Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
3 mm Miért több a válás? Célunk a megfontoltabb, körültekintőbb családalapítás Mint ismeretes, Csehszlovákiában kedvezően alakul a népszaporulat. Növekedett a gyermekek száma a családokban (1975-ben 49 százalékkal több második és 53 százalékkal több harmadik gyermek született, mint 1968- ban). Ezt a folyamatot számos más örvendetes jelenség kiséri, mint például a házasságkötések számának növekedése (15 százalékkal), a művi vetélések számának csökkenése stb. Nem lehetünk azonban elégedettek a válások egyre növekvő számával. Míg 1950-ben 100 házasságkötésre 9,8, 1960-ban 14,4, 1975-ben már 22,9 válás esett, ami azt jelenti hogy 1950-től 1975-ig a válások száma 13 000-ról 32 000-re emelkedett vagyis két és félszer több lett. Többnyire olyan házaspárokról volt szó, akiknek kiskorú gyermekeik voltak. (1966-ban az elvált házaspárok 64 százalékának, 74-ben pedig 66 százalékának volt kiskorú gyermeke.) Az elvált házaspároknak átlag 1,5 kiskorú gyermeke volt, a házastársak 61 százalékának egy, 31 százalékának kettő és csaknem 7 százalékának három gyermeke volt. Nemcsak a mi gondunk A válások számának növekedése nagymértékben objektív folyamat és számos más európai államban is megfigyelhető. Többek között összefügg az iparosítással, a városfejlesztéssel, az ipari dolgozók arányszámának növekedésével és a mezőgazdasági dolgozók arányszámának csökkenésével. 1960-ban Csehszlovákiában a 2000 lakosú községekben 100 házasságkötésre 7,1 válás, a 20—50 000 lakosú városokban 23,2 válás és a 100 000-nél több lakosú városokban 31 válás esett. Számos más tényező hatásával is számolnunk kell, így többek között a nők és a férfiak egyenjogúságával, a nők anyagi függőségének megszűnésével. A nők már nincsenek alárendelt viszonyban a férfiakkal szemben, megszűnt társadalmi és anyagi függőségük, ma már ők befolyásolják a család stabilitását és ezáltal a válások számának alakulását is, nagymértékben tőlük függ a házastársak érzelmi, pszichikai és etikai kapcsolata. Egyelőre még nem rendelkezünk olyan statisztikával, amely megbízhatóan rámutatna a házasságok felbomlásának legfontosabb okaira (tehát azokra is, amelyek a leggyakrabbaj rejtve maradnak). Ennek ellenére a bíróságok adataiból tudjuk, hogy a férfiak és a nők részéről a válás leggyakoribb oka a jellembeli tulajdonságok különbözősége és a hűtlenség. A férfiaknál sorrendben az alkoholizmus, a család iránti közömbösség, a nőknél a család elhanyagolása és a szexuális ellentétek következnek. Nyilvánvaló, hogy ezekből az adatokból nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket a házasságok felbomlásának okairól, mert nagyon gyakran már csak a következményekről és nem a valódi okokról van szó. A csonka családok gondjai Társadalmunknak érdeke, hogy a családok — elsősorban a gyermekes családok — harmonikusan fejlődjenek. Ma már több gyermek van a családokban, mint 10—15 évvel ezelőtt és ezért helyénvaló, ha több figyelmet szentelünk a családok stabilitásának és a válásoknak. Erre ösztönöznek bennünket a csonka családok problémái is, amelyek a válások egyre növekvő 1977. számának logikus következményei. A nem teljes gyermekes családok élén rendszerint nők állnak. A felmérések azt mutatják, hogy az ilyen családok helyzete gyakran nehezebb. Az asszony egyedül birkózik a gyermekek nevelésével és ellátásával, ami jelentősen megrövidíti szabad idejét, jobban megterheli idegrendszerét, életfeltételei sem olyan kedvezőek, mint a teljes családokban. Például az egy főre eső tiszta jövedelem rendszerint alacsonyabb, néha az apa nem fizet gyermektartást. Társadalmunk sokoldalúan gondoskodik a családokról és a gyermekekről és az ilyen esetekről sem feledkezik meg. Ha például az apa nem fizet gyermek- tartást (nem ritka eset, hogy gyakran változtatja munkahelyét), büntető eljárást indítának ellene, és ha az anya gyermekeivel nehéz helyzetbe kerül, a járási nemzeti bizottság rendkívüli segélyben részesítheti. Az egyedülálló, vagy elvált anyának már egy gyermek esetében is jár családi pótlék (általában csak a második gyermeknél jár), fizetett gyermekgondozási szabadsága hosszabb (35 hét a 26 hét helyett), amennyiben már megszületett gyermeke, a fiatal házaspárokhoz hasonló feltételek mellett kapnak előnyös kölcsönt, gyermekeit előnyben részesítik a gyermekintézményekbe való felvételnél. A gyermeknek mindkét szülőre szüksége van Mindezek ellenére a társadalom nem tudja megoldani a csonka családok egyik alapvető problémáját. A másik szülő hiányáról van szó. A legtöbb esetben a férfi hiányzik a családban. A válásokkal kapcsolatos kérdések megoldása, amint már az elmondottak álapján is láthatjuk, nem egyszerű. Alapos elemzést és az illetékes szervek közös segítségét teszi szükségessé. Már az elmúlt években is nagy figyelmet szenteltünk ezeknek a kérdéseknek. Előtérbe kerültek az ideológiai, erkölcsi, pszichológiai, szociális és jogi