Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-20 / 8. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA tinnii iwum héhmmhíhih i'i1!11— 1977. február 20. VASÁRNAP X/8 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 50. szám ÁRA 1 KORONA A Slovnaft jellegzetes képe: kémények, lepárló tartályok, csővezetékek rengetege a szaktanintézetük Sokan, amikor a nagyvállalat nevét hallják, leghamarabb talán a sportélet, kiváltképp a labdarúgás eseményeivel társítják, mondván: a Slovnaft?... Persze, persze, az Inter... — s kevesebben vannak, akik közelebbi információkkal is rendelkeznek hazánk egyik legnagyobb ipari kolosszusáról — jószerint amennyit újságcikkek, tévé- vagy mozihíradók mutatnak meg belőle. Nem furcsállni való hát, ha a közeli valósággal szembesülvén, színről színre látva, szinte tériszonya támad az embernek ilyen hatalmas ipartelep megtekintésekor. Egy közepes vidéki városunk bízvást elférne a helyén. Az arányokat jobban érzékelteti, ha leírom: a vállalat területén menetrendszerű autóbuszjáratok közlekednek — másképp elképzelhetetlen is lenne a műszakok pontos váltakozása s a dolgozók kommunikációja az egymástól jókora távolságokra eső üzemegységek között. A tömegközlekedés e szokott formája mellett persze a vállalat alkalmazottai más eszközöket is igénybe vesznek: személygépkocsin, kerékpáron, motorkerékpáron is szép számmal közlekednek a szemre még mindig a fejlődés, terjeszkedés képét mutató vállalat, imitt- amott még hevenyészetten új, vagy már megvisel- tebb úttestein. S e tekintélyes arányokhoz hasonlóan, a gyártelep termelésének nagysága és szerkezete is ma már csak nemzetközi paraméterekkel mérhető. Míg a vállalat hajdani őse, az 1895-ben alapított, majd a második világháború végén lebombázott Apollo Rt. üzeme kezdetben jóformán csak petróleumot, világítóolajat, benzint állított elő, s csak később tért rá a komplex kőolajfinomítás egyéb termékeinek, elég szűk profilú gyártására — a Slov- naftban ma már mintegy százötvenféle terméket állítanak elő a Barátság Kőolajvezetéken át érkező szovjet kőolajból s származékaiból: nemzetgazdaságunk különféle üzemanyag-, kenőolaj-, fűtőolaj- és aszfaltszükségletének 60—70 %-át, vegyipari szükségleteinek pedig mintegy 10 %-át. Hosszan lehetne sorolni például a petrokémlai melléktermékekből poli- merizálással előállított műanyagokat, a szintetikus kaucsukot, gyantát, műszálkészítményeket, mosószereket, plasztikus szigetelő- és csomagolástechnikai anyagokat, gyógyszeripari alapanyagokat, mezőgazdasági vegyszereket stb. A vállalat jelenlegi termelési struktúráját elsősorban a vegyészeti kutatások tudományos eredményeinek technológiai felhasználása határozza meg, ám az iparág trendjének alávetetten az utóbbi években itt is mind szembetűnőbben tör előre a számítástechnika gyakorlati alkalmazása is, főleg a távvezérlésen alapuló automatizálás révén. A Slovnaft- ban ma már a hagyományos szakmák és foglalkozások képviselőin kívül egyre nagyobb számban találhatunk középkáder szinten vagy főiskolai fokon képzett vegyészeti, villamossági és számítástechnikai szakembereket. Ehhez csatlakozó jelenség a szakmunkásképzés náluk markánsan tapasztalható, növekvő színvonala, amelynek alapkérdése már korábban is az volt, s még inkább az lesz a jövőben: méltó utánpótlást nyer e általa munkásosztályunk, sikerül-e a serdülő fiúkból, lányokból korunk, főleg a következő évtizedek követelményeinek megfelelő szakembereket nevelni? Hogy milyen ma, s mivé fejlődik arról nem könnyű képet alkotni. Mindenesetre egy riport kereteit s műfaji lehetőségeit meghaladó, alaposabb körüljárást igényelne. Főbb vonásokban ugyan már a szaktanintézet igazgatójával és egyik helyettesével, majd pedig főmesterekkel, valamint fiatal mesterekkel, szakoktatókkal beszélgetve is megképzett előttem az intézet arculata — mélyebb impressziókra azonban csak létesítményeinek megtekintése során, majd magukkal a tanulókkal ismerkedve tettem szert. faroslav Koukallal, a szaktanintézet igazgatójával — aki ottlétem egész ideje alatt bokros teendői miatt alig volt található irodájában — egy iiggyel- bajjal szabaddá tett félórájában az oktatási rendszer korszerűsítésére kidolgozott reformjavaslat rájuk vonatkozó problémáiról beszélgettünk. — A rohamos tudományos-technikai fejlődés nemcsak a gazdasági élet, hanem a társadalmi viszonyok egészének alakulására is nagy hatást gyakorol, következésképp új, progresszív irányt követel az oktatásban és nevelésben is — mondta, miközben fáradt arcvonásain a pedagógusok örök enthuziazmusa világolt. — Az ipari tanulóknak is nagyobi) mennyiségű, főleg pedig magasabb szintézisű ismeretanyagot kell elsajátítaniok, mint bármikor ezelőtt. Persze ezt nem a tanulmányi idő meghosszabbításával érhetjük el, hanem csakis a korszerűsített tartalmú és hatékonyabb formájú oktatás-nevelés útján. — S hogyan érvényesül ez a szaktanintézetük gyakorlatában? — kérdeztem. — 1973 és 1976 között az új koncepció előzetes kísérleteként bevezettük az alapiskolák kiváló, de legalábbis jó előmenetelű tanulóinak kiválasztás alapján történő felvételét, s ezáltal olyan szakok szervezését, amelyek érettségivel zárulnak — mindenekelőtt az üzemvegyészi szakon. Első évfolyama ebben az oktatási évben végez, s az 1977—78. tanévtől kezdve további Középfokú négyéves szakokat nyitunk. Anyagi ellátottságunk, már ami a legújabb berendezéseket, felszereléseket, tanítási segéd eszközöket illeti, valamint meghonosodott és újszerű módszereink — hogy ezúttal mást ne is említsek: a programozott tankönyvek, a didaktikai és vizsgatesztek, a problémafelvető típusú tanítási órák s hasonlók — mindehhez nagyban hozzásegí(Folytatás az 5. oldalon.)
