Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-12 / 24. szám
Van valami elgondolkoztató, különös jelképszerűség is abban, hogy az európai országok, az USA és Kanada vezető államférfiai második találkozóhelyükké éppen Belgrádot választották. Ez a város évezredes történelmi sorsának alakulásával valóban megérdemelte, hogy helyet adjon egy olyan konferenciának, ahol az európai kontinens békéjéről, biztonságáról, az európai együttműködéssel összefüggő időszerű kérdésekről, a helsinki Záróokmányban lefektetett elvek megvalósításáról tárgyalnak. A történelem folyamán Európa csaknem minden városa sokat szenvedett a háborúktól, de talán egyiket sem érte annyi megpróbáltatás, mint éppen Belgrádot. a Balkán-félsziget e kivételes stratégiai fekvésű végvárát, a Duna alsó szakaszának százszor elpusztított és százszor újjáépített őrhelyét. A belgrádi találkozó neves résztvevői felelős tanácskozásaik során bizonyára arra is találnak majd időt és alkalmat, hogy megismerkedjenek a vendéglátó város megpróbáltatásokkal terhes történelmi múltjával és virágzó jelenével. Ellátogatnak majd a vár bástyáira, amelyekért öldöklő harcok folytak az elmúlt évszázadokban, s ahonnan ma gyönyörű kilátás nyílik a Száva dunai torkolatára, az új belgrádi városnegyedekre, s a folyó túlsó oldalán tündöklő kongresszusi üvegpalotára. Talán arra is jut majd idő, hogy megtekintsék a várban berendezett Hadtörténeti Múzeumot, az első és a második világháború fegyvereinek kiállítását, s talán ez a séta Is elősegíti majd, hogy eredményes lesz a belgrádi találkozás. Az ilyen történelmi pillanatokban, amikor az európai népek és nemzetek békés együttműködéséről, biztonságos életéről van szó, valóban időszerű felidézni az elmúlt idők emlékeit, a történelmi tanulságokat, mert ezekre épül a jelen és a jövő. Rakjuk tehát idő- redni sorrendbe azokat a mozaikkockákat, amelyek Belgrád történetét képezik, foglaljuk össze röviden azokat a legfontosabb eseményeket, amelyekről három vaskos kötetet írtak a történé szék,»amelyek az említett hadtörténeti múzeum anyagát képezik. A török hódítások idején Belgrádot a fenyegetett országok Európa védőbástyájának tekintették, s különösen Hunyadi János 1456-ban aratott felszabadító győzelme tette a várat és a várost híressé. Nem véletlen, hogy Belgrádot a törökök Dar al Dzsihad- nak, a vallásháború székhelyének nevezték el. Belgrád történelme azonban sokkal korábban kezdődött. A rómaiak az itt megtelepedett Singa kelta törzsről Sin- gidunumnak nevezték el a már akkor Is fontos szerepet játszó ókori erődítményt. Később a rómaiak birtokukba vették, s szálláshelyül szolgált Flávius légiói számára. A rómaiakat 442-ben Attila húnjai űzték el, s az erődítményt is lerombolták. Attila halála után Bizánc birtokába került, s a szarmaták telepedtek meg a várban. A szarmatáktól Attila volt szövetségesei, a keleti gótok vették el a várat. Ez utóbbi eseményről Passuth László emlékezik meg Ravennában temették Rómát című regényében. Justiniánus császár idején újból virágzó településként emlegetik a történetírók, az avarok azonban Bizánc afrikai és ázsiai hadviselése idején Ismét földig rombolják, s ezt kővetően három évszázadon át homály fedi a település sorsát. Ezzel Singidunum ókori története le is zárult. A 7. században szláv törzsek teleped tek meg a környéken, s egy 878-ban keltezett pápai levél már Szergej „belgrádi püspökről“ tesz említést. Ez az első történelmi forrás, mely a települést Belgrádnak nevezi. A név eredetét nem nehéz kitalálni, hiszen az erődítmény falait ősidőktől kezdve a környéken bőségesen található fehér mészkőből építették. Az .első és a második évszázadban Bizánc és Magyarország versengett Belgrád birtoklásáért, s a keresztes hadak Is gyakran pusztították a várat. 