Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-01 / 332. szám, csütörtök
Már nem passzív szereplők ÉLETKÉPES AZ ÜJ MATE M ATI KA-TANTERV Figyelemre méltó felújítás A Borisz Godunov ismét a Szlovák Nemzeti Színház színpadán Ha benyitok egy iskolába, még ma is megcsap a tanítási órák melege. Sőt, valami nosztalgiaféleség is ébred bennem, s érzem, hogy valahol mélyen még mindig munkál bennem a pedagógus. Ilyen érzésekkel Ulteai le beszélgetni Urbán Lajossal, a Nagykaposi (Veľké Kapušany) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatójával és Kendi László matematika szakos pedagógussal. Mindjárt meg is jegyzem, hogy a terebesi (Trebišov) járás egyik legjobb alapiskolájáról van szó. Az Iskola 1950 szeptemberében 113 tanulóval nyitotta meg kapuit. Ma 690 tanuló jár ide. A tanulók 94 százaléka munkás- és parasztszülők gyereke, s ez döntően meghatározó az egész oktató-nevelő munkában. A cigányszármazásü tanulók száma 160. Egy ilyen iskolában a pedagógus munkája is nehezebb. S mégis csak 2 százalékos a bukás, ez a kerületi átlagnál is jobb. A tanulók 48 százaléka tanul tovább gimnáziumban vagy különböző szakközépiskolákban, ez Is 8 százalékkal jobb a járási átlagnál. A gyakorlott pedagógus tanúsíthatja, hogy a tananyag leggondosabb átadása Is hiábavaló fáradság, ha a tanuló nem küzd meg igazán érte, ha nem céltudatos az odafigyelése, s nem legbensőbb személyes érdek rögzíti agyába. Ezt a személyes érdeket kell a jó pedagógusnak állandósítania a tanulókban. Ez ma már társadalmi érdek is. Itt játszik nagy szerepet az oktatásban a pedagógusi és a nevelői hit. Ahol ilyen pedagógusok nevelnek és oktatnak, ott eredmény is van. Vagyis az oktatómunkát Is úgy kell végezni, ahogyan azt József Attila írta: „... pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen.“ Tudom, mint gyakorlott pedagógus, hogy az ilyen oktatás nem Is olyan könnyű. De nem is lehetetlen. Erre ma már nem csupán a nagykaposi, de számos más Iskola a példa. Az iskolarendszer átépítése az eddiginél sokkal nagyobb teret biztosít a pedagógus számára oktató-nevelő munkájában. Itt két lényeges változásra hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy a tanulók már nem passzív szereplői a tanítási óráknak. A másik a korszerű tanítási eszközök sokasága. így a szemléltető oktatás minden téren biztosított. Lényegében egy mondatban foglalnám össze a változtatás fő célját: ifjúságunkat a műveltségben Is egy közös családdá tenni. Ha ilyen szemszögből vizsgálom a nagykaposi iskolát, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a 38 pedagógus ebbe az Irányba halad oktató-nevelő munkájában. Hat nevelő napköziben foglalkozik a tanulók többségének felkészítésével a másnapi tanítási órákra. A gyöngébbekkel egyénileg is foglalkoznak. — Ám ennél többet is tehetnénk — mondja az igazgató —, ha megvalósítanánk mi is a bentlakásos tanítási formát. Az ilyen iskolában pedagógusi és nevelői segítséggel készülhetnének másnapra a gyerekek, így lényegesen tartósabb és mélyebb tudást szerezhetnének a hátrányos helyzetben levő tanulók is. Én már több gyűlésen foglalkoztam e kérdéssel. Véleményem szerint ez részben már ma megoldható. Hiszen az integrált kis iskolákat is felhasználhatnánk e célra, ahol egyelőre a legjobban rászoruló gyerekeket taníthatnánk, persze szülői beleegyezéssel. Ezt a véleményt vallja Kendi László pedagógus is. — Úgy vélem, érdemes ezen is elgondolkodni, pont a munkás- és parasztszülők gyerekei érdekében. Kendi László a királyhelmeci és a nagykaposi körzetben a matematikai módszertani csoport vezetője. így további beszélgetésünk Is e tantárgy felé irányul, hiszen az elmúlt iskolai évben a matematikaoktatásban történt a legnagyobb változás. Az első osztályban országosan a halmazelmélet alapján tanítják a matematikát. Ez komoly feladatok elé állította az első osztályban tanító pedagógusokat. — Ez így igaz, ám uz elmúlt tanév azt is bizonyítja, hogy a kollégák szép és eredményes munkát végeztek. Terebesen a napokban éppen ezekről a kérdésekről