Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-09 / 2. szám

Lengyelországi útijegyzetek Épül a vízi út egyik szakasza, az Ulga-csatorna. Ettől is függ, hogy az Ode­ra medre évente 160—200 napra hajózhatóvá váljon — tőlünk egészen a Balti-tengerig 4. KÖZÖS ÉRDEK - KÖZÖS ŰT Nemrég, pontosan az Oj Szó no­vember 28-i vasárnapi számában, a „Nagy célok és lehetőségek a vízi utak építésében“ című cikkünkben írtunk egy szakaszosan, 2005—2010-ig megvalósuló és túlzás nélkül gran­diózus tervről, a Duna—Elba—Odera- csatorna építéséről. Olyan csatorna- rendszer lesz ez, amely Közép-Euró- pát a teherszállítás szempontjából rendkívül gazdaságos vízi utak rend­szerével összeköti a Fekete-, a Bal­ti- és az Északi-tengerrel. Az elkép­zelések folyamatos tisztázása és jó­váhagyása, valamint a jelentős beru­házások miatt érthetően csak lépés­ről lépésre anyagi formát öltő mun­kában rajtunk kívül részt vesznek északi szomszédaink is. Ez adta az ötletet, hogy a határ túlsó felén fel­keressem azokat, akik már jelentős tapasztalatokra tettek szert a két or­szág e víziút-rendszerrel kapcsolatos kooperációjában. A NAVIGA országos beruházó és ex­portáló vállalat. Nem késztermékeket exportál, hanem főleg vízgazdálkodá­si létesítmények kivitelezését vállalja bel- és külföldön egyaránt. Wroclawi székháza cseppet sem hivalkodó, de korszerű új épület, amely az ideggóc szerepét hivatott betölteni. Bejelentetlenül érkezünk és ez ma gától értetődően nehézségeket okoz — a percekkel itt tervszerűen gaz­dálkodnak. Végül mégiscsak túljutunk a titkárnő szobáján és fogad bennün­ket a NAVIGA helyettes igazgatója, Tadeusz Damski. Fiatal, mozgékony, gyors, de meg­fontolt beszédű menedzser-típus, aki csak úgy szórja az együttműködés tényeit, adatait. Elsősorban arról be­szél, hogy vállalata már nyolc éve kezdte el a munkát a csatornarend­szer elbai ágán Mélníknél. Tárgyila­gos előadásmodora sem kendőzi el a hivatását szerető szakember büszke­ségét. Nem kis dolog ugyanis, hogy nemzetközi pályázat útján kapták meg a nagyságrendjét tekintve igen jelen­tős megrendelést, miközben számos neves külföldi vállalat ajánlatánál jobbal kellett előrukkolniuk. Siker­rel ... S most? — Pardubicétől egészen Dééínig, mintegy 140 kilométernyi szakaszon építettünk és építünk, illetve felújí­tunk vízi lépcsőket, főleg zsilipeket, gátakat és folyami kikötőket. A Duna—Elba—Odera víziút-rend- szer megvalósításának gondolata már hosszú évtizedekkel ezelőtt felötlött, sőt több tanulmány is foglalkozott vele. 1957 óta a KGST kezdeménye­zésére ismét napirendre került. A rendszernek — elnevezésének megfe­lelően — három ága lesz. A dunai, amelynek hossza hazánk területén összesen 220 kilométer lesz és rákap­csolódik a Morva folyóra. Ez a sza­kasz a teplicei víztárolóig húzódik. Közben 134 méternyi szintemelkedést kell leküzdenie 16 lépcsővel. Az oderai ág a teplicei víztárolóból indul ki és Jeseník nad Odrou mellett eléri az Oderát. Csehszlovák terüle­ten ennek a szakasznak hossza 70 kilométer lesz. Végül az elbai ág Pferovtól nyugat­ra, a dunai ágból indul ki, a Morva folyó mellett kihasználja néhány ki­sebb folyónk medrét, amelyeket csa­tornákkal kötnek össze és 172 kilomé­ter után Pardubicétől északra találko­zik az Elbával. — Szóval az elbai ágon dolgozunk, évente hozzávetőleg 15 millió rubel értékű beruházások kivitelezésénél. Maga az összeg is tanúskodik részvé­telünk arányairól. Csehszlovákiában állandóan 1500—2000 emberünk dol­gozik. Olyan tervek alapján, amelye­ket a varsói „Hydroprojekcia“ dolgo­zott ki. Számunkra előnyös, hogy de­vizaeszközökre teszünk szert. De még ennél is többet jelent, hogy a tervek megvalósulását követően