Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-30 / 5. szám
HONOR — Feri a végkimerülésig dolgozik. — És mennyi idő alatt merül ki teljesen? — Egy fél óra alatt. O — Képzeld, vettem három sorslegyet, és az egyiken tízezer koronát nyertem! — Tehát két sorsjegyet teljesen feleslegesen vettél! , ■ • t ' Van, aki jóindulatú az emberiség iránt, de könyörtelen az egyénekkel. : ■ RENARD ‘ — Miért állítja, hogy a televízió jobb, mint egy feleség? — Mert az előzőt akkor kapcsolja ki az ember, amikor neki tetszik. KKGEfíSg? mmfi a£G3 Elek Tibor rajza A tévedés annál veszedelmesebb, minél több igazságot tartalmáz. AMIEL — Miért vaav olyan gondütött? — Ah, olvastam egy könyvet, amelynek nagyon szomorú vége volt. — Milyen könyv volt az? — A betétkönyvem ... — Ki volt az a hölgy, akivel tegnap a bárban voltál? — Á második feleségem. — Es mi történt az elsővel? — Otthon hagytam. © — Egy étteremben két ismerős találkozott hosszú idő után. Azt mondja az egyik: — Megöregedtél, barátom. — Miből gondolod? — Amikor az asztalhoz ültél, először az étlapot nézted meg, és csak azután a pincérnőt! ffl Lord Ramsey kérdezi a barátjától: — Miért nem jöttél el lady Hudson estélyére? — Azért, mert ott egy szendvicsre két vers és három zongoraszonáta esik . . . © Egy öreg olasz öszvért árul a vásáron. — Hogy hívják? — kérdi a vevő. — Nem tudom, de én Carló- nak hívtam. ® A tanító megkérdezi a tanulótól: — Meg tudnád mondani, mi az az őserdő? — Az őserdő olyan erdő, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. ® A hivatalban az egyik alkalmazott gondosáéi kivág valamit az újságból. — Mit vagdalsz ki? — kérdi a kollégája. — Itt azt írják, hogy a bíróság felbontott egy házasságot az asszony hibájából, mert a feleség folyton a férj zsebében kutatott. — Es mit fogsz ezzel csinálni? — Beleteszem a zsebembe. © Egy hölgy meséli a barátnőjének: — Az idén a születésnapomat angol módon fogom ünnepelni. Annyi gyertyát gyújtok meg, ahány éves vagyok. — Légy észnél! Hiszen felgyújtod a házat! © A férj reggel felé bizonytalan léptekkel hazaállít. A feleség kritikus pillantással végigméri és ironikusan megkérdezi: — Na, ugye, rájöttél, hogy az ember mégis itthon érzi magát a legjobban? — Azt azért nem, drágám! Csak ebben az órában ez az egyetlen hely, amely még nyitva van. 1977. I. 30. 19 Egy koros hölgy meséli: —"— Amikor kicsi voltam, elütött az autó ... — Talán fiáker — javítja ki a jelenlevők közül egy rosszindulatú nő. © Egy vevő tiltakozik az üzletben az elárusítónőnél: —- Hogy lehet az, hogy tizennégy koronát blokkolt, amikor az áru csak tizenhárom koronába kerül? Az elárusító mosolyogva válaszolja: — Attól tartottam, hogy ön babonás... Q Egy kétségbeesett lakó telefonál a vízvezeték-szerelőnek: — Csőrepedés van a házamban, uram, kérem, jöjjön el hozzánk. Küldöm a kocsit magáért. Mire a mester unottan kérdi: — És milyen márkájú a kocsi, uram? NYIKOLAJ JELIN — VLAGYIMIR KASAJEV: KERESZTEK HfiPTfiRBflN Szergej Petrovics Obuhovszkij az íróasztala mögött ült, és az ablaka előtt elhaladó kopasz embereket számlálta. Épp a huszonnyolcadiknál tartott, amikor a szobájába belépett egy magas, sovány, átható tekintetű férfi. — Huszonnyolc — mondta Obuhovszkij, és egy keresztet rajzolt az előtte heverő naptárba. — Engem ne számoljon! — mondta az érkező szigorú tekintettel. — Én vagyok az új igazgató. Az elődömet szabadságoltatták. Egyébként maga két hete megígérte neki, hogy elkészít egy jelentést. Készen van már? • — Nincs. — Miért? — Nos... nem volt időm. Persze, ha tíz keze lenne az embernek, az ugye más lenne ... — Ű, hát csak ez