1189-ben Rőtszakállú Frigyes is erre vonult 190 000 emberével. A századforduló idején Dragutin szerb király uralkodása alatt a város sokat fejlődött, később a térség stratégiai birtoklásáért folyó harcokban többször is felperzselték. A 14. században új veszedelem tűnt fel a Balkán félszigeten: a jól felszerelt török lovasság. A szláv népek közös erővel próbáltak gátat vetni a török hódításnak, de az 1389-es első rigómezői ütközetben súlyos vereséget szenvedtek, s a harcban Lázár szerb fejedelem is elesett. Fia, Lazarovics István vette át az örökét, de ekkor már a magyarok is felfigyeltek a török veszedelemre. A törökök Belgrádban látták a kulcsot az akkoriban nagy hatalmat képviselő Magyarország elfoglalásához. A belgrádi vár ebben az időben 5—6 ezer lovas katonát tudott befogadni, s a vár alatti kikötőben 15—20 gálya fért el. Lazarovics István Brankovics Györgyöt nevezte ki trónörökösének, akinek az apja Lázár fejedelem mellett részt vett a rigómezői ütközetben. BrankoA Király-kapun át közvetlenül a fellegvárba jut a látogató, ahol Belgrád szimbóluma, az 1928-ban emelt Győzelem-szobor emelkedik a magasba vies 1427-től 1456-ig volt Szerbia fejedelme, s a két nagyhatalom közé szorulva kénytelen volt kétkulacsos politikát folytatni. Szulejmánnal szemben védenie kellett Szerbia függetlenségét, de Magyarországtól csak úgy kapott segítséget, ha elismerte annak fennhatóságát. így Belgrádot is átengedte Zsig- mond királynak, aminek fejében Magyarországon kapott birtokokat, s beléphetett a magyar főurak sorába. Brankovics családi diplomáciát si folytatott, egyik lányát Murátnak adta, a másikat Zsigmond sógora, Ciliéi Ulrik vette el, unokáját, Ciliéi Erzsébetet Hunyadi László jegyezte el. Az 1448-as második rigómezői csata után a menekülő Hunyadi Jánost elfogatta és birtokjogi engedményekre kény.szerítette. Hunyadi 1450-ben bosszúhadjáratot indított ellene, de ismét kiegyeztek s Szendrő várában Mátyás jegyezte el Erzsébetet. II. Murát szultán már 1440-ben is ostromolta Belgrádot, majd Konstantinápoly 1453-ban történt elfoglalása után II. Mehmed vette ostrom alá 150 ezer emberrel 300 ágyúval és 200 sajkával. Ekkor Szilágyi Mihály volt a vár- parancsnok és Hunyadi felmentő serege döntötte el a csata sorsát a védők javára. A felszabadított várban 1456 novemberében került sor arra a jelenetre, amely Ciliéi Ulrik életébe került, s amely Hunyadi László számára is végzetessé vált. Mátyás hadjáratai egy ideig távol tartották a törököt Belgrádtól, halála után azonban II. Szolimán szultán elérkezettnek látta az időt a vár bevételéhez. Ez 1521-ben meg is történt, bár a 700 főből álló őrség Oláh Balázs vezérlete alatt hősiesen védekezett. A törökök belgrádi uralmát 1688-ig senki sem veszélyeztette. E másfél évszázad alatt a vár és a város arculata teljesen megváltozott, a szerb lakosságot Konstantinápolyba hurcolták, ekkor jött létre ott a ma is ismert szerb városnegyed. Belgrád forgalmas török kereskedővárossá fejlődött, Evlija Cselebi török tudós adatai szerint lakosainak száma elérte a 100 ezret, ami Belgrádot Európa legnagyobb városai közé emelte. 1688-ban Miksa bajor fejedelem foglalta el a várat Ibrahim pasától, de Köprili Musztafa 60 ezer emberével 1690-ben újból visszafoglalta, miután felrobbant a várvédők lőporraktára. 