Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-01 / 18. szám

1977. V. 1. N X IBIMUMninWIB! (Folytatás o 9. oldalról) re háti/ Vezérünk Lenin, előre hát!/ Előre, proletár! Magasan lobog a vörös zászló, mely győzni jog,/ a vörös zászló, mely győzni jog! Dallama több önálló, vagy más dalokból kiragadott részből tevődik össze. Az első két sor régi katonai, fanfár szerű, támadásra buzdító, riasztó dallam. Ez­után következik az átmeneti parlando rész, majd egy töredék a Marseillaise-ből. Most az „Avanti popolo“ című olasz forradalmi dal, méghozzá az olasz szö­vegrész pontos fordítása következik. Már-már úgy tűnik, mintha a dallam véget érne, de nem. Egy újabb, viszonylag egyszerű invenciójú melódiával folytatódik, melyet ugyancsak az „Avanti popolo“ motívumai fejeznek be. Nagyon is tudatos alkotás, melynek sokrétűsége éppen a nemzetköziséget, a proletár internacionalizmust hangsúlyozza ki. Gyűjtésünk érdekességei közé tartoznak a gyászindulók. Csupán egyetlen ilyen indulónak a szerzőjét sikerűit felkutatnunk. A nagymegyeri iá. jariabek Imre közlése szerint ezt a dalt a húszas évek elején a komáromi Kommunista Dalárda énekelte május elsejének hajnalán, a magyar vöröskatonák közös sírjánál. A kórus karnagya Le- szenszki Lajos egyben a dal szerzője is volt, a szövegíró kilétére eddig nem sikerült fényt deríte­nünk. A szerzemény a „magyar nóta“ összes jellegze­tességét magán viseli, jariabek Imre szerint több szó- lamú feldolgozásban énekelték. Eljöttünk a sírotokhoz értünk halott hősök, hogy halljátok: / Amint kérünk és ígérünk, hogy harcunk­ban hűk leszünk hozzátok. / Mint a harmat sírotokra május első harmatával szállott, / Ügy szálljon ránk, adjon erőt e dicső példátok. / Megfogadjuk: Meg nem állunk, szent célunkat tetté váltjuk, / Hogy zenghes­se millió ajk, proletárok ajka: / Nyugodjatok békes­ségben, ünneppé lesz május első napja. / A proletár és a kizsákmányoló között feszülő ellen­tételeket szedte versbe egy ismeretlen dalszövegíró, nem is akárhogyan. Minden hónap egy-egy versszak, s a szövegíró nem fogy ki az ötletekből. Ogy látszik, nemcsak idegen tapasztalatok tárházából merítette témáját, hanem a saját bőrén is érezte a nagytőke hatalmát. Gútán Németh János és felesége énekelte magnószalagra ezt a maga nemében oly érdekes, iga­zi proletárdalt. Az ismeretlen szövegíró megérdemli, hogy a teljes dalszöveget bemutassuk az olvasók né­pes táborának. I. Proletár az évet didergéssel kezdi, Szénbáró a szenet hozzá nem engedi. Arra jó a szén, hogy a palotát fűtse, Munkást meg a munka agyonmelegítse. II. Február is tél még, a proletár fázik, Soványát ebédel, girhest vacsorázik. Telepszik a gyáros a kandalló mellé, Nem kérdi, hogy másnak fűtött szoba kell-é. III. Márciusban búj ki kékje ibolyának, Örüljön a dolgozó a fűnek meg a fának! Azaz örülhetne, ha ideje volna, Ha reggeltől napestig ő nem robotolna. IV. Tavasz van, tavasz van, de te be vagy zárva. Proletár, te rongyos, proletár, te árva, Igád a nyakadban, szájadban a féked, Amíg ez így marad, nem lesz tavasz, néked. V. Májusban a csillag fölszikráz az égre. Eljött egy ünnepnap, mely a tiéd végre. Vacogtatja fogát a jövő szellője, Csendőrt, rendőrt küld, ki e csillagot lelője. VI. Péter-Pál kezdete arany aratásnak. Sietünk aratni, artni, de másnak. Miénk volt a munka kínja, gőze, frásza, Birtokos uraké minden szál kalásza. VII. Hűsölget a strandon tőkés úr és hölgye. Neki ez az élet nem siralom völgye. Hőségtől a munkás gebedhet felőle. Azt mondja, hogy tegyen el télire belőle. VIII. Bőven kapsz élelmet, kiadta az asztag. Termését ravaszul eldugta a gazdag. Neki mindaz, amit a szép nyár ad. Kezdi már srófolni a gabonaárat. IX. Neked nem jutott liszt, de jutott az úrnak, Még a disznai is daralisztben túrnak. Különben sem egyél sok kenyeret, kérlek, Mert a teli hastól eldurvul a lélek. X. A kereskedőhöz orrodat ne told be, „Neszted“-fa porciód az erdőből hozd be! Hogyha rajtafognak, fizeted a strógot. Hogy van az, hogy nem lopnak soha fát a grófok? XI. Ölik már a disznót, tiéd visítása. Nem rontja a gyomrod a túlzsírozott kása. Hogy mikor tarts disznótort, nincs gondod miatta, Isten a disznókat nem tenéked adta. XII. Karácsonyi ajándék, az sem a te szakmád, Amid van, az semmi. Mit ajándékoznál? Azon töröd a fejed Szent Karácsony éjjel, Hogy