a baj? — mosolyodott el az idegen, és egy kis műszert húzott elő. Néhány érthetetlen szót mormogott, és megnyomott egy piros gombot rajta. A meglepetéstől kővé meredt Obuhovszkij rémülettel tapasztalta, hogy jobbról és balról négy-négy új kéz nő ki a válla alatt, amelyek semmiben sem különböznek az eredeti kettőtől. Sőt, az összes bal kezén, a hüvelyk- és a mutatóujja közt egyforma tintafoltok voltak. A jobb könyökein pedig a szövet volt kifakulva, mert munka közben ezzel a kezével szokta a fejét kitámasztani. — Most pedig munkára fel! — szólt az igazgató, és eltávozott. Obuhovszkij estig egészen jól elsajátította a tízkezes manőverezést. Ügy tűnt, sokkal könnyebb dolga lesz, mint azelőtt. Már nem kellett kereszteket rajzolgatnia a naptárba, mint korábban — egyszerűen csak .behajlította valamelyik ujját. Tíz ké? egy napra elegendőnek bizonyult. Egy hét alatt rengeteg dolgot elintézett: ’felhívta a város összes élelmiszerüzletét, és megtudta, hol lehet éppen jó sört kapni; saját kezűleg megírt százhuszonhat értesítést lakáscsere ügyében, s elfogott kétszázharminchét legyet. Egyszóval: egy hét alatt annyi mindent végzett el, mint amennyit egy év alatt szokott. A nyolcadik napon, amikor a főnöke megjelent,a kért jelentésért, Obuhovszkij elsápadt: — Nincs készen — mondta. — Hogyhogy? — Hisz tudja, hogy előbb el kell menni az Alhivatal- ba az anyagért! — És miért nem ment el eddig? Hisz az Alhivatal csupán három autóbuszmegállónyira van. — Más ügyekkel voltam elfoglalva. És különben is, repülni, sajnos, nem tudok! Nincs szárnyam! — Az nem probléma! — és az igazgató ismét elővette dobozkáját, mormogott az orra alatt, és megnyomott egy szürke gombot. Ebben a pillanatban Obuhovszkij hátán két szárny jelent meg, valahol a lapockák táján. Obuhovszkij elcsodálkozott, majd felemelkedett egészen a mennyezetig. Egy ideig körözött a csillár körül, majd a nyitott ablakon át kiröppent az Alhivatal irányába. Egy idő múlva körülnézett, nem látja-e a főnöke, és leszállt a városi strandon. Egész héten át nem pihent, csupán repült és repült, megállás nélkül. Háromszor volt a strandon, négyszer moziban, ötször sörözni. A hét végére elfáradt, és benézett a munkahelyére. Még aznap megjelent az igazgatója, és feltette a szokásos kérdést. — Nem lehetek egyszerre két1 helyen! — felelte Obuhovszkij. — Miért ne? — csillant fel a főnök szeme, és elővette a már ismert műszert, majd megnyomott rajta egy zöld gombot. Obuhovszkij rémülten észlelte, hogy lassan kezd kettéválni. Két új teste végül teljesen eltávolodott egymástól, ő pedig iszonyodva felkiáltott, és — felébredt. Álmosan megtörölte a szemét, és körülnézett. Minden úgy volt, mint eredetileg: az asztalon iratok, alattuk egy öreg újság, keze nem volt csak kettő, s a szárnya is hiányzott. , Buta álom — gondolta. — Biztosan a túlterheltségtől... Ebben a pillanatban belépett a szobába az igazgatója. Obuhovszkij megijedt, de rögtön meg is nyugodott — a régi igazgatója állt előtte. — Nos, elkészítette az ígért jelentést? — kérdezte. — Nem. — Miért? — Hogy miért? Nem volt időm. Persze, ha'tíz kezem lenne, könnyebb volna! — Hát csak ez a baj? — kérdezte az igazgató, és kihúzott a zsebéből egy dobozkát, hogy megnyomjon rajta egy piros gombot. TENCZEL ISTVÁN fordítása A fiú megkérdezi a lánytól: — Mondd, drágám, csóko- lóztál már előttem mással is? — Soha! De azért így is szeretném tudni, miért teszi fel minden férfi ezt a buta kérdést? Nincs rosszabb a világon annál a középszerű műnél, amely jónak akar látszani. JOUBERT — Pénzem nincs. Villamos- jegyet elfogad? Josef Molfn rajza
