Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-29 / 22. szám
Q újszú LA CRUM n. t. Brno — olvasom a május elseje alkalmából Munkaérdemrenddel kitüntetettek névsorában. Vajon mit jelent ez a rövidítés? — kérdem a vállalati igazgató kereskedelmi helyettesétől, Frantiiek Zugá- rektől: — A Rejtvény első fele könnyen megfejthető. A LAC a tej latin elnevezése, a hátralevő részre már csak bennfentes deríthet fényt. A RUM nem egy közismert másik ital neve, hanem a Rolnícká ústredni mlékár- na (Központi Földműves Tejcsarnok) kezdőbetűi. Vállalatunk brno— iidenicei anyaüzemének, amely már idestova hatvanöt esztendőre tekint vissza, a húszas évek derekától a LACRUM volt a védjegye, és ez ma a dél-morvaországi kerületben tizenöt tejfeldolgozó üzemet és huszonhárom üzemrészleget magába foglaló nemzeti vállalatunk elnevezése is. 1 Tartálykocsi hozza a tejet a Brno-komá rovi Tejporgyárba Az anyaüzemben csomagolják a vajat (Felvételek: LACRUM n. v. archív) Gyorsan pergő adatok következnek a termelési programról. Az összes folyékony tejterméken kívül tejport állítanak elő nagy mennyiségben az •élelmiszeripar, valamint a takarmány- gyárak számára, továbbá fagyasztott tejszínes krémeket és természetesen igen nagy választékban puha és kemény sajtokat. Büszkék arra, hogy SYPO elnevezéssel, évi mintegy ezer tonna mennyiségben, értékes takar- inánykomponenset gyártanak a korábban hulladékként a csatornahálózatba juttatott tejsavóból, illetve felerészt lefölözött tejből. Érdemeseknek bizonyultak — Tulajdonképpen milyen eredményekért kapták meg a magas állami kitüntetést? — teszem fel a szokványos kérdést. Megválaszolására szívesen vállalkozik Antonín Girtelschmid, az FSZM vállalati bizottságának elnöke, aki Zu- .gárek elvtárshoz hasonlóan nem kevesebb mint harminchét éve a LACRUM alkalmazottja. A vállalat az előző ötéves tervet három és fél hónapos időelőnnyel teljesítette. De már ezt megelőzően is kimagasló eredményeket ért el. Talán a legmeggyőzőbben tanúskodik erről az a tény, hogy 1963-tól 1975 végéig árutermelése 2,8-szeresére, a tejtermékek értékesítése 2,7-szeresére, a sajtgyártás 2,5-szeresére, a munkatermelékenység 2,1-szeresére növekedett. És nemcsak mennyiségi növekedésről adhatnak számot. Az adott beruházási keretek között a gyártás minőségi szintjének emelésére is törekedtek, elsősorban új üzemek építésével és korszerűsítéssel. Például az .ötéves tervidőszakban új tejporgyár épült jel Jihlaván, tejcsarnok és tejporgyár Znojmóban és Gottwaldovban. Girtelschmid elvtárs alig palástolt büszkeséggel emeli ki a világszínvonalat elérő Brno—komárovi Tejporgyár és a vállalati számítóközpont üzembe helyezését. A termelési eredmények jelentős mértékben köszönhetőek a szocialista munkaverseny erőteljes kibontakozásának. A szakszervezeti elnök nem „hazabeszél“, hanem csak bizonyítható, puszta tényeket rögzít: — Tavaly kereken 3300 alkalmazottunknak több mint a nyolcvan százaléka vett részt a versenyben. Az előző ötéves tervidőszakban a dolgozók kezdeményezésével elért összmegtakarítás csaknem tíz és fél millió korona volt. Más szóval, . a verseny egy-egy résztvevője 10 457 koronát hozott a vállalat és a köz „konyhájára“. Ebben szerepe volt annak is, hogy dolgozóinknak csaknem a jele tagja a szocialista munkabrigádoknak, illetve a címért versengő kollektíváknak. Az újítók is elég gyakran hallatnak magukról. A szóban forgó fél évtized alatt 629 javaslatukat valósították meg, és ezzel nem kevesebb mint 4 millió 833 ezer korona megtakarítást értek el. Még rajtuk is túltett a 19 komplex szocialista racionalizá- ciós brigád, amely 5 millió 679 ezer korona értékű realizált intézkedéseivel „tette le a garast“. Nem vitás, jól dolgoznak, és felelősségteljesen gazdálkodnak ebben a vállalatban. — S ez, az eredmények tették és teszik lehetővé, hogy a kulturális és a szociális szükségletek alapjának és a szakszervezetnek eszközeit felhasználjuk a dolgozókról való gondoskodás javítására — mondja a szak- szervezeti elnök. Erre a célra, például szociális berendezésekre, a munkahelyi jeltételek javítására, lakásépítésre, - az üzemi étkeztetésre stb. öt év alatt dolgozónként csaknem 3000 koronát fordítottunk. A 01-es anyaüzemben Az anyaüzemben persze, amely a harmincas évek derekán még országos viszonylatban a legmodernebbek egyike volt, ez természetesen távolról sem jelentkezik olyan szembeszökően, mint az új üzemekben. A 01-es már élete alkonyához ért. Komárovban, az említett modern tejporgyár mellett valamikor a nyolcvanas években tizenegy hektáron felépül az új anyaüzem. De addig is termelni kell és termelnek is. Ahogy azt josef Halabala üzemigazgató mondja: — jelenlegi kapacitásunk napi 800 000 liter tej. Ebből 500 000-ret szárítunk, a többi feldolgozva fogyasztásra