Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-07 / 338. szám, szerda

A Szlovák Szocialista Köztársaság népgazdasága 1978, évi fejlesztéséinek fő feladatai (Folytatás a 4. oldalról) /azokban az ágazatokban, ame­lyek a műszaki haladás tartó­oszlopai, amelyek gyarapítják a korszerű nyersanyagbázist és döntő szerepük van a nemzet­közi munkamegosztásban, vala­mint a lakosság változó struk­túrájú személyi fogyasztásának kielégítésében is. Ezért számo­lunk a gépipari termelés 8,7, a vegyipari termelés 7,1 és a fo­gyasztási ipari termelés 7,2 százalékos növekedésével. En­nek keretében számolunk a döntő fontosságú fejlesztési programok lényegesen dinami­kusabb fejlesztésével. A gép­iparban a termelés általános fejlesztésének 38, a vegyipar­ban 86, a fogyasztási iparban pedig 42 százaléka esik ezek­re a fejlesztési programokra. Az említett ágazatok megha­tározott dinamikus fejlesztése mellett, az eddigi tapasztala­tokból okulva, nem elégedhe­tünk meg csupán a globálisan gyorsabb ütemmel, hanem a termelésben igyekezetünket az eddiginél jobban kell összpon­tosítanunk a megrendelők konkrét tárgyi szükségleteinek kielégítésére és eszerint kell értékelnünk a vállalatok mun­káját. A következő esztendőben na­gyobb előrehaladást kell elér­nünk a gyártmányok innová- lásában. Ez nemcsak a végter­mékeket gyártók feladata, akikre közvetlenül hat a piac nyomása, hanem nagyobb fele­lősségtudatot és megértést vá­runk el a kooperáló és az át­szállító vállalatoktól is, ame­lyektől szintén függ a végter­mékek színvonala. A vállalati tervjavaslatok alapján lemér­hető, hogy ennek a feladatnak fontosságával tisztában vannak például a Chirana termelési­gazdasági egység, a breznói Hídgyár, a púchovi Május 1. Gumigyár, a bútort, a lábbelit gyártó vállalatok és további ipari ágazatok elvtársai. A terv orientációjából nyil­vánvaló, hogy folytatjuk a ha­zai nyersanyagforrások bázisá­ra, például a fára, a nem érc tartalmú nyersanyagokra, a mezőgazdasági terményekre épülő termelés fejlesztését és célunk az importált nyersanyag végtermékek formájában való jobb értékesítése is. Erről ta­núskodnak a* cellulóz-, papír­ipar, a farostot feldolgozó, a bútor-, a kerámia-, a húsfeldol­gozó és a tejipar további új lé­tesítményei, amelyeket az 1978 —1980-as években adunk át rendeltetésüknek, valamint az, hogy megkezdjük ilyen jellegű további üzemek építését. A következő évben az ipari ter­melés növekedése ismét nagy­mértékben függ az új létesít­mények termelésétől. A koráb­bi évek tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a termelés fel­futása itt nem volt minden esetben éppen a legsikeresebb. Ézért a gazdasági vezetésnek és a pártszervezeteknek is mindent meg kell tenniük an­nak érdekében, hogy a követ­kező esztendőkben ne fordul­janak elő ehhez hasonló meg­oldatlan problémák. Leszögezhetjük, hogy az ál­talunk megteremtett feltételek­nek általában színvonalasan biztosítaniuk kellene az ipar- fejlesztési célok elérését. Az ipari ágazatokban az új dolgo­zóknak háromnegyedét közvet­lenül a termelésbe irányítjuk, túlnyomórészt az új létesítmé­nyek munkahelyeinek betölté­sére, de főleg a gépiparban a termelőberendezés jobb kihasz­nálására is. A műszaki ellátott­ság növelésével és a dolgozók anyagi érdekeltségének elmé­lyítésével a terv keretén belül biztosítjuk a munkatermelé­kenység további növelésének feltételeit. A tüzelőanyag energetikai bázis fejlesztése Az ipar és az egész népgaz­daság további fellendítése nagymértékben függ a tüzelő­anyag—-energetikai bázis fej­lesztésétől és az energia meg­takarításától is. Ezért nekünk, szlovákiai kommunistáknak is, mindent meg kell tennünk an­nak érdekében, hogy ezen a területen becsületesen teljesít­sük feladatainkat. A követke­ző esztendőben az erőket és az eszközöket összpontosítjuk a nukleáris villanyerőművek, a