Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-10 / 341. szám, szombat
FÄBRY iSTVÄN: Rendületlenül SZERÉNYSÉG ÉS MUNKASZERETET — Ebben a daloskönyvben több lazító tartalmú dal van, például ... oldalon: „Fegyver kezünkben kegyelmet nem ád, jöjj, elvtárs, készülj lerázni igád". A ... oldalon: „A harcban nem szabad megállni, testvér, szorítsd a fegyvered“ ... és még sok más hasonló, lá- zító tartalmú dal. Ismeri ezeket? Igen, ismerem! De azt hiszem, a főügyész úrnak elkerülte a figyelmét e daloskönyv utolsó lapja, mert ott viszont az áll, hogy kiadta ez és ez a könyvkiadó, a minisztérium .... számú engedélyével. Erre aztán nagy kavarodás támadt. Kézből kézbe adták a bírók a piros táblájú, kis daloskönyvet. Odakerült Vágási főügyész úrhoz is, akit mérgében szinte a guta környékezett, hogy így pórul járt. Clementis és Salet védőügyvédeink is kíváncsiak voltak, mikor aztán meggyőződtek, elégedetten pillantgattak rám: — Jól van, fiúj csak így tovább! — intettek. Ez az incidens jócskán megzavarta az egész tárgyalás menetét, mert az elnök, annak ellenére, hogy még kora délután volt, felfüggesztette a tárgyalást másnap reggel 9-ig. Tehát dacára a jő előkészítésnek és megrendezésnek, mégis becsúszott a hiba, méghozzá ilyen kicsiségen. Nem szerettem volna a kis fogalmazó bőrében lenni, aki ezt a gikszert elkövette! A teremből kifelé menet gratuláltak a fiúk: — Te aztán megadtad neki! De hogy is jutott eszedbe az az utolsó lap? Újságíróink az utcán mutogatták újságjainkat. De csak a cím, és pár sor tudatta, hogy megkezdődött a tárgyalás, alatta a cenzúra jóvoltából egy fél oldal üresen fehérlett. Rétliy elvtárs kis asztalos- műhelye a Szíjgyártó utca egyik udvarában volt. Pista bácsi és Réthy mama segítségével aránylag kényelmes fekvőhelyet sikerült rögtönözni — részben a gyalupadokon, részben a padlón. Derékaljnak nagyon jó volt a finom gyalu- forgács. Már éppen aludni készültünk, amikor az ajtóban megjelentek vendégeink: Zup- ka, Richter Miska meg az öreg Fidlik szenátor. Táskáikból jó házi kolbász, szalonna, kenyér került elő. — Ezt nektek a gortyai Vincze elvtárs küldi, fiúk. A lányoknak, akik Réthy mamával szoronganak abban a kis szobában, már átadtuk a részüket, ezt hát ti fogyasszátok el mind — mondták. Evés közben meghánytuk- vetettük a tárgyalás eddigi eredményeit. Megállapítottuk, hogy a fiúk-lányok egy-két kivétellel általában igazi kornszo- molistákhoz méltóan viselkedtek. Bátor gyerekek! Miskának viszont az volt a véleménye, hogy a nap tanulságai után a forradalmi daloskönyvvel a bíróság óvatosabb lesz. Valószínűleg kirekeszti majd a nyilvánosságot a tárgyalásról, főleg az újságírókat. Azonkívül meggyorsítják a bizonyítási eljárást, és elsősorban a csendőrségi jegyzőkönyvekre támaszkodmik majd. — Én már nagyon jól ismerem Vágási módszereit — mondta Richter Misi —, tehát nektek is elővigyázatosaknak kell lennetek. Még kora reggel beszélni kell a tornaijai, főleg pedig a királyi ifikkel. Semmit se ismerjenek ell Még azt is tagadják le, amit a csendőrségen kikényszerítettek belőlük. Mondják azt, hogy azért vallottak, mert a csendőrök megverték őket. A következő napon — amint az előrelátható volt — a törvényszék épülete előtt még több rendőr, csendőr és hekus nyüzsgött, szinte teljesen körülvéve az épületet. Mindenkit igazoltattak, és semmilyen csoportosulást nem engedtek* a téren. A parkban a padokra sem engedtek leülni, aki pedig nem hallgatott a szép szóra, az egy-kettőre kapott „Beneš-kol- bászt“ a hátára. A Levá fronta szerkesztőjét, aki ugyancsak vonakodott szót