Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
1977. I. 2. A Aia. szazadban megeientcuu néprajzi érdeklődés nemcsak a népköltészetre, a népszokásokra is kiterjedt. A színjátékszerű népszokások gyűjtése a mai napig fontos tárgyát képezi a néprajzi kutatómunkának. A népszokás — tágabb értelemben — a közösség meghatározott viselkedésrendjét jelenti, amelynek mindenki aláveti magát, aki egy bizonyos közösséghez tartozik. Ugyanazon alkalomkor, ugyanolyan formában, hagyományosan ismételt közösségi viselkedés és cselekvés ez, amelyet a közösség tagjai a maguk számára kötelezőnek tartanak. A népszokás fogalom ilyen tágabb értelemben vett megfogalmazása mellett általában az ünnepekhez kapcsolódó szokásokat szokták népszokásoknak nevezni. Például az év ünnepeihez fűződő szertartásokat, az emberi élet ünnepi alkalmait. Az utóbbit a nép általában szertartásos szerepjátszással teszi ünnepélyesebbé. Lakodalom vagy temetés alkalmával minden/ki előre megszabott szerepet játszik, amely azonban alkalmat ad egyéni érzelmeinek ünnepélyes, egyúttal hagyományos kifejezésére. A népszokásban a viselkedésmód, sőt a szöveg is készen áll a közösség számára, csupán alkalmazni kell az adott helyzethez. A szokásokhoz fűződő színjátszás tulajdonképpen két csoportra osztható, aszerint, hogy milyen évszakban, milyen ünnepekhez kötődik, az emberi élet melyik állomásához, — illetve milyen más, ezen kívüli alkalomhoz kapcsolódik. A téli időszakban a kalendáriumi szokások éppúgy megtalálhatók, mint az emberi élet egyes állomásaihoz vagy más alkalmakhoz kapcsolódó szokások. Ilyen téli kalendáriumi szokások például a Miklós-ngpi, Luca-napi. a téli napforduló ősi elemeiből táplálkozó karácsonyi, az újévi, az István és János köszöntésével kapcsolatos szokások. A másik csoportba tartozó szokásokat, mint pl. a lakodalom, tollfosztó, fonó, disznótor szintén megtaláljuk a téli időszakban. Hazánk magyarlakta területén 40—50 évvel ezelőtt még számos népszokás élt; az idősebb korosztály emlékezetében máig is élnek. így gyűjtésük és rögzítésük ma még lehetséges, de tízhúsz év múlva már aligha találunk majd olyan adatközlőt, aki a népszokások menetét hitelesen el tudja majd mondani. Népszokásaink eredete ősi időkre vezethető vissza. A legtöbb népszokás eredeti funkciója a varázslás lehetett. Az egyes szokások mögött mindig ott lappang a népi hiedelemvilág. Ma már többnyire elvesztették eredeti funkciójukat, de ha mélyére nézünk a hagyománynak, rájövünk, hogy a szokások lényege mágikus-mitikus varázscselekmény volt. Példának vegyük Ciőmany szlovák falu emeletes faházainak impozáns, fehér díszítését. Amikor a szépen kidíszített faházakat nézzük, talán nem is tudatosítjuk, hogy a mai díszítőelemek eredeti funkciója nem a díszítés volt, hanem a másznék tulajdonított varázserő, amely megakadályozta a rossz szellemek behatolását a házba. Eredetileg csak az ajtó- és ablakfélfát meszelték be, s csak később kezdték mésszel kicifrázni a házakat. A kimondott szó, az ének, a zene, a mozgás, a tánc a primitív társadalomban — mind a varázslás eszköze volt. A „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad“ .... kezdetű gyermekdalunk szövcgc uiciyön ii> öti iappuiig a póguiiy sámánok varázslása. A „síppal, dobbal, nádi hegedűvel“ gyógyító gyermekdal határozottan ezt bizonyítja. Több népszokásunkban az alakoskodást is megtaláljuk. Igaz ugyan, hogy a hosszú évszázadok folyamán sok ősi népszokásra az egyház rányomta a bélyegét, de így is jócskán találunk népszokásainkban olyan momentumokat, amelyek az ősi pogány szokásokat idézik. Nyitracsehiben például Miklós- napkor nem mikulásruhába, hanem zsúpszalmába öiltözött legények járták a falut. Csengőkkel, kolompokkal riaszt- gatták az utánuk settenkedő gyerekeket. Manga János közlése szerint (Ünnepi szokások az Ipolymentán) az Ipoly vidékén a fonóházakban Miklós napon a legények tréfás gyóntatást rögtönöztek. Az egyik legény papot vagy püspököt személyesített meg. Mellette voltak a ministránsok, az ördögök és a harangozó. Elsőként a harangozó lépett a szobába és bejelentette a gyónást, azután behívta a papot. Felsőszemeréden öt legény öltözött fel: püspöknek, angyalnak, ördögnek, halálnak és koldusnak. Az ördög kivitte, az angyal behozta és megtáncoltatta a lányokat. Ha az ördög gyengébb volt, egy-egy ügyesebb lány vagy asszony a nyakába kapaszkodott, s az ördögöt táncoltatta meg. Különben az egyházi szertartások pa- rodizálását a lakodalmi szokásokban is megtaláljuk. A Magyar Népzene Tára III. — „Lakodalom“ című kötetében számos olyan dallamot találunk, amely egyenesen a katolikus liturgiában használt gregorián énekek dallamát veszi alapul. Helyenként az eltorzult latin szöveg is megtalálható. Pl. „Dolóresz in ferkó, néked a bor nem jó.“ A Luca-napi szokásokban is ott találjuk az alakoskodást. Helyenként tiszta fehérbe öltözött lányok voltak a Lucák, de voltak olyan helyek is, ahol kifordított subába öltöztek a legények. Nyitragerencséren a legények női ruhába öltöztek. A Zobor vidéki falvakban a „Lucáknak“ táncolni kellett. A legtöbb helyen a lucák némák voltak, nem volt szabad megszólalniuk, mert hangjukról felismerhették volna. De helyenként, mint pl. Paláston, kisgyerekek jártak Luca-napján házról házra, és a következő dalocskát énekelték. Vas legyen íazekjuk, Cin legyen tányérjuk, Ólom legyen kanaluk, Csikós legyen a lovuk, Bornyas legyen tehenyük, Fias legyen asszonyuk. Fric Istvánná, született Nagy Erzsébet, palásti asszony 1968-ban így mondta el a szokást: „Daloltak, oszt lehevertek a fődre, hogy — így heverjenek a tyúkjaik é. Akkor kaptak egy pár koronát, oszt örültek a gyerekek. Mentek tovább, házról házra“. Itt már újból előtérbe kerülnek a varázslás elemei, akárcsak a dunántúli regölésben. A téli napforduló megünneplése szintén ősi pogány szokás volt. A vallás idővel átalakította ezt a pogány szokást, s az évszázadok során összeolvadt a keresztény karácsony ünnepével. Az ősi szokás terményvarázsló elemeit kétségkívül a regölés őrizte meg legjobban. A mi magyarlakta vidékünkön nem ismeretes a regölés. A magyar nyelvterületen is csak a Dunántúl egy részén maradt fenn. Ellenben a Zobor vidéki Bodokon rögzített „parázsolás“ SZOvegeoeiá iukuuma a deguiesltez Hasonló elemeket. Lauró Ferencné született Kárász Klára, 55 éves bodoki asszony 1970-ben így mondta el a szokást: „Karácsonykor fiúk járták a falut. Ez volt a parázsolás. Ezt a köszöntőt mondták: Adjon az isten a gazdának, Bort, kását, bőven, Gazdasszonynak tyúkot, lúdat, A legénynek és a leánynak egy szép mátkát. Országunkra csendes békességet, Holtunk után örök üdvösséget. Diót, almát, kalácsot, vagy pénzt kaptak a gyerekek.“ Az egyes népszokások elemei gyakran keveredtek. A „Balázsjárás“ és a „Gergelyjárás“ elemei néhol bekerültek a karácsonyi pásztorjátékokba. A csallóközi Keszölcésen például, Katona Vince, 87 éves, 1970-ben a következőképpen emlékezett vissza a karácsonyi pásztorjátékokra: „Bekopogtak, oszt megkérdezték, hogy szabad-e bevinnyi a bötlehemct. Aki aztán bevitte a bötlehemét az mondta azt, hogy — Egész tisztelettel fordulok hozzátok. Kik nekünk a házajtót megnyitottátok, De e szólásom nem sért meg tilekét, Hanem inkább szívesen veszitek, Akinek tagadná el a szegin az iskolát, Amikor alig van benne papírunk és ceruzánk, Aztán, erszényünket is kilelte a hideg, Ügy hogy halálosan béteg. Doktornál is voltunk vele, hogy segítsen rajta, De ő csak a fejét csóválta. Minthogy sovány volt, nem tetszett neki, Mert ő csak a kövér betegeket szereti.“ A karácsonyi pásztorjátékokban a szegénység kihangsúlyozása nem ritka jelenség. A nincstelen szegényparasztság szociális helyzetére utal a nagymegyeri újévköszöntő ének szövege is. 1960-ban Horváth Sándorné, született Kelemen Ágnes 85 éves asszony énekelte: „Hozd el, isten, hozd el, Ojesztendő napját, Nem szolgálom többé. Csiribiri Miskát.“ Csallóközben és Mátyusföldön a karácsonyi pásztorjátékokon kívül az István- és János-köszöntés is elterjedt szokás volt. Ezeknek a köszöntőknek dallamanyaga nagyon változatos. A legterjedtebb szövegváltozata ez: A Mózes szállásába, Midőn nyugszik ágyába, fut eszembe azonban Hogy e háznál János van. főttem hozzád jó este, Köszöntlek egészségbe, Köszöntlek egészségbe Légy, János, békességbe. Népünk ősi kultúráját parasztságunk őrizte meg. Bartók és Kodály népzenénk gyűjtésével és annak feldolgozásával az egyszerű falusi népdalt a hangversenydobogóra is eljuttatta. Népszokásaink nagy része szoros szálakkal kapcsolódik népzenei hagyományunkhoz. Művészeti mozgalmunk figyelme is egyre jobban a népi hagyományok felé fordul. Ezt bizonyítja az egyre szaporodó folklórcsoportok sikeres tevékenysége, amellyel mélyítik ösmeretünket. és egyúttal örzik- ápolják népi kultúránkat. AG TIBOR WEÖRES SÁNDOR HOLDASKÖNYV A herkentyűk énekeiből 1 Révész lánya, citerád engem hí a vizen át. Várj, jövök, csak felhúzom rigófészek-papucsom. 2 Este a tő megárad, festek rája faágat: szállj rá, fáradt madárka, mátkapár, dűlj alája. 3 Ej, ha tudnád, hol voltami Lúd-lányokkal mosdottam. Ne félj tőlem' ingemre gágogás van hímezve. 4 Ne kérdd, hajam mért kócos, ríva jöttem ajtódhoz: űztek, majdhogy elértek zápor-lábú legények. 5 Három kocsis énekel, tőlük csórom énekem: „Gyolcs-babuska csücsöríts! Szeress, hiszen szíved sincs!" A garabonciások énekeiből 1 Mondok mondok éneket, falra mondok képeket, arany ágyra szűzleónyt, döglött lóra holt zsiványt. 2 Szép jóestét, nénike! Bort, szalonnát kopok-e? Vagy a kémény likján át elröpítem a lányát. 3 Kapu nyílik, csacsi jön, nagy zsák lóg az ördögön: „Kalmárt öltem, juhaha! ezüst csörgött ujjamra." 4 Fadob. fadob, fogj tigrist, nádsíp, nádsíp, szelídítsd, pásztoriányka, legeltesd, juhaid közt terelgesd, 5 Jő varázsfű, feloldozz, ajtót bűvölj kulcsomhoz. Üres serleg, csordulj ki, nincs tallérom, rabolj ki. A falak énekeiből 1 Holdra bámulj, vakablak. Visszhang, dalolj magadnak. Mécs, kanócért fuss körbe. Tükör, nézz a tükörbe. 2 összeláncolt istenek függőlámpán lengenek, kékre égett arcukon táncot jár a fájdalom. 3 A kútban oz esti ég örvénylő kék szakadék. Mélyén lovak szétzúzott csontjai a csillagok. 4 Merre nyúlsz ki, gyűrűs kéz? Fejetlen láb, merre mész? Üres termek lángolnak. Rád gondolok, bárhol vagy. 5 Nekropolisz a nevem, száz kupolám nem leiem. Ülj egy fáradt öszvérre, felépülök estére. „MENTI TOVÁBB, HÁZRÓL HAZffA' jÜHEfti^ A|~ > ; « v . • « 9*** p V Elő népszokások ~~ lA SL ~ 1 .>