előnyösen hasznosíthatjuk azokat a beruházá­sokat, amelyeket idehaza eszközöl­tünk a Visztulán és az Oderán. Egy­szóval — mondja mosolyogva Ta­deusz Damski — közös érdekről van szó. Szavait — már idehaza — megerő­sítette Emil Bednáf, a Vítkovicei Kle- ment- Gottwald Vasmű és Gépgyár mérnöke: — Már nem hiányzik sok ahhoz, hogy az oderai ágon, ahol szintén vállvetve folyik a munka, gyakorlatilag egész éven át, egészen a szczecini kikötőig jussanak el a Ez a felvétel már Lengyelországban készült. A régi kozslei zsilipkamrát ábrázolja. Lengyel oldalon ez az utol­só akadálya annak, hogy 600 tonna teherbírású úszóművek eljussanak a szczecini kikötőig. A feladat tehát: bővíteni és korszerűsíteni ezt a zsi­lipkamrát Bohumínban, a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár ide­iglenes kikötőjében Tatra teher­gépkocsikat rakodnak be — len­gyel megrendelésre Ezek a csövek egyelőre többszörös átrakás után jutnak el Vítkovicéből Finnországba (E. Bednáf felvételei) 600 tonnás teherbírású folyami hajók. Ezek nemcsak nagy súlyú gépipari gyártmányokat fognak szállítani, ha­nem szenet, kokszot, ammóniákat» ce­mentet, ércet és más nyersanyagokat is. Csak Ostrava és környéke számá­ra ez annyit jelentene, hogy évente ezen az úton több mint hárommillió tonna árut szállíthatna a Balti-ten­gerig. Ez nemcsak nagy anyagi meg­takarítással - járna a vasúti és közúti szállításnál lényegesen kisebb költsé­gek következtében, hanem jelentősen tehermentesítené a túlterhelt ostravai vasúti csomópontot is. A helyettes igazgató loftva a kar­órájára néz. Tudjuk, lejárt az interjú ideje. De még egy utolsó kérdést fel­teszünk: — Milyenek a nálunk aol- gozó lengyelek kapcsolatai a víziút­hálózat építésén részt vevő csehszlo­vák szakemberekkel és általában dol­gozóinkkal? A válasz: — Kitűnőek. Nemcsak egymás nyelvét értjük meg, hanem közel is állunk egymáshoz. Ezen a téren, az emberközi kapcsolatokban nincsenek említést érdemlő problé­mák. A mieink szívesen vállalják a munkát, amely semmiképp sem nevez­hető könnyűnek, s amely nemegyszer igen komoly helytállást is megköve­tel. Ennek magyarázata nemcsak az, hogy természetesen jobb ott a kere­setük, mint idehaza, hiszen távol a családtól és az otthontól, néha koc­kázatot is vállalva, intenzíven kell dolgozniuk, hanem az is, amit már mondottam. Tudják, hogy közös az érdek. Meg aztán rokon a nyelvünk is. Mégpedig nemcsak lingvisztikái értelemben ... A Duna—Elba—Odera-csatorna tel­jes hosszában csak három évtized múlva készül el. Akkor majd hajóz­hatóvá válik 1350—1500 tonna teher­bírású, 2,5 méter merülésű úszómű­vek számára is. De küldetését nem­csak a teherszállítás égető problémái­nak megoldásával fogja betölteni, ha­nem azzal is, hogy lehetővé teszi a Duna vize egy részének „átemelését“ a Morva, az Odera és az Elba víz­gyűjtő területére, ami vízgazdálkodá­si szempontból nagyjelentőségű lépés lesz. Persze ez még a jövő zenéje, hiszen tudományos megalapozottság: gal és gondos körültekintéssel fel kell mérni számos kötődő problémát, ne­hogy amit a réven nyerünk, elveszít­sük a vámon. Más szóval, nehogy kárát lássák ennek a Duna hazai vízgazdálkodási viszonyai. Annyi azonban már biztos, hogy nem kell sok víznek lefolynia a Du­nán és a D—O—E-csatorna egyes szakaszait átadják rendeltetésének. Az első szakasz a tervek szerint három év múlva teljesen elkészül és- Í990-től már 10 millió tonna áru jár­ja meg évente az elbai utat. S ebből a munkából oroszlánrészt vállalnak északi testvéreink — a len­gyel dolgozók is, akikkel együttmű­ködve utat nyitunk az északi tenge­rek felé is. Vége GÄLY IVAN 1977. I. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom