenetelével, hanem a másokéval is törődnie kell. — Az öcsém is itt szeretne továbbtanulni — mondja. En ezt csak helyeselni tudom. Dgy érzem, mindketten jól választottunk. Olyan itt a közösségi szellem, mint egy nagy családban. En nem kalandot, hanem életpályát kerestem — s úgy érzem, hogy azt meg is találtam — a néphadsereg főiskoláján, illetve a hivatásos katonai pályán. * * * Két fiatalról, azaz négyről volt szó. Mindegyikük hivatásos katonatiszt lesz. Állítják és vallják, hogy jól választottak. NÉMETH JÁNOS 1977 VI. 26. ÚJ SZÚ Má ria Suchá (jobbról a második) a kiállítás megnyitásán js —' «03 JZ ZT üJ £ | 00 > « 0, 4*-. S, ö® 00 t00 o '«3 >> O * CO m 03 3 U y # 0) •o g o _ o » 5'—03 w *- N Q} N ^ g c= 03 E N 03 V3 § » « E 5 so n .b V) *0 « . E >> 00 CB 8 « I s o — .* N \Q3 tÖ T3 .2® e '03 N ZT < 5 £ 03