Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-20 / 8. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A JÖVŐ ENERGIAFORRÁSA: A NAPENERGIA Az az energia, amit a fosszilis energiaforrásokból, tehát szénből, kőolajból nyerünk, valójában a Nap sugarainak azt az energiáját szolgáltatja vissza, amit élő szervezetek évezredeken keresztül elraktároztak. Mai elképzelések szerint a most érkező napsugarak energiáját is hasznosítható energiává lehetne alakítani, méghozzá olyan módon, hogy ez nem jelentene „energiaszennyezést“, azaz nem befolyásolná a Föld energiaháztartását. Ma már nem is jelent technikai nehézséget a napelemek előállítása és sok helyen alkalmazzák is ezeket. A számítások szerint azonban egy négyzetméternyi területű napelemmel mintegy 100 watt állítható elő, így az előbbi alapul veti 100 megawattos „erőmű“ elkészítéséhez körülbelül egy négyzetkilométernyi napelem-felületre lenne szükség. Egyébként meg kell említeni azt is, hogy ma egy napelem előállításához több energiára van szükség, mini amennyit ez a cella teljes élettartama alatt szolgáltat, tehát nem túl jó „befektetés“ a nap- elemgyárás. Olyan helyeken célszerű csak ezeknek az eszközöknek az alkalmazása, ahol más energiaforrás nem használható, mint pl. az űrhajózásban. A napsugárzás energiájának kémiai energiává alakítását az élővilág sok millió éve feltalálta. Feltételezhető, hogy ezen az úton éredemes tovább haladni, hiszen elképzelhető, hogy még talán a természetben található folyamatoknál is sokkal jobb hatásfokú folyamatokat tud az emberiség megvalósítani a napsugárzás hasznosítására. Emellett a napsugarak kémiai energiává való átalakítása azzal is biztat, hogy ezt a kémiai energiát már tárolni lehet és a szükséges időben és mértékben lehet felszabadítani, függetlenül az időjárástól vagy az évszakoktól. A Szlovák Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Intézetének dolgozói már több éve együttműködnek a Dubnái Közös Atom- kutatási Intézettel, a moszkvai Kurcsatov Atomenergetikai Inté zeltel, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiája lenin grádi Fizikai-Kémiai Intézetével a szupravezetés műszaki jel- használására irányuló kutatásokban. Ezeket a kutatási munká kát a KGST állandó atomenergetikai bizottsága koordinálja. A kutatók kicserélik tapasztalataikat a szupravezetők tulajdonságairól, közös publikációkat készítenek elő stb. A képen Vít Cer- nusko mérnök és Milan jergel mérnök, az intézet szupravezető anyagokkal foglalkozó osztályának dolgozói az egyik vákuumos berendezés működését ellenőrzik. (A CSTK felvétele) A legnagyobb tankhajó A legnagyobb kereskedelmi hajót ez év júniusában bocsátották vízre Le Havre-ban. A Batillns nevű 550 000 tonnás tankhajó Európában és valószínűleg az egész világon jelenleg a legnagyobb tengerjáró egység. Az óriás tankhajó hossza 414 m, 63 m széles és összesen 72 ni magas. Az előírt, óránként 17 csumó sebesség elérésére 65 000 lóerő (47 000 kW) energia szükséges. Két gőzturbina hajtja a két hajócsavart, az ötlapátos hajócsavar átmérője 8,5 m. Egy ilyen hajónak a napi üzemben tartási költsége 50 ezer dullár. Miután kevés szárazdokk tud befogadni javítás esetén ilyen óriáshajót, az építés és szerelés során olyan gondossággal kellett eljárni, hogy emberi számítás szerint minden meghibásodást elkerüljenek. A gőzturbináról áttétellel meghajtott főtengely Ste- ven-csőben fut 25 méterrel a víz felszíne alatt. Ennek a tengelynek a szigetelése, tömítése különleges feladatot jelent, mert maga a víznyomás 2,5 atmoszférával terheli a tömítést. A Katillus esetében a gyártómű Viton műanyag tömítést alkalmazott.