Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-13 / 11. szám

JÓ EGÉSZSÉGET kedves mindnyájuknak Helyzetkép az egészségügyi központban Az orvosok és a vöröskeresztesek £ Milyen a házi gyógyszertár? £ Az efsz és az egészségügy Már nem úgy dióban ugyan a tél, de még nincs igazi tavasz. Ahogy Csallóközben mond­ják: „Még nem jött fel a dologidő.“ Mégis érdemes számot adni arról, milyenek is voltak a téli esték. Régebben úgy mondták, hogy a tél a tollfosztás, a mulatozás, a bálozás ideje. Nos, a tollfosztás még Ut­óit dívik, néhány táncmu­latságot is rendeznek, de persze az ilyesmi ma már nem kimondottan csak téli foglalatosság. Korunkban a téli esték már nem úgy tel nek, múlnak, mint régen. Példáért ne menjünk mész- szire, se a szomszéd faluba, maradjunk csak Okod jEkecsj községben. Egyre nagyobb szerepet kapnak a téli estéken a tömegszerve zetek által rendezett akciók. A Vöröskereszt és a CSE- MADOK helyi szervezetének vezetősége érdekes előadáso­kat szervezett. Berényi jó zsef iskolaigazgató előadása a családi nevelésről sokak érdeklődését felkeltette az önművelés iránt. Amikor a kórház belgyógyásza tartott előadást korunk betegségei­ről, szinte végük-hosszuk nem volt a kérdéseknek. Nyilvánvaló tehát, hogy a téli estéken az előadások, szervezett beszélgetések je lentősége egyre nagyobb. Nagy Piroska, Lukovics Ti­bor pedig elmondhatják, hogy ha valóban tevékenyek a tömegszervezetek, olyan si keres akciókat is lehet szer vezni, mint az ingyenes, ön­kéntes véradás, az énekkar rendszeres próbái, illetve fel lépései. Már nem úgy telnek a té­li esték, mint régen. Más­ként. Ha a művelődési há­zak betöltik igazi, szó sze­rinti szerepüket, egészen másként telnek a téli esték. Érdekesebben, hasznosab­ban, jobban. Lakó Mária A korszerű egészségügyi központot Iza (Izsa) községben 1967-ben adták át rendelteté­sének. Ezt megelőzően már nyolc éve működött orvos a faluban, de a rendelő nem volt megfelelő, az egészségügyi gondoskodás inkább csak el- sősegélynyújtásos jellegű volt. Dr. Kinczer István körzeti or­vos és felesége, aki férje mel­lett nővérként dolgozik, 1969 óta működnek az egészségügyi központban. Naponta rendel­nek. Kétszer hetenként pedig a szomszédos Patince (Pat) községben. A páti üdülő higié­niai ellenőrzése is a hatáskörük­be tartozik. Nyáron pionlrtá- bor működik a fürdő közelé­ben. Erre is rendszeresen fel­ügyelnek. A fürdőidényben a hétvégeken 7000—8000 látoga­Dr. Kinczer István körzeti orvos tója van a fürdőnek. Nem ke­vés ilyenkor a dolguk, hiszen az előforduló baleseteknél, megbetegedéseknél ők nyújta­nak elsősegélyt. Egyébként a fürdőben fertőzés még egyet­lenegyszer sem fordult elő, te­hát higiéniai ellenőrzésük ered­ményessége nyilvánvaló. Rajtuk kívül naponta rendel az izsai egészségügyi központban dr. Masárouá Bolana fogorvos. Rendszeresen ellenőrzi és gyó­gyítja az iskolások fogait is. Dr. Kanozsay Katalin gyermek- orvos hetenként kétszer rendel az izsai egészségügyi központ­ban. Az orvosok és a vöröskeresz­tesek kapcsolata jó. Tény, hogy az orvosok rendszeres egész­ségügyi propagandamunkája hatékony, de hatását a vörös­keresztesek tevékenysége je­lentősen fokozza. Az orvosok egészségügyi előadásokat tarta­nak a helyi hangosanbeszélőn keresztül, esetleg szülői érte­kezleteken, de elég gyakran; spontánul és szervezetten is, az efsz dolgozói körében. Kü­lönös gondot fordít a körzeti orvos a cigány lakosok egész­ségügyi nevelésére. Számukra filmvetítéssel egybekötött elő­adásokat szervez. És örül, mert tevékenységének jó a hatása. — Nézze meg — mondja —, már több ilyen család új ház­ban lakik. Rend és tisztaság van náluk. Gyermekeikről is megfelelő módon gondoskod­nak. A vöröskeresztesek közremű­ködésével szervezte meg az el­sősegélynyújtási hálózatot. Tíz házban egészségügyi ládát he­lyeztek el. Ezeket olyan sze­mélyek kezelik, akik szükség esetén gyorsan és szakszerűen elsősegélyt nyújthatnak. A vér­adók megszervezésének a fel­adatát is a Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai vállalták. Jelenleg 49 véradót tartanak nyilván. A véradók közül Du­dás Gyula, Molnár András, Ku- rucz Lóránt többszörös vér­adók, a Jánsky-emlékérem tu­lajdonosai. — A vöröskeresztesek nélkül nem is tudnám elképzelni az egészségügyi propagandát — ál­lapítja meg, majd a házi gyógy­szertárról beszél. — Az idősebb betegek érde­kében létesítettük. Ebben a gyógyszertárban mintegy 2500 korona értékű gyógyszer áll rendelkezésünkre. Az előírt re­cept alapján ebből a gyógy­szertárból azonnal kiadjuk az orvosságot. Havonként egyszer gondoskodunk újrafeltöltéséről. Elszámolunk, kiegészítjük a készletet. Kitűnőnek minősíthető az egészségügyi központ és az efsz kapcsolata. A földműves­szövetkezet vezetőségének anyagi segítségével létesítették az elsősegélynyújtási hálóza­tot. Már szokásos, hogy véradás után az efsz megvendégeli a véradókat. Nyaranként pedig kölcsönzi az autóbuszt, hogy a véradók kirándulásra mehesse nek. És persze más téren is támogatja a Vöröskereszt helyi szervezetének működését, az egészségügyi dolgozók törek­véseit. A körzeti orvos, ha a falut járja, gyakran köszönti a la­kosokat így: Jó egészséget ked vés mindnyájuknak! Köszönté­sével sokat mond. Jelzi, hogy ő, munkatársai, a vöröskeresz­tesek és még sokan mások nemcsak a betegségek gyógyí­tásával törődnek, hanem a dolgozók egészségével is. Ez több, mint gyógyítás, több, mint egyszerű kötelesség­teljesítés. Täufer Mária Laboráns a javából Nem túlzás, ha ezt állítjuk a felvételen látnaló Täufer Má­riáról, a saTai (vágsellyei) DUSLO nemzeti vállalat régé­szeti laboratóriumában dolgozók fiatal brigádvezetőjéről. A ZENIT ifjúsági versenyében első helyezést ért el. Aki ismeri e verseny szabályait, tudja jól, nem túlzás az első helyzeti­ről azt állítani, hogy laboráns a javából. Afaksa Milan Nem órával méri A SKODA 1203-as típusú, GA 09-00 jelzésű mentőautó vezetője, Dobri László olyan ember, aki nem órával, hanem tettekkel méri a szolgálat idejét. Saját maga gondoskodik az autó kar­bantartásáról, igy az bármikor, éjjel-nappal menetkész. Ha a szülőfaluja, Dőlné Saliby (Al­sószeli) lakosai közül valakinek váratlan esetben segítségre van szüksége, számíthat reá. Egyéb­ként 1961 óta a Galántai Járási Egészségügyi Intézet dolgozója, és azóta már több mint 750 