Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-27 / 9. szám
Hornyák Mihály és Zsigó Károly (balról) munka közben A mellettünk álló mester mosolyog, mit is feleljen, hiszen aki már tizedik éve dolgozik a szakmában, természetes, hogy érti a munkáját, és az is 'természetes, hogy segít a kezdőknek. — Munka mindig van, más-más traktortípusok különböző jellegű javításai. Így a gyakorlat valóban tartalmas. Sőt, gondolkodásra késztető. Nemegyszer folytatunk tartalmas eszmecserét arról, hogy a hiányzó alkatrészt hogyan, milyen gép, melyik alkatrészével lehet helyettesíteni a lehető legkisebb átalakítás mellett. A következő műhely az asztalosoké. Ide is benézünk, de nem ők, hanem a festők dolgoznak benne. — A javítóműhelynek nem kell törvényszerűen olajosnak és piszkosnak lennie. Legyen tiszta, fehér falakkal, valljuk, és ennek megfelelően időközönként kimeszeljük. Az asztalosok most a telepen dolgozkor kiderül, hogy valamelyik traktor a kelleténél több üzemanyagot fogyaszt, már hívjuk olajcserére és kenésre. Gyurcsovics Béla és Krhtíák Sán- dOT egy további traktort javítanak. Amint elárulják, rendkívüli esetről van szó, hiszen a gép középjavítást kap, és nincs alkatrészprobléma, így rekordidő alatt készül el. Kötelező a zuhanyozás Amikor kijövünk a műhelyből, az ajtóval szemben levő mosónál egy traktor áll. Muzsícsék István traktoros erős vízsugárral tisztára mossa gépét, majd átadja a helyet egy is- tállótrágya-szórót vontató traktornak. Műhelyről műhelyre járva figyeltem e munkát, és feltűnt, hogy a mosónál rövid egy óra alatt 6 vagy 7 traktor cserélt helyet. — Nálunk ez kötelező. Munka után addig egyetlen traktort vagy gépet sem szabad leállítani, amíg a traktoros tisztára nem mosta — mondja a főmechanizátor elégedettséggel a hangjában, tudván, hogy olyasmit nevez természetesnek,^ami máshol, sajnos, egyáltalán nem az. Bevezet a traktorok fűtött garázsába. A falon számok, annak a traktornak rendszáma, amelynek a helyét jelöli. A gépek tiszták, rajtuk sárnak semmi nyoma, pedig alig egy órával ezelőtt még a határt járták. A következő garázsban hasonló a helyzet. A sarokban például egy fényesen csillogó Zetor-8048-as áll. — Ez tartalék? — mutatok rá, mivel újnak nézem. Kiderül, tavaly tavasszal vették. 1977. II. 27. Az udvart, mely egy kisebb város főterének is beillik, már korábban lebetonozták. Két oldalról a műhelyek és a garázsok veszik körül, a harmadik oldalt a szociális célokat szolgáló épület és az elölről •nyitott gépszín birtokolja. A negyedik oldal szabad, de a kilátás erre sem akadálytalan, mivel a katonás rendben egymás mellett álló pótkocsik az udvar egész szélességében átláthatatlan sort képeznek. A hurbanovói (ógyallai) Győzelmes Február Efsz gépjavító központjában vagyunk. Keresem a sok gépjavító udvarra annyira jellemző rozsdásodó géproncsokat, a halomba dobált ócskavasat, de ilyennek nyoma sincs. Azaz mégis. Az egyik épület vasajtaja előtt halomba rakott alkatrészek, aggregátorok halmazát fedezem fel. — Ezt ma hoztuk a másik gépjavítóból — mondja Kádek Miklós főmechanizátor. — Az ógyallai szövetkezet most, január 1-én egyesült a volt bagotai és a zöldállási szövetkezetekkel. Nagy, négy és fél ezer hektáros mezőgazdasági földterülettel rendelkező szövetkezet lettünk, és a gépjavítás szakosítása szükség- szerű, bevezetését nem kapcsolhatjuk a központi javítóműhely felépítéséhez. Az egyesült szövetkezetek mindegyikének volt javítóműhelye, és mi ezeket szakosítjuk. Az egyik helyen az állattenyésztést közvetlenül kiszolgáló gépeket csoportosítjuk, a másikon a nagy traktorokat, a lánctalpasokat, a kombájnokat és a teherautókat. E központba pedig a kisebb traktorok és az általuk vontatott gépek kerültek. A szakosításnak megfelelően az_ alkatrészkészletet is átcsoportosítjuk. — Az egyesülés első előnye tehát máris jelentkezik. — így igaz, s mi gyorsan ki is használjuk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt behozzuk a hátrányt. Tekintetem elárulja, nem értem pontosan, hogy mire céloz, ezért bővebben megmagyarázza: — Mindannyian emberek vagyunk, és az egyesülésre való készülődés heteiben — talán mert a másikra vártunk — a volt szövetkezetekben a nagy javítások elmaradtak. Január elsején például az összevont géppark vontatóinak és önjáró gépeinek harmada csak akkor ment, ha húzatt£k. — Tehát akad tennivaló bőven, hogy a tavasz ne jöjjön korán. — Akad, és ami lényegesebb: akaratban sincs hiány. Kidolgoztunk egy részletes munkatervet, és ezt messzemenően betartjuk. A talajmegmunkáló gépeket már megjavítottuk, ezeket a vetőgépek követték, és így tovább, amilyen sorrendben majd szükség lesz az egyes gépekre. Kötelező a zuhanyozás. Muzslcsek István munka után mindig tisztára mossa a traktorát Műhelyből műhelybe A javítások időterve meglehetősen feszített. A téli hónapokban például a vontatók háromnegyede középvagy nagyjavításon megy át. Talán ezért is nyitunk be elsőnek Hulko ]ános motorszerelő mester birodalmába, ahol e javításokat végzik. A műhelyt két szétszedett traktor birtokolja. Az egyiket mintha kettévágták volna — az első és a hátsó kerekek testvériesen megosztoztak a testen. — Rossz volt, szétszedtük, hogy a másik traktorba áthelyezzük a hiányzó alkatrészeket. Gyakori eset ez, néha két-három traktort is szétszedünk egyszerre, hogy legalább az egyiket üzemképessé tehessük, amíg bevásárlónk megszerzi a hiányzó alkatrészeket — mondja a mester. — Tehát amolyan szervátültetésfélét is végeznek? — Kénytelenek vagyunk, különben nem dolgozhatnánk folyamatosan — szól közbe Hornyák Mihály traktoros, aki Zsigó Károly szakmunkás- tanulóval a saját traktorát javítja. — Jó, ha én is itt vagyok, amikor a gépemet tesszük rendbe, hiszen én dolgozom vele, én ismerem legjobban a hibáit. Zsigó Károly kezdő a szakmában. Egy hónapig az iskolában elméleti oktatáson vesz részt, aztán egy hónapig gyakorlaton van. — Érdekes munka, úgy érzem jól választottam. Itt, a szakma gyakorlott mesterei között sok olyat tanul meg az ember, ami az elmélet elsajátítását könnyebbé teszi. nak, a tehenek kifutóinak korlátáit szerelik — mondja kísérőm. A karbantartőműhelyben már ezek a szavak igazolódnak. Ami feltűnő, az egyrészt a tisztaság, másrészt a korszerűség. Elsősorban az Auras típusú panel szembeötlő, amelynek segítségével az olajcserét, a kenést, valamint a világítás beállítását gyorsan és szakszerűen lehet elvégezni. A javítóárok felett egy traktor áll, mellette Micsík László szervizvezető szorgoskodik. — Szükség volt a panelre, és nagy hasznát vesszük. Ha az ellenőrzésés a munkában már nyolcezer liter naftát fogyasztott el. A végére hagyjuk a legfontosabbat, Varázs Tibor műhelyvezető birodalmát, aki egyben a központ esztergályosa. Amint korábban Lebo Mária, az alkatrészraktár vezetője elmondta, napközben megközelítőleg 100 alkatrészt kérnek tőle, és ő minden másodiknál azt kénytelen mondani, hogy nincs. Akiket elutasít, azok — mielőtt országjáró körútra indítanák a bevásárlót — Darázs Tiborhoz jönnek, hogy nem tud-e rajtuk segíteni. — Mik voltak a kérések? — kíváncsiskodom, de kitérő választ kapok. Mit mondjon? Hogy az esztergapadon egy — mindössze fillérekbe kerülő — alátétet készített? Vagy hogy az egyik szimering köré gyűrűt húzott, és a hiányzó nagyobb helyett használhatják. — Olyan dolgok ezek, amelyek említést sem érdemelnek. Szükség van rájuk, és természetes, hogy ha lehetséges, elkészítem — mondja határozottan. Természetes. Hányán" mondták, egymástól függetlenül, egy röpke óra alatt? Természetes, hogy behozzák a késé>t, akárcsak az is, hogy leállás előtt tisztára mossák a gépeket. Természetes, hogy igyekeznek áthidalni az alkatrészproblémákat, és a hiányzó alkatrészek helyett önerőből újat készítenek. Természetes mindez, akárcsak az, hogy a tavaszi induláskor kijavított, jól működő gépek állnak majd munkába. EGRI FERENC Kádek Miklós és Micsik László (balról) az Auras panel előtt (A szerző felvételei)