kérdések. Már az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a társadalomnak össze kell fognia a felvetődő problémák megoldása érdekében. A fiataloknak nagyobb felelősséggel, körültekintőbben kellenei párt választaniuk és házasságot kötniük. A házastársak között felmerülő problémák többségének nem kell a kötelék felbontásához vezetnie. Ezen a téren már éreztetik hatásukat az elmúlt években foganatosított intézkedések, mint például az iskolákban bevezetett családi életre nevelés, valamint a házassági tanácsadó hálózatának kiépítése. Sok-sok más kérdéssel is foglalkoznunk kell, így például a nők és a férfiak munkahelyi viszonyával, egyes házaspárok kulturális és etikai színvonalával, válókereseteknek a bíróságok általi intézésével. A válásokkal kapcsolatos problémák nem oldhatók meg egyik napról a másikra, ezért nem számolhatunk azzal, hogy számuk hirtelen csökkenni fog. Társadalmunknak állandó igyekezetei kell kifejtenie a vele kapcsolatos problémák megoldására. DR. LADISLAV PACHL Ö t éve múlt, hogy Ján KroSlák törzsőrmester felöltötte a néphadsereg egyenruháját. — Amikor a középiskola kilencedik osztályában vége felé közeledett a tanév, tisztek jöttek közénk s arról beszéltek, hogy a néphadseregben nagy szükség van a fiatalokra. A barátommal két hétig gondolkodtunk, aztán a szüléinkhez fordultunk tanácsért. Nem ellenezték. Apám még meg is jegyezte, hogy hét gyermeke közül legalább az egyik hivatásos katona lesz — eleveníti fel a múltat. A felvétellel nem volt baj. Kisportolt fiú volt, futballozott, kosárlabdázott. így hát a tanévnyitáskor elfoglalhatta helyét a martini tiszthelyettesi iskolában. — Milyen érzés volt a katonai rendhez, fegyelemhez alkalmazkodni? — kérdezem. — Hamar megszoktam. Sőt még tetszett is a szervezettség, de főleg az, hogy tanítóink a szabad időben is rendszeresen foglalkoztak velünk. Segítettek a tanulásban, a gyengébb növendékeknek, nemegyszer nekem is. A közepes előmenetelű tanulók közé tartoztam. Az első két év ismerkedés volt a katonai élettel. A nyári egyhónapos gyakorlat volt az, amely egy kissé próbára tette fizikai Életpálya, hivatAs felkészültségüket, de aztán a hathetes szünidő alatt kipihenték magukat, friss erővel folytathatták a tanulást. A harmadik és a negyedik évfolyamban, amikor a tényleges katonai szolgálatukat is letudták, a katonai kiképzés került előtérbe. Tanulmányi előmenetele alapján a vizsgák után előléptették. Örvezető, tizedes és az érettségi előtt szakaszvezető lett. — Bármilyen furcsán hangzik is, a katonai szaktantárgyak érdekeltek a leginkább. Rájöttem, hogy olyan hivatást választottam, ahol a tényleges katonákat kell a haza védelmére felkészítenem — mondja. Azt is tudtam, nem lesz könnyű dolgom, mivel azok olyan idősek lesznek, mint én. — Milyen emlékek fűzik Martinhoz, az iskolához? — A lehető legjobbak. Eleinte kosárlabdáztam, később a futballcsapatban játszottam. Az ottani Dukla sportegyesületben megvoltak a lehető legjobb feltételek. Eljártunk az egyes iskolákba, ahol segítettünk a honvédelmi nevelésben. Emlékekben és élményekben gazdag négy évet töltöttem el Martinban. Tavaly, amikor megkapta az őrmesteri kinevezést és az érettségi bizonyítványt, az egyik tüzéregységhez vezényelték, ahol sznkaszvezetői beosztást kapott, nem is akárhol, hanem az altiszti iskolában. Azóta a harmadik csoportot ismerteti meg a tüzérségi felderítés és bemérés alapismereteivel. Hogy kellően helytáll, azt az is bizonyítja, hogy egy év alatt törzsőrmesterré léptették elő. — Szigorú beosztottjaival szemben? — Igen. Másképpen ez nem is lehet. Ám szabad időmben gyakran bejárok hozzájuk esténként is elbeszélgetni. Igen örülök annak, hogy gyakran egyéni problémáikkal is bizalommal fordulnak hozzám. Az elmúlt egy év alatt nemcsak a katonai életbe, hanem a házaséletbe is „belekóstolt“. Másfél hónapos kislánya van. így tehát ha nem olvas, sétálni viszi a kislányát, no meg a tiszti vizsga letételére készül. Az üteg SZISZ-bizottságának a tagja, két szakasz legénységének politikai nevelését vezeti. Elfoglaltsága ellenére hetente rendszeresen eljár a sportcsarnokba is. — Minden bizonnyal gyakran van szol- gálatilag távol. Mit szól ehhez a felesége? — Nemigen örül, de remélem, hogy megszokja majd, hiszen tudja, hogy hivatásos katonához ment férjhez. Természetesen minden másképp lesz, ha lakást kapunk. — Nem bánta meg, hogy ezt az életpályát választotta? — Nem. Ha elölről kezdeném, ismét ezen ai úton indulnék el. Szerintem minden foglalkozásban lehet érdekeset találni, olyat, ami odaláncolja az embert. — Mit tanácsol a pályaválasztás előtt álló fiataloknak? — A hivatásos katonai életpálya nem könnyű, de szép. Igaz, egész embert kíván.. • Akiben van erős akarat, önfegyelem és ön- feláldozás, az jól érzi magát a néphadseregben. A tiszthelyettesi iskola elvégzése után lehetőség van a továbbtanulásra és az önművelésre, éppen úgy, mint az élet bármely szakaszán. NÉMETH JÁNOS
