Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-01 / 18. szám
Nem kis gondot okoz ;i vízvezetékek meghibásodása egy olyan városban, mint Kelet-Szlovákia metropolisa, ahol közel huszonnégyezer állami lakás gondját viseli a Kosicei (Kassai) Házkezelőség. Esztendőkkel ezelőtt még igen sok hibás vízcsap hetekig is folydogált, a magasabb emeleti lakásokban pedig nem volt víz. Nem győzték a javítást. Jelenleg, általában jobb a vízellátás és kevesebb a panasz az éjjeli álmot is zavaró vízcsorgásra. Engedelmesebbek a vízcsapok? Nem, hanem jobbak, tartósabbak — kaptuk a választ Hernáth István elvtárstól, a házkezelőség igazgatójától. És hogy erről mi is meggyőződhessünk, az igazgató a Vodáren ská utca 23 szám alatt levő „Novák-műhelybe“ irányított. Első hallásra talán furcsán hangzik, de a szóban forgó műhely cégtábláján valóban ott áll a Novák név. Azt is megtudtuk, hogy ez a gesztus a Vojtech Novák mester iránti tiszteletet fejezi ki. Közel öt- ven megvalósított újítás szerzője, kedvtelésből, munkaszeretetből olyasvalamihez látott hozzá, amire itt eddig nem volt példa. Elkezdte javítani azokat a meghibásodott, hideg-melegvízkeverővel ellátott vízvezetékcsapokat, melyeket 1974-ig ezer- és ezerszámra kidobtak a szemétbe. A rendezett, tiszta műhelyben ismerkedtünk meg Vojtech Novákkal, életútjával és munkájának eredményeivel. Azt rögtön megállapíthattuk, hogy szerény természetű, értékes szakismeretei vannak, rokkantsága ellenére is bizakodással teli, önmagával és másokkal. szemben is következetesen szigorú. Ezeket a nemes emberi vonásokat édesapjától, Ondrej Novák gépkovácstól örökölte, aki a NOSZF aktív harcosaként tért haza az orosz proletariátus győzelme után, és a gömöri munkásmozgalomban gyümölcsöztette tapasztalatait. Gyermekeit kommunistához méltó szellemben nevelte. — Apánk olyan ember volt — emlékezik Novák elvtárs —, aki ha megcsinált valamit, abban nehezen lehetett hibát találni. Tőlünk is ilyen munkát követelt. Nemegyszer újra csináltatta, amit esetleg elrontottunk. Tőle tanultam a szakmát, s neki köszönhetem a forradalmi szellemet is. Apám a világ első szocialista állama megalakulásáért harcolt 1917-ben, én 1948 februárjában milicistaként vettem részt a prágai nagygyűlésen. Akkor lettem a CSKP tagja. Mint láthatatlan filmkockák sorakoznak beszélgetőtársam életútjának jelentősebb állomásai. 1951-től közel másfél évtizeden át egyre fontosabb műszaki beosztásokban dolgozott a Slavoäovcei Papírgyárban. 1965-től 1967-ig a Kelet-szlovákiai Sütőipari Vállalat főgépesítője volt. Súlyos betegség, ideggyulladás munkaképtelenné tette. Két és fél évet töltött Vy§né Hágyban. A gyógykezelés után visszatért munkahelyére. Egészségi állapota nem javult, a lábai nem engedelmeskedtek. Rokkanttá minősítették, de Vojtech Novák elvtárs nem tud tétlenül, munka nélkül élni. öt évvel ezelőtt meglátogatták Novák elvtársat a KoSicei Vnb szociális ügyosztályáról, és javaslatukra az INTEGRÁ-ban, a rokkantak szövetkezetében vállalt munkát. Közben a házkezelőség megrendelései alapján elkezdte javítani a város lakóházaiban egyre nagyobb számban meghibásodó vízcsapokat. r 1973 májusában újítási javaslatot dolgozott ki a hibás vízcsapok javítására, amit a házkezelőség elfogadott. Bernáth