Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-10 / 15. szám
Jubileumi adás az éter hullámain A Csehszlovák Rádió dolgozói különleges évfordulóról emlékeznek meg ezekben a napokban. Negyed évszázaddal ezelőtt sugározta első adását a bratislavai stúdióból a Rol- nícka beseda, a szövetkezeti gazdálkodás útján haladó földművesek népszerű rádióműsora. Azóta minden vasárnap délben, pontosan egy órakor felhangzanak OndruS Komapolkájának ismert dallamai, amelyek az adás kezdetét jelzik. A mezőgazdasági dolgozóknak szóló vasárnap déli adást ma hárman szerkesztik, éspedig Lubo Cierny, a mezőgazdasági szerkesztőség vezetője, továbbá Karol Bustín és Alexej Nik- lovskij, mindhárman mezőgazdasági mérnökök. Az adásnak azonban számos további közreműködője van, hiszen a riporterek sorban megszólaltatják a műsorban a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóit, akik a vasárnapi ebéd fogyasztása közben vagy ahol ügyesebb a háziasszony, ebéd utáni poharazgatás mellett figyelnek fel saját hangjukra. Az április 10-én sorra kerülő jubileumi adást a napokban vették fel a jablonicai Művelődési Házban. A műsor keretében felidézik majd a negyed évszázados út jelentősebb állomásait, az elért sikereket, a programok előkészítésének néhány hangulatosabb eseményét. Huszonöt évvel ezelőtt, az induláskor ugyancsak hárman voltak az úttörők, de ők kevesebb tapasztalattal és szakismerettel rendelkeztek. Végtelenül szerették azonban az éltető földét, s felmérhetetlen volt a lelkesedésük, ami messzemenően pótolt minden más hiányt. Naponta tanácskoztak arról, hogy miként lehetne még hatékonyabban népszerűsíteni a szövetkezeti szocialista földművelést. Valóságos harcot folytattak a falusi emberek megnyeréséért, segítséget nyújtottak a lépésről lépésre kibontakozó szövetkezeti gazdálkodás problémáinak megoldásához, s munkájuk egyik legjelentősebb eredménye az, hogy a földművelők számára megteremtették a vélemények és nézetek hetente megújuló fórumát. A szerkesztők abból indultak ki, hogy meggyőzővé kell tenni a Rof- nícka beseda adásait, melyek keretében nemcsak a vezető szakemberek jutnak szóhoz, hanem a mezőkön és az istállókban dolgozó emberek is. A mezőgazdasági dolgozók már az első adások után megkedvelték a róluk szóló műsort, s minden vasárnap délben leültek a rádiókészülékek mellé. A műsor szerkesztői szorgalmasan látogatták a szövetkezeteket, minden meghívásnak eleget tettek, s az ösz- szegyűjtött tapasztalataik alapján kommentárjaikkal egyengették a vidék szocialista fejlődésének az útját. — Jó visszhangja van a műsornak — hangsúlyozta Ján Cíi —, de hiányzik belőle valamilyen népi személyiség, valamilyen bátyó, aki egészséges parasztésszel és humorral fűszerezve pellengérezné a kényelmeskedő, maradi gondolkozású egyéneket. Ismét tanácskoztak, gondolkoztak, míg végül is Ondrej Jariabek színművész oldotta meg a gordiuszi csomót. — Ha éppenséggel bátyőt kerestek, ne menjetek a hetedik határba, hiszen itt áll előttetek. S mivel a nevem Ondris, Ondro bátyó néven szólok majd a hallgatósághoz. így is lett. Ondro bátyó a továbbiakban saját maga készítette elő a mon- dókáját, egyeseket a szerkesztőség aktuális igényeinek megfelelően, másokat pedig Szlovákia különböző vidékeiről kapott levelek alapján. A rádióhallgatók közül sokan úgy gondolták, s egyesek ma is abban a hiedelemben élnek, hogy Ondro bátyó valóban egy ismeretlen községben élő atyafi, aki fondorlatos észjárásával és eredeti humorával kínálgatja a recepteket a társadalmi fejlődéssel járó bajok és fonákságok orvoslására. A