Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-01 / 18. szám
ozsrn M M K or án keltem aznap, mert ha az ember mezőgazdásszal a munkahelyén akar találkozni, nem mehet későn. Meg aztán a mezőgazdaság mindig is korán kelő embereket igényelt, és ha valaki tájékozódni akar ebben a „műfajban“, neki is illik alkalmazkodnia. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években az iménti mondat első fele nem jellemző a mezőgazdaság több ágazatára, illetve van némi „fáziseltolódás“. Kevéssel hat óra után értünk Calovóba JNagy me- gyérréI, és a szövetkezet irodaháza előtti néptelen- séget látva azt hittem, elkéstünk. A kapusszobán érdeklődöm: itt van-e a főagronómus?! — A Jóska?! — kérdi a portás bácsi, majd az ajtó felé indul. — Bizonyára a gyűlésen van, mert jönni láttam, de elmenni nem. Ha itt van a TRABANT, akkor ö is... A TRABANT ott volt. A gyűlés is tartott még. — Azt hittem, elkéstünk — mondom —, mert senkit sem láttam idefelé jövet, és itt a telepen sincs valami nagy nyüzsgés ... — ja, kérem — mondja Zsoldos József, az elnök — „fordult a sor, megfordult végképpen...“, ahogy a költő is mondja, mi jövünk hat órára, hogy a mindennapi „eligazítani valót“ megbeszéljük. Amikor a dolgozók úgy 7 óra felé bejönnek, már mindenkinek megvan az aznapi feladata. — Én az agronómus feladatai iránt akarok érdeklődni, de nem annyira sürgős, hogy ne várhatnék. — Azonnal befejezzük. Ketten maradtunk az irodában Morva Józseffel, a szövetkezet fiatal főagronómusával. Harmincéves. Vannak szerencsés típusok, olyanok, akik már kisiskolás korukban tudják a választ a kérdésre: „Mi leszel, ha nagy leszel?“ Ö nem volt ilyen, de azért nem szerencsétlen ... — Hatvanötben érettségiztem, utána három évig dolgoztam az itteni nagyhizlaldában. Hatvannyolctól pedig két évig a /árási Felvásárló és Ellátó Üzem ben, Dunaszerdahelyen. Ekkor jött Józsi bácsi, és eldőlt a sorsom ... — mondja, majd kinéz az ablakon. — Józsi bácsi...?! — „adom föl a labdát“ újra. — Bocsánat — mondja mosolyogva —, az elnök elvtárs, Zsoldos József. 0 egyébként született elnök. Már több mint huszonöt éve — megalakulása óta — elnöke a szövetkezetnek. Egyszer behívott, és azt mondta: „Te, gyerek'. Az apád agronómus. Ki konyít- son a mezőgazdasághoz meg a növénytermesztéshez, ha nem te! Igaz, hogy most még nem sokat konyí tasz hozzá, de majd fogsz... Ha tanulsz!“ így lettem aztán a gödöllői Agrártudományi Egyetem Mező- gazdasági Karán ösztöndíjas, abban az életkorban, amikor mások már kikerülnek az egyetemről. 1975- ben végeztem. Ide kerültem a szövetkezetbe, egy évig „betanultam“, a múlt év végén lettem főagronómus. Ez minden. Nem túl érdekes pályafutás, de nem is eseménytelen ... — Hallottam már kevésbé érdekeset is... Elhallgattunk. Tizenkét év története néhány sorban — ez így valóban nem sok. De mi van mögötte? Korán kelés, reggeli nélküli rohanás a munkahelyre, rohanás haza. Hizlaldaillat, disznóröfögés, nyáron légyirtás, légyfogócsere. Hétköznapok, vasárnapok, ünnepnapok, fizetésnapok. Ez utóbbiak ritkábban ... Autóbusz, vonat — vonat, autóbusz. Télen várakozás, didergés. Majd: iskolapad, könyv, kollégium, vizsga- időszak, tanulás, diákszerelem, diplomaosztás. És még sok minden ... Engem azonban csak az agronómus egy napja érdekel. Nem túl kevés ez? Egy átlagos nap. Semmi különös „körítéssel“. Ezért is jöttem bejelentetlenül. Ez persze nem kevés kockázatot rejt magában, de azúttal szerencsém volt. Közben a telefon is csörgött, gyors egymásutánban háromszor is. így legalább volt időm mindent végiggondolnom. — Miről volt szó a ma reggeli gyűlésen? — kérdeztem, hogy végre a tárgyra térjünk. — Ezeken a reggeli röpgyűléseken mindig az aznapi teendőket beszéljük meg. Most már a kukorica vetése az időszerű, no meg a silókukoricáé, és most folynak a talajmunkák, a talajelőkészítés. Engem leginkább ez érint közvetlenül. Persze a gyümölcsészet, a kertészet problémái sem közömbösek, ott is akad több-kevesebb tennivaló. Ilyenkor, miután mindenki megkapta aznapi feladatát, általában mindig akad itt bent tennivalóm, aztán határszemlét tartok, e nélkül nem múlik el nap. Az állatgondozók mondják, hogy a „gazda szeme hizlalja a jószágot“. Ez persze nem így van, meg nem is sző szerint értendő, de valahogy azt tartom, hogy mindennap körül kell nézni a határban. Először így, nyolc óra tájt szoktam. — Én is mennék ... 