Fekete Vág átemelő vízerőmű, a gázvezetékek építésére, va­lamint a Jaslovské Bohunice-i nukleáris villanyerőmű első lépcsőjének üzembe helyezésé­re is. Megbecsüljük energetikusaink idei gondoskodását a termelési és az átviteli berendezésről, ami megnyilvánult az üzemza­varok számának csökkenésé­ben. Ez azonban arra kötelezi őket, hogy továbbra is a leg­nagyobb figyelmet szenteljék az energetikai berendezés megbízhatóságának és üzemza­varoktól mentes működésének, a tervezett teljesítményi para­méterek elérésének, és az el­osztásnál a veszteségek csök­kentésének. Nagyobb felelőssé­get fogunk megkövetelni min­den ágazat vezető dolgozóitól a tüzelőanyaggal és az energiá­val való jobb gazdálkodásért, a fogyasztási fegyelem megtar­tásáért és a tüzelőanyag, vala­mint az energia megtakarítása állami racionalizációs program­jainak megvalósításáért. Ugyanakkor itt jobban kell kiaknáznunk a tüzelőanyag szlovákiai helyi forrásait és jobban kell megbirkózni a fej­tés problémáival a Cígel Bá­nyában és a Nováky Bányában. Ez annyit jelent, hogy tökéle­tesebben elő kell készíteni a fejtőhelyeket, egyenletesebbé kell tenni a kitermelést, töké­letesíteni kell a munkaerő to­borzását, intenzívebb földtani kutatómunkát kell végezni, vég­érvényesen meg kell oldani a vastag szénrétegek fejtésének problémáit, emelni kell a ha­tékonyságot, biztosítani kell új fejtési mezők feltárását és új létesítmények építését. A gépipari-kohászati komple­xum az a további terület, amely az egész párt figyelmének homlokterében áll, s amelyen a szlovákiai kommunisták is kötelesek helytállni. Gyors fej­lesztési ütemet irányoztunk elő éppen a műszakilag legigénye­sebb szakágakban. így például 58,5 százalékkal kell növelni a nukleáris energetikai beren­dezések termelését, 29 száza­lékkal a csúcsszintet elérő tex­tilipari gépek, 20,8 százalékkal egyes kiválasztott szerszámgé­pek, 29,7 százalékkal a motoros mozdonyok, 38,4 százalékkal a mezőgazdasági termelés gépi- rendszerei, 8,9 százalékkal az építőipari és az útépítő gépek előállítását. További nagy fel­adatok hárulnak ránk a kohá­szat fejlesztésében, főleg Pod- brezován a csőtermelési prog­ram megvalósítása, a Kelet- szlovákiai Vasműben végrehaj­tásra kerülő átépítés és a ter­melés intenzitásának növelése, s a kohászati másodtermelés további fejlesztése terén. E programok megvalósításával hozzájárulunk azoknak a fel­adatoknak teljesítéséhez, ame­lyek az egész csehszlovák gép­iparra és kohászatra hárulnak népgazdaságunk műszaki ellá­tásában és a külgazdasági kap­csolatokban is. Tovább fokozódik a vegyipar jelentősége ben növeljék a szállítást. A gyártmányok gyorsabb innová- lása, valamint műszaki színvo­naluk és megbízhatóságuk tö­kéletesítése érdekében az eddi­ginél nagyobb mértékben hasz­nálják fel saját kutatásuk és fejlesztésük eredményeit, vala­mint célszerűen vásároljanak szabadalmakat. Szlovákia ipari termelése struktúrájában tovább növeljük a vegyipar súlyát, elsősorban a műanyagok termelésének 14 százalékos, a műszálak terme­lésének 20,2 százalékos, a lombfából készült cellulóz és félcellulóz termelésének 22,8 százalékos növelésével, hogy így bővítsük további ágazatok anyagi bázisát. Szüntelen fi­gyelmet kell fordítanunk a me­zőgazdaság számára műtrágya, ammóniák és karbamid előál­lítására, valamint idejében tör­ténő szállítására. A vegyipar energetikai igényessége, más területeknél nagyobb mérték­ben, megkívánja azt, hogy a berendezés előállításának és ja­vításának ütemterve összhang­ban álljon a földgáz és a vil­lanyenergia szállításának lehe­tőségeivel. A minőségi fejlesztés mellett a vegyiparban is jobban kell orientálódnunk a tudományos­műszaki haladásra, a feldolgo­zó ágazatok igényeivel össz­hangban javítani kell a nyers­anyagok és az anyagok minő­ségét és a kivitelnél nagyobb értékesítési árakat kell elérni. A