Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
ÚJ szú ír ta: VASIL BEJDA, a CSKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetője IA cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük. I ► A szocialista, proletár internacionalizmus kérdései ma a jelenlegi nemzetközi élet — a kommunista mozgalmat is beleértve — legélesebb és legidőszerűbb kérdései közé tartoznak, éspedig olyan helyzetben, amikor egyes pártok harcba szállnak a proletár internacionalizmus elvének úgynevezett elavult felfogásával. Vannak nézetek, amelyekben többé-kevésbé elvész az internacionalista együvé tartozás tudata. Egyoldalúan hangsúlyozzák a nemzeti, sajátos jelleget, kiemelve a kommunista mozgalom egyes pártjainak önállóságát, egyenjogúságát és függetlenségét. Pedig olyan elvek ezek, amelyek sajátjai a forradalmi mozgalomnak s mindig is azok voltak, ahogy azt az európai kommunista és munkáspártok nemrég megtartott berlini értekezlete is igazolta. Ezeknek alkalmazása azonban nem szabad, hogy tagadásához vezessen annak, ami a moz-. galom számára közös, vagyis a nemzetközi együttműködés és a mélyen internacionalista szolidaritás elutasításához az egész nemzetközi forradalmi mozgalom keretében. A világ forradalmi mozgalmának olyan felfogása, mintha az az autonóm nemzeti forradalmak egyszerű matematikai összege lenne, elszakítva a nemzetközi forradalmi Aiunkásmozgalom egészétől, elszigetelve a Szovjetuniótól, a világméretű szocializmustól, alapjában véve a kommunista mozgalom egységének meggyengítéséhez, az internacionalista pozíciókról való letéréshez, nacionalizmushoz és revizionizmushoz vezet. Nyilván nem véletlen, hogy ma a szocie' zmus ellen — a legprimitívebb és legkorlátoltabb antikommunistákon kívül — lényegében senki sem hadakozik. Végeredményben a burzsoázia reálisan gondolkodó képviselői közül is sokan látszólag a szocializmusért vannak. Egyedül, egyértelműen és kategorikusan csak a szocialista világközösség egyes országai ellen harcolnak. Támadásokat intéznek a Szovjetunió, Csehszlovákia s a többi szocia- ta ország ellen, azon országok ellen, ol megvalósult a reális szocializmus, nem zavarja őket a szocializmus fogalom, sem a számos erről fo- ita, a szocialista színezetű külön- meditációk. Az egyetlen, ami ínyükre, felkelti dühüket, az álygyűlöletet, a tudományos szo- izmusnak a tömegek élő, alkotó vévé való konkrét átalakulása. Nem dnak megbékélni a ténnyel, hogy a szocializmust, tudományos elméletével összhangban, konkrétan építik a tömegek a Szovjetunióban, nálunk és más szocialista országokban. Ezért minden figyelmüket, energiájukat, propagandájuk e’ejét, gyalázkodásaik és hazugságaik á -adatát a reális szocializmus országaira zúdítják. IDEOLÓGIAI FRONTUNK FELADATA, hogy határozottan szembeszálljon az összes antikommunista koncepciókkal, offenzív magatartást tanúsítson, talp- 1977. raesettebben és meggyőzőbben mutasson rá a szocializmus fölényére, elő- I. 2. nyeire. Annál fontosabb feladat ez, mert az igazság a szocialista társadalmi rendszerről csak igen nehezen, szórványosan jut el a nyugati tőkésországokban a tömegekhez. Nyugaton nem könnyű áttörni az imperializmus, ideológiai eszközei, valamint a burzsoá állam szervei által évtizedeken át épített gátat, amely lehetetlenné teszi, hogy a tények, információk, egyszerűen a teljes igazság a szocializmus országainak életéről a nyugati tőkésországok emberének tudomására jusson. A CSKP XV. kongresszusa — az egész pártnak, szocialista társadalmunk legszélesebb rétegeinek ismereteire támaszkodó alapos és sokoldalú elemzés után — új programot fogadott el; ennek alapvető célkitűzései megszabják a politikai, a gazdasági, a szociális és az ideológiai területek feladatait, ame- > lyeknek teljesítése révén előbbre lépett társadalmunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. Tudományosan megalapozott program ez, amely nem ugrik át szakaszokat, hanem teljes mértékben tiszteletben tartja belső, reális feltételeinket és lehetőségeinket s a nemzetközi összefüggéseket azzal a céllal, hogy optimalizálja a jelenlegi csehszlovák társadalom konkrét fejlődési lehetőségeit. A CSKP Központi Bizottsága által kidolgozott és a XV. kongresszuson jóváhagyott programból következnek az ideológiai front feladatai is. Emellett különösen hangsúlyozni kell azt a fontos momentumot, amely meghatározza a párt- és társadalmi szervek és szervezetek eszmei-nevelő ráhatásának jellegét és irányzatát; az ideológiai munka feladatai nem képeznek önálló, autonóm és elszigetelt területet. E feladatok szervesen következnek a kongresz- szus alapvető, programjellegű határozatából, a nemzetközi életben végbemenő folyamatok és az ott mutatkozó irányzatok, a belpolitikai helyzet és a fejlett szocialista társadalom építésének jellege határozza meg. Ezért a párt egész eszmei-nevelő aktivitásának az eddiginél még kifejezettebben kell behatolnia a párt munkájának egyes területeire, a társadalom életének minden szférájába. A lényeg az, ahogy kongresszusi jelentésünkben Gustáv Hu- sák elvtárs hangsúlyozta, hogy „a munkásosztály, a legforradalmibb erő ideológiája, amelyé a jövő és amelyet át és áthat az optimizmus, az emberbe, kimeríthetetlen alkotóerejébe, méltóságába vetett hit“, sajátjává lett valamennyi dolgozónak, megbízható iránytűje a csehszlovák társadalom szocialista fejlődésének. A KOMMUNISTA ESZMEISÉG, amely megsokszorozza s legyőzhetetlen erővé kovácsolja össze az értelem és a szív energiáját, magas értelmet ad a dolgoknak és a jelenségeknek, összefogja az emberi aktivitást, a milliós tömegek erőfeszítéseit, megadva irányukat a közös cél felé, ez jelenti az új, szocialista életmód szellemi alapját. Éppen a marxista—leninista ideológia elmélyült ismerete, szilárd kommunista meggyőződéssé való átalakulása adja meg a gyakorlati tevékenység nagyvonalúságát, céltudatosságát és hatékonyságát. Arra ösztönzi az embert, hogy többet és jobban dolgozzon, segít elvhűbben és következetesebben védelmezni a társadalmi érdekeket. Ezért nem véletlenül figyelmeztetett a XV. kongresszus, hogy ma „előtérbe lép az ideológiai munka jobb minőségének és hatékonyságának követelménye“. A felgyorsult élettempó korában, amikor csaknem mindennap új, forradalmi változásokat hoz, igen sürgető és indokolt követelmény ez. Olyan korban élünk, amikor szüntelenül megújulnak a tudomány és a technika fejlődése következtében előálló szociálöko- nómiai feltételek. A tudományos-műszaki forradalom lényegesen átalakítja a munka jellegét és tartalmát. Viszont a társadalmi viszonyok rendszerének haladása nagymértékben az ismeretek, a műveltség terjedésének ütemétől, de attól is függ, milyen gyorsan sajátítják el a dolgozók a tudományos világnézetet, hogyan szilárdulnak a kommunista erkölcs elvei. A kongresz- szus követelményének időszerűségét ezen felül még az is kihangsúlyozza, hogy új nemzedékek nőnek fel, amelyek Lenin szavaival élve, más szemmel nézik a szocializmust, mint apáik és nagyapáik. Minden nemzedéknek el kell sajátítania elődeinek szellemi értékeit és gyakorlati tapasztalatait. Meg kell értenünk a társadalom fejlődésének bonyolult útjait. E szükségességen belül előtérbe lép az ideológiai munka, amelynek feladata, természetes kötelessége, hogy közvetítse, közelebb hozza és megvilágítsa a múlt szellemi gazdagságát, az előző nemzedékek forradalmi tapasztalatait és a végbemenő társadalmi folyamatokat. ÜJ MÖDON, IGÉNYESEBBEN Az ideológiai munka nagyobb hatékonyságával és minőségével szemben támasztott lényegesen új igényekre befolyással van a mai emberek műveltségi és kulturális szintje, az új, szocialista ember nevelésében elért sikerek. Ez az új ember távolról sem hasonlít a győzelmes szocialista forradalom, két- három évtized előtti prototípusához. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne neveléséhez ugyanazokkal a módszerekkel és formákkal, ugyanazzal a tartalommal és érveléssel hozzáállni, mint a múltban. Röviden szólva, minél nagyobb sikereket érünk el társadalmunk átalakításában, annál nagyobb igények merülnek fel eszmei ráhatásunk tárgyi ismereteivel, kvalifikáltságával és meggyőző erejével szemben, az ideológiai területen dolgozók tárgyi ismereteivel, képzettségével és általános felkészültségével szemben. Annál is fontosabb ez, mert az ideológiai munka ma olyan körülmények között folyik, amikor élesedik az eszmék könyörtelen harca. „A két világnézet harcában nincs helye a semlegességnek és a kompromisszumoknak — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottságának a XXV. kongresszus elé terjesztett jelentése. — Nagy politikai éberségre, aktív, operatív és meggyőző propagandamunkára van itt szükség, idejében való jelkészült szembeszállásra az ellenséges ideológiai diverziók- kal.“ A nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett egyes pozitív változások — a feszültség enyhülésének folyamatával és a konfrontációtól a párbeszédhez, a békepolitikához és a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikájának térhódításához való átmenettel együtt — nem gyengítették az ideológiai harcot, hanem ellenkezőleg, ez még intenzívebb lett, még jobban elmélyült. Következik ez egyrészt a két ideológia elvi összeférhetetlenségéből, másrészt a reakciós imperialista erőknek arra irányuló törekvéseiből, hogy a szocializmus elleni ideológiai diverzió fokozásával „egyensúlyozzák“, „kompenzálják“ manőverezési lehetőségeik területének leszűkülését. A legélesebb ideológiai ütközőfelületek a demokráciáért és a szocializmusért folyó harc közötti viszony kérdésében a szabadság fogalmának értelmezésében alakulnak ki. Nem véletlen, hogy az idei csehszlovákiai törvényhozó és képviselő-testületi választások előkészítésével és lefolyásával kapcsolatban tetőzött az antikommunista propaganda, gyűlölettől fröcskölő csehszlovákellenes kampányban. Az állampolgárok demokratikus szabadságjogait egyszerű választási aktussá redukálva, amely a „példás“ liberális demokrata országokban gyakran vásári, bohózat jellegű, s célja az állampolgárok manipulálása, nem pedig az, hogy valóban döntsenek további társadalmi fejlődésükről; a reakciós erők képtelenségeket terjesztenek arról, hogy nincs szabadság és demokrácia a szocializmusban. A mi felfogásunk a demokráciáról sokkal tágabb, és ezért a demokrácia nem merülhet ki időről időre, hosszabb időközönként megvalósított egyetlen választási aktusban. Abból a tényből indul ki, hogy a dolgozók valóban kiveszik részüket a közügyek intézéséből, részvételük aktív és közvetlen a társadalom fejlődéséről, jelenéről és jövőjéről szóló döntésekben. Az öntudatos, alkotó viszony a programjellegű össztársadalmi feladatok teljesítéséhez éppen abból a tényből következik, hogy a széles tömegek teljes mértékben megvalósítják saját programjukat, legyen szó akár ennek megalkotásáról, végrehajtásának biztosításáról vagy arról a kérdésről, hogy ez a program kinek a javát szolgálja. A TÄVLATI TERVEZÉS ÜTJÄN Dolgozóink a választásokat megelőző időszakban tanúsított fokozott munka- aktivitásukkal és kezdeményezésükkel, s maguknak a választásoknak méltó lefolyásával tanúságot tettek magas fokú állampolgári öntudatukról, dokumentálták a párt és a nép egységét, bizonyságát adva szilárd, eltökélt szándékuknak, hogy következetesen a szocialista fejlődés útján kívánnak haladni. A jelenlegi irányvonal s egyáltalán a párt és az állam politikája iránt a választásokon megnyilvánult nagyfokú bizalom és e politika támogatása a legértékesebb tőke, amelyet újabb sikerek formájában tovább kell szaporítani, kamatoztatni szocialista társadalmunk fejlesztésében. Az ideológiai munka kapcsolódik mindahhoz, ami pozitív, összekötve ezt társadalmunk programcéljainak aktív megvalósításával, mely célokat a párt kongresszusi dokumentumai fogalmazták meg. A párt eszmei-nevelő törekvései hatékonysága növelésének jelentős útja, ahogy arra az SZKP XXV. kongresszusa rámutat, a komplex hozzáállás az ideológiai munkához. „A pártszerveze tek gyakorlata megmutatja — állapítja meg a L. 1. Brezsnyev által az SZKP XXV. kongresszusán beterjesztett beszámoló —, hogyan tudjuk elérni az ideológiai munka hatékonyságát. Ez komplex hozzáállást jelent a nevelés szervezéséhez, vagyis az eszmei-politi kai munka és az erkölcsi nevelés szó ros egységének biztosításához, tekintettel a dolgozók egyes csoportjainak sajátosságaira.“ A lényeg tehát az, hogy a párt eszmei-nevelő munkájának összes alapvető irányvonalai — legyen szó a tudományos világnézet kialakításáról, a párton belüli politikai nevelésről, a munkára való nevelésről, az erkölcsi, esztétikai, hazafias és internacionalista nevelésről, az ateista propagandáról, az általános műveltség és a szakképzettség növeléséről, a tömegpropaganda és a tájékoztatás eszközei nek irányításáról — egységes egészet alkossanak, mint komplex hosszú távú céljai valamennyi tárcának és szervezetnek. Minden egyoldalúság, egyik vagy másik irányzat kiemelése a másik rovására, mások elhanyagolása, káros és megengedhetetlen. Ez azonban megkívánja, hogy sokkal intenzívebben tanulmányozzuk azokat a folyamatokat, amelyek a szocializmusban a lakosság különböző csoportjainak tudatában mennek végbe, a szó ciális szerkezetben és a társadalmi vi szonyok fejlődésében végbemenő változások hatására, sokkal operatívabb módon vizsgáljuk és elemezzük a közvéleményt, a dolgozók hangulatait és magatartását, hogy így a lakosság egyes szociális és életkori kategóriái tudatának állapota tényleges ismeretében hatékonyan és offenzív módon lehessen szerv^ni az eszmei-nevelési tevékenységet. Hosszú távú orientációról van itt szó. Ezért ennek komplex mivoltát egyedül az ideológiai munka távlati tervezésének útján lehet biztosítani, azzal a szándékkal,' hogy maximális mértékben korlátozzuk ennek ösztönös- ségét és véletlenszerűségét, törekedve a stratégiai céloknak jobb, konkrétabb és hatékonyabb összekapcsolására a párt mindennapos igyekezetével. A CSKP XV. kongresszusa kidolgozta a fejlett szocialista társadalom építésének igényes, de reális programját és a megvalósítás útjait is. A kongresszus által kitűzött eszmék, tervek egész gazdagságát áthatja a gondoskodás a szocialista haza további felvirágoztatásáról, a gondoskodás a szocialista ember anyagi és szellemi szükségleteinek sokoldalú kielégítéséről. Az ideológiai szakasz számára nincs jelentősebb, becsületesebb és felelősségteljesebb kötelesség, mint alkotó módon minden erővel részt venni e feladatok megoldásában, amelyeknek sikeres teljesítése közelebb viszi országunkat a kitűzött célhoz, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. llllllllimilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllillllllllllllillllllllllllllllllllllllllSllllllllllllllllllllllIIIIIHIIIIIIIIIIIIIlilllllllllillllllllSIIK AZ IDEOLÓGIAI MUNKA JOBB MINŐSÉGÉÉRT ES HATÉKONYSÁGÁÉRT
