Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-08 / 19. szám

Az SZKP XXV. kongresszusa és a marxista-leninista elmélet kérdései

írta: PJOTR FEÜOSZEJEV, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke

JA cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.)

A szovjet társadalomtudósok nagy figyelmet for ditanak az azzal kapcsolatos új problémákra, hogy korunkra alkalmazzák az imperializmus lenini elemzését, a többi közt a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényét. Ma is elvi fontosságúak azok a lenini tételek, amelyek szerint a különböző országokban és az egyes országokon belül is különböző időben érnek meg a forradalom objektív és szubjektív, gazdasági, politikai és ideológiai feltételei. Különösen időszerű az imperializmus körül menyei közt végbemenő egyenlőtlen fejlődés elem zésén alapuló azon leninista következtetés, hogy az emberiségnek a szocializmushoz vezető útján roppant változatos formák közt nyilvánul meg a közös fő tartalom. „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájánaka proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein vég rehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének“ (Lenin összes Művei. 30. kötet, Kossuth Könyvkiadó, 1971. 120. old.).

Ma, amikor a felszabadító mozgalomban mindenütt élénken tárgyalják a szocializmusba való átmenet útjainak és formáinak kérdését, kiváltképp időszerű és nagy jelentőségű a marxista—leninista elmélet, valamint az SZKP és a testvérpártok gyakorlati tevékenysége a társadalomnak a közös törvényszerűségekkel és az egyes országok sajátosságaival összhangban történő szocialista átalakításában. Annál is inkább, mert egyesek az „új szociaUzmus- modelleket“ hajszolva olykor elavultnak nyilvánítják a marxizmus—leninizmusnak a szocialista forradalom és a szocialista építés törvényszerűségeiről szóló igen fontos tételeit.

Ma már a jelenkor történelmi tapasztalatain gyakorlatilag ki vannak próbálva a szocializmus problémáinak különféle megközelítési módjai. Nemcsak elméletileg lepleződtek le, hanem az életben, a gyakorlatban is talajtalannak bizonyultak a „demok ratikus“, a „humánus“, a „piac“- és egyéb „szocializmusok“ burzsoá és reformista koncepciói. A szó ciáldemokrácia vezetői hosszú éveken át ócsárolták a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra marxista—leninista elméletét, azt ígérve, hogy evolúciós úton szocializmussá változtatják a kapitalizmust. A XX. században a reformista pártok sokszor részt vettek kormányokban, sőt kormányt alakítottak, s ezzel lehetőségük nyílt arra, hogy terveiket a gyakorlatban megvalósítsák. De a szocializmus ügye egy lépést sem mozdult előre egyetlen olyan or szágban sem, ahol hatalmon voltak vagy ma hatalmon vannak ezek a pártok. A szociáldemokraták mindenütt részleges reformokra szorítkoztak és sér tétlenül hagyták a kapitalizmus alappilléreit. És mihelyt az uralkodó burzsoázia és a nemzetközi imperializmus kétes értékűnek tartotta a „demokratikus szocializmus“ bajnokainak szándékait és cselekedeteit, különféle módszerekkel („békésen“ vagy „erőszakosan“) eltávolították őket a kormányokból.

Nem állták ki a történelem próbáját a „kaszárnya-kommunizmus“ koncepciói sem. Ezek a legtor- zabbul a szocializmus gazdasági törvényeinek tagadásában, a kispolgári egyenlősdl és katonai-bürok ratikus rezsim megteremtésében, külpolitikai téren pedig a sovinizmus és a hegemonizmus tobzódásában fejeződtek ki.

A társadalomtudományok művelői tudják, hogy roppant nagy tudományos kutatómunka vár rájuk. Társadalmunk olyan fejlődési szakaszban van, amikor a kommunista formáció létrehozásának szakaszairól szóló általános, elvi megfontolásokat kőnk rét tartalommal kell kitölteni, meg kell határozni a magasabb, legfelső szakaszra való áttérés feltételei megteremtésének útjait. Ezzel kapcsolatban elsőrendűen fontos, hogy meghatározzuk a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremtésének, a társadalmi-gazdasági viszonyok tökéletesítésének, az Össznépi állam és a szocialista életmód fejlesztésének módjait.