vegyipar továbbfejlesztése érdekében a minisztériumon, a vezérigazgatóságon és az ille­tékes vállalatokban dolgozó kommunisták igyekezetüket összpontosítsák a mezőgazdasá­gi vegyszereket és a műszaki gumit előállító új létesítmények építése határidőinek megtartá­sára. A vegyipar dolgozóira na­gyobb feladatok hárulnak azzal kapcsolatban is, hogy a hazai piacot szélesebb választékban kell gyártmányokkal ellátniuk, miközben jobban kellene kielé­gíteniük — főleg a festékek, a műtrágya, a védőszerek stb. esptében — a kisebb fogyasztói csomagolással szemben tá­masztól t követelményeket. Az elmúlt években Szlová­kiában bővítettük a fogyasztá­si ipar kapacitását. A hazai és a külföldi piac növekvő szük­ségletei azonban arra késztet­nek bennünket, hogy gyorsan fellendítsük a termelést a más megmunkáló ágazatoknál na­gyobb müszakarány bevezeté­sével és esetenként túlórázás­sal is. A fogyasztási ipar dol­gozói már ma példát mutatnak a többi ágazatnak az állóala­pok felhasználásában, annál is inkább, mivel itt a dolgozók nagy hányada nő. Szükséges­nek tartjuk, hogy elismeréssel adózzunk nekik erről a fórum­ról is. Ez egyidejűleg arra k&- telez bennünket, hogy az egyes tárcák, a nemzeti bizottságok, és a vállalati vezetőségek út­ján is javítsuk a dolgozó nők élet- és munkafeltételeit, az el­látás, az iskola előtti intézmé'- nyek, a munkába és a munká­ból való közlekedés stb. vi­szonylatában. A lakosság igényessége és a külföldi piacokon az éles kon- kurrenciaharo is megkívánja, hogy a fogyasztási ipar válla­latainak gazdasági vezetőségei és pártszervezetei is rendkívüli figyelmet fordítsanak a gyárt­mányok minőségére, divatossá­gára és esztétikus külalakjára. A nyersanyag magas fokú érté­kesítése ebben az esetben an­nál időszerűbb, mivel ára ro­hamosan növekedett. A mezőgazdasági termelés gyors és dinamikus fejlődésével számolunk Szlovákia gépipara nagymér­tékben részesedik a gépipari fogyasztási árucikkek termelé­sében és ezáltal az egész CSSZSZK piacának ellátásában is. A következő esztendőben a belkereskedelem 12,9 százalék­kal több ilyen árucikket kap. A termelési-gazdasági egysé­gek, a vállalatok és a vezető­ségükben dolgozó kommunisták továbbra is keressék annak út- ját-módját, hogy — beleértve a pótalkatrészeket és a szer­vizszolgáltatást is — a megkí­vánt választékban és minőség­Tisztelt elvtársak, az agro- komple^um jövő évi feladatait tükrözi az arra irányuló igye­kezetei, hogy megvalósítsuk a kongresszusi irányelvet, misze­rint fokozatosan önellátókká kell válnunk a szemes termé­nyek termelésében és növel­nünk kell önellátottságunk fo­kát az élelmiszer termelésé­ben. Ezért számolunk a termelés gyors és dinamikus fejlődésé­vel, s főleg azzal, hogy a nö­vénytermesztés üteme jóval gyorsabb lesz az állattenyész­tési termelés fejlesztése üte­ménél. Ez megkívánja a gabona meghatározott vetésterületének következetes megtartását és a takarmánytermelés intenzitásá­nak lényeges növelését. Továb­bá csökkentesünk kell a mindmáig nagy betakarítási veszteségeket, nehogy ez, a múlt évekhez hasonlóan, kedve­zőtlenül befolyásolja munkánk eredményeit. Ez főleg a kuko­ricára, a cukorrépára, a burgo­nyára és a tömegtakarmányok­ra vonatkozik. A minisztérium, a mezőgaz­dasági igazgatás többi szerve és a mezőgazdasági kutatás is igyekezetét összpontosítsa az egyes fajták szerint alkalma­zott agrotechnika következetes megtartására, főleg a kukorica esetében, ahol a 6. ötéves terv­re vonatkozóan igényes prog­ramot hagytunk jóvá. Végső soron lényegesebb fordulatot kell elérnünk a burgonya és a cukorrépa termelésében is. Szükséges továbbá az, hogy tel­jes felelősségtudattal gyakor­lattá váltsuk a zöldség és a gyümölcs termesztési program­ja megvalósítását célzó intéz­kedéseket. Az ez idén elért gazdasági ál­latállomány lehetővé teszi 1978-ban az