Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-19 / 25. szám

II. A város és környéke A mai Belgrád, fekvése, tör­ténelmi nevezetességei, kirán­dulásokra, üdülésre alkalmas környéke szempontjából valósá­gos turistaparadicsom. A ha­zánkból idelátogató turisták számára a talpig fehérbe öltö­zött és egzotikus fehér sisakot viselő közlekedési rendőrök is szokatlan látványt nyújtanak. Pedig ezen nincs mit csodálkoz­ni, hiszen Belgrád délebbre fek­szik, mint mondjuk az olaszor­szági Velence, amiről egyéb­ként a Zelen# venae nevet vise­lő belgrádi piacon is meggyő ződhetünk. Amikor ugyanis ná­lunk még a korai cseresznye sem piroslik, itt már a ropogós cseresznyét árulják elfogadható áron, s mi több, május elején új krumpliból is elég nagy a kínálat. A Zelen'y venae egyúttal for­galmi központot is képez Beig- rádban, itt van ugyanis a városi autóbuszok központi végállomá­sa, s egészen közel van hozzá a vasúti pályaudvar. Rövid béig*, rádi sétánkra tehát innen is elindulhatunk. Gyalogolni itt is jó. mert mindent lát az ember, jobban szemügvre veheti a tör­ténelmi szempontból nevezetes helyeket, a városközpont jelleg­zetes épületeit, arról nem is be­szélve, hogy a városi autóbu­szokon való közlekedés nem ol­csó mulatság. Egy vonaljegy körülbelül négyszer annyiba kerül, mint nálunk. Más itt a gazdaságpolitika, ami egyéb dolgokban is megnyilvánul. Az autóbuszállomástól a Pri-*- renska ulicán át a Moszkva és a Balkán Szállóhoz jutunk, ahonnan már csak néhány lé­pésre van Belgrád központja, a Teraziie. A ma is impozáns Moszkva Szállóról elmondhat­juk, hogy 1906-ban épült, s ab­ban az időben a Balkán-félszi­get legelőkelőbb szállodájának számított. Korábban a Nagy Szerbia kávéház állt a helyén. Mellette egy történelmi neveze­tesség látható, az 1860-ból szár­mazó Terazije-kút kőalaozata. amelyen az akkor éppen 80 éves uralkodó, Milos Obrenovic monogramiát olvashatiuk. A Terazije elnevezésnek egyébként nincsen semmi köze sem a Teréz névhez, sem a te­raszhoz. A terazije szerb-horvát nyelven mérleget jelent. Vala­mikor régen, még a török hó­doltság idején hatalmas gémes- kutakból merítették itt a vizet, amit vízvezetékekkel iuttattak el az akkori városba. Az elne­vezés tehát a mérleghez hason­ló gémeskutaktól ered. A mai Teraziie egv széles, üzletházak- kal. tekintélyes épületekkel, ká­véházakkal. szállodákkal körű’ vett központi utca, leginkább talán a prágai Vencel-térhez hasonlítható. Belgrád dinamikus fejlődésé re egyébként az is jellemző, hogy az elmúlt évszázad kezde­tén a Teraziie helyén még bo­zótos, mocsaras terület voll, ahol a város lakói nváron vad­kacsákra vadásztak, té'en oertig a környező hegvek éhes farka­sai látogatták. Ez el is képzel­hető. hiszen Belgrádnak 1884 ben mindössze 7033 lakosa volt. ez a szám 1866-ig. a törököknek a várból való végleges elvonulá­sáig 24 7R8-ra nőtt. maid a szá­zadforduló évében megközelítőt te a 70 ezret. 