Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-30 / 5. szám
TUDOMÁNY .............11!..IBII...lilies TE CHNIKA Új utakon a kutatási feladatok tervezésében A fejlett ipari országokban, Így hazánkban is a műszaki fejlődés üteme egyre gyorsul. Ez azt jelenti, hogy hovatovább rövidül a kutatástól a gyakorlati alkalmazásig eltelő időszak, tehát a kutatási szakemberek által kifejlesztett új technológiai eljárások, termékek rövidebb idő alatt nyernek gyakorlati alkalmazást, mint pár évvel ezelőtt. A „kutatás—fejlesztés—termelés“ ciklus lerövidítése természetesen nagyon sok tényezőtől függ. A kutatási és fejlesztési dolgozók fel- készültségén és gyors munkáján kívül szükség van a termelés alapos felkészülésére is. Csak összehangolt munkával lehet megteremteni azokat a feltételeket, amelyek végső soron műszaki fejlődésünk hatékony segítőtársai. Egyebek között új tervezési módszerekre van szükség ahhoz, hogy a kutatásban dolgozók eleget tehessenek a velük szemben támasztott követelményeknek. A kutatással szemben támasztott jogos igények közé tartozik az is, hogy népgazdasági szempontból valóban a legfontosabb feladatok megoldásának szenteljék a figyelmet. Említettük, hogy a tudományos-kutatási feladatok teljesítése új tervezési módszereket követel. Az e területen kínálkozó lehetőségekről és azok ésszerű kihasználásáról folytatott az újságírókkal rövid beszélgetést Július Pavlis mérnök, Szlovákia fejlesztésügyí és műszaki miniszterhelyettese és Jozef Hric, az SZSZK Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztériuma főosztályának igazgatója. A tartalmas beszélgetésből egyértelműen leszűrhető volt az, hogy a felsőbb irányítási szervek a szó szoros értelmében magukévá tették azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XV. kongresszusán határoztak meg a tudományos-műszaki fejlesztés érdekében. A 6. ötéves tervidőszakot megelőző években még nem volt hiba nélküli a műszaki fejlesztésben dolgozók munkája. Az irányitó szakemberek keresték a megoldást a műszaki fejlesztési szervezés hatékonyabbá tételére és Így született meg a ku- tatást-összehangoló tervek kidolgozásának gondolata. Az új tervezési módszerhez való igazodás sok tennivalót von maga után. Elsősorban ki kell választani azokat a feladatokat, amelyek népgazdasági szempontból a legfontosabbak. A következő lépés a kutatási feladat megvalósításában részt vevő intézetek meghatározása, ezután pedig ki kell dolgozni a feladat megvalósításának fontos „menetrendjét“. A koordinált — összehangolt — terv kidolgozása nem egyszerű feladat, hiszen az egyes résztvevők számára úgy kell meghatározni a tennivalókat, hogy azok teljesítéséhez minden feltétel meglegyen. A szükséges feltételek közé a szellemi kapacitásokon kívül az anyagi fedezetet is besoroljuk. A kutatásokat összehangoló terv aprólékos kidolgozása körültekintő és nagyon igényes munkát követel az irányító szervtől és a kutatási feladat megvalósításának valamennyi résztvevőjétől. A terv szorosan kötődik a különböző népgazdasági ágazatokhoz. Kidolgozását és a tervfeladatok pontos lebontását — mint szó volt róla — a koordináló szerv irányítja. Költség- kalkulációs lapokat dolgoznak ki, s ezenkívül a feladatokat a lehető legrészletesebben taglalják. A kutatási feladatokat összehangoló tervekben szereplő témákat, szerződésekben fektetik le, így minden intézet, amely a megvalósításban érdekelt, köteles a reá háruló feladatokat maradéktalanul teljesíteni. Az új műszaki-tervezési módszer előnyeihez az is szorosan hoz: zátartozik, hogy a feladatok teljesítése bármikor ellenőrizhető. Nem elhanyagolható előny az sem, hogy anyagi szempontból biztosítva van a teljesítésük. t A felsorolt előnyökön kívül mit adnak még a kutatási feladatokat összehangoló tervek? Mindenekelőtt azt, hogy lehetővé teszik az országos szempontból legfontosabb területekre való összpontosítást és a munkakezdeményezés szélesebb körű kibontakozását. A koordinált tervekben meghatározott feladatok teljesítése tág teret nyit a komplex szocialista racionalizációs brigádok kialakulásához és eredményes tevékenységéhez. Így a kutató és a termelő dolgozók egymás ötleteit kölcsönösen hasznosítva hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a népgazdasági szempontból legigényesebb kutatási-fejlesztési feladatok minél előbb megvalósuljanak. Végezetül még annyit: a kutatási feladatokat összehangoló tervek még újdonságnak számítanak a tudományos dolgozók körében is. Az első ilyen tervek kidolgozása viszont már folyamatban van, s egy év múlva konkrét eredményekről is számot adhatunk. ( pákozdi ] KÖT A Libereci Textilipari Kutatóintézet egy újonnan kifejlesztett géppel lepte meg a textilipart. A METAP 160 jelzésű gép új technológiai eljárással — mégpedig a szövés és a kötés kombinációval — készíti a textíliákat. Az új technológiával készített kelme hasonlít a hagyományos szövethez; tartós, gyürődésmen- tes, szellős és részleges keresztirányú rugalmassága van. A kötszövött kelme szélei szilárdítottak, így hulladék sem keletkezik. A gép egy óra alatt 10—15 méternyi 160 centiméter szélességű ruhakelmét, illetve óránként 30 méternyi hosszúságú dekorációs textíliákat tud készíteni. Karol 2ilinsky felvétele A lapjainkban reneszánszát éli a léggömb és f\l a léghajó. Európában egymást követik a ' ” Montgolfier-emlékrepülések, a különféle bemutatók. A mi leg le •jgővel töltött léggömbökkel váló repülés hosszú távon korántsem veszélytelen sport. Az atlanti-óceáni repüléseket továbbra is kudarcok, szerencsétlenségek tarkítják. Ennek oka a légkör magasabb rétegeiben, a nagy sebességű, szeszélyes légáramlatokban keresendő. Az még a jobbik eset, ha a merész pilótát kényszerleszállás után ki tudják halászni a tengerből. A ballonos repülők 1976 júliusában Brüsszelben A léghajózás ugaszuletese nagy találkozót tartottak a Belga Királyi Aeroklub fennállásának 75. évfordulóján. Ezen a találkozón a belgákon kívül svájci, luxemburgi, angol, francia, német, holland stb. sportolók vettek részt. A léghajózás is új korszakába lépett. A jelek szerint lejárt az ideje a robbanékony, szivar alakú zeppelineknek, amelyekből az első világháború alatt és később is oly sok pusztult el. A mostani léghajókat a nem gyúlékony héliummal töltik. Az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, Franciaországban és más országokban egymás után látnak napvilágot a léghajótervek. Sok szakértőnek az a véleménye, hogy bizonyos célokra a léghajó a szuperszonikus repülés korszakában is gazdaságos, sőt nélkülözhetetlen szállítóeszköz lehet. így pl. teherszállításra, turisztikai célokra, erdőgazdasági munkákra, szállításokra stb. a léghajó rendkívül használható eszköznek mutatkozik. Nemrégiben Hamburgban létrehoztak egy társaságot, amely léghajók fejlesztésével és alkalmazásának kutatásával foglalkozik. Szerintük a jövőben a léghajókat elsősorban teherszállításra lehet előnyösen felhasználni. Például Nyugat- Európából havonta mintegy 40 000 tonna súlyú kereskedelmi árut szállít Iránba 1000 kamion, amelyekhez 2000 gépkocsivezetőre van szükség. Ugyanezt a feladatot három óriási léghajó is el tudná látni mindössze 27 főnyi személyzettel. A társaság mérnökei e célra 428 méter hosszú és 80 méter átmérőjű léghajót terveztek, amelynek 250 km/óra lenne a menetsebessége. Hatóköre 7000 km, és 750 tonna a hasznos teherbírása. Hamburg városa anyagi szempontból is támogatja ezt a tervet. A napenergia hasznosítása Az Egyesült Államokban az ERDA (The Energy Research and Development Administration) nevű szervezet az újabb energiaforrások felkutatásával foglalkozik. Jelenleg az óceánok hőenergiája, a szélenergia, a biológiai energia és a napenergia különféle felhasználása foglalkoztatja a szakembereket. A napenergia iránti érdeklődés „dollárban is lemérhető“. Az ERDA 197ö-ra 150 millió dollárt irányzott elő a napenergia felhasználásával kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre. Az Ohiői Egyetem fizikusai napszivattyúkkal kísérleteznek; ezekkel a napenergiát elektromos energiává lehet átalakítani, de munkát is lehet végeztetni a segítségükkel. A heliosztát rendszerek a napsugarakat tükrök 9egít<ségével koncentrálják a napkohóhoz. Jelenleg a napkohó belsejében 1500—2000 .C fokos hőmérsékletet tudnak elérni. Az ERDA finanszírozza többféle naperőmű tervét. Az elektromos erőművet 1 megawatt teljesítményre tervezik, összesen 10 000 m2 felületű síktükör-rendszer koncentrálja a napsugarakat egy 500 méter magas torony tetejére épített napkazánhoz. Az a oél, hogy 2000y C fokos hőmérsékletet érjenek el a kohóban. Az ERDA mérnökei egyébként kis teljesítményű naperőművek tervein is dolgoznak. Ezeket az 5 kW—100 kW teljesítményű erőműveket elsősorban a fejlődő országoknak szánják. Egy harmadik kutatási irány az űrkutatásban bevált napelemek földi hasznosítása. Ezek az elemek ma még igen drágák, de 1978-ra el akarják érni az 1 watt/5 dollár. 1985-re pedig az 1 watt/50 cent értéket. A lakóházak napenergiával való fűtése és légkondicionálása az építészekre is nagy feladatot ró. Napenergiával fűtött és hűtött házak már működnek Franciaországban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, valamint néhány más országban is. Amerikában most egy egész „napvárost“ terveznek. A legtöbb rendszerben a fűtést melegvíz-cirkulációval oldják meg. A trópusi országokban azonban a hűtés, légkondicionálás legalább olyan fontos feladat, mint a fűtés. Egy amerikai terv az ezredfordulóra az USA összes energiaszükségletének 25—30 százalékát kívánja a napenergia közvetlen fel- használásával fedezni. Addig azonban még sok tennivaló akad, hogy a napenergia a gazdaságosság szempontjából is állja a versenyt más energiahordozókkal. Farfogás — szirénával A nagyolvasztókból egy-egy csapolásig a beadott anyagok mintegy 7 százaléka távozik a levegőbe, a martinkemencék óránként közel fél tonna vasat engednek ki ugyanoda, egy száztonnás konverter pedig évente 2500 tonnát. Az oxigénbefúvatás fokozta ugyan a kemencék termelékenységét, de a levegőbe jutó anyagok mennyiségét is növelte. A távozó gázok mérgezőbbé váltak, a por pedig apróbb és nehezebben felfogható lett. Mig korábban egy elektrosztatikus szűrő a részecskék 92 százalékát választotta le, oxigénbefúvatásnál mindössze 55 százalékot. A probléma megoldására szovjet hidroakusztikai szakemberek a porrészecskéket tömörülni kényszerítő, nagy teljesítményű elektrodinamikus szirénát dolgoztak ki. A részecskék hang hatására történő koagulációjának jelenségét már a múlt század végén ismerték. A harmincas években a gázokban található szilárd alkotórészek kiszűrésével, ködnek hang segítségével való elosztásával, alumínium- és cementpor felfogásával is próbálkoztak,. de gazdaságos, nagy teljesítményű hangforrás hiányában kénytelenek voltak az ez irányban folytatott munkát leállítani. A részecskék méreteinek növelését, majd az így kapott koagulátum kiszűrését ciklonban is megpróbálták, de csak nagy költségek árán sikerült a kívánt tisztaságot elérni. Egy koagulációs oszlopban 1000 köbméter gáz megtisztításához 2—7 kWő energiára volt szükség. A szovjet szakemberek az elektrosztatikus szűrő elé ciklon helyett egy szirénát iktattak be. E megoldás szerint a sűrített levegő vagy gáz a hangse- Ijpsségnél gyorsabban érkezik egy különleges kamrába. Az áramlást egy rotor meghatározott időközönként megszakítja, hatására rezgések keletkeznek, amelyek a port a szükséges méretekig tömörítik. A zsdanovi V. I. Lenin Kohászati Üzemben már 1973 óta „énekel“ a kis frekvenciás sziréna, amely szükségtelenné tette a meglevő porelválasztó felújítását. Ezer köbméter gázra 0,1 kWó energiát fogyaszt és a gázokat 99 százalékig megtisztítja. A tervek szerint kis frekvenciás szirénákat vegyipari üzemekben illékony komponensek felfogására is alkalmazni fognak. A szirénák alkalmazási területe lehet még az égés, a szárítás és sok más technológiai folyamat intenzifikálása is. 1977. I. 30. 10
