Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
TUDOMÁNY i!ÍÍ!ÍÍÍiÍÍjÍÍÍÍÍiÍÍÍÍÍÍ!niÍÍÍ::::Í:iÍ!Í!!Í!ÍÍ!ÍÍÍIÍÍÍÍ:Í:iÍ:ÍÍÍÍÍÍÍÍiÍiÍii:::Í''^ ...! TE CHNIKA A szél mint energiaforrás A szél hasznosításának lehetőségei az energiatermelésben hatalmasak. A Szovjetunió „szélkészletének“ potenciális kapacitása több milliárd kW-ban mérhető. A szél kis mértékű energetikai hasznosítása is már figyelemreméltó lehet a népgazdaság szempontjából. Előnynek számít, hogy a mindenütt előforduló szél, mint energiaforrás, maga „megy“ a felhasználóhoz, hátrány viszont, hogy a széljú.- rás — ma még — nem szabályozható. Mindezek ellenére már jelenleg is hatékonyan alkalmaznak széllel hajtott aggregátokat: vízkiemelésre, őrlésre, akkumulátorok töltésére, csővezetékek elektrokémiai úton való korrózióvédelmére stb. Elsősorban nehezen elérhető helyeken: Hatóknál, pásztorszállások közelében, Közép-Ázsia kis sivatagi oázisaiban használják őket. Ezen ritkán lakott pontok bekötése a központi energetikai hálózatba a meg nem térülő jelentős be fektetések miatt lehetetlen. A folyékony üzemanyagú kisebb motorok használata sem mindig előnyös, mivel a motor teljesítménye kicsi, az üzemeltetés és az üzemanyagszállítás pedig nehézségekbe ütközik. A tapasztalat azt mulatja, hogy ezeken a helyeken* a szélaggregátok a legelőnyösebbek. A szél átlagos évi sebessége a Szovjetunió területének nagyobb részén másodpercenként 3,5... 5 méter, a Sarkvidéken, az északi tengerek partmenti zónáiban, Kazahsztán keleti részén és a Kamcsatkán pedig 6—7 in, ami bizto sítja a szélenergetikai készülékek hatékonyságát. _ A legelőkön alkalmazott vízkiemelő szélaggregátok pl. 2 . .. 4-szer olcsóbbá teszik a vizet, mint a belsőégésű motorok alkalmazása. A szélaggregátok egyszerűen, szakképzett munkaerő állandó igénybevétele nélküi üzemeltethetők, csoportosan is karbantarthatok. Élettartamuk többszöröse a hőerőgépekének és a beruházásuk 1—2 év alatt megtérül. Az utóbbi években közepes és nagy sebességű motorral ellátott mechanikus, elektromos vagy pneumatikus hajtású, széllel működtetett vízkiemelő gépeket is alkalmaztak a Szovjetunióban. Elődeikhez képest megbízhatóbbak, gazdaságosabbak, és a szélesebesség nagyobb határok között változhat. Az egyik legegyszerűbb ilyen aggregát a Csajka, amely mérsékelt szélsebességű (mp-enként 3,5 ... 5 m) zónákra készült. Mivel szélkerekének 12 lapátja van, a készülék már kis szélsebesség esetén is dolgozni kezd. A hozzáiktatott emelőszivattyű 30 m-ről óránként 2.5 m3 vizet hoz felszínre. Hosszabb szélcsend esetére óránként 50... 60 vödör víz felszínre hozására alkalmas kézi hajtókar is van a készüléken. A mp-enként 4 m-nél nagyobb szélsebességű vidékek számára készült a gyorsan forgó Vetye- rok és a Berkut, amelyek sikeresen üzemelnek Moldvában, a Kola-félszigeten, Kalmükiában és másutt is. Most folynak az üzemi próbák a gyors járatú, 15 kW-s Szokol típusú aggregáttal, amely ugyanilyen teljesítményű társaihoz képest kevesebb fémből készült, egyszerűen karbantartható, általánosan lehet alkalmazni és jól szállítható. Számítások szerint a Szokol évente 30—35 MW elektromos energiát termelhet (5—6 méteres mp-enkénti szélsebesség mellett), ami elég 100—140 ezer m3 víz kis mélységből való felemelésére. Ezzel a vízmennyiséggel 12 hektár öntözhető. A szélenergetika technikai lehetőségeit közel sem merítették ki és az új gépek létrehozására irányuló munka tovább folyik. Fontos irányzatnak tekinthető a mikroszélerőművek létrehozása. Tervek már vannak 0,1—1 kW-os gépekre. Legújabban a nagy fordulatszámú 15—30 kW-os gépeket tervezik. A földfelszíntől 9—10 km-es magasságban a légáramok sebessége csaknem állandó, ezen stabil energia hasznosítása Is foglalkoztatja a szovjet szakembereket. A mp-enként 50- 70 m sebességű magas légköri légáramlás az egyik tervvázlat szerint egy 2 MW-os, léggömbre vagy kormányozható