állattenyésztési termelés tervbe vett növelését, persze az ötéves terv arányai­hoz mérten a hústermelés elté­rő struktúrája mellett. A szarvasmarha-állomány újrater­melésének biztosítása érdeké­ben számolunk azzal, hogy vi­szonylag csökken a vágómar­ha felvásárlása, amit a sertés­hús termelésének és felvásár­lásának. fokozásával akarunk pótolni. Ezt azonban csak át­meneti megoldásként fogad­hatjuk el, mivel viszonylag na­gyobb igényeket támaszt a sze­mes takarmánnyal szemben, s a következő esztendő új ter­méséig feszült helyzetet idéz elő a takarmánymérlegben. Ezért fontos feladatnak tekint­jük a takarmányozás techno­lógiájában minden gazdaságos és racionalizációs intézkedés következetes megvalósítását, a szemes takarmány fogyasztási normái túllépésének meggáto­lását, s annak megakadályozá­sát, hogy terven felül önkénye­sen növeljék a termelést az állattenyésztési termelésnek azokban az ágazataiban, ame­lyek nagy igényeket támaszta­nak a szemes takarmánnyal szemben. Ezzel egyidejűleg sokkal következetesebben meg kell te­remtenünk annak feltételeit, hogy a 6. ötéves tervvel össz­hangban növeljük a szarvas­marha-állományt. Elvárjuk azt, hogy a mezőgazdaságot irányí­tó szervek és a termelési egy­ségek is jobban felhasználják a tömegtakarmányok termelé­sének lehetőségeit, mivel itt, az idei előrelépés ellenére, a legnagyobb tartalékaink van­nak és az ötéves terv előirány­zatához képest itt a legnagyobb a lemaradás. A mezőgazdaságot anyagilag és technikailag ellátjuk a 6. ötéves terv szintjén, s ahol ez lehetséges, még magasabb szinten is. Jobb feltételeket te­remtünk meg főleg az építési beruházásokban. A nagyobb esz­közöket összpontosítjuk az is­tállók, a betakarított terménye­ket feldolgozó gépsorok, továb­bá gabona-, gyümölcs-, zöldség- és burgonyaraktárak építésére, a föld termőképességének és a gépesítésnek fokozására. A mezőgazdasággal kapcso­latban álló élelmiszeriparban a termelés 5,4 százalékos növelé­séből döntő mértékben főleg azok a szakágak veszik ki ré­szüket, amelyek az állatte­nyésztési termékeket dolgozzák fel, vagyis a hús-, a tej-, a baromfifeldolgozó és a konzerv­ipar, miközben bizonyos mér­tékben stagnálni fog a malom- sütődei, a sör- és a szeszter- melő ipar. . A feldolgozó vállalatok szá­mára egyenletesebben kell szállítani a nyersanyagot. Et­től eltekintve, ügyelnünk kell az új létesítmények idejében történő üzembe helyezésére. Ez elsősorban az érsekújvári (No­vé Zámky), a ružomberoki és a prievidzai húskombinátra, a Veľký šariš-i malátagyárra, az érsekújvári konzervgyárra vo­natkozik. * * * Az anyagi termelés ágazatai­nak folyamatos fejlesztése meg­kívánja, hogy — amint azt Hü- la elvtárs hangsúlyozta a CSKP KB 9. ülésén — megfe­lelő figyelmet fordítsunk a szükséges közlekedési teljesít­mények szavatolására. A vasúti közlekedés problémáinak meg­oldására a tárca intézkedése­ket foganatosít, főleg a kocsi­park, a javítás alatt álló va­gonok számának csökkentésével és a munkaerők számának nö­velésével. A terv számol a gép­kocsiközlekedés — mind a közúti, mind az üzemi — há­nyadának növekedésével. Ebből a kerületi nemzeti bizottságok­ra és főleg a termelési tárcák­ra és a vállalatokra az a fel­adat hárul, hogy a legnagyobb mértékben kihasználják a gép­kocsiparkot, jobban gondoskod­janak a gépkocsik karbantartá­sáról, javításáról és üzemké­pességéről. A közlekedéssel szemben tá­masztott nap nap utáni és idényjellegű igények kielégíté­se megkívánja, hogy a vasúti és a közúti közlekedés irányí­tó szervei és dolgozói a szállí­tókkal együtt az egész év fo­lyamán megteremtsék az egyenletes szállítás feltételeit, rugalmas ki- és berakással meggyorsítsák a forgalmat és ezzel növeljék a szállítóeszkö­zök teljesítményét. (Folytatás a 6. oldalon) A tanácskozás résztvevői (CSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom