Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-01 / 18. szám
ÚJ szó * 1977. V. 1. Az SZKP XXV. kongresszusa és a marxista-leninista elmélet kérdései ,/ - ' írta: PJ0TK FEÜOSZEJEV, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke A FORRADALMI ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT ELEVEN KAPCSOLATA Amióta a proletariátus önálló osztályerőként megjelent a politikai küzdőtéren, forradalmi tevékenysége hatékonyságának mindenkori feltétele az elmélet és a gyakorlat egysége. Korunkban, amikor a világ fejlődésében a történelmi kezdeményezés a nemzetközi munkásosztályt és szülöttét, a szocializmust illeti, a társadalomtudománynak és a társadalom haladásának egymásra hatása sokszorosára erősödik. Az alkotó marxizmus lenini pártja, az SZKP tevékenységére az a jellemző, hogy a marxizmus—leni- nizmus elveihez való rendíthetetlen hűséget szervesen összekapcsolja a marxizmus—leninizmus folytonosan alkotó és újító szellemű fejlesztésével. Az SZKP egész története nem más, mint a cselekvő marxizmus—leninizmus. Mindaz, amivel az SZKP más marxista-leninista pártokkal együttműködve gazdagította és gazdagítja a tudományos kommunizmus elméletét, országunk történelmi tapasztalatainak és a világszocializmus eredményeinek általánosításán alapul, a néptömegek történelemformáló tevékenysége során szerzett tapasztalatoknak az elmélet színvonalára való emelését jelenti. Az utóbbi időben Igen nagy jelentőségű lett az az elméleti tevékenység, amelyet pártunk a fejlett szocialista társadalom építésével összefüggő problémák kidolgozása érdekében végez. A szocialista közösség országainak tapasztalatai a felszabadító világmozga lom értékes tulajdonához tartoznak. A valóságos szocializmus korunkban a társadalmi szervezet legfej lettebb formája. A valóságos szocializmus eredményei mind jelentékenyebb befolyással vannak a világesemények alakulására, a világ forradalmi folyamataira, az emberiség progresszív irányú fejlődésére. A marxista-leninista elmélet a valóságos folyamatok tudományos visszatükröződése, és mint ilyen, a párt és a nép előtt megvilágítja a végső célhoz vezető utat, ideológiai eszközökkel erre az útra irányítja a mozgalmat. Országunkban felépült, a testvéri országokban épül a fejlett szocialista társadalom s ez a marxista—leninista elmélet alkotó szellemű fejlesztésének és következetes gyakorlati megvalósításának eredménye. Pártjainknak, a szocialista közösséghez tartozó országok munkásosztályának és minden dolgozójának roppant nagy érdeme az a történelmi tény, hogy önfeláldozó munkájuk eredményeképpen megvalósultak á szocializmus marxista-leninista elvei. A szocialista építés során igazolódtak, konkretizálódtak és továbbfejlődtek a kommunista társadalom létrehozásának törvényszerűségeiről és fő szakaszairól szóló marxista—leninista tételek. Pártunk gyakorlati és elméleti munkájának mérföldkövei az SZKP kongresszusai: dokumentumaikban a legteljesebben, a legmélyebben, koncentráltan fejeződnek ki a párt kollektív tapasztalatai. A szó teljes értelmében világtörténelmi jelentőségű esemény volt az SZKP XXV. kongresszusa. A kongresszus anyaga — kivált L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának „Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója és a párt soron következő jeladatai a bel- és külpolitika területén“ címmel elhangzott előadása — elvi jelentőségű pártunk és a kommunista világmozgalom elméletének és gyakorlatának továbbfejlesztése, a kommunista építés törtvényszerűségeínek és feladatainak, a világban végbemenő folyamatoknak a megértése szempontjából. A kongresszuson elismerő szavak hangzottak el arról, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán előbbre léptünk a marxizmus—leninizmus időszerű problémáinak kidolgozása terén. Számunkra, a társadalomtudomány művelői számára, lelkesítő felhívás volt L. I. Brezsnyev elvtársnak az a megállapítása, hogy számottevő eredményeket értünk el a filozófiai, a gazdasági és a történettudományokban, a társadalmi és politikai kérdések tanulmányozásában. A szovjet tudósokat természetesen örömmel tölti el az a tudat, hogy kutatásaik révén a maguk obulu- sával hozzájárulnak a párt gigászi alkotómunkájához, azoknak az időszerű tudományos problémáknak kidolgozásához, amelyek az érett szocialista társadalom tökéletesítésének és a szovjetunióbeli kommunista építésnek a feladataival, a szocialista világ- rendszer politikai és gazdasági fejlődésének gyakorlatával, a világforradalmi folyamat szükségleteivel függnek össze. De a társadalomtudomány területén tevékenykedő szovjet tudósokat az elért sikerek nem jogosítják fel az önelégültségre. A kongresszus programdokumentumai, L. I. Brezsnyev elvtárs beszámolója új nagy feladatokat szabtak nekünk, nyomatékosan és elvi alapon arra hívták fel a tudósokat, hogy fokozzák a tudományos kutatás hatékonyságát, javítsák a kutatás minőségét. Az SZKP XXV. kongresszusának elméletileg gazdag anyaga meggyőző cáfolat a marxista-leninista társadalomtudomány ellen intézett rágalmazó kirohanásokra, az olyasfajta állításokra, hogy elméletünk „stagnál“ „szklerózisban“ szenved stb. Az SZKP XXV. kongresszusa „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének jő irányai“ c. dokumentumban a tudományról külön fejezetet iktatott, s ebben megszabta a társadalom-, a természet- és a műszaki tudományoknak azokat a feladatait, amelyek megoldásától a leginkább függ a gazdaság, a kultúra, és a tudomány sikeres fejlődése. A tudományos kutatás fő irányainak felsorolása a társadalomtudományokkal kezdődik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a természet- és a műszaki tudományoknak kisebb a jelentőségük. De a világban végbemenő sikeres forradalmi átalakulásoknak és az új társadalom építésének a korában mindenekelőtt ez a kérdés vetődik fel: milyen célra és hogyan használjuk fel a legjobban a tudomány és a technika vívmányait, milyen társadalmi célokat lehet elérni azzal, hogy a tudományos-technikai forradal mat egyesítjük a szocialista rendszer előnyeivel? Ezekre a kérdésekre a társadalomtudományoknak kell válaszolniuk. A kongresszus azt a roppant fontos feladatot adta a társadalomtudományok művelőinek, hogy intenzívebben kutassák elsősorban a termelés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével összefüggő problémákat, s dolgozzanak ki olyan ajánlásokat, amelyek elősegítik a termelés hatékonyságának lényeges növelését. A kongresszuson hangsúlyozták, hogy a társadalomtudományok fejlesztésének ezek az irányai más kutatási területekkel együtt közvetlenül szolgálják az ország gazdasági haladásának érdekeit, s szorosan összefüggenek a tudományos kommunizmus elmélete területén folyó alapkutatások folytatásával. A társadalomtudósok fő erőfeszítéseit ma arra irányítjuk, hogy tanulmányozzák a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet törvényszerűségeit, a Szovjetunióban felépült fejlett szocialista társadalom elméleti problémáit, a kommunista világnézet kialakításának kérdéseit, a szocialista világrendszer problémáit, a kapitalista világban és a fejlődő államokban végbemenő társadalmi-gazdasági és politikai folyamatokat. A GÉLPROGRAMOK SZEREPE A tudományos kutatás hatékonyságának növelését és minőségének javítását szolgáló intézkedések közé tartozik a tudományos kutatás tervezésének tökéletesítése, egyebek közt a célprogramos módszer széles körű gyakorlati alkalmazása. A tudományos intézetek erőfeszítéseit olyan átfogó kutatási programok kidolgozására és megszervezésére irányítjuk, amelyek az alapkutatásokon nyugszanak és gyakorlati szempontból nagy jelentőségűek. Mindenekelőtt a következő nyolc programról van szó: — a fejlett szocialista társadalom fő gazdasági és kommunista társadalomba való átnövése törvényszerűségeinek kutatása; — a fejlett szocializmus körülményei között végzett gazdasági tervezés és gazdaságirányítás elméletének és módszereinek kidolgozása; — a Szovjetunió regionális gazdasága és regionális társadalmi-gazdasági fejlesztése 2000-ig terjedő perspektívában; nagy népgazdasági komplexumok kialakítása és fejlesztése; — a demográfia, a népességreprodukció és a munkaerő-tartalékok társadalmi-gazdasági problémái; — a kultúra fejlesztése és a nevelés problémái az érett szocialista társadalomban; — a szocialista világgazdaság fejlődésének törvényszerűségei, a szocialista gazdasági integrációnak, a szocialista országokhoz fűződő hosszú távú gazdasági kapcsolatok bővítésének és elmélyítésének problémái; — a főbb kapitalista és fejlődő országok gazdaságának tanulmányozása; a szovjet külgazdasági kapcsolatok problémái a kapitalista és a fejlődő országok viszonylatában; új jelenségek a nemzetközi kapcsolatokban és a főbb kapitalista államok külpolitikájának elemzése; — a nemzetközi munkásmozgalom és a világforradalmi folyamat fejlődése. Hangsúlyoznom kell, hogy valamennyi említett programot egyformán fontosnak tartjuk, és mindegyik kidolgozásával kapcsolatban elengedhetetlen feladatnak tekintjük, hogy a megalapozott elméleti következtetésekkel párhuzamosan fogalmazzanak meg olyan ajánlásokat, amelyek hasznosíthatók a kommunizmus építésének gyakorlatában, az SZKP külpolitikai tevékenységében. Nem nehéz észrevennünk, hogy ezek a komplex programok, megkövetelik különböző társadalomtudományi ágazatok erőfeszítéseinek integrálását, sőt a társadalom-, a természet és a műszaki tudományok szoros együttműködését. A komplexitás a modern tudományos kutatás fejlesztésének egyik fő elve, amely egyenesen következik a megoldásra váró problémák jellegéből. Ezen a területen már szereztünk bizonyos hasznos tapasztalatokat. Az SZKP XXV. kongresszusán L. 1. Brezsnyev elvtárs megemlítette, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának intézetei minisztériumokkal és fő- igazgatóságokkal közösen elkészítették a következő tervezetet: A tudományos-technikai haladásnak és e haladás társadalmi-gazdasági következményeinek komplex programja az 1976—1990-es évekre. A kong resszuson szó volt arról is, hogy tovább kell dolgozni e komplex programon, ezt a rövid és a hosszú távú tervezés szerves részének kell tekinteni, s hogy a komplex programnak kell megadnia azokat a tájékozódási pontokat és irányokat, amelyek ismerete híján nem lehet sikeresen irányítani a gazdaságot. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája a komplex programmal kapcsolatos további munka során a pártnak abból a formulájából indul ki, hogy a gazdaságpolitika hosszú távon is arra orientálódjon, hogy töretlenül emelkedjen a nép anyagi és kulturális életszínvonala a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztésének és a termelés hatékonyságának növelése, a tudományos-technikai haladás meggyorsításának, a munkatermelékenység emelésének, a népgazdaság minden szintjén és területén a munka minősége erőteljes javításának alap ján. A FEJLETT SZOCIALIZMUSRÓL SZÓLÓ TANÍTÁS ÉS A JELENKOR A komplex problémák kutatása természetesen nem gyengíti, hanem ellenkezőleg, erősíti a marxizmus— leninizmus valamennyi alkotórészének elmélyült kidolgozására irányuló figyelmünket. Jó példa erre az, ahogyan a fejlett szocialista társadalom elméleti problémáival foglalkozunk. Ezek ma a marxizmus— leninizmus legidőszerűbb problémái közé tartoznak. Az SZKP XXV. kongresszusa az előző kongresszus megállapításait fejlesztve és konkretizálva, először is, komplex módon jellemezte a Szovjetunióban felépült fejlett szocialista társadalmat, kijelölte a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének feladatait különböző — gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi — területeken; másodszor, kidolgozta a mai szakasznak, a fejlett szocializmus szakaszának gaz dasági stratégiáját, megszabta a feladatokat mind a következő öt évre, mind hosszabb, tizenöt éves perspektívában. Az SZKP következtetései nemcsak a szovjet tapasztalatokon alapultak, hanem olyan más országoknak a gyakorlatán is, amelyek a szocialista szakaszba léptek, és ugyancsak feladatul tűzték ki, hogy meghatározzák a szocialista társadalom fejlődésének távlatait. Sőt az SZKP következtetései jelentős mértékben serkentették a kollektív kutatást, elősegítették a legtöbb szocialista ország e problémákkal kapcsolatos közös irányvonalának kidolgozását. Ma ezekben az országokban a fejlett szocialista társadalom felépítésének, a Szovjetunióban pedig a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének feladata van napirenden. Az SZKP a szocialista társadalom fejlesztése és tökéletesítése során a testvérpártokkal együtt tetemesen hozzájárult a marxista-leninista elmélet mai problémáinak megoldásához. Ide tartoznak elsősorban az alábbi témákkal kapcsolatos következtetések: a fejlett szocializmus és a kommunizmus anyagitechnikai bázisa megteremtésének útjai; a szocialista gazdasági integráció mint a testvéri országok közösségének anyagi alapja; a szocialista termelési viszonyoknak és gazdasági mechanizmusoknak a tö- tökéletesítése; a város és a falu, a fizikai és a szellemi dolgozók közti lényeges különbségek leküzdése és a szocialista társadalom osztályszerkezetének változása; a szocialista nemzetek testvéri barátságának alapjai és egységük megszilárdításának útjai, a szocialista állam fejlesztése és a szocialista demokrácia tökéletesítése, a proletárdiktatúra állama össznépi államba való átnövésének feltételei: a munkásosztály marxista-leninista pártja mint az egész nép pártja szerepének növekedése a fejlett szocialista társadalomban; az új ember formálása, minden- oldalú fejlesztése. A Szovjetunió hajdan elmaradott nemzetiségi peremvidékeinek, majd pedig a Mongol Népköztársaságnak és néhány más államnak a tapasztalatai konkretizálták és gyakorlatilag igazolták azt a lenini tételt, hogy lehetséges a szocializmusba való átmenet a kapitalista fejlődési szakasz megkerülésével. E tétel igazának, a szocializmus reális példája fontosságának meggyőző bizonyítéka több fiatal nemzeti állam szocialista irányvétele is. /A cikk befejező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöljük.) MEW»»; »J. ‘ ‘ ~V r