szövetkezeti tagok megszívlelték tanácsait, elfogadták őszinte bírálatát, korholásait. Pedig ez a bírálat valóban az elevenbe vágott, hiszen hozzászólásait a levelekben feltárt tények alapján fogalmazta meg. Ondro bátyó nem az egyedüli hagyományos figura a Rolnícka beseda műsorában. A hallgatók mélyen az emlékezetükbe vésték a Beszélgetések a kispadon, a Tere-fere Hlava- jéknál, a Tollfosztásban, valamint a többi rendszeresített adás programjait, amelyek nyíltan rámutattak a kollektivizálás folyamatát gátló je- jenségekre, valajnint a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének helyes útjaira. Ezekben az adásokban olyan élenjáró színművészek szerepeltek, mint Hana Meliöková és Alojz Kra- már, s az adások többségét az azóta már elhunyt Ivan Rúrik író készítette elő, aki a Rolnícke noviny főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Nagy népszerűségnek örvendett továbbá A legjobbaknak játszunk című jutalomműsor, melynek politikai és szervező szerepe ma már elválaszthatatlan a szlovákiai vidék szocialista építésétől. Térjünk vissza azonban a múltból a jelenbe. A Cierny—Bustín—Niklovs- k^ szerkesztőhármas hű maradt elődeik munkájához és a kiépített hagyományokhoz. Az adás azonban alkalmazkodott az új idők új követelményeihez. A műsorban ma szakképzett szövetkezeti dolgozók, tudósok, kutatómérnökök vitatják meg a mezőgazdasági termelés aktuális problémáit, a koncentráció, a szakosítás, a hatékonyabb termelés kérdéseit. Állandóan növekszik a haladó tapasztalatok átadásának, közvetítésének a A Rofnícke noviny műsorában sokak számára ismerűs Karol Bustfn mérnök hangja Iiubo Cierny mérnök, a bratislavai Csehszlovák Rádió mezőgazdasági szerkesztőségének vezetője jelentősége. Az adás népszerűségét tovább növelik a szövetkezetekben feljátszott termelési riportok. A szerkesztőség külön műsorban emlékezett meg a mezőgazdaság szocialista átépítése kezdetének 25. évfordulójáról, hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30. évfordulójáról, s színvonalas, tartalmas műsorral járult hozzá a CSKP XV. kongresszusának előkészítéséhez. Manapság gyakran hasonlítják ösz- sze az azonos feltételek között gazdálkodó szövetkezetek, állami gazdaságok eredményeit, segítséget nyújtanak a lemaradozóknak az okok és az összefüggések keresésében. Állandóan bővül, egyre sokoldalúbb a Rolnícka beseda műsora, s a hallgatók is egyre többet várnak a műsor szerkesztőitől. Az igényeket az is növeli, hogy ma már a televízió is kiveszi a részét ebből a munkából, a rádió sajátos hangulatú szerepét, jelentőségét azonban távolról sem csökkentette. Indokolt tehát, hogy az eredményes munkában, tapasztalatokban és élményekben gazdag huszonöt év után további sikereket kívánjunk a Rolnícka beseda fiatal és lelkes szerkesztőinek a további negyed évszázadban. VLADIMIR FAPSO Olvasónk levele nyomán A régi módon nem lehet Dávid Ferenc jelkai (jókai) olvasónk többek között ezt írta levelében: „Megtermett községünkben néhány hektoliter olasz vörös bor is, de egyre nagyobb probléma az értékesítése. Tudomásom szerint a felvásárló üzem nem is veszi át.“ Miféle bor a levélben említett olasz vörös bor? A szakemberek megmagyarázták: A múlt század 70-es éveiben a nagy szőlötetű (filoxéra) pusztítás után többnyire amerikai fajokra (V. rupestris, vul- ptna, berlandieri) oltották a bortermő szőlőt. Ezek gyökerét a szőlőtetű nem képes tönkretenni. Homoktalajokon a bortermő szőlő saját gyökerén is fenntartható, mert ezek filoxéramentesek. Más, kötött talajú területeken ugyancsak elterjedt az értéktelen, kellemetlen ízű bort adó rókaszőlő (V. labrusca) több változata JNoah, Delevare, Izabella). Ezek az úgynevezett direkt termő fajták. Rossz bort adnak. Ilyen a helyileg elnevezett olasz vörös bor is. Rontja a hazai bortermelés minőségi jellegét, hiszen egészségügyi szempontból sem ajánlatos a fogyasztása. * * * Mégis Jókára látogattunk, hogy többet tudjunk erről a borról. A monda szerint hét évig bolyongott a huszár ebben a községben, míg rátalált a kifelé vezető útra. Régen lehetett az. Bizonyára akkor még csak' olasz vörös bor termett a szőlőskertekben, kínálgathatták erősen a huszárt, azért nem tudott a kacskaringós utcák és közök közül kijutni. Ma már rendezettebb a falu, s ha maradt is néhány köz és kacskaringós utca, az új utcasorok nyílegyenesek, az utcák gondozottak. A legtöbben zöldsáv díszíti a járdák vonulatát. Parkok zöldje díszeleg a közök helyén. — És az olasz vörös? Erre így válaszol egy idősebb bácsi: — Amíg nem voltam nyugdíjas, mindig idegenben, más és más építkezésen dolgoztam. A szőlő meg itthon volt. Egyszer-kétszer megkapálta a gyerek, az asszony meg felkötötte. Ennyi volt az egész. Alig volt vele gond. — És most? — Mást telepítek. Nemesebbet. Zöldveltelínit. Az különb, mint a tali... Akarom mondani, a talján- féle, az olasz ... * * * A helyi nemzeti bizottság irodájában így kérdezősködünk: — Mikor foglalkozott utoljára az olasz vörös bor termelésének problémájával a mezőgazdasági bizottság? Egymásra néz a két hivatalnoknő. Tekintetükből látom, olvasom a ki nem mondott kérdést: Hogyan lehet manapság probléma az olasz vörös bor? Azután Eudai Franciska megmagyarázza: — Községünkben nincs szükség a mezőgazdasági bizottság működésére, mert a mezőgazdasági termelést a földművesszövetkezet szervezi, irányítja. A kistermelők problémáival pedig a Gyümölcstermesztők és Kiskertészek Szövetségének helyi szervezete foglalkozik. Mi csak adózás szempontjából kísérjük figyelemmel az olasz vörös bor értékesítését. Tehát akad még eladásra kerülő ... Elővesz egy kimutatást. Ebből megtudjuk, hogy az ősszel a SLOVLIK nemzeti vállalat megbízásából a trnavai felvásárló üzem 35 kistermelőtől 90 003 korona értékű olasz vörös bort vásárolt. Néhány név kétszer is szerepel a kimutatásban. Néhány név ismeretlen. Nem tudni, hogyan kerülhetett a kimutatásba.- Többet nem tudunk erről. Talán a kisker- tészektől kérdezősködjenek. * * * A Gyümölcstermesztők és Kiskertészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke, Mráz János elvtárs, az efsz kertésze fejcsóválva hallgatja, hogy ml az olasz vörös borról szeretnénk többet tudni. — Ejnye, hát a tali... Akad még, akad. Az őszszel itt járt a felvásárló, ciszternás autóval jött. Nyolc koronát fizetett egy literért. Csak ennyit, mert mint festékanyagot fogják hasznosítani. Másra nem is való a tali. — Ez a tagság véleménye? — Ez, hiszen mind a 122 tagunk tudja, hogy ré-. gi módon nem lehet már a szőlőműveléssel foglalkozni. A legtöbben! kivágják a talit és nemes fajtákat telepítenek. Zöldveltelínit, Müller-Thurgaut, Irsai-Olivért. — Akad talán, aki nem tudja ... — Olyan aztán aligha, hiszen évenként legalább egyszer kiállítást rendezünk. Vesszőket rendelünk a tagok számára. Megértetjük mindenkivel, hogy régi módon már nem lehet. Egy-két év és már csak mutatóba talál majd talit. * * # Nem is időztünk tovább Jókán, nem úgy, mint a mondabeli huszár. Rátaláltunk könnyen a kifelé vezető útra, hiszen már nyílegyenesek az új utcasorok. És persze tudjuk, amit a huszár aligha tudott: Jó bor, jó egészség. HAJDO ANDRÁS 1977. IV. 10.