A szovjet társadalomtudósok behatóan foglalkoz nak a fejlett szocializmus sok más időszerű kérdé sével is. Szeretnék röviden tárgyalni két elméleti problémát, hogy érzékeltessem azt az alkotó légkört, amelyben a szovjet társadalomtudomány fejlődik.

Az utóbbi időben a kutatók — filozófusok, közgazdászok, jogtudósok, történészek — széles köre egyre nagyobb figyelmet fordít azoknak a kérdéseknek elméleti kidolgozására, amelyek az állam gazdasági tevékenységének a gazdaság és a politika viszonyának megítélésével kapcsolatosak a fejlett szocialista társadalom körülményei között. Több tudós abból indul ki, hogy a szocialista állam fel- építményi elem, jogi-politikai organizmus marad, gazdasági tevékenysége pedig a szocialista állam gazdasági-szervező funkciójának folyománya. Mások ezzel szemben úgy vélik, hogy az állam gazdasági szerepének növekedése folytán az állam egészében már nem felépítményi jelenség, hanem afféle „kettős természetű“ intézmény, amely részben a felépítményhez, részben az alaphoz tartozik.

Az állam gazdasági tevékenységének kérdéseivel kapcsolatban kibontakozott vita felszínre hozott több olyan időszerű problémát, amely további elméleti

kidolgozást igényel. A vita kedvező mozzanata végeredményben a résztvevők többségének az a törek vese, hogy a dialektikus materializmus álláspontjáról elemezzék azokat a tényleges folyamatokat, amelyek a társadalom gazdasági életének irányítási szférájában kibontakoznak. Sokkal világosabban ismertük fel annak szükségességét — és ez a legfontosabb —, hogy mélyrehatóbban elemezzük az alap és a felépítmény dialektikus kapcsolatát a szocializmusban. A szocialista gazdasági alap fejlődése elősegíti a szocialista állam erősödését, egyes társadalmi problémák megoldásában betöltött szerepének növekedését, megteremti a demokrácia további kibontakoztatásának és a közrend megszilárdításának alapját. Ugyanakkor a politikai rendszer, az állami irányítási formák tökéletesítése, a szocialista demokrácia fejlesztése erőteljesen gyorsítja a gazdasági haladást, lehetővé teszi, hogy a lakosság mind nagyobb tö megei kapcsolódjanak be az aktív alkotó tevékenységbe a munka, az építés frontján.

A fejlett szocializmus az államiságnak nem gyen gülésével, hanem erősödésével jár együtt, a fejlett szocializmusban még jobban feltárulnak a szocialista demokrácia lehetőségei, továbbfejlődik a helyi szervezetek, a nagy dolgozó tömegek kezdeményezése. E folyamat döntő tényezője az, hogy növekszik a munkásosztály és a kommunista párt szerepe a szovjet társadalom politikai rendszerében.

A fejlett szocialista társadalom gazdasági alapjának létrejötte és megszilárdulása, a társadalom szociális szerkezetének és államiságának tökéletesítése eredményeképpen kialakult és megszilárdult a szocialista életmód. Az életmód elméleti kérdéseiről napjainkban élénk viták folynak a tudósok körében. Egyes tudósok az életmódot gyakorlatilag azonosítják a gazdasági, politikai és szociális körülményekkel. De ha az életmódot így értelmezzük, el sikkad a szocialista életmód kialakításának problémája. Más tudósok meghatározása szerint az életmód az emberek magatartási formája, az emberek élettevékenységének rendszere, s az objektív feltételek külső körülményeknek tekintendők. De ebben az esetben elsikkad az, hogy az emberek tudatát és viselkedését életkörülményei határozzák meg, ma gukat a körülményeket pedig az emberek változtatják meg, alakítják át. A tudósok többsége ezt a dialektikát figyelembe véve jogosan egyetért ab ban, hogy az életmód az emberi élettevékenység formáinak összessége megbonhatatlan egységben a szocialista valóság körülményeivel. Ebben az irányban fokozódik a kutatómunka.