1717-ben Szavojai Jenő vette ostrom alá. Musztafa 30 ezer emberrel védte a várfalakat, abban bízva, hogy megérkezik Chalil nagyvezér felmentő serege. Ez így is történt, s a várat csakhamar kettős gyűrű vette körül. A történetírás szerint Vékony János volt kuruc parancsnok vitte az üzenetet Chaliltól Musztafának, amelyben az a támadás időpontját közölte. Vékony azonban Szavojaihoz juttatta el a levelet, aki megelőzte a törökök támadását, s hajnalban, erős ködben támadott a török táborra. A győzelem láttára a vár őrsége és a lakosság elhagyta a várost. 1739-ben a törökök újból visszavették a várat, majd 1789-ben Laudon tá bornok vette ostrom alá, 445 ágyúval lövette és el is foglalta. Kár volt azonban a sok puskaporért, mert II. Lipót a szisztovai békében 1792-ben visszaadta a várat a szultánnak. A 19. évszázad első negyedében a szerb felkelések rendítették meg a törökök hanyatló uralmát Belgrádban. 1806-ban Kara Györgye foglalta el Belgrádot, de 1813-ban a törökök kiszorították az országból. A vetélytárs Ob- renovics Milos 1815-ben újból legyőzte a törököket, de a hazatérő Kara Györgyét megölette. Milos később Szerbia fejedelmévé választatta magát. A törökök elismerték, s az 1829-es drinápo- lyi békében a szultán megerősítette jogait. A szerb felkelések után a várost szer- bek lakták, a fellegvár azonban továbbra is török kézen maradt. így gyakoriak voltak a villongások, a törökök nemegyszer ágyúkkal lövették a várost. 1867-ig török őrség volt a várban. Milos fejedelem ellen zsarnoki uralma miatt felkelés tört ki. majd 1842- ben fiát is elűzték a trónról. Kara Györgye fiát, Sándort választották meg fejedelemnek, akit azonban osztrák barát politikája miatt 1858-ban lemondatták. Ekkor a 78 éves Obreno- vics Milos került ismét a trónra, őt 1860-ban fia Mihály követte. Az ő nevéhez fűződik a vár kulcsainak 1867-es átadása, amikor a török őrségek végleg elvonultak a szerb váfakból Belgrád, Szabács (Sabac), Szendrő (Smederevo). Az 1878-as berlini kongresszus Szer- ' biát független fejedelemségnek ismerte el, s az akkor uralkodó Milán 1882- ben felvette a királyi címet. Az Obreno- vicsokat 1903 júniusában a Karagyor- gyevicsok követték a trónon. Karagyor- gyevics Péter erőszakkal ragadta magához a hatalmat, miután a vetélytárs Sándor királyt és feleségét, s a kormány vezető személyiségeit az összeesküvésben részt vevő tisztek megölték. Ezt az időszakot a törökök ellen folytatott balkáni háborúk, majd a Monarchia balkáni terjeszkedései jellemzik. Bosznia és Hercegovina annektálása után Szerbia új szövetségeseket keresett, elkerülhetetlenné vált a konfliktus. A szarajevói merényletre a rigómé zei csata emléknapján, június 28-án ke rült sor. Egy hónappal később megtörtént a hadüzenet. Belgrádot a Monar chía csapatai a háború kitörése után elfoglalták, a szerbek azonban még 1914 decemberében visszavették. A következő évben azonban kénytelenek voltak feladni a várost, s csak a világháború végén szabadították fel a francia csapatok segítségével. A harmincas években Belgrád a Ju goszláv Királyság fővárosaként korszerű európai várossá fejlődött. A fasiszta Németország 1941. április 6-án a háború bejelentése nélkül megtámadta Jugoszláviát, Belgrádot súlyos légitámadások érték, majd április 13-án a német csapatok elfoglalták. A nemzeti felszabadító hadsereg, a partizánala kulatok és a szovjet hadsereg alakulatai 1944. október 20-án szabadították fel, s ezzel új fejezet kezdődött Belgrád történetében. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. A város és környéke A külső vársáncban kapott helyet a Hadtörténeti Múzeum fegyverkiállítása. Az ágyúk és tankok a második világháborúból származnak (A szerző felvételei) 1977. VI. 12. I. A történelem viharaiban
