Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-13 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1977. március 13. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 71. SZÁM Ara 1 KORONA A Holicei (Gellei) Egységes Földművesszövetkezetbon (elkészültén várják a tavaszt. Jó munkaszervezéssel és a gépjavítók szakszerű munkájával elérték, hogy a tavaszi munkák megkezdésekor a gépek hibátlanul mehetnek a földekre. A [elvételen Ferenci Dénes, Sóoki Sándor és Maki György gépjavító látható a ZT—300-as traktor javítása közben (Baréák Stanislav felvétele) megtakarítható milliók S zocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk törvény- szerű velejárója a magas fokú gépesítés. Jelenleg Szlovákiában átlagosan minden hektár mező- gazdasági földterületre több mint 4000, és minden mezőgazdasági dolgozóra közel 30 000 korona értékű mezőgazdasági gép, illetve gépi berendezés jut. Többnyire korszerű, bonyolult gépek ezek, a mező- gazdasági dolgozók nélkülözhetetlen segítői, amelyek nélkül a jelenlegi igényes feladatok teljesítése már el sem képzelhető. Szükséges és fontos, hogy a gépek jelentőségével összhangban legyen a róluk való gondoskodás. Nagyon sok mezőgazdasági üzemben már eleget tesznek a követelményeknek. Bevezették a rendszeres karbantartást, folyamatosan végzik a javítást és szakszerű a géptárolásuk. A Hurbanovói (Őgyallai) Egységes Földművesszö-, vetkezetben a napi munka után egyetlen traktort, pótkocsit vagy vontatott gépet sem szabad leállítani, amíg tisztára nem mosták. A napi karbantartással megelőzik a nagyobb hibákat és jelentős üzemanyag-megtakarítást érnek el. Hasonló célt tűztek ki a pribetai (perbetei) szövetkezet gépesítő csoportjának tagjai. Az év folyamán 65 000 korona értékű üzemanyagot takarítanak meg és 5 százalékkal kevesebb pótalkatrészt akarnak felhasználni. Vállalásaik sikeres teljesítését a gondos napi karbantartásra alapozzák. A jó példák sorát tovább folytathatnánk, de annak bizonyítására, hogy jobban, gazdaságosabban is lehet bánni a gépekkel, ennyi is elég. A folyamatos gépjavításnak kétszeres az előnye. Ahol így van, ott kapkodás nélküli — tehát egyben tökéletesebb is — a javítás, aminek anyagi ellenértékét a meghibásodás miatt kiesett kevesebb munkaóra adja. Nem kis tétel ez, a gépek már ezért is megérdemlik az állandó és folyamatos karbantartást. Pedig ez a nyereségnek csak a kisebbik része, hiszen a javításokkal és a pótalkatrészekkel megtakarított koronák még ennél is nagyobb összeget — üzemenként tízezreket, szlovákiai viszonylatban pedig milliókat — tesznek ki. Nem üres szavak ezek, hiszen igazukat konkrét példák bizonyítják. Ha például Szlovákia valameny- nyi mezőgazdasági üzemében csak egy százalékkal csökkentenék a javításokra és a pótalkatrészekre kiadott összeget, akkor ez 20 millió korona megtakarítást jelentene. Pedig az 1 százalék csak töredéke a lehetőségnek, hiszen a gépek gondos karbantartásával sok helyen azok összértékének nem egy, hanem 5—7 százalékát takarítják meg, elsősorban azzal, hogy meghosszabbítják a gépek és alkatrészeik élettartamát, kevesebb lesz a meghibásodás, a gépek jobban kihasználhatók. Érdemes tehát a gépek karbantartására jobban odafigyelni, sőt szükséges, hiszen — a társadalom érdekével összhangban — e munka mindenkire nézve egyaránt kötelező. Azért hangsúlyozzuk ezt, mivel sok helyen a gépekről való gondoskodás még mindig nincs összhangban jelentős küldetésükkel, aminek bizonyítékaival lépten-nyomon találkozhatunk. Ősszel és tavasszal például a határban ázó vetőgéppel, melyet egy késő délután keletkezett zápor alkalmából hagytak a földön. „Minek vontassuk be, hiszen holnap reggel úgyis itt folytatjuk a munkát“ — okoskodtak egyesek felelőtlenül. A záporból azonban négynapos eső lett, amely ugyan lemosta a gépre száradt több hetes sarat, de más vonatkozásban is megtette a magáét. És még egy példa — még elriasztóbb. Nem is kell sokat keresgélni, ha az ember mondjuk egy elhagyott répakiszántót vagy karajozót akar találni, hiszen még mindig nem megy fehér holló számba a rendetlen gépudvar a sárba fagyott gépek tömegével, amelyek sorából — sárosán és rozsdásan, úgy, ahogy az ősszel befejezték velük a munkát — a ré- pabegyüjtők sem hiányoznak. Sajnos, ez is előfordul. Pedig mindenki tudja, hogy milyen kárt okoz a rozsda „munkája“. Lerövidíti a gép élettartamát, növeli a hibásodás veszélyét, egyszóval csökken a gépek használati értéke. A korróziónak bizony nagy része van abban, hogy Szlovákia mezőgazdasági üzemei gépeik és gépi berendezéseik javítására, valamint a pótalkatrészekre összértéküknek közel 25 százalékát — kerek kétmilliárd koronát — kénytelenek kiadni, ami fantasztikus összeg. EGRI FERENC