fogadni, beinvitálták a szemben levő épületbe, ahol aztán Bárta főhekus vezetésével úgy „felvilágosították“, hogy orrán száján dőlt a vér, és alig tudott lábra állni. Míg a tárgyalóterembe jutottunk, többször is igazoltattak, a terem pedig, amely az előző napokon zsúfolásig megtelt, sőt még a folyosókon is nagy volt a tolongás, ez alkalommal majdnem üresen kongott. Csak a civilbe öltözöttt, nyugtalan tekintetű hekusok ültek a padokon, 110 és persze a nyilvános tárgyalás látszatának fenntartása kedvéért bebo- csátott néhány elvtársunk. A tárgyalást rögtön megkezdésekor megzavarta a térről behallatszott lárma. A zárt ablakokon keresztül is hallani lehetett az ismert jelszavakat: — Munkát, kenyeret! Éljen a Szovjetunió! Bocsássátok szabadon a jiainkat! A tárgyalás akadozott, a bírák és az ügyész egyre az ablakok irányába tekintgettek, amelyek közvetlenül a hátuk mögött voltak. Végre aztán elcsendesedett a tér, és a tárgyalás is meggyorsult. Rövid kérdéseket tett fel az elnök úr, ismertetve a „bűnét“, és megkérdezte, bűnösnek érzi-e magát az illető. De az ifik nem hagyták magukat. Beszéltek akkor is, ha nem kérdezték őket. Beszéltek a nyomorról, a munkanélküliségről. Semmit sem ismertek el a vádakból, amelyeket a csendőrségeken fabrikáltak a jegyzőkönyvekbe. Ügyvédeink és Vágási államügyész között egyre gyakoribbak lettek a szóváltások, de az elnök úr most már nem volt álmos és nem szunyókált, mint két nappal azelőtt, a vádirat olvasása közben, és azzal vetett véget a vitáknak, hogy minduntalan belefojtotta a szót a vádlottakba. Minden meghallgatás nélkül diktálta a jegyzőkönyvet, a teremben zsibongókat pedig három ízben is csendre intette. Azután „rend és nyugalom" lett a tárgyalóteremben. Már csak a bírók beszéltek, és nem voltak kíváncsiak a vádlottak véleményére. A rendezés tehát még inkább tökéletesedett. Most már csak egy cél lebegett előttük: minél hamarabb befejezni az egészet, mert mind bent, mind kint egyre fyrróso- dott a hangulat. Okulva az első két nap tapasztalataiból, a következő három napon ment minden, mint A Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban számos politikai kör munkája segíti elő az ifjúság kommunista nevelését. Ezek közül való az ateista kör is. Ennek munkájáról a kör vezetőjével, Hajdusek János tanárral beszélgettünk. — Iskolánkban már öt éve eredményesen működik az ateista kör. Munkánkat egybehangoljuk a SZISZ iskolai szervezetének tevékenységével és a Lenin-kör munkájával. Előadásaink keretében foglalkozunk a szocializmus építésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel, valamint a tudományok fejlődéstörténetével. A pontosa karikacsapás. Hiába tiltakoztak a vádlottak, hiába kifogásoltak az ügyvédek. A szó már csak az elnök urat, a csendőr tanúkat, no meg a két-három alaposan megpuhított tanút illette. A tárgyalás utolsó napján már reggel észrevettük, hogy a tárgyalóteremben a vádlottakon kívül csak az ügyvédek, a rohamsisakos rendőrök és néhány fogházőr van jelen. Vágási főügyész úr vádbeszéde aránylag rövid volt, de annál velősebb. Csak úgy hemzsegett az olyan jelzőktől, mint: megrögzött, visszaeső bűnös, az államrend felforgatói, felbujtók, ügynökök és hasonlók, s az államvédelmi törvény valamennyi paragrafusára hivatkozva, a bíróságtól a legszigorúbb ítélethozatalt kérte. Amikor a szünetben az illemhelyre mentünk, Jóskát és engem már börtönőrök kísértek, s miután a kellemetlen bűz miatt kinyitottam az ablakot, Mišove börtönőr rám ordított: — Azonnal csukd be azt az ablakot! Tiltakoztunk, hogy mi nem vagyunk rabok, de a gumibot már ütésre lendült, tehát megértettük, hogy igen, mi ketten rabok vagyunk már az ítélet- hirdetés előtt is. A tárgyalás újrakezdésekor ügyvédeink is tiltakoztak a példátlan eljárás ellen, de a „tisztelt bíróság“ a titlakozást elutasította, mondván, hogy csak a szokásos „óvatossági rendszabályt“ foganatosították. Aztán már hiábavaló volt a védőbeszéd, amely megcáfolta az eredeti veídat, miszerint a vádlottak egy idegen hatalom, .Moszkva ügynökeiként ásták volna alá a Csehszlovák Köztársaság államrendjét, minthogy a Szovjetunió a Csehszlovák Köztársaságnak immár szövetségese volt. Az úri demokráciának érvényt kellett szerezni, s háborgatókat tehát el kellett ítélni. Az utolsó szó jogán oda is vágtuk Jóskával a „tisztelt“ bíróságnak, hogy az osztályellenségtől nem is vártunk mást, ez már jó előre elő volt készítve. Ezért aztán külön 14-14 napi sötétzárkát kaptunk. Az ítélethirdetés nagyon rövid volt: a köztársaság nevében én tizennyolc, Jóska pedig tizenhárom hónapi szigorított börtönt kapott, azonnali hatály- lyal. Máris rabok lettünk. További kilenc elvtársat hathavi, hat elvtársat négy-négy, illetve három, két és egy hónapi fogházzal marasztalt el a burzsoá demokrácia igazságszolgáltatása Rimaszombatban, 1935-ben. így hát Vajda Jóska elvtársammal együtt újból rab let- tem, és a tizennégy napi szigorított fogda után egy óbásti fiúval együtt az első emelet egyik kisebb zárkájában helyeztek el. ság kedvéért hangsúlyozni szeretném. hogy az egyes osztályok számára külön differenciált terveket dolgoztunk ki, tekintettel a tanulók fejlettségi szintjére. Ennek megfelelően az első évfolyamban az ateista nevelés küldetésével foglalkozunk. A második évfolyamban pedig a természettudományokkal, az ember biológiai eredetével, a harmadik és negyedik évfolyamokban a tudomány és az erkölcs, a vallás és a szocializmus kérdéseivel foglalkozunk. — E problémaköröket több szemináriumon is megvitatjuk. Sajnos, minimális a magyar Jozej Pelikán elvtársat Nové Mesto nad Váhomban, a Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézet műhelyében, szórópisztollyal a kezében, munkába mélyedve találtuk. Éppen „új ruhába öltöztette“ a gépet. Tizenkét éve dolgozik a kutatóintézetben, mázoló- és lakkozóként. Noha azelőtt cukrász volt, ettől a munkától sem vonakodott, mivel alkalomadtán már korábban is foglalkozott vele. Pelikán elvtárs erről a következőket mondotta: Jnstef Pelikán — Eleinte nem volt ilyen kézügyességem, u munkámat sem végeztem szakértelemmel. Később azonban már minden jobban ment. Tudják, az ember jóakarattal és érdeklődéssel saját maga mindent elsajátíthat, hogy a munka jó minőségű legyen. A lényeg, hogy az ember dolgozni akarjon. Munkájának minőségét nem csupán a művezető, hanem maguk a rendelők — a gépszerenyelvű segédanyagunk, ami nehezíti munkánkat. A fontosabbakat a járási pártbizottság segítségével tudjuk beszerezni. Munkánk ütemtervét, tartalmát mindenekelőtt a központi irányítás határozza meg. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy tanuló- ifjúságunk elsajátította a-marxista —leninista v i 1 á g néz e te t. Mindenki a saját meggyőződése alapján lehet tagja az ateista körnek és a Lenin-kürnek. A megnövekedett érdeklődés szükségessé teszi, hogy iskolánkban az idén újabb ateista és politikai köröket létesítünk. A tudományos világnézet kialakítása mellett arra helyezik a hangsúlyt, hogy a fiatalok ne maradjanak távol a szocialista társadalom életétől, munkájától. Az is céljuk, hogy a kör tagjai és a kívülállók is megfelelően viszonyuljanak a szocialista joghoz és kötelességeklők, karbantartók, a propagandaosztály dolgozói és mások is igazolják. Dicsérik a készségét, valamennyien becsülik szerénységét, munkaszeretetét, barátságos természetét, amelyből nem hiányzik a jó adag derű sem. Nové Mesto nad Váhom kommunistáival Jozef Pelikán még tanonc korában felvette a kapcsolatot. Akkor még csak sejtette céljaikat, röplapokat terjesztett. Ma is elevenen él emlékezetében az az eset, amikor a csendőrök rajtakapták és jól elpáholták. Ez azonban nem kedvetlenítette el a fiút, még inkább lelkesedett a kommunista eszmékért, meggyőződéssel vallotta az eszmék helyességét. 1946-ban a választások előtt ő is felrajzolta a falakra az ismert „Szavazzatok a kommunistákra! jelszót. 1948-ban Jozef Pelikán belépett a CSKP-be, a párt hűséges tagja lett. Már 18 éves korában a helyi testnevelési szervezet oktatója lett, egészen 50 éves koráig a gyermekekkel foglalkozott. Pelikán elvtársat jól ismerik a kutatóintézet alkalmazottainak gyermekei a pionírtáborokból, ahol a cukrásziparban szerzett tapasztalatait érvényesíti, és mindig finom falatokat készít a gyermekeknek. A közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját. Ebből az alkalomból kitüntetésben részesült, elnyerte „Az általános gépipar érdemes dolgozója“ címet. Az idei év elején már nyugdíjba vonulhatott volna. Megkérte azonban a vezetőséget, hogy továbbra is dolgozhasson. Tudta, hogy munkakollektívájára igényes feladatok várnak, hogy rá is szükség van. TOZEF GRAC1K hez. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az iskola tanulói minél jobban megértsék államunk internacionalista jellegét. — Mindez abban nyilvánul meg elsősorban,, hogy az utóbbi időszakban következetesebbé, kötetlenebbé és színesebbé tettük előadásainkat, szemináriumainkat — folytatja Hajdusek elvtárs. — A vallásos,* idealista hiedelmek leküzdése érdekében fokozott mértékben foglalkozunk és vitatkozunk a babonákról, aprólékosan megvilágítjuk a hitvilág, a biblia tudománytalan magyarázatait. A kör munkáját, az előadások színvonalának biztosítását jelentősen elősegíti Zelinka István iskolaigazgató, Pukkai László, Pék László, Hlavatí Sándor és Hajdusek Jolán tanárok közreműködése. KRASCSENICS GÉZA Megtalálják helyüket Öt éve működő ateista kör • Kevés a segédanyag • Kötetlenebb előadások Mindvégig hűséggé. Nemcsak Sereden, hanem uz egész galántai járásban sokan ismerik a ma már 84 éves veterén kommunistát, Rudolf Adamecet, aki még nemrég iskolákba, üzemekbe látogatott el és elmondta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idejéből való élményeit, tapasztalatait. Előadásait mindig nagy érdeklődéssel hallgatták, hiszen jelenleg már csak ő a galántai járásban az egyedüli, aki személyesen ismerte Lenint, és részt vett a Téli Palota elleni támadásban. Rudolf Adamec a lakatosszakmát tanulta ki. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, és amikor kitört a bolsevik forradalom, harcosává szegődött. A fiatal munkásból öntudatos párttag lett. Már 1919-ben belépett a Lenin által alapított bolsevik pártba. Az orosz proletariátus győzel^ me után hazatért, s továbbra is a Szovjetunióban megvalósított eszmékért harcolt. 1930-ban a Szovjetunió Barátai Szövetségének egyik alapító tagja volt. Érdemeit számos kitüntetéssel méltányolták, köztük a Vörös Csillag Érdemrenddel és a Munkaérdemrenddel. A galántai járási pártbizottság sosem feledkezik meg róla, rendszeresen meghívja a járási pártbizottság ünnepi plenáris üléseire, és a jelentős évfordulók alkalmából rendezett ünnepségekre. KRAJCSQVICS FERDINAND
