Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
leti és járási fordulóit, melyek két részre oszlanak. Télen a sízés, kosárlabda, asztalitenisz, sakk, nyáron a labdarúgás, kézilabda, röplabda, úszás és turisztika van műsoron. — jól tudjuk: foglalkozni kell a gyerekekkel. Sajnos, akadnak testnevelők, akik úgy könnyítenek feladatukon, hogy odaadják a labdát a diákoknak, hadd focizzanak, így legalább békességük van. Ez a módszer azonban nagyon helytelen. — Sokkal célszerűbb, ha bevonják a tanulókat a jelvényszerző versenybe. Persze, nem azon van a hangsúly, hogy minél több jelvényt osszanak ki és ezzel a nyilvántartást kedvezővé tegyék, hanem hogy a jelvényekért a diákok tegyenek is valamit. E rendkívül fontos problémával foglalkoztunk az iskolák vezetőivel rendezett gyűlésen. A jövőben az igazgatók személyesen felelnek majd azért, hogy ez a mozgalom ne fusson mellékvágányra. Milyen mértékben veszik ki részüket a SZISZ járási és üzemi bizottságai a testnevelési és sportmozgalom irányításából? Feltételeket tudnánk teremteni, de hiányoznak az önkéntes dolgozók, tisztségviselők, oktatók, edzők, akik az érdeklődőkkel foglalkoznának. Ezért lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ez a kedvezőtlen helyzet minél előbb megváltozzon, és igyekszünk a felnőttek testnevelését is jóval szélesebb alapokra helyezni. Az eddig elmondottakból eléggé tiszta képet kaptünk arról, hogy a rima- szombati járásban milyen sportolási lehetőségeik vannak azoknak, akik nem tartoznak a született tehetségek közé, illetve akik nem akarnak versenyszerű sporttevékenységet folytatni. De vajon miként gondoskodnak a minőségi sportról? — Az alapiskolák mellett sportközpontok működnek. A fiatal síelők Ti- sovecen, a röplabdázók HnúStán, az atléták és tornászok Rimaszombatban találtak otthonra. Köztük akad már néhány jövendő élsportoló, ennek megfelelő a hozzáállásuk és felkészülésük, ami a később elérendő eredményeket szolgálja. Ezenkívül a Rimaszombati Lokomotívában birkózó ifjúsági sport- központot létesítettek a serdülők és ifik részére. — Mindez azonban kevés lenne, ha az egyes sportágakban nem törődnének az utánpótlás nevelésével. Labdarúgásban arra kényszerítjük az egyesületeket, amelyeknek felnőtt együttese a III. osztályban játszik, hogy legyen ificsapatuk, amelyik pedig a ll. osztály résztvevője, alakítson az ifjúságin kívül diákcsapatot is. Azokban a sportágakban, amelyekben nem rendelkeznek ifjúsági vagy iskolai központokkal, ' mint például a cselgáncs, asztalitenisz, sakk, kézilabda, az egyesületek köteleA CSSZTSZ KB harmadik plenáris Ülésén az eddiginél jóval nagyobb figyelmet szenteltek a tömeges testnevelés és sport, a turisztika égető problémáinak. Külön foglalkoztak e fontos kérdéssel, s olyan határozatokat hoztak, amelyek megvalósítása a dolgozók egészségét szolgálja. Természetesen az első lépések voltak a legnehezebbek, hiszen olyan nagyszabású program életre hívásáról volt szó, amelyre eddig példát nem találtunk. Kispályán a diszkoszvetés alapjait is el lehet sajátítani Azt felesleges külön hangsúlyozni, hogy a fiatalokat valóban könnyű megnyerni a szervezett sporttevékenység számára. A felnőtteknél azonban gyakran hiábavalónak bizonyul az igyekezet, amit nem lehet és nem is szabad a tisztségviselők terhére írni. Hiszen a józan ész azt diktálja: törődjünk valamit egészségünkkel is, nem bánjuk meg. Ennek igazát sokan mégiscsak akkor tudatosítják, amikor baj van és orvosi tanácsra kell — akkor persze már nagyon elővigyázatosan és nem szórakozásból — testedzést végezniük. A testnevelési szövetség központi bizottsága mindezek megelőzésére szorgalmazta a tömeges testnevelés előtérbe helyezését. S hogy mindez nem volt pusztába kiáltott szó, arról már az 1975. évi spartakiádra történő felkészülések során is meggyőződhettünk. Hála a párt- és az állami szervek, valamint szervezetek biztosította feltételeknek, nagy tömegeket nyertek meg a sparta- kiád nemes céljainak, s egyúttal sikerült a testnevelési mozgalmat széles alapokra helyezni. Elindult tehát egy egészséges folyamat, melynek nincs szalmaláng jellege, de ha további sikereket akarunk elérni, állandóan gondoskodni kell arról, hogy a lelkesedés ne lohadjon. Vitathatatlan, hogy a tömeges testedzést társadalmi üggyé kell tenni. A hangsúly természetesen a fiatalok foglalkoztatásán van egyrészt azért, mert elsősorban egészségük megszilárdításához járul hozzá, másrészt mert csak a tömegsporton keresztül juthatunk el az élsporthoz. Arról nem is beszélve, hogy aki fiatal korában hozzászokik a rendszeres testedzéshez, valószínűleg később is hű marad kedvenc sportjához. Éppen ezért az ifjúság testnevelését és tömegsportját a különféle akciók helyett egységes, a legkisebb szervezeteket is magába foglaló rendszeres tömegmozgalommá kell tenni. Több helyütt ez már — kisebb-nagyobb sikerrel — egy idő óta folyamatban van. Vajon milyen eredményeket érnek el járási viszonylatban, arra Antal Igorral, a Rimavská Sobota-i (Rima- szombati) Járási Testnevelési Bizottság módszertani előadójával folytatott beszélgetésünk ad szemléltető választ. — Nálunk az elmúlt évben 22 ezren kapcsolódtak be az ifjúsági sportjátékokba. A résztvevők életkorának felső határa 18 év, tehát ifjúsági korúak vehettek részt a járási versenyeken, mégpedig atlétikában, kosárlabdában, röplabdában, kézilabdában, asztaliteniszben, cselgáncsban és teniszben. A pionírkorban levő fiatalok szervezetének fejlődésében, a mozgáskultúra kialakításában fontos szerepet kap a rendszeresség. Vajon mit tesznek ennek érdekében? — A pionírházakkal együttműködve bonyolítjuk le a pionír-liga helyi, terü— Őszintén megvallva, többet is tehetnének. A mi hosszú lejáratú versenyeink, tornáink, szervezésében nagyon hasznos munkát végezhetnének. Ők azonban inkább saját rendezésű, egyéni akcióikkal törődnek, ami nagyon kevés. Hiszen az alapiskolák, gimnáziumok tanulóin kívül rendszeresen folynak az ipari tanulók és a mezőgazdaságban tevékenykedő fiatalok versenyei, mégpedig a következő sportágakban: sízés, sakk, asztalitenisz, labdarúgás, röplabda és honvédelmi sportok. Az utóbbiban a HSZ kitűnően együttműködik velünk, és nagy figyelmet szentel a sokolovói és duklai versenyeknek. A honvédelmi versenyek járási fordulóira májusban kerül sor. A nem versenyszerű sporttevékenységből a felnőtteknek is ki kellene venni részüket. Értesüléseink szerint — s ebben a rimaszombati járás nem képez kivételt — nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. A kimutatások, amelyek eljutnak a járási bizottságokhoz, ugyan pozitívak, de kérdés, megfelelnek-e a valós helyzetnek, mert a papír bizony sokat elbír. Vagy talán nincs így? — Az üzemek, vállalatok felnőtt dolgozói járási viszonylatban több sportágban — asztalitenisz, sakk, röplabda, lábtenisz és teke — mérik össze erejüket rendszeresen. A hozzánk érkező jelentésekből merítve megállapíthatom: jó néhány különböző akcióra kerül sor, melyeken az üzemek dolgozói vetélkednek egymással. Mindez kétségtelenül dicséretre méltó, s azok, akik e rendezvényeket előkészítik, irányítják, elismerést érdemelnek. — Be kell azonban látnom, hogy mindez kevés. Több sportágban hosszú lejáratú rendszeres foglalkoztatást kellene biztosítani a felnőttek számára. sek több figyelemmel kísérni a fiatalok felkészítését és fejlődését. A tömeges testnevelés , fejlesztésében szinte elengedhetetlen követelmény a művelődési és sportcélokra alkalmas fedett csarnokok építése, vagy a már meglevők korszerűsítése, valamint a természetben épített kispályák létesítése. Vannak-e ilyen irányú törekvéseik a járásban? — Sajnos, még mindig kevés a tornaterem, a „kétéltű" csarnokokról nem is beszélve. Tudom, ezzel nem mondok semmi újat, hiszen a sportolásra alkalmas helyiségek hiányának terhét már hosszú évek óta vonszoljuk magunkkal. Sok helyütt olyan rossz a helyzet, hogy az alapiskolákban télidőben a folyosókon végzik sporttevékenységüket — ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni —, vagy amennyiben az időjárás megengedi, kimennek a szabadba. — Kevés a kispálya is, ami viszont indokolatlan, hiszen az alapiskolák közelében nagyobb befektetés nélkül lehetne röplabdázásra, kosarazásra és atlétika — 60 méteres síkfutás, magasugrás, távolugrás, súlylökés — űzésére alkalmas igénytelen kispályákat létesíteni. A hallottakhoz csupán annyit: elismerésre méltó, hogy a rimaszombati járásban a CSKP KB és a CSSZTSZ KB tömegsportra vonatkozó határozatait az adott helyzethez mérten igyekeznek megvalósítani. Kétségtelen azonban: vannak még jócskán tartalékok, és ha a sportszervek, társadalmi szervezetek közös nevezőre tudják hozni az érdekeket és igényeket, akkor sokat tehetnek még szocialista társadalmunk test- nevelési mozgalmának általános fejlődése érdekében. KOLLÁR JÓZSEF A bordásfal sokoldalú testgyakorlási lehetőséget biztosít & ÚJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, «gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 2-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Hirdetőiroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnap számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlace, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. Örülnek a gyerekek á labdáknak! *