- Ez egy DUPONT gyártmányú fluor elasztomer, amelyet jó olaj- és hőállósága tes/ alkalmassá ennek a feladatnak az ellátására. KI LEHET ŰRHAJÓS? A sajtó már hírül adta, hogy az „Interkozmosz“ program végrehajtásában részt vevő tagországok számára a szovjet fél felajánlotta: Válasszanak ki és készítsenek fel ürhajósjelölte- ket, akik a szovjet űrhajók és űrállomások személyzetének tagjaiként részt vesznek az űrkutatási program végrehajtásában. Az „Interkozmosz“ tagországai kivétel nélkül örömmel fogadták a javaslatot és vállalták a részvételt az űrhajózási program munkájában. A szükséges előkészületek megkezdődtek, sőt, némely tagországban — például Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban — a munka már olyan szakaszban van, hogy a közeljövőben sor kerülhet közös űrrepülés végrehajtására a szovjet űrhajósokkal. Néhány éven belül a többi tagország űrhajósai is bekapcsolódhatnak az űrhajók és űrállomások segítségével végzett kutatási munkába. Az előkészületek első mozzanata a leendő űrhajósok kiválasztása, felkészítése. Egyáltalán kik közül választják a jelölteket? Mérnökök, tudósok, tudományos munkatársak vagy vadászrepülők közül? Ismeretes, hogy az első szovjet és amerikai űrhajósokat a szuperszónikus vadászgépek pilótái közül választották ki. Egyáltalán nem véletlen, hiszen a vadászrepülők legtöbbje megfelel az űrhajósokkal szemben támasztott alapvető követelményeknek. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy minden szuperszonikus vadászpilóta egyszersmind űrhajósnak is alkalmas, ugyanis a hangsebesség többszörösével száguldó gépek vezetőinek bizonyos hatásokat csak viszonylag rövid ideig kell elviselniük. Az űrhajósoknak viszont hetekig, esetleg hónapokig is a súlytalanság állapotában, megfeszített ideg- és pszichés megterhelés közepette kell tevékenykedniük. Szigorú követelmény a szív és az érrendszer s általában a vesztibuláris rendszer teljes épsége. Ürhajósjelöltként csakis önként jelentkezők jöhetnek számításba. Ez természetesen a vadászrepülők közül jelentkezőkre is vonatkozik, mert saját szándéka, akarata ellenére, önkéntes jelentkezés nélkül senkit sem választanak ki űrhajósnak, miként repiilégépvezetőnek, illetve gépszemélyzet tagjának sem. A jelöltek alsó és felső korhatárát többnyire nem határoz zák meg. Jól tudjuk, hogy a szovjet és az amerikai űrhajósok között is egyaránt voltak és vannak egészen fiatalok, de nagypapakorúak is. A legfontosabb, hogy az említett egészségügyi követelményeknek megfeleljenek, erős, ellenálló, alkalmazkodóképes szervezetük, kitűnő elméleti felkészültségük legyen, s jól beszéljék az orosz nyelvet. A Varsói Szerződés tagországainak vadászrepülő alakulatainál szolgáló repülőgépvezetők műszaki, elméleti felkészültsége sokoldalú és magas színvonalú, ami kellő alap az űrhajózáshoz szükséges technikai és egyéb ismeretek elsajátításához. A közülük jelentkezők, amennyiben a többi követelménynek is megfelelnek, bizonyára az elsők között jönnek számításba a kiválasztásnál. Ahol pedig megtörtént a kiválasztás, ott is elsősorban a vadászrepülők közül jelölték ki az első leendő űrhajósokat. A majdani űrhajósok és a szuperszonikus repülőgépvezetők felkészítésében sok a megegyező elem. A kiképzésükhöz szükséges feltételek ezért az „Interkozmosz“ tagországaiban ren delkezésre állnak. így az előzetes felkészítés „hazai pályán“ történhet. Például az űrnavigációs, csillagászati, fizikai, kémiai ismereteket a kiválasztott jelöltek saját hazájukban is megszerezhetik. Ezt követően felkészítésük szovjet szakbázisokon folytatódik. A felkészülés ideje körülbelül két, esetleg két és fél esztendő. Ezután kerülhet sor a jelöltek űrrepülési rész vételének megszervezésére és végrehajtására. Bizonyára számos ifjúban felmerül a kérdés: „Hogyan lehetnék én is űrhajós?“ Erre elsősorban úgy nyílik lehetőség, hogy a jelentkező és alkalmasnak bizonyuló fiatal embernek először is vadászrepülőnek kell lennie. Az ehhez vezető legjárhatóbb út: vitorlázó, illetve motoros repülés a tagországok honvédelmi szövetségeinek valamelyik repülöklubjában. majd jelentkezés a tiszti iskolára, vadászrepülőszakra, és annak sikeres elvégzése után szuperszonikus vadászrepülőként szolgálni. Az önként jelentkező s erre alkalmas szuperszonikus vadászrepülők később űrhajóskiképzést nyerhetnek. BERTALAN ISTVÁN A termonukleáris energetika felé A Szovjet Tudományos Akadémia Atomenergetikai Intézetében a TOKAMAK—10 elnevezésű termonukleáris berendezésben nehézvíz segítségével közel 7 millió fokos hőmérsékleten hosszan tartó, irányított termonukleáris reakciót hoztak létre. A szovjet tudósok fontos lépést tettek a termonukleáris energetika létrehozása felé, világelsők e kutatási területen. Az irányított termonukleáris szintézissel kapcsolatos nemzetközi tudományos információcsere két évtizeddel ezelőtt, szovjet kezdeményezésre indult meg. A fizika e területének kutatása már az 50-es évek elején gyakorlatilag a Szovjetunióban, az USA-ban és Angliában párhuzamosan folyt. A kutatások azóta nemzetközi értekezletek és konferenciák vita témái lettek. Jelenleg a világ számos országában folytainak e té ren sikeres kísérleteket. A TOKAMAK—10 a legnagyobb azok közül a kísérleti termonuk leáris berendezések közül, amely nek működési elvét a szovjet tu dósok fektették le. A Szovjetunióban már hét évvel ezelőtt sikerült a TOKAMAK—3 berendezés segítségével neutronokat regisztrálni, ami a nehézvízmagok bomlását mutatta. Bár a plazma esti pán a másodperc ötszázad részéig létezett és a neutronnyaláb in tenzitása is kicsiny volt, a kísérli: tek igazolták, hogy érdemes az ilyen típusú berendezések fejlesztésével foglalkozni. A TOKAMAK- berendezések az egész világon ismertté váltak. A TOKAMAK—10-zel végzett kísérletek eredményei biztatóak: a neutronok a korábbinál százszor nagyobb mennyiségben lépnek ki. A plazma nagy tömörsége mellett először sikerült lényegesen növelni fenntartásának idejét. Anatolij Alekszandrov, a Szov jet Tudományos Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy csupán másfél évtized múlva várható az első, gazdasági szempontból előnyös, termonukleáris szintézis! biztosi tó berendezések megjelenése. A tudós véleménye szerint a termo nukleáris állomások valószínűleg 10 millió kilowatt teljesítményűek lesznek. A numerikusán vezérelt megmunkálás a gépipar egyre több ágazatában érvényesül. A képen Lubomír TvrdoA esztergályos, a Sigma Hranice nemzeti vállalat -dolgozója egy szivattyúöntvény megmunkálását végzi egy numerikusán vezérelt berendezésen (a CSTK felvétele) 1977. II. 20. N W 48234848234853482353232348234848484853235348234848532348534848484848234853232323020002010253020202020202