1921-ben 110 000 lakosa volt a városnak, ma pe­dig ennek több mint tízszerese 1 millió 350 ezer. Ez a rendkí­vül gvors. dinamikus feilődés a város architektúrájában is megmutatkozik. A Teraziie forgatagában meg­állva kissé tanácstalan az em bér. mert a szélrózsa bármelv iránvában folytathatja városné­ző sé'áiát. A Pelgráddal először ismerkedő turista számára az a legtanácsosabb ha először a Reigrádi Turistaszövetsée in­formációs Közoontiába látogat amit az Alhánia-oalota előtt, a föld alatt“ kell keresni. Itt szerezhetők be ugyanis a tájé­kozódáshoz szükséges térkének. útmutatások. A Torazüe a’só szakaszát lezáró A'bánia-naio- tát 1937-ben építették. Azplőh az Albánia-kávéház állt itt. melynek lebontásakor mamrnut- csontokat találtak a mélyben. Az A'hánia-nalo*a möeött van egyébként a város egyik műve­lődési központia. a Köztársaság tér. a második szerb felkelés* vezető Mihail Dbrenovié herceg 1882-ben emelt bronz lovas­szobrával. a szobor mögött van a Nemzeti Múzeum, balra tőle nedig a Nemzeti Színház énüle- te. Mi azonban ellenkező irány ban indulunk el az Albánia- palotából, a Kaszinó Szálló, majd a Terazije Színház mellett . elhaladva balra fordulunk. Erre találjuk Belgrád közigazgatási központjának monumentális épületeit, közöttük a Forradal­mi Múzeumot, majd pedig a Forradalmi sugárúton haladva megtekinthetjük a jugoszláv Parlament épületét. A Forradal­mi sugárút és a Milos herceg út találkozásánál van a főpos­ta épülete, mely mögött á szerb-bizánci stílusban épített Szent Márk székesegyházat, to­vábbá a Tasmajdan-parkot és sporttelepet kereshetjük fel. A Tasmajdan szó kőbányát jelent. Számos történelmi ese­mény fűződik a névhez. Emlí­tésre méltó az is, hogy itt ter­melték ki a követ a vár építé­séhez, s a gyakori várostromok alkalmából a kőbánya folyosói alkalmi kórházként is szolgál­tak, ide gyűjtötték össze a se­besült katonákat. Í806-ban itt gyülekeztek Kara Györgye veze­tése alatt az első szerb felkelés résztvevői, innen indultak el a tést érdemel például az 1882- ben épített Régi és az 1913-ban emelt Oj Palota. Az utóbbi he­lyén állt az Obrenovicsok kas­télya, ahol 1903. május 29-én Sándor királyt és feleségét megölték. A “paloták mellett az útkereszteződés felé eső térsé­get 1975 óta az 1961-ben irodal­mi Nobel-díjal kitüntetett Ive AndriCról Andriöev venacnak nevezik. Ezen a helyen állt az egykori London Szálló is, ma egy népszerű vendéglő viseli itt ezt a nevet. Az említett palo­tákkal szemben van a szerb Nemzetgyűlés épülete, s itt ke­reshetjük fel Belgrád legmaga sabb épületét is, a 29 szintes, 100 méter magas Belgrád-palo- tát, melynek négy alsó emele tén ruhaáruház van, a legfelső emeletén pedig a Panoráma vendéglőből az egész város lát ható. A palota alatt tágas önki- szolgáló élelmiszerüzlet, ahogy itt nevezik, „Supermarket“ ta­lálható. A Panoráma Vendéglőből nyí­ló kilátás további lehetőséget ad a tájékozódásra. Nincs város és a vár felszabadítására. Itt olvasták fel továbbá 1930- ban a szultán „hatiserifjét“ Szerbia belügyi önigazgatási jogáról. Ma korszerű sportsta­dion és versenyuszoda van a kőbánya helyén. Ha megpihentünk a park sé­tányain, a Milog herceg úton folytathatjuk városnéző sétán­kat, miközben a Tito marsall sugárútra érünk. A sugárútnak ezen a szakaszán számos neve­zetes épületet találunk. Emlí­messzire innen a vár területe, a Kalemegdan, ahol oly sok a látnivaló, hogy azt inkább más alkalomra hagyjuk. Annyit azonban megemlíthetünk, hogy