A közös törvényszerűségek nemzetközi jelentősége

A jelenkori forradalmi folyamat gyakorlata újra meg újra igazolja a társadalmi fejlődésnek a marxista-leninista elmélet által feltárt sarkalatos tör vényeit. Igazolja, hogy elkerülhetetlen a kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenet Megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy ez az átmenet csakis a tömegek aktív társadalmi cselekvése alapján lehetséges, és okvetlenül oly módon, hogy megvalósul a munkásosztály vezető szerepe. Egyszersmind azt is megmutatja, hogy a forradalmi politikai vívmányok szilárdságának elengedhetetlen feltétele a társadalmi-gazdasági rend átalakítása, a tulajdonformák átalakítása.

Érthető, hogy a forradalmi gyakorlat felvet új kérdéseket is, ezek a világ társadalmi és politikai életében végbemenő mélyreható változásokat tükrö zik vissza. Néhány ilyen kérdést megvitattak a nemzetközi munkásmozgalomban. A szovjet társadalom tudósok ezeket a vitákat természetesen nem hagyhatják figyelmen kívül. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk egyrészt, hogy tisztázzuk a dolgok lényegét, másrészt pedig azt, hogy az igazság keresése, a nézetek összevetése a munkásosztály, a szocializmus közös ügyét szolgálja, ne pedig a munkásosztály, a szocializmus ellenségeinek tegyen szolgálatot, ök ideológiai és politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forradalmi világmozgalomban jelentkező bármilyen véleménykülönbség felnagyításával.

Véleményünk szerint a jelenkori eleven valóság tudományos elemzése a legszilárdabb alap a helyes elméleti megállapításokhoz. Ezeket a megállapításokat állítjuk szembe mi más megállapításokkal, olyanokkal, amelyeket helytelennek tartunk. Ennek során a fő módszer az elméleti vita módszere, a tudományos bizonyítás módszere.

Látnunk kell, hogy az új állásfoglalások és megnyilvánulások sok tekintetben összefüggnek a megváltozott helyzettel, azokkal a problémákkal, amelyekkel találkozik a kommunista mozgalom, amelyekkel szembekerülnek a felszabadító harc különböző osztagai. Jól tudjuk, hogy a történelem nem áll egy helyben, az idő múlásával új helyzet alakul ki, megváltoznak az erőviszonyok, új jelenségek keletkeznek az osztályharc frontján.

A kommunisták elméleti gondolkodása azt kutatja, hogyan használhatók ki jobban és hatékonyabban az új objektív lehetőségek a forradalmi átalakító tevékenységre, hogyan kell módosítani a harc taktikáját a megváltozott helyzettel, az egyes országok körülményeivel összhangban. Az alkotó szellemű kutatás és a hasznos eredmények gyakran együtt

járnak elhamarkodott, nem egészen végiggondolt következtetésekkel is. De, mint ismeretes, a kommunista és munkásmozgalom gyakorlata végül is min dent a maga helyére rak.

Mi, szovjet tudósok, úgy véljük, hogy a szovjet társadalomtudomány azzal teheti a legnagyobb szolgálatot a nemzetközi kommunista mozgalomnak, hogy mélyrehatóan elemzi a történelmi fejlődés új jelenségeit és folyamatait, feltárja a társadalom kommunista átalakításáért folyó harc új formáit és módszereit, általánosítja és népszerűsíti az SZKP világtörténelmi jelentőségű tapasztalatait, a szocialista és a kommunista építésben elért nagy sikereket. Véleményünk szerint mélyrehatóbban ki kell bontani és az új történelmi tapasztalatok alapján konkretizálni kell Marx, Engels és Lenin azon elvi jelentőségű megállapításait, amelyek a proletariátus- világtörténelmi küldetésére, forradalmi pártjának szerepére, a szocialista forradalom törvényszerűségeire és útjaira, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a proletárdiktatúra szükségességére (és a proletárdiktatúra különböző megnyilvánulási formáira), a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc viszonyára, a proletár internacionalizmus lényegére, a kommunisták nem zeti és nemzetközi feladatainak viszonyára vonat kozik.

