Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-20 / 12. szám
HONOR — Egy átszervezésen. Az aranylakodalom napján a feleség így szól a férjéhez: — Meg sem csókolsz ezen a szép napon. De hát miért? — Már megint?! Hiszen az ezüstlakodalmunkon megcsókoltalak! © — Miért jársz ilyen kopott kalapban? — A feleségem kedvéért. — Hogyhogy? — Kijelentette, hogy amíg ezt a kalapot hordom, nem jön velem sétálni... Mindaz, amit mondanak rólunk, hamis; de nem hamisabb annál, amit mi gondolunk mimagunkról. Csakhogy másképpen hamis. PAUL VALÉRY A dohányboltban egy férfi szivart vásárol, s nyomban rá is gyújt. — Kérem, itt tilos a dohányzás — mondja neki az árus. — Ahol vettem, ott is szívom el — mondja a csökönyös vásátló. — De mi toalettpapírt is árulunk — zárja le a vitát a tra- fikos. ESTI TAGOZATON — A házi feladata kifogástalan megoldású, Kovács kartárs. Nincs mit szégyenkeznie főiskolás fia miatt... Mikus Sándor rajza (Sztrsel) — Azt hiszem, a hajvágást olcsóbban is megszámíthatja, hiszen már alig van hajam. — Még hogy olcsóbban?) Azt nem veszi tekintetbe uraságod, hogy több időt kell fordítanunk a hajszálainak a megkeresésére. mint a nyírásra? # — Mondd csak, hányszor is ment férjhez a kedves mamád? — Elmondani is kellemetlen ... — Ugyan, a mi korunkban! — Egyetlenegyszer! ® SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegel — Erre az állásra, uram, csak példás viselkedésű embert vehetünk fel. — Nagyszerű! Engem éppen a példás viselkedésem miatt engedtek ki hamarabb a börtönből! 0 A kis falusi szálloda a következő reklámmal hívogatja a vendégeket: ..Gyönyörű vidék, csend, tiszta levegő. Aki még itt sem tud aludni — annak bizonyára lelkiismeret-furdalá- sa van.“ A főnök meglátogatja beteg alkalmazottját: — Arra gyanakodtam, hogy maga szimulál, Szabó, most azonban örömmel állapíthatom meg, hogy valóban súlyos beteg! Kis, Nagy és Kovács bútort szállított. Amikor Kis és Nagy iiggyel-bajjal éppen a nehéz tölgyfa ruhásszekrényt cipelte. Kis észrevette, hogy Kovács eltűnt. — De hol van Kovács? Miért nem segít? — Hiszen segít — válaszolt Nagy. — A szekrényben van, a helyükre teszi a fogasokat! ® A közép-nyugati kisváros polgármestere eléggé gyakran ösz- szekeverte a saját pénzét a másokéval és nyúlt bele a városi pénztárba. Egy váratlan ellenőrzés 16 000 dolláros hiányt állapífott meg. Amikor a revizor megkérdezte, hogy mit mondhat a mentségére, a polgármester így válaszolt: — Hát azt mondom ... nagyon nehéz dolog az embernek kiismernie magát ezzel a pénzzel... Annyira hasonlítanak egymáshoz ... — Amikor feleségül vett a férjem, volt néhány rossz tulajdonsága. — És azóta? — Most több van ... ® — Drágám, tudod, hogy ma van a születés-és névnapom is? — Tudom. Ezért vettem neked két ajándékot: jobb és bal cipőt! A halál kevésbé választja el az embereket egymástól, mint az élet. ÉTIENNE REY Civilizált ember az az ember, aki inkább eltűri az ökölcsapást, mint a pofont. JULES RENARD — Mi az oka annak, hogy egy harmincéves férfi fiata- labbnak látszik, mint egy harmincéves asszony? — vetette fel valaki a kérdést Marcel Achard francia vígjátékírónak. — Az, hogy a harmincéves asszony legalább negyvenéves — válaszolta Achard. © — Úgy hallottam, ön szereti a zenét. — Igaz, de nem tesz- semmit ... csak játsszon tovább! • Fogadkozás a kocsmában: — Lemondok az ivásról, mert amikor hazamegyek, mindig két anyóst látok! ®— Szeretsz? — Nem. — Akkor jó. Mert utálom a bonyodalmakat. — ... az lehetetlen! Tóth Pál én vagyok ... Kesztyűs Ferenc rajza ÉJSZAKAI BEMUTATKOZÁS FURCSAMé BETE&SE&Sm A betegségnek, mely tegnap kitört rajtam, még a legtudósabb orvosok sem ismerik a nevét, csupán a tünetek ismerősek, ezek is csak az én kórlapomból. Tegnap végigpofoztam a hivatalt. Reggel fejfájósan ébredtem, azt hiszem, a napfoltok is fokozottan tevékenykedtek, a cipőfűzőm is elszakadt, és busz sem jött. így késve érkeztem a hivatalba. A portás gúnyosan vicsorgott a kapuban. És ekkor tört ki rajtam a betegség. Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy képen töröljem a portást. A csattanástől egy pillanat alatt kijózanodtam, már éppen bocsánatot akartam kérni, amikor a portás megszólalt: — Nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Én csak azt mondtam, hogy minden este együtt mennek el Micikével ... K ettesével ugráltam fel a lépcsőkön. Az első emeleten találkoztam Baba- nyeczcel. Újra rám jött. Ütöttem! Babanyecz: — Igazságtalan vagy öregem. Az én szavazatom úgysem változtatta volna meg a döntést: nem te kapod a vidéki kirendeltséget! Én csak azért szavaztam ellened, mert egyedül maradtam volna ... A következő pofont Lete- nyeinek adtam: azonnal bocsánatot kért, és becsületszavára kijelentette, hogy a menyasszonyomra azt a bizonyos jelzőt tréfából tette, és szent meggyőződése, hogy Julika a világ legtisztességesebb leánya, aki őszintén szeret engem. Csak az irigyeim terjesztik, hogy viszonya van Kemenessel. Kemenes éppen kapóra jött. Ütöttem. — Nézd, kérlek — mondta — tulajdonképpen igazad van. Rongy ember vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nem én kezdtem! Julika sohasem volt hűséges senkihez. Engem is megcsalt azóta... M int a tébolyult rohantam végig a folyosón. És ekkor feltűnt Bényei. A kór már teljesen elhatalmasodott rajtam. Szájon vágtam szegény Bényei Jancsit is, pedig legjobb barátom Szemrehányóan, fájdalmas tekintettel nézett rám: — Hát ennyit ér a mi barátságunk? Te felülsz minden szóbeszédnek? Vedd tudomásul, én nem mondtam, hogy teljesen alkalmatlan vagy a beosztásodra. Valami olyasmit említettem egyszer, hogy mintha mostanában egy kicsit hanyagabb lennél, de ezt annak tulajdonítottam, hogy sok a problémád. Rendbe kellene hoznod az idegeidet, üregem... — mondta keserűen, és otthagyott. Furcsa betegségem híre hamar elterjedt a hivatalban. így történt, hogy elszaladtak előlem. Kivéve Zoltánt. — Ide figyelj — lépett hozzám —, látom, te le akarsz számolni az ellenségeiddel. Helyeslem. Ez férfias megoldás. Ezért figyelmeztetlek, hogy ne hagyd ki Havast. Azt terjeszti rólad, hogy lopod a vállalat benzinjegyeit! K épen töröltem, mert a betegségem nem válogat. Ellenállhatatlan kényszer vitt a pofozkodásra. — Nézd, én csak azért- mondtam, hogy elhiszem, mert ki akartam ugratni a nyulat a bokorból — méltatlankodott Zoltán. — De ezután én is biztos vagyok benne, hogy Havasnak igaza van. Ekkor egy hatalmas pasas toppant elém, és szó nélkül úgy vágott szájon, hogy három fogamtól búcsúztam el, köszönés nélkül. És ebben a pillanatban rejtélyes betegségem is elmúlt. Megtöröltem a számat, és mielőtt a másodikat üthette volna, így szóltam a bősz idegenhez: — ön nyilván a Micike férje. Nézze, uram, beszéljük meg a dolgot. Az egész ügy csak a portás és néhány intrikus aljas pletykája ... ŐSZ FERENC