1977. V. 1. Jó kis „jószág“ ez a TRABANT, bár egyesek szerinf nem is kocsi. A rázós határi utak meg se kottyannak neki. — — Először talán kimehetnénk a gyümölcsösbe — mondja —, bár az idén a szívem fáj, ha arra gondolok, hogy tavaly hét vagon kajszibarackunk termeit, az idén meg mind lefagyott a virágja. Pedig milyen jó érzés végigmenni a barackosban, érés idején .. .1 El tudom képzelni, és azt is, hogy milyen most... — Még az a szerencse — folytatja —, hogy az ősziek rendkívül jól teleltek. Nincs olyan varjú, amelyik kilátszana belőlük... Olyan „erősek“, hogy a tavaszi fejtrágyázás el is maradt. Csak nagyon gyo- mosak. Permetezni kellett, az őszi búzát repülőgépről, mivel túl magas a vetés, és permetezőgéppel legyúrtuk volna. Az Agrokémiai Központ nyújtja ezt a szolgáltatást. Közben a gyümölcsöshöz értünk. Itt, sajnos, nem terem barack az idén... Morva József láthatóan a tavalyi rekordtermésre gondolt, amikor így szólt: — Itt nem egy millió úszott el ... Közben a nap is elbújt a felhők mögé. — Esni fog?! Morva József főagronómus: A szívem fáj, ha arra gondolok, hogy tavaly hét vagon kajszibarackunk termett, az idén meg mind lefagyott a virágja — Nem kéne most. inkább már végre meleg lehetne .. . Fázósan a TRABANT-ba ültünk. Kisvártatva folytatta: s— Nem kell most az eső, amúgy is többfelé meggyűlt a bajunk a határban a belvízzel. Mindjárt odaérünk a csatornához, amelyen levezetjük ... Közben már a szőlőt szemléljük, melyben „csak“ a korai fajtákban tett kárt az időjárás. Indulunk vissza. Az útbaeső búzatábla megnyugtatja az ember szemét. Láthatóan a mellettem ülő fiatalemberét is... Ojra az irodában. Az asztalon üzenet: telefonáltak a Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságról meg a Gép- és Traktorállomásról. Vissza kell őket hívni... Mikor mindezt elintézi, hozzám fordul: — A délutáni határszemle nem lesz ilyen borús... Valóban nem, bár beborult, és csípős az áprilisi szél. Az egyik táblán lánctalpas fogasol, itt kukorica nő majd. Kiszállunk, megvárjuk, míg odaér a lánctalpas, néhány szó, majd a földbe markol az agronómus: — Hideg. Ide még nem lehet kukoricát vetni. A nagyapámnak volt egy mondása — mondja nevetve — arra vonatkozóan, hogy mikor vethető a kukorica ... — ... Ismerem ... A szemben levő tábla tavaszi árpa. Szép. — Szép. Vetettünk vagy 300 hektárt. Sajnos, a lu cérnának csak a 40 százalékát sikerült elvetnünk, nincs vetőmag. Pech ... — Próbaév? — Nem, az a tavalyi volt. Az aszály ellenére jól sikerült. Búzából hatvanöt mázsás volt a hektárhozam, árpából pedig ötvennégy mázsát csépeltünk ki hektáronként. Most úgy látszik, hogy az idén jobb iesz... No, de gyerünk gyorsan a kocsiba, hogy legyen hol lekopognom ... A meleg vízzel fűtött fóliasátor alatt a naptárnak megfelelő a hőmérséklet. Térdig ér a karalábé zöld je... — Ez már a második „eresztés“ az idén. A fóliasátrak alatt több mint 50 000 fej salátát termesztettünk, úgy 3,40—3,60 körül adtuk el darabját, és elkelt már a retek is, a fűthető sátrak alatt most a karalábé, az uborka és a paprika fejlődik... A kertészetből kétmilliós bevétel az előirányzat. Ahol idősebbek, fiatalabbak dolgoznak együtt, általában gyakran merülnek fel problémák. Ahogy elnéztem, a főagronómus ezen a téren problémamentes. Meg is említem, de engem igazol. — A cél a fontos, a felé kell húzni a közös szekerét mindenkinek. Ez a titka a jó közösségi szellemnek, meg az, hogy higgyük: mindenki jót akar. Akkor is, ha esetleg a nézetek néha eltérőek. Egyeztetni kell, és belátni, ha nincs igazunk ... Pedig bőven akadna alkalom konfliktusokra. Itt van például negyven traktoros, két brigádvezetővel és a gépesítővei — ő azonos „ranglétrán“ az agronó- mussal. De ők is „neki“ dolgoznak, hiszen a traktor megmunkáló gép. A gyalogmunkásoknak is van két brigádvezetőjük, aztán van egy kertész, és ott is két brigádvezető, az égyik szőlészeti szakember... Aztán itt vannak a hatórai röpgyűlések, ahol a fogyatékosságok is szóba kerülnek ... 3—4 hetente vezetőségi ülés, aprólékos elemzéssel... A nagymegyeri—izsapi egyesített szövetkezet 2500 hektáron gazdálkodik. — Szabad dicsekednem?! — teszi föl a kérdést váratlanul. — ??? — Két napja költöztünk új lakásba. Szövetkezeti. (Az efsz „besegített“ a lakásvásárlásba.) Nézzük meg! De a berendezés még kissé hiányos... — A lakás: 3 szoba, hall. Az egyik szobában a feleség — a csilizközi egyesített szövetkezet baromfifarmjának technikusa — elegáns ülőgarnitúrán, könyvekkel körülbástyázva: — Néha meg kell nézni ezt-azt, és még íróasztalunk nincs. Eddig ugyanis a szüleimnél laktunk ... — Körülnézhetek? Majd visszaülünk a kényelmes fotelekbe, beszédbe elegyedünk. Mielőtt szedelőzködnék, még megjegyzem: — Nem túl nagy ez a lakás két személynek?! — Hát... — mosolyognak — háromnak már nem iesz nagy ... MÉSZÁROS JÁNOS Határszemlén az elnökkel (Gyökeres György felvételei)