tárgyaltunk. Megállapítottuk, hogy a felmérések egyöntetűen az új matematikatanterv bevezetésének helyességét igazolják. A tanulók logikailag is könnyebben felismerik az egyes matematikai szabályokat. Mivel ez az oktatási módszer sokrétű, színes és játékos, a gyerekek is örömmel tanulják a matematikát. Egyébként én a módszert már a felső tagozaton is alkalmazom, s az eredmény sokkal jobb az eddigieknél. A gyerekek megszerették a matematikát, és ez Igen jó jel. Persze, a felmérések bizonyos hiányosságokat is jeleztek, s erre is idejében oda kell figyelnünk. Egyik ilyen jelzés, hogy a tanulók fejben való számolása lassúbb, mint a klasszikus matematikaoktatás éveiben volt. Ez a hiányosság főleg a középes és a gyöngébb tanulóknál mutatkozott. Ezért javasoltuk a kollégáknak a fejben való ösz- szeadás, kivonás, szorzás és osztás gyakorlását is. S ahol szükséges, alkalmazzák a már jól bevált klasszikus oktatási módszereket is. — Lényeges a halmazelmélet oktatásában az anyanyelvi szókincs is. Régen egy mate- matlkapélda levezetése során alig szólt valamit a tanuló, most magyaráznia is kell az egyes összefüggéseket. így a szókincsgazdagság már az első osztályban döntően meghatározó. A gyerekeknek logikailag is el kell sajátítaniuk olyan szavakat és fogalmakat, melyeket otthon keveset vagy egyáltalán nem hallanak. Ilyen a: beletartozik, nem tartozik bele, közvetlen előtte, közvetlen utána, közben, halmaz, részhalmaz, unió stb. Ha a tanuló e fogalmak jelentését nem érti meg, és nem gyakorolja be jól már az első és a második osztályban, később komoly nehézségei adódnak a bonyolultabb példák és összefüggések megértésében, illetve felismerésében. Ezért tartom az anyanyelvi oktatást is meghatározónak. — Milyen a matematikaoktatás a felsőbb osztályokban? — A matematikaoktatásban eddig mi is csak a belső differenciálást alkalmaztuk, de a követelmények egyre nagyobbak, ezért ez a módszer már nem elégséges. Ahol a feltételek adottak, ott szakosított osztályokat kell nyitni. A korszerű matematikaoktatás ezt igényli. TÖRÖK ELEMÉR Szlovák tájh áz Kiskőrösön Akik a „Röpülj páva“ című televíziós vetélkedőműsort figyelemmel kísérik, bizonyára látták, hogy a Magyar Népköz- társaságban is mennyire törődnek a nemzetiségek kulturális életével és népi hagyományaival. Ez természetesen nemcsak az énekkarokra, tánckörökre stb. vonatkozik, hanem népi hagyományaik megőrzésére is. Ennek legjobb bizonyítéka a Kiskőrösön megnyílt szlovák táj ház is. A turisták eddig Kiskőrösön elsősorban a magyarok legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak a szülőházát keresték fel. majd a város egy újabb érdekességgel gazdagodott, megnyílt a közlekedési múzeum, amelynek alapját Lévárdy lm- re magángyűjteményéből származó anyag képezi. Legújabban az autóút mentén egy újabb tábla hívja fel a turisták figyelmét: megnyílt a kiskőrösi szlovák táiház. A Duna-Tisza közén elterülő Kiskőröst csak nemrég nyilvánították várossá, a település azonban több évszázados múltra tekint vissza. Az új Kiskőrös alapjait 1718-ban vetették meg, amikor a Wattay földesúri család telepeseket hozott ide az akkori Magyarország felvidéki vármegyéiből. Az első betelepülőket további rajok követték. Az ideköltözők többsége szlovák volt. Az idősebb nemzedékhez tartozók mindmáig megtartották és használják szlovák anyanyelvűket, sőt népviseletüket is. A városi tanács az egyik régi parasztházat szlovák tájházzá alakította. Az épület korát pontosan nem ismerik, azonban a mestergerenda oldalán az 1839-es évszám olvasható. A tálház alakítása során vissza kellett állítani a századforduló körüli állapotot. így például rekonstruálták a szabadkéményes konyhát is. A szlovák tájház berendezése egy XX. század eleji kiskőrösi szlovák középparaszt tárgyi világát tárja a látogató elé. A ház külső formája, beosztása és berendezése jól mutatja, hogy a Kiskőrösre települt szlovákság mennyire részese lett az alföldi népi ház- és lakáskultúrának. Az épület falának alsó részén a gerendákon, valamint a házbell ajtókon