kerül. Tejtermékeinkkel 1300 boltot látunk el, és fogyasztóink száma 750 000. Négyszázhetvenen, kétharmadában nők dolgoznak ebben az üzemben, amelynek „szíve" a tejkezelő részleg. A tartálykocsikkal érkező tejet — ezt már Alois Ondrej termelési-műszaki igazgatóhelyettes magyarázza nekem az egyes részlegekben — itt pasztőrözik és centrifúgákon szeparálják, vagyis tisztítják, mentesítik a különféle mikroorganizmusoktól, az előírt zsír- tartalomra lefölözik, majd lehűtik és óriási tartályokban tárolják. Innen kerül aztán folyamatosan a vaj- és a joghurtkészítő, illetve az üvegmosó- és a töltőrészlegbe. A három gépsor óránként összesen 18 000 darab üveget tisztít meg, és évente több tízmillió üveget tölt meg üde fehéren habzó tejjel. Az itt szor- goskodók — köztük Nemeéek Svdto- pluk, aki 32 éve dolgozik az üzemben — bizonyára örömmel vennék, ha a tejet kizárólag a svájci Beropack gép töltené polietilén tasakokba, mert akkor nem kellene kiállniuk a 95 decibeles zajártalmat. Csakhogy a fogyasztók még ma is igénylik az üveges tejet. Különben ez az ördöngős masina óránként 3600 literes PE-tasa- kot tölt meg. A holnap üzeme Hivatalos elnevezése: a LACRUM n. v. 01-es üzemének 8-as számú részlege. A korszerű tejporgyár, amely napi húsz óra üzemelés alatt (négy óra a karbantartás és főleg a tisztítás ideje) félmillió liter tejet dolgoz fel, kívülről és belülről egyaránt lenyűgöző. 1975 januárjában indult a próba- üzemelés, s tavaly már 958 vagon tejport szállítottak el az INTRANS hatalmas, 11 tonnát befogadó konténerei, illetve a fedett gépkocsik. A kapacitás azonban évente 1400 vagon. A technológiai berendezést főleg a dán Paasch-Schilkeborg cégtől vásárolták. A dél-morvaországi és a nyugatszlovákiai kerületből tartálykocsikkal érkező tejet öt hatalmas, egyenként ezer hektoliteres tartályban tárolják. Persze átvételét megelőzi hőmérsékletének, savfokának és fajsúlyának ellenőrzése. A vizsgálat szerint klfo- gásolhatatlan tej öt fokra lehűtve kerül a tárolókba. Innen csővezeték „kalauzolja el“ az elpárologtatóba, amely száraz anyagának hányadát 9 százalékról 48 százalékra sűríti. Ez a kon- centrátum kerül egy hatalmas munka- csarnokban magasodó — a sci-fi filmekre kísértetiesen emlékeztető — szárítótoronyba, amelynek automatizált működését a szomszédos kis teremből egy technikus vezérli, leolvasva és ellenőrizve a műszerfalon jelentkező adatokat. Kint talán 26 fokot, a nagy munka- csarnokban, a szárítótorony tetején jóval többet, 60-at mutat a hőmérő. Dől rólam a verejték. Milyen jó — gondolom magamban —, hogy ide az emberek, ha nincs üzemzavar, be sem teszik a lábukat. Alig várom, hogy vége legyen a technológiai folyamat tüzetes fejtegetésének. Igen, igen — szaporán bólogatok, miközben kusza betűkkel, gépiesen rovom jegyzetfüzetembe a hallottakat: — A tejkoncentrátumot szivattyú juttatja a toronyba. Felső részében porlasztóba kerül és miközben köd- szerűen alászáll, 180 fokra felhevített levegő szárítja. A torony aljában négy ciklon választja el a tejport a forró levegőtől, majd az ötödik a hűtő levegőtől. A késztermék a csomagolóba kerül, amely az üzemnek egyetlen, világparamétereket el nem érő része. Itt 25, illetve 500 kilogrammos papírzsákokba csomagolják, majd raktározzák és expediálják ... Három műszakban összesen mintegy negyvenötén dolgoznak a szinte teljesen automatizált üzemben. Joggal mondhatjuk tehát, hogy nemcsak a ma, hanem a holnap üzeme is, jóllehet — és ezzel egyetért velem kísérőm is — a technika gyors fejlődése következtében számolni kell a berendezés erkölcsi kopásával. Ettől azonban egyelőre nem kell tartani. A 8-as számú részleg a LACRUM egyik büszkesége, a másik pedig a tőszomszédságában egy földszintes, modern épületben bújik meg. Itt 1976 derekától működik az EC-1021-es, harmadik generációjú számítógéppel felszerelt vállalati számítóközpont. A technikának és a tudománynak ebbe a patikatisztaságú, a laikus számára titokzatos fellegvárába csak gumipapuccsal a lábán engedik be a látogatót. Jelenleg, amint arról Pavlik Karel, fiatal programátor világosít fel, nagyon gyorsan és ezért gazdaságosan dolgozzák itt fel az értékesítés és az rw/agi-müszaki ellátás adatait. Az el ktpzelések szerint a közeljövőben a számítógép rendkívül meggyorsítja a bérelszámolást és az állóeszközök nyilvántartását is. A jövőt fontolgatják itt egy olvan vállalat keretében, amely a látottak és hallottak alapián is méltán kiérdemelte a jó munkát nyugtázó érdemrendet. Következetesen teljesíti a tejfeldolgozó ipar alapvető politikai ős gazdasági feladatát; a hatékonyság szüntelen növelésével javítja a fogyasztók ellátását jő minőségű tejtermékekkel. gAly ivAn Stanislav Langer a vezérlőberendezésnél ellenőrzi a szárítás technológiai folyamatát
