Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-20 / 12. szám
D újszú 1977. III. 2D. Várakozás az autóbuszra — nem éppen a legkellemesebb időtöltés (Gyökeres György felvételei Talán egyesek számára meglepő, viszont tény — hazánkban a közúti személy- és teherszállítás lényegében már az ötvenes évek elejétől mind dinamikusabb ütemben maga mögé utasítja a vasutat. Mi sem tanúskodik erről meggyőzőbben annál, hogy tavaly vasúton 277 millió tonna árut szállítottak, míg a CSAD, vagyis a Csehszlovák Gépkocsifuvarozási Vállalat szállítóeszközei 317,2 millió tonnát. A személyszállításban még nagyobb ez a fölény. Egyelőre az 1975. évi adatok állnak rendelkezésünkre és ezek szerint a vasút szolgálatait 410 millió személy vette igénybe, ezzel szemben autóbuszon ötször ennyien, csaknem kétmilliárd ember utazott. Ezek az arányok nem „robbanásszerűen“ jöttek létre (1937-ben a vasút még hozzávetőleg ötször annyi árut és háromszor annyi személyt szállított, mint a közúti szállítóeszközök), hanem folyamatosan. A személyszállításban már az ötvenes évek elején, a teherfuvarozásban viszont első ízben 1967-ben, de tartósan csak 1972-ben mozdult ki a mérleg nyelve a közúti szállítás javára. Ma minden jel arra vall, hogy ez a tendencia tartós. A gépkocsifuvarozás viszonylag igen gyorsan növekvő feladatai természetesen ennek megfelelő technikát és apparátust is követelnek. Igen kevesen tudják azt, hogy a Csehszlovák Gépkocsifuvarözási. Vállalat más szocialista országok, pl. Magyarország, de a Szovjetunió hasonló jellegű szervezeteitől eltérően is, centralizálja, vagyis egy „kézben“ fogja össze az ország egész közúti szállítását, a teherfuvarozást, a személyszállítást, sőt a nemzetközi távolsági közlekedést is. Ennek megfelelnek a méretei is, amelyek mindenki számára érthetően úgy érzékeltethetnek, hogy ez a vállalat világviszonylatban a legnagyobb. Kik és mennyit? Szerkesztőségi postánkban gyakran találunk olyan levelekre, amelyeknek szerzői az autóbuszközlekedés egyes kérdéseivel és konkrét problémáival foglalkoznak. Hadd jegyezzük meg már elöljáróban, hogy egy részük elismeréssel szól az előbbi adatokkal is bizonyítható rohamos és méreteiben valóban impozáns fejlődésről, másik részük pedig a fejlődéssel járó nehézségekről és hiányosságokról számol be többnyire személyes tapasztalatok alapján. Ezért tüzetesebben szeretnénk foglalkozni az autóbuszközlekedéssel, hiszen előnyeit milliók élvezik és fogyatékosságain nap nap után sokan bosszankodnak. Ma már szinte minden eldugott faluba autóbuszvonal vezet. Szlovákiában a lakosok több mint egyharmada naponta s további több mint egynegyede időközönként ül autóbuszra. Kik utaznak főleg? Természetesen elsősorban ipari munkások, diákok és tanulók, mégpedig a legnagyobb méretekben a nyugat-szlovákiai kerületben. A statisztikusok azt is kiszámították, hogy Szlovákiában a rendszeresen munkába vagy iskolába autóbusszal utazók gyenge fele naponta 30—60 percet, hozzávetőleg egy-egy negyedrészük pedig 30 percnél kevesebbet, illetve — a rosszabbik esetben — 60—120, sőt még ennél is több percet tölt el buszban. Ezt még tetézi a várakozási idő, bár egyes felmérések szerint ez az esetek csaknem hatvan százalékában nem haladja meg a tíz percet és harminc percnél többet csak az utasok 6,4 százaléka veszít. Persze más dolog a statisztika és megint más dolog akár tíz-tizenöt percig is jéghideg, metsző szélben, esetleg hóviharban vagy szakadó esőben várakozni ott, ahol történetesen nincs (s hány helyen van ez így!] fedett autóbusz-megállóhely. Előnyök és fogyatékosságok Cikkünk megírása előtt igen sok emberrel beszélgettünk az autóbuszközle kedéssel kapcsolatos személyes tapasztalataikról. A Csehszlovák Gépkocsifuvarozási Vállalat bratislavai Bajkál utcai autóbusz-pályaudvarán is, amely naponta hozzávetőleg 30—35 ezer főnyi forgalmat bonyolít le (gondoljuk csak meg, ez egy közepes nagyságú város lakossága számának felel meg!) számtalan „villáminterjút“ készítettünk a várakozó utasokkal. Mit is állapítottunk meg? Mivel elégedettek és mivel elégedetlenek az emberek? Vegyük először a pozitívumokat. A legtöbben, mégpedig a megkérdezetteknek több mint a fele, főleg az autóbuszközlekedés gyorsaságát dicsérte. De nem voltak sokkal kevesebben azok sem, akik elismeréssel nyilatkoztak biztonságosságáról. Ezzel szemben igen sok volt a panasz az utazás kényelmére. Az általunk „faggatott“ emberek több mint háromnegyede, nemegyszer elég élesen kifakadva panaszolta el a járművek zsúfoíjtságát. Azután a bíráló észrevételek gyakorisága szerint következtek a panaszok arra, hogy sok helyen olvashatatlanok a menetrendek, kevés a fedett buszmegállóhely, alacsony fokú az utazás kultúrája, rosszak a higiéniai feltételek, egyes gépkocsivezetők minő síthetetleniil viselkednek az utasokkal szemben, esetenként nem tartják meg a menetrendet stb. De az emberek nemcsak bíráltak, hanem azon melegében javaslatokat is tettek a helyzet javítására. A legtöbben azon a véleményen voltak, hogy1 ajánlatos lenne sűríteni a járatokat, a csúcsközlekedés óráiban pótkocsikat kapcsolni a buszokhoz (egyesek nagyon dicsérték az Ikarusz csuklós autóbuszait, amelyeket néhány túlterhelt vonalon eredményesen alkalmaznak). Továbbá szó esett a gépkocsipark növeléséről és modernizálásáról, a menetrend megtartásának, a gépkocsivezetők magatartásának, a kocsik tisztántartásának jobb ellenőrzéséről és sok minden másról, a többi között további fedett megállóhelyek, esetleg autóbuszpályaudvarok építéséről és nem utolsósorban az utak jobb karbantartásáról is. Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy sok a bíráló észrevétel, ami egészen természetesen következik az ilyen fontos területen is törvényszerűen növekvő igényekből' Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a lényeget, vagyis azt tekintve, mennyire elégedettek az emberek községük közúti összeköttetésével a környező községekkel, illetve városokkal, a megkérdezettek csaknem kétharmada elégedettségét fejezte ki és csak tört hányaduk mondott kifejezetten elmarasztaló ítéletet. Ez örvendetes dolog, de az autóbuszközlekedés illetékesei tudják a legjobban, mennyire veszélyben lenne ennek alapján ölbe' tett kézzel ülni. Bajkál utcai vázlat Erre utalnak a Bajkál utcai autóbusz- pályaudvaron tapasztalt viszonyok is. Ez egy idestova öt évvel ezelőtt, hozzávetőleg ötmillió korona beruházással létrehozott — provizórium. Más megoldás nem volt, miivel az AVION elöl, elsősorban a környező utcák lakosainak jogos kérésére, át kellett helyezni az életkörnyezetet itt már megengedhetetlen módon nemcsak rútító és zavaró, hanem az egészségre nézve is számos veszéllyel járó autóbuszpark jelentős hányadát. (Csak a távolsági járatok maradtak itt.) SIPOSS GYULA, kőfaragó. Tejfalu: „A váróterem WC-jébe nem lehet bemenni, olyan állapotban van.“ A Bajkál utcán látottak és hallottak alapján leszögezhetjük, hogy itt való ban nem rózsás a helyzet. Főleg a várakozás körülményeit illetően nem. Egyemeletes pavilonban zsúfolódnak össze az autóbuszszemélyzet és a diszpécserek munka- és pihenési feltételeit valóban a legminimálisabban kielégítő szociális és higiéniai berendezések, a két, méreteiben és felszereltségében távolról sem megfelelő váróterem, a diszpécseri és a tájékoztató szolgálat helyiségei és a két WC. A tisztaság a váróteremben (ottjártunkkor az egyik zárva volt és az információszolgálat sem működött — az influenza ugyanis itt is nehézségeket okozott) és a WC-ben is enyhén szólva igen kétes volt. Ezért elsősorban az utazóközönség számához mért aluldi- menzáltság a ludas, de azért az emberek egy része is tehet róla. Például nem feltétlenül szükséges a narancshéjat halomba szórni a várótermi asztalokon. Persze lehetne több papírkosár és több szék is, ne kelljen oly sok embernek kinn ácsorognia a hideg szélben és szakadó esőben. JOZEF SIROTA diszpécser szerint na ponta kiesik mintegy tíz autóbusz, amelyet csak erejüket megfeszítve tudnak helyettesíteni a két tartalékbusz- szal. Kevés a személyzet, nehezek a munkakörülmények... jó lenne, ha a Közbiztonsági Testületnek itt állandó állomáshelye lenne, mert akadnak garázda elemek is ... sokan bizony megfutamodnának, ha itt kellene- dolgozniuk ... JAN PALANSKY gépkocsivezető, aki most indul Jóka felé, invitál, nézzem meg, hányán fognak járművére felszállni ... Az előírás szerint 75 fő a kapacitás, de a 14.40-es járattal 127 sze mélyt vitt, ami törvényellenes, és ha valami történik, csak ő fizet rá... Kü lönben is egyes utasok úgy viselkednek, mint a vadállatok ... KISS FERENC, ipari tanuló, Olgya: „Naponta járok busszal. Pénteken a legrosszabb, ekkor zsúfolt.“ Az emberek azonban százával állnak ezen a pénteki csúcsforgalmi napon a késő délutáni órákban az egyes járatokra várva s többnyire sorakoznak. Csak akkor van tolakodás, ha beáll a busz, és félő, hogy nem jutnak fel rá. Persze embere válogatja, hogy ki mi lyen szelíd vagy erőszakos. Az utóbbi kategóriába tartozók főleg azok közül kerülnek ki, akik a tér egyik oldalát szegélyező kioszkok előtt ácsorogva néhány kétdeci borral szilajítják rohamo zó kedvüket. (Vajon szükséges és helyes-e ez a borárúsítás éppen itt? — teszi fel a kérdést az állomás két diszpécsere szintúgy, mint a riporter.) CSIBR1 GYÖRGY, gépkocsivezető, Tejfalu: „Az étteremben rossz minőségűek az ételek. Igaz, nem ott főzik őket...“ Persze van még itt egy étterem is, amely sok vonatkozásban jó szolgálatot tesz a várakozó utasok egy részének, hiszen kapható itt meleg étel, üdítő ital, feketekávé stb. Igaz, hogy ottjártunkkor a legtöbben söröztek. — Inkább az a baj, mondja ANTÓNIA KANKOVÄ, az erélyesnek tűnő üzemvezető —, hogy estefelé nemcsak az utasok jönnek el ide, hanem a város más helyein már a pohár fenekére nézett vendégek is. Tény, hogy a fogyasztók ki tudja milyen hányada enyhén szólva rendkívül fegyelmezetlen. Kaftková asszony sorolja a „bűnlajstromot“: ... a 380 koronáért vásárolt párnázott székeket és az abroszokat összenyirbálják... a WC-ken (különben szintén nem ragyognak a tisztaságtól) amit lehetett, összetörtek vagy elloptak ... szétverik a söröskorsókat... magukkal viszik a tükröket... Igen, valóban ez a vendéglő sem kelt az emberben annak megfelelő benyomást, hogy megnyitása óta még csak egy esztendő telt el. S mi tagadás, ez számlájára írható nemcsak a viszonylag kevés vandál elemnek, hanem azoknak is, akik ilyenkor inkább félrenéznek vagy kioldalognak. X. Y. „Igen, sok a panaszunk ...“ „Szabad a kedves nevét?“ „Minek az, kérem...“(!) De a legtöbben azt mondják — nem teszem be a lábamat sem a váróterembe, sem az étterembe ... Különben is, jobb a megállón idejében várakoznom, mert akkor talán ülőhelyhez is jutok ... GÁLY IVÁN (A riport befejező részét következő vasárnapi számunkban közöljük.) Busszal utazunk.?.