és ablakokon azonnal feltűnik a kék színű festés, amelyet nagyon kedveltek a kiskőrösi szlovákok. A náddal fedett deszkahomlokzatú főépület konyhából, első szobából, hátsó szobából, kamrából és istállóból áll. A konyha két részre tagolódik: az elsőszobaszerű pitvarra és a kéményaljára. A szabad kémény alá színes tányérokkal díszített szögletes pitvarnyílás alatt jutunk be. Itt láthatjuk a tüzelőpadkát a főzőedényekkel, katlannal és a szobai kemence szájával. Az első szoba jellegzetesen asszimetrikus vagyis sarkos elrendezésű. Az ágynemű fehér népi lyukhím- zéssel és színes laposhímzéssel van díszítve. Az első ágy és a kemence között egy 1850-ből származó festett láda látható. A tájház berendezői a hátsó szobát kiállítóteremként rendezték be. és olyan tárgyakat helyeztek itt el, amelyek felvillantják a kiskőrösi szlovákok néprajzi képét. A vitrinekben kékfestőminták, női főkötők, népi hímzéssel díszített ruhadarabok, fafaragások, szépen formált paraszti használati tárgyak láthatók. A felöltöztetett bábuk egy kiskőrösi szlovák legényt, egy lányt és egy asz- szonyt jelenítenek meg. PARRAGHY JOHANNA A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese felújította M. Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját. így Ismét színre került a klasszikus orosz operairodalom egyik gyöngyszeme. A Szlovák Nemzeti Színház színpadán ezt az operát utoljára 1954-ben mutatták be, a kiváló moszkvai Nagy Színház rendezőjének, Ny. Sz. Dombrovszki jnnk vezetésével. Muszorgszkij monumentális zenei alkotásának alcíme: ,,nemzeti zenedráma“. A szövegkönyv szerzője szintén M. Muszorgszkij. A témát Puskin Borisz Godunov drámájából merítette, mely a 17. századi orosz nemzet nehéz sorsát ábrázolja: a belső harcokat a megürese- det cári trónért. A zeneszerző saját elképzelése szerint dolgozta át Puskin drámáját. Egyes jeleneteket kihagyott, átcsoportosított, a cselekményt N. M. Karamzin orosz történész nyomán új történelmi tényekkel egészítette ki. M. Muszorgszkij így felépített librettójával s eredeti orosz hangvételű zenéjével olyan kiváló realista pszichológiai operát hozott létre, mely nemcsak az orosz, hanem az egész világ operairodalmának remekműve. Az opera jellegzetes dallamával, egyedülálló harmóniavilágával, feszült tömegieleneteivel. rendkívüli drámaiságának mélységével magával ragadja a hallgatót. A mű zsenialitását fokozza az addig szokásos operaforma megbontása. A bratislavai felújítás N. A- Korszakov ismert átdolgozását követi, kiegészítve a Szent Vaszilij székesegyház előtti jelenettel. A hangszerelés Ipolit Ivántól származik. A bratislavai alkotók az operát orosz eredetiben vitték színre — 10 képpel — így megőrizték a mű eredetiségét és egységét. Újdonságnak számít az opera utolsó felvonásának megoldása. A rendező felcseréli a két utolsó képet. A Borisz Godunov halálát megjelenítő kép kerül az eredetileg utolsó kép, a „Tisztás a Kromi melletti erdőben“ elé. Az opera így Borisz Godunov halálával végződik. A mű színre vivőinek alap- koncepciója az volt, hogy ezt a hatalmas, sokrétű történelmi képet bemutassák a maga ösz- szefüggéseiben és ellentmondásaiban. Nem egyszerűsítik le az opera mondanivalóját egyetlen pontra: „a cár a nép ellensége“, hanem a mű eseményeinek sokrétűségét világítják meg. Az opera színre vitelének vezető személyisége Branislav Kriška rendező, aki az opera igényes rendezését sikerrel megoldotta. Kitűnő dramaturgiai koncepciót választott, amelyre modern eszközökkel realizált. Alaposan átgondolta és színházílag hatásosan valósította meg a színpadi akciók legapróbb részleteit mind a szóló számokban mind az énekkarban. A monumentális dráma jeleneteinek sokaságát, cselekményének fordulatait plasztikusan realizálta Ladislav Vychodil nemzeti művész félkörű, amfiteátrum megoldású díszletében. A díszlet egységes képzőművészeti alapja és félkörű megoldása bizonyos jelenetekben előnyösnek bizonyult, másszor viszont ez a színpadi kötöttség a térbeli jelenetek megoldásában próbára tette a rendező találékonyságát. Habár Vychodil díszlete egyes képekben igazán nagyszerű, mégis csak részben mondhatjuk kielégítőnek. H. Bezáková jelmezei viszont minden szempontból kifogástalanok. A színben és formában harmonikus kosztümök kiválóan szemléltetik az opera három fő rétegének — az orosz nemesség, a lengyel nemesség és az orosz nép — különbözőségét. Az énekkar azt a kitűnő teljesítményt nyújtotta, amelyet már megszoktunk, pedig az opera énekkari részei nagyon igényesek. A dicséret főleg Ladislav Holásek énekkarvezetőt illeti. Tibor Frešo karmester az opera partitúráját már harmadszor tanította be, mégsem tud igazán azonosulni M. Muszorgszkij zenevllágával. A zenekar teljesítménye kielégítő, de nem sikerült teljesen felfednie ennek a zseniális zenének minden szépségét és stílusának egyediségét. A szereplő szólisták közül a figyelem középpontjában a címszerepet alakító Ondrej Mala- chovský és František Zvarík állt. Malachovský már évek óta énekli ezt a szerepet (1963) Brnóban mint vendégszereplő. Minden feltétele megvan ahhoz, hogy a főhős kettős jellemét sikerrel színre vigye. Ezt a bratislavai előadáson be is bizonyította. Jó színészi alakítása mellett ki kell emelni kiváló énekesi teljesítményét. Nagy érdeklődés előzte meg František Zvarík prózai színész fellépését, aki az Igényes szerepet mint vendégszereplő tanulta be. 23 év után újból és igazán méltóképpen személyesítette meg Borisz Godunovot. Hangja még mindig telített, nagy terjedelmű. Alkalmas arra, hogy az igényes szerepet megfelelő szinten előadja. Ha F. Zvarík éneklésével kellemes meglepetést okozott, színészi teljesítményével valósággal elkápráztatott. Borisz Godunovja lenyűgöző, teljes mértékben meggyőző volt. Kiváló művészi teljesítményt nyújtottak: Juraj Martvoň, az intrikáló Rangoni jezsuita szerepében, továbbá Ľuba Baricová a lengyel nemeslány Marina Mnisek életre keltőjeként, Milan Kopačka a becsvágyó — Dimitrlj cárevlcs néven trónkövetelő figurájában és Štefan Janči (Grigor Otrep- jev). A közönség érdeklődése, amellyel a Borisz Godunov felújítását fogadta, már az első előadások alkalmával bizonyította, hogy a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadának választása nemcsak szerencsés, hanem szükségszerű Is volt. ALFRÉD GABAUER A tájház Felhívás a pedagógusokhoz A Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztálya felhívja az alapiskolák alsó tagozatos pedagógusainak figyelmét, hogy 1977. december 6-án 10 órakor a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása 30 perces műsort fog sugározni az INTEGRÁLT RENDSZERŰ ANYANYELVI NEVELES bemutatásáról. Ezt a műsort még aznap 14.30-kor megismétlik. Felkérjük az iskolák igazgatóságait, hogy tegyék lehetővé mind a pedagógusok, mind pedig a tanulók számára, hogy meghallgathassák az adást, mely szerves része a „realizációs program“ megvalósításának. Az adásból a pedagógusok is, tanulók is értékes tapasztalatokat szerezhetnek. A rádióadás része annak a tanítási órának, mely az 1977. november 4-én megtartott lektorképzés egyik fontos pontja volt, és amelyet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Gorkij utcai Alapiskola kísérleti 3. A osztályában Osvald Kornélia tanítónő mutatott be. Külön hangsúlyozzuk, hogy az adás hallgatásakor a ta- nulók-tanítók a leglényegesebbre összpontosítsák figyelmüket: az új tartalomra és a struktúrára, valamint arra, hogy a pedagógus milyen keveset beszél, inkább csak irányítja az oktatási folyamatot. Ezzel szemben a tanulók nagyon aktívak, Ismereteiket kérdések és válaszok formájában fogalmazzák meg. Ezzel az adással a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége Is bekapcsolódik az állami feladatok, a „realizációs program" teljesítésébe. Ezt az adást még több ilyen és hasonló fogja követni melyről majd tájékoztatjuk az olvasókat és rádióhallgatókat. Kérjük, hogy a járási és körzeti átképzések során a pedagógusok vitassák meg a bemutatott részletet, és észrevételeiket a lektorok útján juttassák el intézetünkbe. SCHNEIRERNÉ WURSTER ILONA 197? xii. : 6