e rothadt rendszert hogyan zúzzad széjjel! Nagyon is egyértelmű a szöveg minden sora, min­den mondata. S ha szerzőjének nevét nem is ismer­jük, azt tudjuk, hová tartozott, kit tartott barátnak, kit ellenségnek. * * * üreg párttagok útmutatása nyomán sikerült olyan elvtársakkal találkoznunk, akik emlékeztek még a negyven-ötven évvel ezelőtt énekelt munkásmozgalmi dalokra. Valaki elkezdte, segített neki egy másik, egy har­madik, így állt össze a dallam, igy egészült ki a szö­veg. Reszketős, öreges hangok kezdték el tétován, bizonytalanul, s ha ezután megakadtak, ha kihagyó» az emlékezet, előkerültek a megsárgult fényképek, az újságcikkek, a hadifogságból és a börtönből írt levelek, az emlékek — és bizonyítékok. S ilyen be­szélgetés után nekibátorodva újra próbálkoztak az énekléssel... Régen meghait elvtársakat emlegettek, sztrájkokat, tüntetésekéi. Újra maguk előtt látták a •rendíthetetlen bajtársakat, hallották a puskák ropo­gását, a csendőrök dühödt ordítozását, a börtönzár csikorgását, látták a szuronyok baljós villanását, ho­gyan festette meg a bajtársak ingét a drága proletár- vér. Énekeltek, beszéltek, meséltek, s néha közben a könnyük is kicsordult... így gyűltek a már lassan feledésbe merülő munkásmozgalmi dalok, teltek meg a jegyzetfüzetek, a kottalapok és a magnószalagok. Munkánk még korántsem ért véget. Tudjuk, hogy még sok szép mozgalmi dalt sikerül .gyűjtenünk ki­tartó munkával, járásunkban és járásunk határain túl is. Nem szabad sajnálni a fáradságot, mert drága ereklyéink ezek. A munkásság harci dalai voltak egy olyan korban, amikor kommunistának lenni sokak szemében bűnnek is számított, amikor e dalok ének­lői rettenthetetlen elszántsággal vállalták a halált, a börtönt, tették kockára egyetlen elvitathatatlan ma­gántulajdonukat, az életüket, hogy végül mégiscsak győzedelmeskedhessenek a lenini eszmék nálunk is. DOBI GÉZA __ Orest Dubay: ROZSA (kombinált technika, 1976) A győzelmes zászló alatt mikulás kovAö Sejtelem Az ág sem rezdült meg nyár utolján és ő eltűnt az égbolton Csők azért kérdem maguktól hol van mert kék köpenye volt és a vállán fehér fecske Valaki azt mondja Menjen jobbra aztán balra Talán toronyiránt vagy megint jobbra Ahogy akarja a kerek utak szögei körül Köszönöm szépen Két csillag közti pici résen hull a te könnyed lehet hogy ott vagy az égen vonuló vadludak ékében arany szarkofág világít lehet hogy ott vagy valaki az ősz küszöbén kiönti vázájából az utolsó rózsa vérét lehet hogy ott vagy vagy máshol a világban Ez a hitem éltet és sejtelek mint ahogy Galvan mester megsejtette a villamosságot a kis béka hideg szívében mely ijedősen ugrált az éjszakában a fehér csillagok acsarkodó fogsora alatt Am valaki azt mondja Menjen egyenesen aztán balra Megint egyenesen aztán jobbra Ismét toronyiránt és ott ott újra kérdezze meg DÉNES GYÖRGY fordítása CSONTOS VILMOS Ha nem lehettem Forradalmár ha nem lehettem; Maradtam tevéled rokon, Kinek kezében toll a fegyver, S vigyáz a barikádokon. Hozzád társultam - gyerekfejjel, Amikor mezltlábamat A tarlón véresre sebeztem, S éhesen bújtam ágyamat. Örökös rokonság ez - s érzem: Ha nem az lehetne - fájna. Nem volna most a büszkeségem: Harcolni jöttem világra! A példaadók rég elmentek, Rám maradt a szép feladat: A barikádon énekeljek, A győzelmes zászló alatt. MARIJA AJUPOVA Szépség — ez az élet Az élet nevető-szemű tavasz, sugárzik, mint a harsogó mező. Szél dudorász barátkozón fülembe, szél: titkaim bujtató-rendező. Sóhajt a föld - lehellet gomolyog folyóra igézve füstfelleget. Tündökölnek az út hepehupái, tűzmadár úszik az erdő felett. Szépség - az élet forró szárnycsapása, harmat gyémántja vakítja szemünk. Szépség - a dolgos ember társa vagy, Szépség - Oroszorszógnak nevezünk. KORMOS ISTVÁN fordítása VOLKER BRAUN Döntő fölfedezés Ma kora reggel az utca Tele résre nyílt szempillával Mellek tülekedése a vásárcsarnokokban Hónaljak hullámzása Mozgólépcsők, túlterhelve érzelemmel. Minden kereszteződésnél kinyílnak Tagjaim az élet négy Irányába, mind a négy fénylő s egyszerű. Az emberek egyszer csak kivirítanak önmagukból Mint mezőnyi pipacs, mint mezőnyi Gyöngéd gondolat, mely egymás felé Fordul s kibontja egymást. S fejem Még mindig öled állhatatos füvében hever. KALÁSZ MARTON fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom