Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-08 / 339. szám, csütörtök

1. Az ellenőrzés - a hatékonyság eszköze A GAZDASÁGI VEZETŐK TÁMOGATÁSA (Részlet a szerző — régi, köz­ismert pártharcos, nyugdíjba vonulásáig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke — készülő ön­életrajzi könyvéből.) A tél folyamán megkaptam a vádiratot, amelyben engem mint egy idegen hatalom, a Szovjetunió ügynökét helyez­tek vád alá több mint kétszáz társammal együtt; azonkívül egy tiltott szervezetben való részvételért, ebbe a szervezetbe — vagyis a Kommunista Ifjú­munkások Szövetségébe — való toborzásért, melyet Cerny bel­ügyminisztériuma már 1922-ben betiltott. Áprilisban pedig több mint száz társammal együtt megkaptam az idézést á rima- szombati törvényszékre, arra az emlékezetes tömegperre, mely­nek a fővádlottja voltam. A per előkészítése három és fél évig tartott, beleértve a falvak, vá­rosok, és üzemek vezetőinek, sőt még az egyházak vezetői­nek a közreműködését is, főleg ami a tanúk megszervezését il­lette ... Hogy miért éppen a rozsnyói pártterületet szemel­ték ki a burzsoá hatóságok az egyik legnagyobb tömegper megrendezésére, mindenekelőtt a Kommunista Ifjúmunkás Szö­vetség illegálisan működő cseh­szlovákiai szervezeteinek „fel­göngyölítésére“, azt hiszem, nem volt véletlen. Ez volt az a szlovákiai terület — főleg egyes járásai — amely sok gondot okozott a hatóságoknak. Az 1930-as évek elején ezek­ben a járásokban, főleg Rozs­nyón, pártunk több jól sikerült akciót szervezett: sztrájkok egész sorát, az építők, famun­kások, földmunkások sztrájkait, nem beszélve a Vöröskő—Mar- gitfalva-i vasútépítők hatalmas sztrájkjáról fa telgárti és a gö- mörhorkai sorttízről) és több más hatalmas megmozdulásról, amelyek nagyon nyugtalanítot­ták az uralkodó osztályt. Ezek­nek az akcióknak a megszerve­zésében, vezetésében fontos szerepe volt a Kommunista If­júmunkások Szövetsége, a cseh­szlovák Kmnszomol rozsnyói te­rületi szervezeteinek is. Ezért 1931—32 telén, összevonva kar­hatalmukat Szlovákia más terü­leteiről is, egyszerre csaptak le szervezeteinkre. Több száz ház­kutatást, kb. 90—100 letartóz­tatást eszközöltek. A kihallga­tások. a tömegper előkészítése három és fél évig tartott, és 1935 május második felében került megrendezésre. A tömegper megrendezésében nem volt könnyű dolga a bíró­ságnak, mert az eredeti vádat Időközben meg kellett változ­tatni, alapjában átdolgozni, mi­vel az eredeti vád alapja csehszlovák állam rendjének felforgatása" lett volna, s egy idegen állam ügynökeiként kel­lett volna a vádlottakat fele­lősségre vonni. Ez az idegen hatalom a Szov­jetunió volt. A csendőrségeken felvett jegyzőkönyvek mind­egyike erre a főbenjáró bűn­re. volt alapozva. Közben pedig ez az. „idegen hatalom“ Cseh­szlovákiával 1935-ben barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. Tehát az eredeti vádak alap­ján már nem lehetett volna ítélkezni, a „megrögzött bűnö­söket“ azonban mindenáron el kellett ítélni. Ha nem volt vád, keresni kellett. Maradt tehát mint fő vád: tiltott szervezet­ben való részvétel, e szerve­zetbe való toborzás — azaz egy olyan szervezetben való részvé­tel és toborzás, amelynek prog­ramja. célja az államrend erő­szakos felforgatása, megdönté­se. Hogy a Csehszlovák Köztár­saság államrendjét valóban kik forgatták fel, kik árulták el, és hat évre kik szolgáltatták ki népeinket az idegen, vér­szomjas fasiszta hatalomnak, sajnos azt később saját bőrün­kön kellett keservesen tapasz­talnunk. A tárgyalást reggel 9 órára tűzték ki, de a tárgyalóterem már 8 óra előtt megtelt. A vádlottakon kívül a küldöttsé­gek, az újságírók, a helybeli és a vidéki elvtársak foglaltak itt helyet. Mindenkinek feltűnt a sok fiatal résztvevő. Mert ebben a teremben fiatalokat fognak ítélni, felelősségre vonni az ál­lamvédelmi törvény alapján, kommunista fiatalokat, mert tagjai mertek lenni a Kommu­nista Ifjúmunkások Szervezeté­nek, amely szervezetet még 1922-ben hivatalosan betiltotta a Masaryk-féle demokratikus kormány Cerny nevű belügymi­nisztere. A rimaszombati törvényszék épülete a városka legszebb he­lyén állt. Kétemeletes épület, lehet talán százéves is. Előtte Tompa Mihály szobra áll ma is, akkor dacolni látszott az úri rend „igazságot osztó“ nagysá­gaival. Körülötte a parkban, a padokon azok üldögéltek, aki­ket .a bejárat előtt álló rend­őrök és hekusok nem engedtek a tárgyalóterembe. A rendőrö­ket és a rohamsisakos csend­őröket egyenruhájukról könnyű 'volt felismerni, de a hekusokat és a fizetett ügynököket csak a tapasztaltabb elvtársak ismer­ték fel. Az emberek csoportok­ba verődtek, morogtak, tiltakoz­tak, mert mindenáron hallani akarták, tulajdonképpen, mi a vétkük azoknak a fiataloknak, akiket az „igazságszolgáltatás“ felelősségre akar vonni azért, mert elégedetlenkedni mertek, mert egy olyan szervezetben kerestek támaszt, amely egye­dül harcol becsületesen min­dennapi érdekeikért: a munká­ért, a kenyérért, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megtartásáért, a bizonytalansá­got, a kilátástalan jövőt kínáló úri rend ellen. 9 óra előtt megindult a rend­csinálás. A rendőrök, a csend­őrök és a hekusok oszlásra szó­lították fel a csoportokat, és ahol nem használt a szó, mű­ködésbe léptek a gumibotok és a puskatusok, a burzsoá de­mokrácia eszközei. Alig huszonnégy éves, nap­égette, szikár bányászgyerek voltam, az alakom egyaránt is­merős volt azok előtt, akik azért jöttek a városokból és a falvakból, hogy tanúi lehesse­nek a jogaikért harcoló ifjak harcias kiállásának. Ugyancsak ismertek a rend őrei is, hi­szen már szinte majd mind- annyiukkal találkoztam valami­lyen nagygyűlésen, tüntetésen, sztrájk alkalmával. Rozsnyón, R i maszombatban, Losoncon, Tornaiján, Feleden, Füleken. Emezek felemelt ököllel üdvö­zöltek, mint jó ismerősüket, amazok pedig vasvillaszemek- kel méregettek, míg csak el nem nyelt a törvényszék épü­letének hatalmas tölgyfa ka­puja. A folyosón kisebb csoport áll­ta utamat: — Váraljai elvtárs! * Mi az észak-csehországi és a kladnói bányászifjak üdvözletét hoztuk, azt a bányászüdvözleten:, amely nálunk az elnyomott ifjú nem­zedék harcának az élén jár. Meggyőződésünk, hogy közös ügyünket becsülettel fogjátok védelmezni az osztálybírák előtt. — Köszönöm elvtársak! Nyu­godtak lehettek, hogy a rozs­nyói bányászok ugyanolyan ke­mény öklűek, mint ti. Nem ma­gamat, hanem igazságos ügyün­ket fogom védeni bíráink előtt. Bármilyen legyen is az ítélet, minket megtörni nem fognak! Ugyanez ismétlődött meg a hosszú folyosó további részén, ahol az ostravai fiatalok üd­vözöltek. majd a prágai főisko­lás ifik küldöttsége szorongatta a kezemet, és végül a Rudé právo, a Tvorba, a Slovenské zvesti, a Magyar Nap és a Mun­kás szerkesztői kértek rövid in­terjút: — Mi a véleményed a jól megrendezett tárgyalásról? — Ök minket bűnösöknek tartanak, és el is fognak ítélni, hiszen az osztályellenségtől nem is várhatunk mást. Az ő szemükben az igazságért har­colni, a fiatalok jogaiért küz­deni bűn, mert ez veszélyezteti busás hasznukat — osztályérde­keiket, egész bűnös kapitalista rendszerüket. Rudé právo: Igen ám, de ha a holnapi lapokban egy üres oldalt találsz majd, akkor a te szavaidat csak egyedül tudod olvasni a cenzúrázott oldalon —• no meg a cenzor úr. A teremőrök, akik a nap tisz­teletére az oldalfegyver és gu­mi bot mellett még rohamsisa- kot is viseltek, a tárgyalás megkezdésére szólították a fo­lyosón zsibongókat. A terem zsúfolásig megtelt: minden padsorban legalább há­rom-négy hekus — akiknek az arcára volt írva küldetésük. Meg aztán egyedül ők voltak azok, akik mintha rugókon ül­tek volna, úgy pattantak fel, amikor bevonult a „tisztelt bí­róság“. A bíróság elnöke felállt, po­cakját a zöld posztóval takart asztal tartotta. Az asztalon a törvénykönyvek halmaza és a részükről jól ismert „tárgyi bi­zonyítékok“: a Kommunista If­júmunkás Szövetség csehszlo­vákiai szekciójának igazolvá­nyai, röplapok, újságok, és a forradalmi daloskönyvek, ame­lyeket a házkutatások során szedtek össze a csendőrök Rozsnyón, Tornaiján, Rima­szombatban, Losoncon, Horkán, Berzétén, Körösben, Királyiban, Gömörön, Kh. Váralján, Sánk- falván, Rácén és másutt. Több mint kétszáznegyven volt a vádlottak száma. De ott volt ám az asztalon a feszület is, no meg a falon, pontosan az elnök úr feje felett, Cseh­szlovákia címere, a felirattal: ,,Az igazság győz!“ Micsoda szimmetria! Micso­da komédia és micsoda szem­fényvesztés mindez! — gondol­tam magamban. A vádlottak padján néhány rendőr mellett csak mi öten, a fővádlottak fértünk el: Vajda Jóska, Lakos Andor, Péntek La­ci, Barna Pista bácsi, Horkáról — és jómagam. Sokáig tartott a jelenlét meg­állapítása, mert a vádlottak fe­le sem volt jelen. Én is csak azért jöttem el. mert Steiner Gábor szenátor megparancsolta — hiszen nekünk védenünk kel­lett az eszmét. A vádirat felolvasása, ame­lyet már a valamennyiünk által ismert Vágási főállamügyész szerkesztett, jó öt óra hosszig tartott — az ebédidőre szóló megszakítással együtt. A fiata­lok izegtek-mozogtak, morog­tak: nagyrészt ismerték már a „vádpontokat“, hiszen a csend­őrségeken, a járásbíróságokon, a kihallgatások alkalmával bő­ven volt módjuk megismerni bűneiket, a „demokrácia“ jól bevált vallató módszereivel egyetemijen. Nem kevesen vol­tak jelen a teremben, akik már „táncoltak füttyszóra, gumibot- és pofozógép-kísérettel“. t A holnapi számunkban folytatjuk f HATÁRIDŐ ELŐTT (CSTK) — AB. iitéves terv­időszak igényes feladatai meg­követelik, hogy növeljük a ko­hóipar termelési kapacitásait, mégpedig elsősorban új beru­házások létesítésével. A Kle­ment Gottwald Új Kohóban je­lenleg három nagyobb üzem­egység épül csaknem félmil- liárd korona beruházással. Az ostravai Ingstav vállalat­nak, a beruházás £ő kiviteľezo- jének felhívására az építők együttes szocialista felajánlást teltek. Ebben megígérték, hogy az új oxigéngyártó üzem első berendezését 25 hónapon belül, a jövő év végéig, a második berendezést pádig 1973 július elsejéig próbaüzembe helyezik. Ezzel egy harmadával rövidítik le az átadási határidőt. A sze­relést megelőző legfontosabb építési munkák ez idei tervét az érintett vállalatoknak már szeptember 3-ig sikerült telje­síteniük. SZOCIALISTA TÁRSADAL­MUNK gazdasági és szociális fejlesztési programja eredmé­nyes teljesítésében a 6. öt­éves tervidőszakban nagy je­lentőségű a párthatározatok teljesítésének rendszeres el­lenőrzése. A termeléssel köz­vetlen kapcsolatban levő pártszerveknek és -szerveze­teknek sokoldalú lehetőséget nyújt a párt alapszabályzata, főleg a 69. cikkely. A CSKP KB 1976. november 19-én tar­tott 5. ülésének határozata hangsúlyozza, hogy valameny- nyi pártszerv és -szervezet feladata következetesen élni a gazdasági vezetőség ellen­őrzésének jogával. Az ezen a téren szerzett tapasztalatok igazolják, hogy a pártszerve­zetek, a kommunista vezetők megértették e feladat jelen­tőségét és igényességét, ezért megvalósítását a gazdasági területen mindennapi áldozat­kész pártmunkával bizonyít­ják. Egyes vállalatokban és üze­mekben még nem sikerült teljes mértékben eleget tenni, a termelés minősége javításá­val és a munka hatékonysá­gával szemben támasztott kö­vetelményeknek. Nemegyszer előfordul, hogy az üzem vagy vállalat dolgozóinak minden törekvése ellenére nincsenek a kívánt színvonalon a gazda­sági feladatok teljesítésének eredményei. Hasonló volt a helyzet a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt nemzeti vállalatban is, amely­ben az SZLKP KERB az SZLKP KB osztályával és az alacsonyabb fokú bizottságok­kal együtt 1977 első felében felülvizsgálta az ellenőrzési jog érvényesítésének haté­konyságát. Ebben a vállalat­ban az utóbbi időszakban problémák merültek fel a tervteljesítésben. A gyártmá­nyok minősége állandóan romlott, az ellenőrzés idősza­kában egyetlenegy gyárt­mányt sem sorolhattak az el­ső minőségi osztályba. A mi­nőség romlásával párhuzamo­san csökkent a vállalat gaz­dasági hatékonysága is. Az elmúlt évi gazdasági eredmé­nyekben a veszteség arányta­lanul nagy volt. Ezt a nem kívánatos helyzetet objektív és szubjektív tényezők közre- játszúsa okozta. A problémá­kat rugalmasabban kellett megoldani, a vállalat vezető­ségének konkrét és hatékony segítséget kellett nyújtani. Ám a rossz minőségű mun­ka szubjektív okait saját ere­jükből eltávolíthatták. Ilye­nek voltak főleg a termelés operatív irányítási rendszeré­rében felmerült fogyatékossá­gok, a laza techonlógiai és munkafegyelem, a szakkép­zettség alacsony színvonala, a végtermék nem következe­tes ellenőrzése stb. E PROBLÉMÁKAT a gazda­sági és pár(vezetőség kevés­bé ismerte. A párt- és gazda­sági tisztségviselők előter­jesztették őket a gazdasági vezetőség, az üzemi pártbi­zottság különböző tanácsko­zásain, a pártbizottságokban és párttaggyűlésekeu. A prob­lémákat nem oldották meg azonnal, s ha igen, elég fe­lületesen. Az intézkedéseknek nem volt sok eredményük, mivel nem érvényesítették elég hatékonyan az ellenőr­zés jogát. A vállalati pártbi­zottság és a pártszervezetek beidegződ ott munkamódsze­rei nem tették lehetővé az összes párttagok aktivitásá­nak - teljes kibontakozását a pártos állásfoglalás megalko­tásakor. A párt alapszabályzatának 69. cikkelye meghagyja a ter­melésben működő pártszerve­zeteknek, hogy önállóan vizs­gálják és ellenőrizzék a ter­melési feladatok teljesítését, fokozzák a kommunista gaz­dasági vezetők felelősségét az üzemek s a vállalatok ter­melésének és gazdálkodásá­nak fejlesztéséért. Ebben a tevékenységben felhasználják, a dolgozók, a szkaszervezetek s az ifjúsági szervezetek, il­letve a népi ellenőrzési bi­zottságok tapasztalatait. A füleki Kovosmalt vállala­ti pártbizottságának és párt- szervezetei bizottságainak mélyrehatóbban és rendsze­resebben ki kell használniuk a fenti ismereteket. A gazda­sági bizottságot rendszereseb­ben be kell vonni a pártszer- vek tanácskozása anyagainak előkészítésébe a kollektív bölcsesség teljesebb kihasz- nánása érdekében. Az ellen­őrzési jog érvényesítésének hatékonyságát konkrét elem­zésekkel, e problémáknak a pártszervezetek tanácskozása­in való felvetésével szük­séges fokozni. A gazdasági feladatok álalános teljesítésé­ről tett jelentések — még ha havonta rendszeresen meg is vitatják őket — csak általá­nos képet nyújtanak, s nem teszik lehetővé a pártszerve­zetek számára, hogy mélyeb­ben behatolhassanak az egyes problémákba, s az egyes terü­leteken feltárják a tartaléko­kat. A Kovosmaltban az üze­mi pártbizottságnak és az alapszervezetek bizottságai­nak tehát az ellenőrzési jog érvényesítésében el kell mé­lyíteniük tevékenységüket. A TAGGYŰLÉSEKEN, a vitá­ban és a megvitatott anya­gokban egyaránt hiányzott a konkrét kritika. A rossz mi­nőségű munka és egyéb fo­gyatékosságok okozói mindig és mindenütt konkrét szemé­lyek. Nem elég, ha velük szemben csak az általános bírálatot alkalmazzuk. Bármi- I lyen fogyatékosság okozója ellen mindig konkrétan, elv- hűen, a CSKP KB 1974. évi novemberi plenáris ülése ha­tározatainak értelmében kell eljárni. Az alapszervezetek bizottságainak emellett az ál­talános bírálatot is az „El­vek“ értelmében kell megol­daniuk. A Kovosmaltban az üzemi pártbizottságnak még jobban fokoznia kell az ellenőrzési jog hatékonyságát, magasabb színvonalra kell emelnie szer­vezési munkáját és támogat­nia kell a vezető gazdasági dolgozókat. A formális eljárás elleni küzdelem legbeváltabb eszkö­ze a határozatok következetes, igényes teljesítése, ennek el­lenőrzése, az egyes párttagok konkrét feladatainak teljesí­tése. Hatásos, ha ezeket a taggyűlésen értékelik. Ez a módszer egyben serkentően hat azokra, akik a feladatok teljesítésében lemaradtak. A füleki Kovosmalt párt- szervezeteinek problémáit megvitatták a losonci (Luče­nec) jáfási pártbizottság el­nökségen. Az ismereteket fel­használták arra, hogy a járás más vállalataiban és üzemei­ben fokozzák az ellenőrzési jog alkalmazásának haté­konyságát. A vállalat gazda­sági problémáit a szakágazat keretében a felsőbb szervek­ben vitatták meg. Ezek konk­rét intézkedéseket tettek a fogyatékosságok kiküszöbölé­sére, a gazdasági vezetőség konkrét támogatására. A VÁLLALAT VEZETŐ GAZ DASÄG1 DOLGOZÓI kidolgoz­ták az 1977-es év konszolidá­ciós tervét. Ehhez kapcsolód­nak a pártszervezetek politi­kai-szervezési intézkedései, melyek célja a vállalat gaz­dasági vezetőségének nyúj­tandó konkrét segítség. Az ellenőrzés óta aránylag rövid idő telt el. A vállalat problé­mái azonban igen bonyolul­tak, felszámolásuk több időt vesz igénybe. A vállalat veze­tő dolgozói, de a pártalap­szervezetek tisztségviselői is tudatosítják a helyzet ko­molyságát, melynek megoldá­sa erélyes eljárást követel, hisz a cél az, hogy megala­pozzák az 1978. évi állami tervfeladatok teljesítését. Eh­hez még kell nverniük, a dolgozók teljes támogatását. » BENKOVICS TOZSRF, az SZLKP KERB dolgozója i

Next

/
Oldalképek
Tartalom