a Kalemegdan magyarul csata­mezőt jelent, tulajdonképpen a vár és a város közötti kopár térséget nevezték így, ahol az ostromló hadak felvonultak. Iti húzták karóba az elfogott szerb felkelőket is, s békés időkben ide hordták ki a szemetet. Ma szépen rendezett parkokat ta­lálunk itt, közepén az impozáns francia hálaemlékművel. A Kalemegdan szomszédságá­ban van a régi városnegyed, ahol számos műemléknek nyil­vánított épület található. Az egyik legnevezetesebb Ljubica hercegnő palotája, amely 1819 tői 1831-ig épült. További érde­kesség itt a kérdőjeles kávé ház, a belgrádi írók, művészek közkedvelt találkozóhelye. Köz­tudott, hogy a törökök voltak a kávéivás terjesztői Európa ban. Ebben Szulejmán aga, a XIV. Lajos francia király udva­rában serénykedő török követ járt az élen, aki valóságos ká­vé-diplomáciát folytatott. Pá­rizsban 1669-ben nyitották meg az első kávéházat. Nos, Belgrád ebben a vonatkozásban több mint egy évszázaddal megelőzte a franciák fővárosát, hiszen a törökök a vár 1521-ben történt elfoglalása után az, egyik leg fontosabb feladatnak a kávéhá­zak megnyitását tekintették. A kávéház jóval később, 1823 ban épült, balkáni stílusban. Gyakran cserélt gazdát, az egyik tulajdonosa a ,.Kávéház az Egyházi Gyülekezethez“ ne­vet adta neki. A hatóságok ezen felháborodtak, s megpa­rancsolták, hogy a tulajdonos más nevet írjon ki a cégtáblá ra. Mivel ez újat nem tudott kitalálni, hiszen a városban oly sok volt a kávéház, h^gy már csaknem minden lehetséges név előfordult. gondolt egyet, és egy kérdőjelet írt fel a cégtáh Iára, ami azóta sem változott. A városrendezések során szá mos régi kávéházat lebontottak — kettőt mi is említettünk — műemlékként azonban néhány megmaradt hírmondónak, ahol ma is lehet illatos török feketéi inni. A kérdőjeles kávéházzal be) városi sétánkat be is fejezhet jük, bár távolról sem említet tünk meg minden érdekességet, nevezetességet. De nem is ez volt a célunk. Csupán ízelítői akartunk adni annak a város­nak a légköréből, hangulatából, amely oly fontos nemzetközi találkozás színhelyévé vált. Ám ez a kép is nagyon hiányos, hiszen nem látogattunk el u Száva túlsó partján épült és épülő Új Belgrádba, az egy év alatt felépített Kongresszusi Palota környékére, nem csodál tűk meg a kecses Gazella-hidat. nem látogattuk meg a Duna és a Száva találkozásánál épült úi Szépművészeti Múzeumot, sem a közelében, az 1961-es belgrá di konferencia alkalmából léte­sített Barátság Parkját. Szén kirándulásokat is tehettünk vol­na az Avala hegyre, a topcideri és a koáutnjaki parkba, a vad­regényes Cigány-szigetre, vagy akár Zimonyba, ahol a Szibi- nyáni Jankó-toronyból nézhet­tünk volna szét a környéken. Reméljük azonban, hogy aki e sorok elolvasása után kedvet kap Belgrád meglátogatására, pótolni fogja majd ezeket a mulasztásokat. MAKRAI MIKLÓS A Terazije alsó szakasza, háttérben az Albánia palotával A korszerű épületek között szerényen meghúzódó, balkáni stílusban épített há­zak ma már műemlékek, az elmúlt évszázadok emlékét őrzik (A szerző felvételei! >-X ■ 1977. VI. 19. ÚJ SZÚ A Zeleny venae nemcsak forgalmas piac, hanem építészeti külön­legesség is Belgrádban

Next

/
Oldalképek
Tartalom