000 km-t tett meg baleset nélkül, pedig régebben az intézet autó­parkjának felszerelése, az or­szágutak karbantartása sem volt olyan jó, mint napjaink­ban. Ha véget ér a szolgálat, mit csinál? Akkor sem tétlen. Kom­munista, aki a közéleti tevé­kenység terén is példát mutat: a szovjetbarát szervezet tagja, a CSEMADOK helyi szervezeté­nek elnöke. Kiváló szervező. És persze, az önként vállalt mun kában sem órával méri a telje­sítményt. F. Szabó Béla Kurucz Nándorné Dobri László * boszorkánymester ji. így nevezte el a felvá­lj télén látható különleges méhkaptárat készítője, ji. Viliinger Viktor, aki a iT zilinai járásból. Varín községből küldte a Krá- ji. lóvá pri Senci (szencki- rályfai) szkanzenbe. Két évvel ezelőtt létesítették ezt a szkanzent és azóta íj érdekesebbnél érdekesebb kaptárakut, méhészeti kellékeket küldtek ide a méhészek. Egyébként a boszorkánymesternek ne­vezett kaptárba a fogak közötti nyílásokon át jár­nak be a méhek. Krajcsovics Ferdinánd * * * * * * Érdekes méhkaptár (A szerző felvétele) MÁSFÉL KILOMÉTER BOLDOGSÁG Mocsárpuszta 17 család által lakott település, közigazgatási­lag Rimavské Janovce (Rimajá- nosi) községhez tartozik. A tér­képen aligha találják meg ezt a járási székhelytől alig 7 km- re eső tanyát. Egyébként a te­lepülés neve is jelzi, hogy az emberek ingoványos, lápos ta­lajon vállalták a földművelő munkát annak idején. Amikor az esős idő beálltával az utak járhatatlanná váltak, gyalog­szerrel is csak nagy nehézsé­gek árán tudtak közlekedni. Néhány évvel ezelőtt azon­ban felcsillant a remény, hi- szeiua kurinci tó túlsó partjáig elkészült a műút. Tovább azon­ban egy méterrel sem. Hiába panaszkodtak, hiába kértek. A különféle hivatalok anyagi fe­dezet hiányára, a választási programokra hivatkoztak. A puszta lakosai már arra gon­doltak, hogy gyűjtést szervez­nek és saját költségükön épí­tik meg a másfél kilométeres bekötőutat. Persze, másképp történt, de erről szóljon inkább az illeté­kes, Nagy Zoltán, az Útkarban­tartó Vállalat dolgozója: — Ősszel felkerestek ben­nünket a település lakosai, pontosabban Petrinec Péter gépkocsivezető, aki már fuva­rozott nekünk és akit rendes, dolgos emberként ismertünk. Tőle tudtuk meg, hogy mire készülnek. Elhatároztuk, segí­tünk nekik. Évi tervünket már teljesítettük, a gépeket odairá­nyítottuk, a munkát pedig vál-. lalták a lakosok. A továbbiakról Varga Tibor építésvezető beszél: — Olyan munkanap is volt, amikor hóesésben legalább hat- vanan dolgoztak. Férfiak, asz- szonyok, gyermekek. Ásták az árkot, cipelték a köveket. Ha jól összeszámolnám, háromezer óránál is többet dolgoztak, ami feltétlen kalapemelést érdemel. Számunkra is többletmunkát jelentett ez a vállalkozás, de minden fáradságot kárpótolt a látvány, amikor az elkészült új úton végigfutott az első autó. így jelent tehát boldogságot másfél kilométer. Az persze csak tetőzte örömüket, hogy a jnb közlekedési szakosztályá­nak dolgozói, a CSAD vállalat vezetői méltányolva Mocsár­puszta lakosainak munkáját, megindították a rendkívüli au­tóbuszjáratot. Hacsi Attila 1977. III. 13. < ÜJSZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom