Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
ÚJ szú — Olyan menyasszonyi ruhát varrjon, kedves mester, amelyikben legkevesebb háromszor köthetek házasságot. Elek Tibor rajza SZÖVEG NÉLKÜL Josef Prchal rajza Amikor huszonnégy órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, huszonnégy óra hosszat bolondnak néznek bennünket. RIVAROL A kikötőparancsnokság rádióján egy izgatott hang: — Hallói Kikötőparancsnokság? — Igen! — Egy kérdés: a Viktória torpedóromboló, vagy tengeralattjáró? — Torpedóromboló! — Affene! Akkor süllyedünk! « — Miért nem hozzák már az ebédet? — Bocsánat, nem egy ősz pincér vette fel a rendelést? — Nem tudom, hogy most ősz-e, de amikor megrendeltem az ebédet, még barna volt... — Nézze, 'uram, én szeretem a bort, de mindig tudom, hol kell megállni. — Hol? — A kocsma előtt. ® — Mit parancsol, asszonyom? — Készítsen rólam egy harminc évvel ezelőtti felvételt. ® — Hány éves az illető, aki 1907-ben született? — Az a kérdés, hogy férfi, vagy nő-e? ... 1977. III. 27. 0-82 0. ® IBM ____X II I oVo°o □ o oH HHD ® HiMl nnm Dr. Eric Riss szociológus kitart amellett, hogy az elektronikus számítógépek által létrehozott házasságok sikerültebbek azoknál, amelyek az égben köttetnek. Dr. Riss állítólag 730 párt hozott össze egy 0—82 IBM elektronikus számítógépbe betáplált személyi adatokkal végzett gyors számítás segítségével, és csak kettő végződött válással. Nyolc év óta folytatja házasságközvetítö tevékenységét. — Az emberek zöme szerelmes lesz, és csak azután próbálja megállapítani, hogy ösz- szeillenek-e — magyarázza. Az ő módszere sokkal tudományosabb. Összeszedi a személyi adatokat, lyukkártyára viszi őket, beletáplálja egy IBM osztályozógépbe, az kikeresi a jelentkezők közül a másik nemből egy olyan személy lyukkártyáját, akinek hasonló az- ízlése, iskolázottsága, temperamentuma, becsvágya és életcélja. S ezzel kész a párosítás. Engem kevésbé érdekel a dr. Riss által összehozott 730 sikeres házasság, mint az a bizonyos két válás. Hol hibázhatott a számítógép? Nézzük meg az egyiket a két házaspár közül. Mrs. Jones belép a nappali s obába. — Mi történt velünk, Geor- c ? Ogy látszik, eltávolodtunk t 'ymástól. — Nem tudom — felelte l wrge. — Valami baj lehetett i elemzésünkkel. — Mondd, George, nem egy í ásik nő van a dologban? — Ugyan. Valaki biztosan r ssz lyukat ütött be a kár- t ámba. Mindenkivel előfordul- l d. — De hiszen hasonló a tem- l ‘ramentumunk — jegyzi meg I rs. Jones. — Ez igaz — feleli George. És a becsvágyunk is. Mind1 ‘tten azt akarjuk, hogy gaz- t ig legyek. — Mindketten szeretünk dol- c tzni és tévét nézni — állapit_; meg Mrs. Jones. — Én is a bölcsészkarra jár- í m, te is a bölcsészkarra jár- i l, tehát az iskolai végzetísé- < ink különbsége sem lehet az i c — szögezi le George. — Ugyanazokat a könyveket i vassuk, és ugyanazt a zenét i éretjük.- — Amikor utazunk, mindig i lyanazokat a helyeket akar- j k felkeresni, és azt hiszem, • thase veszekedtünk még amiatt, hogy hol töltsük el a szabadságunkat. — Nem, soha — helyesel Mrs. Jones. — És úgy látom, mindent megeszel, amit főzök. — Sőt, ízlik is. Teljesen egyforma a gusztusunk. — Még utálni is ugyanazt . utáljuk. Te nem szeretsz táncolni, és én se szeretek. Gyűlölöd a coctail-partikat, akárcsak én. Egyikünk se szereti a rokonait. — Ami meg az otthonunkat illeti — folytatja George —, sose kifogásoltam, hogyan rendezted be. — Engem pedig mindig érdekelt a munkád — mondja Mrs. Jones. —- Ügy látszik, tökéleteset összeillünk — állapítja meg George. — Akkor mi lehet a baj? — töpreng Mrs. Jones. — Mindenre gondoltunk — összegezi George. — Nem mindenre. Hadd kérdezzek valamit, George. Szeretsz te engem? — Nem — feleli George. — És te szeretsz engem? — Persze hogy nem — feleli Mrs. Jones. — Hát akkor ez a baj — állapítja meg George. — Hogy is nem gondoltam rá előbb? Mrs. Jones zokogva roskad le. — Nem a te hibád, George. A komputer se gondolhat mindenre. ART BUCHWALD 19 ■■ A BöLQSÉkM BARATfmm — Attól, hogy menyasszonyod, Kunigunda a főnöke ölében ült, még nyugodtan szülhet neked gyereket — vigasztalt tanult barátom, Bélapátfalvi Béla, amikor fel- dúltan elpanaszoltam neki szerelmem hűtlenségét. — Másik dolog: ajánlom, ne járj be hivatalos idő alatt Kunigunda munkahelyére! — folytatta szigorú ábrázattal. — Ne feledd, hogy a főnökök nem veszik jó néven, ha kedvenc titkárnőjüket valaki meg akarja kaparintani... Az meg aztán életed legnagyobb baklövése lenne, ha arra vetemednél, hogy megfenyegesd azt az embert; esetleg ne adj isten, élete vagy testi épsége veszélyeztetésének durva kilátásba helyezésével arra az álláspontra kényszerltsd: hagyja abba ezt a nyilván mindkettőjük számára kellemes édelgést!... — Szodoma és Szkopje! — szisszentem fel fájdalmasan. — De hiszen ezt nem lehet ép ésszel kibírni! Mondd, mit tegyek?! Epekedem Kunigundáért, nem tudok nélküle élni... Rögtön kinyílik a bicsak a zsebemben, ha arra gondolok ... — Nyughass, cimborám! — emelte fel ujját figyél- meztetőleg Bélapátfalvi Béla. — Inkább arra gondolj, hogy a menyasszonyokból majdan unalmas vagy éppen csípős nyelvű feleségek lesznek! Talán Kunigunda is a fejedre olvashatja majd egyszer: bitangul tönkretetted élete tavaszát — pont azokra az édes pásztorórákra emlékezve, amelyeket mostanában tölt a főnökével... — Gondolod, hogy akkor is emlékezne még rá? — kérdeztem hüledezve. Kesztyűs Ferenc rajza — Amióta az ég a földdel összeér — mondta csendesen Bélapátfalvi Béla —, egyetlen dolog örök érvényű a világon: a nők emlékezőtehetsége! Fogadj szót nekem, és most menj vissza szépen Kunigundához, a Kotló utca 7-be, vigyél neki egy csokor bazsarózsát, könnyes szemekkel szórd az ölébe, s térdepelj bánatos arccal a lába elé, majd leheld esdeklőn feléje: — Csak egy icipicit figyelj még rám, kis kaktuszgyökerem... Csupán azt akarom mondani, hogy velem többé ne törődj, felmentelek érzelmeid alól. ölelgesd csak tovább díszes főnöködet, a kurafi férjek kopaszodó gyöngyét. Áldásom rátok! És most agyő, kis cukorfalatom, egyetlenegy volt és többé nincs szerelmem, én megyek. Valahol, talán * Rákoskeresztúron, lesz még számomra is hely... Szervusz, kis turbékoló gerlém... — Aztán ugorj talpra, és iramodj kifelé! Lökd félre a nőt, ha netán utadat állná! Legyen végre benned gerinc és velő, a mindenségedet! — Na és ezzel kész? Ettől boldog lesz kettőnk házassága? — meredtem Bélapátfalvira. — Azt nem mondtam — felelte csendesen. Szavai úgy kopogtak, mint kemény rögök a frissen ásott sírban. — Ettől még nem. De van egy halvány remény, hogy észhez tér, s szakít a főnökével. Tulajdonképpen egyelőre ezt akartad, nem? ZOLTAI Z. ANDRÁS Egy apró termetű, cingár cowboy lép az ivóba. Szemben vele egy másik, hatalmas termetű cowboy áll. — Akarsz egy pofont? — kérdi a kicsi, kihúzva magát. — Igen — válaszol a marcona alak pökhendien. — Akkor menj át a szomszéd ivóba, én is ott kaptam egyet az előbb ... A házasság úgy lámád a szerelemből, mint az ecet a borból. BYRON A pszichiáternek mondja a páciens: — Nagyon szeretem a szimfonikus zenét. — Ez nagyon jó. Én is szeretem. — Ds én csak akkor tudom igazán élvezni, ha a padlón fekszem és becsukom a szemem. — Ez meg miért lenne baj? — Azért, mert valahányszor elhelyezkedem, odajön a jegyszedőnő, és kidob a hangversenyteremből. • — Honnan vetted a legújabb regényed ötletét? — Abból a tévéfilmből, amelyet a legutóbbi könyvem alapján készítettek.