igazgató arra kérte, jöjjön hozzájuk dolgozni. Elfogadta a meghívást, szeptemberben átlépett ebbe a vállalatba. — Műhelyt rendezünk be magának — biztatták —, ahol nyugodtan dolgozhat. A Vodárenská utca 23 szám alatt, egy földszinti kétszobás lakást jelöltek ki erre a célra. Üresen álló, nagyon elhanyagolt állapotban levő lakás volt. Novák elvtárs egyedül rendbe hozta. Kifestette a két helyiséget, sőt egy kimustrált esztergagépet is megjavított, s miután napokig hiába várt a kőművesekre, a betonozási munkálatokat is ő végezte el. Mindezt azért mondtam el róla, hogy jobban érzékeltessem, milyen kitartó szívóssággal dolgozott ez a rokkantságában is óriási erővel, tenniakarással bíró kommunista. 1974 elején megnyílt a műhely, ahol — a korábbi utasítások alapján — a házkezelőségek által leszerelt, meghibásodott vízkeverő berendezésekből rengeteg összegyűlt. — Annyi hibás berendezés gyűlt össze, hogy egyedül nem győztem a munkát — meséli Novák elvtárs. — Segítségre volt szükségem. Az első segítőtársam Irena Mazáková lett. Megtanítottam az alkatrészek szétszedésére, tisztítására. Ma is velem dolgozik, igen szorgalmasan végzi munkáját. Oldfich Hebelka később érkezett, és ez év elején vált kis munkaközösségünk legifjabb tagjává Anton Sedlák. A továbbiakban megtudtuk azt is, hogy mit csinál tulajdonképpen Novák elvtárs a meghibásodott vízkeverő berendezésekkel. — A Myjavában gyártott szerelvények élettartama tizenöt év — tájékoztat Novák mester —, de négy évi használat után meghibásodnak. Ennek következtében kénye-kedve szerint csorog a víz a csapokból. Tulajdonképpen egy fémgyűrű kopása okozza mindezt. Az általam felújított vízcsapokba rozsda- mentes acélgyűrűket szereltek be. Ezek akár negyven éven át is kibírják a viznyomást. A műhelyfőnök néhány fémgyűrűt helyez az asztalra és magyaráz. — Közel négy éven át végeztem kísérleteket, hogy összehasonlíthassam a gyárilag készített és az általam alkalmazott fémgyűrűk szilárdságát. Tessék, itt van az eredmény. Ez év februárjában értékeltük a kísérlet eredményeit. Az eredeti gyűrűket az értékelt időszakban nyolc alkalommal kellett kicserélni, míg a műhelyünk által beszerelt acélgyűrű sértetlen maradt. Tehát bevált az újítás. Novák elvtárs a gyárnak is javasolta, hogy alkalmazzák az általa kikísérletezett gyűrűket. Kíváncsian érdeklődtünk az eddigi eredményekről, ezek gazdasági jelentőségéről. Novák elvtárs, pontosan vezetett nyilvántartása alapján megtudtuk, hogy 1974-ben 885 darab, egy évvel később már 1077 darab és tavaly 2348 darab berendezést felújítottak, s ezáltal több mint hatszázezer korona hasznot szereztek a vállalatnak. 4426 kg színesfémet is megtakarítottak, nem beszélve arról az erkölcsi haszonról, amelyet a korábban bosszankodó lakosok élveznek. A Novák-mühely az utóbbi időben újabb helyiségekkel bővült s ma már olyan, mint egy kis üzem. Az egyik nagyobb helyiségben állványokon rendezett sorokban állnak a címkékkel ellátott, felújított berendezések. Útra készen nemcsak KoSice, hanem Bratislava, Preáov, Humenné, Revúca lakóházai részére. Novák elvtárs örömtől sugárzó arccal beszél munkájáról, újításairól, jövőbeni terveiről. — Rokkant vagyok, de nyugdíjba semmi áron se mennék — mondja mosolyogva. — Engem