A Nagy Október 60. évfordulójának közeledte újabb ösztönzést ad a szovjet társadalomtudománynak, hogy elmélyülteti tanulmányozza a világ forradalmi átalakulásának útjait és formáit. E kutatások középpontjában az Októberi Forradalom nemzetközi jelentőségének kérdései állnak; az Októberi Forradalom nemzetközi jelentőségét, mint Lenin mondta, tág és szűk értelemben véve. Más szóval, tanulmányozzuk a legfontosabb jelenkori folyamatok történelmi összefüggését azzal a forradalmi változással, amelyet Október idézett elő az emberiség életében, és ugyanakkor mélyrehatóan elemezzük a forrada! inunkban megtestesült törvényszerűségeket, forradalmunknak azokat a vonásait, amelyek, mint ké sőbb a világfejlődés tapasztalatai megmutatták, ismétlődő jellegűek.

Fokozzuk a tudományos kutatás hatékonyságát

A szovjet társadalomtudósok tudatában vannak annak, hogy az SZKP XXV. kongresszusának határozatai értelmében a tudományos kutatás egész szervezetét új, sokkal magasabb minőségi fokra kell emelni. Biztosítani kell a társadalomtudományok területén folyó alapkutatások hatékonyságának fokozását, szorosabbra kell fűzni a társadalomtudományok kapcsolatát az élettel, a kommunista építés gyakorlatával, a párt és a szovjet állam külpolitikai tevékenységével. Ebből a célból intézkedéseket te szünk, hogy javítsuk a tudományos kutatások tervezését és koordinálását, erősítsük a társadalomtudományok és a természettudományok kapcsolatát, tökéletesítsük a tudósok munkájának megszervezését és a tudományos kutatók képzését.

Azokról az általános követelményekről szólva, amelyeket az SZKP XXV. kongresszusa a szovjet társadalomtudománnyal szemben támasztott, kiváltképpen hangsúlyozni kell, hogy egyrészt a tudomány fejlődésére nézve nagyon fontos az alkotó légkör, másrészt, hogy munkánkban nagy jelentőségű a magas fokú elvhűség és pártosság. L. 1. Brezsnyev elv- tarsnak a XXV. pártkongresszuson tartott beszámolója ezt a két oldalt együtt tárgyalja, mivel a tudományos életben szervesen összefüggnek egymással.

A kongresszus újból felhívta a figyelmet arra, hogy növelni kell a társadalomtudományok szerepét az antikommunizmus elleni offenzív harcban, a burzsoá és a revizionista elméletek bírálatában, a marxista—leninista eszmék meghamisítóinak leleplezésében. Erre kötelez bennünket a tudomány pártos ságának lenini elve, így érvényesül a tudomány pártossága a leghaladóbb társadalmi rendszer és a leghaladóbb világnézet diadaláért vívott harcban. Mindent megteszünk azért, hogy teljesen leküzdjük a skolasztikus teoretizálást és a meddő, elvont vi- \ tákat.

A tudományos munka hatékonyságának növelésében fontos tartalék a kutatásra fordított idő csökkentése, a humán jellegű kutatásokban egyre inkább- tért hódító modern számítástechnika széles körű alkalmazása révén. Tovább javítjuk a munkát a tudományos információ területén.

A tudománykutatás hatékonyságának növelése és intenzitásának fokozása érdekében tett intézkedések közé tartozik az is, hogy javítjuk az együttműködést a szocialista országok tudósaival: a kapitalista és a fejlődő államok marxista—leninistáival. E téren kapcsolataink folytonosan bővülnek.

A szovjet társadalomtudósok a kutatómunkában abból indulnak ki, hogy a leninizmus nem korláto zódik Lenin életének időszakára. A marxizmus—leninizmus fejlődik az SZKP és a testvérpártok elméleti tevékenysége nyomán, gazdagodik a kommunista világmozgalom tapasztalataival és kollektív elméleti kutatásaival. S minden olyan koholmány ellenére, hogy a marxizmus—leninizmus „elavult , Marx, Engels és Lenin nagy tanítása eleven életet él és fejlődik a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott harcban.