léghajóra függesztett erőművet hajtana. Az energiát könnyű műanyaggal védett, igen erős kábelen juttatnák le a földre. Öntözés köddel A szovjet Össz-szövotségi Hidr »technikai és Meliorizáciös Kutatóintézetben elkészültek a TOU-3 és a TOU-5 típusú hordozható, finom permettel öntöző berendezések tervrajza». A vízfelhasználás szabályozható, és nem haladja meg percenként az 1200 litert. A permet cseppnagysága is változtatható az 1 milliméteres apró „őszi esőcsepptől“ a 150 mikronos vízporig. A kipermetezett víz felhő alakjában lebeg a termőföld fölött, lassan ülepedik le, s ez által megváltoztatja mind a terület mikroklímáját, mind a növények hőháztartását. Forró napokon az ültetvények fölött a levegő hőmérséklete 3—7, a levelek hőmérséklete 6—12 Celsius-fokkal csökken, a levegő páratartalma pedig 30—40 százalékkal növekedik. Az észak-kaukázusi Dagomisz szovhozban a teaültetvényeken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a porlasztott vízzel való öntözés a vízigényt hatodára— hetedére csökkenti a hagyományos esőztetéssel szemben. A vegetációs időszakban hektáronként mindössze 400 köbméter vízre volt szükség. Ugyanakkor — az időjárástól függően — a hozam 40—300 százalékkal növekedett. A Verhnyedonszkoj szovhoz ban szárazság idején az 50 hektáros kísérleti parcellán a porlasztók alkalmazásával a percenkénti vízfelhasználást 600— 600 literre csökkentették. 60 forró napon az öntözési norma nem haladta meg hektáronként a 360—480 köbméter vizet. Csapadékosabb esztendőben permetező öntözéssel a termés 60 százalékkal jobb volt, mint esőztetéssel. A Kaukazszkij szovhozban 1975-ben végzett termelési kísérletek szintén a porlasztásos vízzel való öntözés hatékonyságát bizonyították. A kukorica szemtermése a kétszeresére, a búzáé hektáronként 9—10 mázsával növekedett. A cukorrépából a hektáronkénti cukor- kihozatal 5,8 mázsa lett. A múlt évben a volgográdi területen rendkívüli szárazság idején az öntözéses burgonyatermesztéssel hektáronként 405 mázsát értek el. Az esőztetéses módszerhez képest a vízfelhaszná lás a harmadára csökkent. A WHIM 9B típusú számjegyvezérlésű vízszintes fúró-marógép szerkezeti megoldása nehéz munkadarabok és nagy teljesítmény esetén is nagy felületi pontosságot szavatol. Pontos és nagy teljesítményű fúrásra, finom fúrásra, marásra egyaránt alkalmas. A gép az előző WHN 9A sorozatnál korszerűbb kivitelű, tökéletesebb az orsóház rögzítése, a főorsó meghajtását szabályozott egyen áramú motor végzi, s a fordulatszám-fokozatok automatikus váltása hidraulikus váltóval történik. A gépet nagyon pontos forgóasztallal látták el, amely az asztalforgás optikai leolvasókészüléké vei együtt lehetővé teszi, hogy ezen a marógépen rövid fúrórúddal dolgozzanak, s kihasználható legyen az a tény, hogy az asztal 180 fokkal elfordítható A gazdaságos energiafogyasztás tartalékai Az 1973—74. évi energiaválsá'g rádöbbentette az emberiséget a jelenlegi energiaforrások többségének véges voltára. Azóta intenzív kutatás folyik új primer energiaforrások után. Fokozott ütemben épülnek az atomerőművek, és nagy erőket mozgósítottak a napenergia fokozottabb hasznosítására. A kutatók egy másik nagy csoportja azokat a lehetőségeket tárja fel, amelyek az eddigi energiapazarlásban rejlő tartalékokat mozgósíthatja. Talán meglepő, de tény, hogy az emberiség az energia 40 százalékát helyiségfűtésre használja fel. Hőcserélők és hőszivattyúk alkalmazásával 30—60 százalékkal csökkenthető lenne a fűtésre fordított energiamennyiség. Az egyébként „elkallódó“ energia visszanyerésére, újrahasznosítására már többféle módszert kidolgoztak. Világméretekben néhány százalékos megtakarítás-is óriási eredménynek számítana. NAPMELEGGEL FÜTÖTT HÄZAK Két nyugatnémet cég a Nap melegét hasznosító berendezést dolgozott ki a háztartási víz melegítésére, s az előre gyártott családi házak kiegészítőjeként hozzák majd forgalomba. A számítások szerint a meleg évszakokban az energiaszükséglet 80, hidegben pedig 50—60 százalékát fedezi majd ilyen módon. Egy kisebb, egy család számára épült ház melegvízzel való ellátására öt, egyenként 6 négyzetméter felületű kollektort szerelnek be. A ferde háztetőkön a kollektorokat keretekbe foglalva helyezik el, mint ahogy a lapos tetők ablakait szokták. A tetőnek ez a része délre néz, dőlése kb. 45 fok. A kollektorokra eső napsugarakat abszorber fogja fel és hővé alakítja át. Zárt körforgásban fagyálló és korróziógátló hőt közvetítő folyadék kering. Ez a meleget az ab- szorberből a tárolóba továbbítja és ott leadja a használati víznek. A kétkamrás tárolóban a tárolt víz mennyiségének egy részét a kívánt hőmérsékletre — kb. 55 C°-ra — melegítik fel, a többit pedig tartalékolják, s ezt az utóbbit melegíti fel a Nap energiája. Elektronikus szabályozás gondoskodik a napenergia teljes kihasználásáról és arról, hogy mindig legyen elegendő melegvíz a tartályban. Borult napokban hagyományos fűtéssel melegítik fel a vizet. SZIVATTYÜZÄS NAPENERGIÁVAL A Szovjetunióban kifejlesztett újfajta, napenergiával működő vízszivattyú egy óra alatt másfél köbméternyi vizet emelhet ki 15 méter mélységből. A berendezés öt méter hosszú és egy méter széles táblán elhelyezett szilícium- napcellákból áll; a telep erős naj»sütésben 250 watt villamos teljesítményt ad le a szivattyú motorjának hajtására. A napcellatábla önműködően követi a Nap haladását. A napenergiás vízszivattyút elsősorban a Szovjetunió száraz területeinek legelőin használják majd fel. Olyan berendezéssel is felszerelték, amely meghatározott időközönként eltávolítja a sivatagi szél által a napcellák felszínére sodort port — a lerakodott por csökkentené a napcellákat érő fénysugárzást és ezzel a teljesítményt is. VULKÁN ERŐMŰ Ecuador közép-amerikai állam kormánya elhatározta, hogy hasznosítja annak a Momotombo nevű vulkánnak a termikus energiáját, amelynek kitörése több mint 400 évvel ezelőtt elpusztította Leon városát. A vulkáni hegység oldalán 25 fúrást mélyítenek le és a furatokba gőzturbinákat szerelnek. Előreláthatóan valamennyi turbogenerátor teljesítménye eléri majd a 15 ezer kilowattot. A Momotombo vulkán 40 kilométernyire észak-nyugatra van a fővárostól, Managuától. SZIBÉRIA KÖZPONT SZUPERGÁZVEZETÉK 3600 kilométer hosszú gázvezetéket építenek a Szovjetunióban a tyumenyi terület medvezsjei lelőhelyétől az ország központjáig. A vezetéket a negyedik negyedévben adják át, s így még ebben az évben 22 milliárd köbméterrel több gázt lehet majd kitermelni. A Szibériai-központ távvezeték építőinek 23 vízi akadályt — közöttük az Ob, a Volga, az Oka, a Vjátka folyókat — kell leküzdeniük. A vezeték áthalad az Urál hegységen, 410 kilométer széles szakaszon erdőt kell irtani. Az építkezés gyors ütemben, egyidejűleg négy szakaszon folyik. Az első hat hónapban már több mint ezer kilométeres ■* szakaszt üzembe helyeznek. A FELSZÍNI SZÉNJÖVESZTÉS ELŐNYEI 1980-ban a Szovjetunióban a tervek szerint 790... 810 millió tonna szenet bányásznak. Ennek egytizedét a kazahsztáni ekibásztuzi lelőhely adja, ahol a szénrétegek a földfelszínhez közel fekszenek, így felszíni fejtéssel is kiter- melhetők. A szénlelőhelyen több mint 100 exkavátor dolgozik; közülük 11 rotoros exkavátor, amelyek teljesítménye 1000—3000 tonna szén óránként. Ilyen módon ez a legolcsóbb szén az országban. Az itt lévő készletek a legkorszerűbb kitermelési módszerek mellett több mint 100 évre elegendőek. Az új szovjet ötéves terv az olcsó, szilárd fűtőanyagnak a korábbinál jóval nagyobb szerepet szán az elektromos energia előállításában. Az ekibásztuzi lelőhelyen kitermelt szénnel négy nagy hőerőművet üzemeltetnek majd, amelyeknek teljesítménye együttesen 16 millió kW lesz. Az erőművek energiáját 2,5 ezer km távolságra szállítják. 1977. III. 27. ÚJ SZÚ