a munka, a siker gyógyít. Szeretném még megérni azt, hogy amit életemben „ellestem“, megtanultam és amit tudok, átadhassam olyan fiatal embernek, akit ez majd legalább úgy érdekel, mint engem. KULIK GELLÉRT 1977. V. 1. A mosolygós brigád Tulajdonképpen sajnálom, hogy ruháimat nem női ruhaszaküzletben kell vsárolnom. Ha így lenne, mindig örömmel, jókedvűen vásárolnék LuCe- necben (Losoncon) az Engels tér sarkán levő üzletben. Már jó ideje nézelődöm a tágas üzlethelyiségben; kedves, előzékeny, mosolygó elárusítónöket, elégedetten távozó vásárlókat látok. A vevők arcán még akkor sem venni észre a bosszúság legcsekélyebb jelét, ha netán nem kapták meg a keresett árut, de ez ebben az üzletben ritkán fordul elő. — Honnan az állandó mosoly az arcukon? — Hát lehet máshogy is? Szabad máshogy? — kérdez vissza nevetve Strucula Mária elárusítónő. — Csak az menjen elárusítónőnek, aki szereti az embereket, és mosollyal, örömmel tudja kiszolgálni a vásárlókat. Sajnálom mord, kedvetlen kolléganőimet. Pályát tévesztettek. Nehéz is lehet órák hosszat összeszorított ajkakkal, az állandó ingerültség feszültségében a puli; mögött állni. Nálunk Ilyen nincs, nem is lehet. A mi üzletünkben, ha úgy tetszik, kétszeresen is kötelező az előzékeny, udvarias kiszolgálás. Először mint elárusítónőknek, másodszor mint a szocialista munkabrigád tagjainak. A brigádról beszélgetünk. Az üzlet minden dolgozója brigádtag. önérzetes büszkeséggel vallanak kollektívájukról. — Brigádunk 1962-ben alakult — emlékszik Erki Jolán brigádvezető. — Igaz, alapítók már csak ketten vagyunk, de úgy érzem, igazán brigáddá csak most, egy-két éve kovácsolódtunk. Talán már több is ez az egyszerű brigádnál. Tulajdonképpen egy nagy család ... — Szavai hirtelen elakadnak, majd eltűnődve folytatja: — Tudom, már közhelynek hat családot emlegetni szocialista brigádról beszélve, valahogy degradálódott ennek a hasonlatnak az értelme, de higgye el, nem tudok pontosabban fogalmazni. Nem tudom elképzelni, ha például valamelyikünk megbetegszik, hogy ne mennének el a többiek meglátogatni. Mondjak más példákat? Ha valakinek segítségre van szüksége, legyen az bármi, hívni, szervezni, agitálni sem kell. Tulajdon Strucula Mária képpen mint brigádvezetőnek alig van munkám. Még a naplót is közösen írjuk. A brigádnapló — vaskos könyv, sűrűn teleírt oldalakkal. Mintha már alakuláskor tudták volna, hogy takarékoskodni kell a hellyel, hogy legalább a leglényegesebbről tudósító bejegyzések elférjenek benne. Igaz, szubjektív dolog, hogy ki mit tart lényegesnek. Én például lényegesnek tartom, hogy a társadalmi munkával töltött órák, vagy a negyedévi tervteljesítések pontos Erki ]olán (A szerző felvételeij számadatain kívül megtudom azt is, kivel milyen szokatlan, humoros dolog történt, vagy hogy kire miként hatott egy-egy közösen megtekintett film vagy színdarab. Azt hiszem ettől válik ez a krónika valóban a brigád naplójává. A szóban forgó brigád a napokban kapta meg a szocialista munkabrigádok bronzfokozatát. Nem érik be ezzel, meg akarják szerezni az ezüst-, majd az aranyfokozatot is ... i—hzy—J Novák elvtárs (jobboldalt I munkatársának magyaráz t (R. Berenhaut felvétele) ^ FELÚJÍTJÁK, amit mások eldobnak A munka, a siker gyógyít
