Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-31 / 361. szám, szombat
Az oldal anyagát írták: Bodnár Gyula (Egy csokor kaktusz; Kanyar előtt), iday Berta (Monológ a görbeliikör előtt), Kopasz Csilla (Füstbe ment terv), ilinák István (A Vezércikk), Szigeti László (Ne lőjünk öngólt), Szilvássy zsef (Találkozás az olvasóval; Fél kettő), Zala József (Keressük a közös vetőt). \z összeállítást s a fejlécet javasolta, elolvasta és (részben) engedélyezte főszerkesztő. Az illusztrációkat Racskő Zoltán készíteti«. NE LŐJÜNK ÖNGÓLT E, a sportrovat vezetője, Cun- ;i, a csehszlovákiai magyar — a hármak — nesztora, és a rovat negyvenedik eszten- Sltött, de már reumás fiatal lykor két rádiót is hallgat ídkettő ott áll az alig húsz pi szerkesztőségi szobában, gője nem a portól, hanem a os hírektől áporodott. Amit , meghallják, amit nem, arra >é sóvárogva legyintenek. ', a sok vereségtől, győzelem- mtől maratonira nyújtott stí- a lapban, de a munkaérte- csillogtatja. Az antik retori- ó írás és beszédmódjában a utik a rébuszt, s hogy rova- ótáborának tagjait befuttassa , az ekloga stílusjegyeivel, lusokkal, belső rímmel ellá- irrel, metaforával, szineszté- stb., teszi sokrétűvé, marssá és kaotikussá stílusát, literációkat. A sporteredmébácsi nem törődik mások éli magát, csak a saját cik- Vzokat sem mindig. Rovatve- nlóan kedveli az adaptációt, szettekben gondolkozik. Nesz- n gyűrte le benne azokat a ír •yek a világ nagy vívott, iszpályáira kívánkoztat> epe-, vese-, máj- és hájbaja at legmozgékonyabb, legfíir- Dszlopos tagja a csehszlová- ságírók labdarúgó válogatott- is, majdnem kétméteres osz- ő lenne, a kariatidához ha- így azonban csak egyszerű ntikás toronynak minősíthet- negy, ledől. Vagy ő, v.agy aki dja szülőföldjét, ezért ritka iben furdalja a lelkiismeret, r a hazai magyar sportolók- izként és a Bodrogközként területek közt húzódó ap- lányok sportéletéről. Igaz, gyorsan elszáll az önvád, hiszen kollégái még annyit sem írnak ezekről, mint ő. Különben szorgalmasan dolgozik, napról napra keresi önmagát, úgymond: sport poétikáját. Ö még keresi. Ö még nem tud magára nemet mondani. Legutóbb sem mondott, amikor odahaza járt, bodrogközi szülőfalujában, s nem lelte szüleinek házát. Már azon volt, hogy lemond a hazatérésről, amikor rátalált a kocsmában borozga- tó fociszurkolókra, akik végül is megmutatták, hol él édesanyja és apja. Mert Tímea Tamás nemcsak magának, másoknak is élni akar. Jelenleg mindhárman ott ülnek az alig húsz négyzetméternyi szerkesztőségi szobában, és térdükön jegyzetfüzettel hallgatják a rádió sporthíreit. Képzeletükben mindhárman a világ nagy stadionjainak sajtópályából figyelik a mérkőzéseket, és hatalmas, a sportvilágot alapjaiban megrengető cikkeket írnak. Persze, mostanában a képzeletüket is por ülhette meg, amit-szerkesztőségi kollégáik is észrevehettek, akik a szobájuk ajtajára kiírt SPORTROVAT-ot imigyen módosították: PORROVAT: Esküszöm, nem én voltam. Bolond lennék tudatosan öngólt lőni! Hogyisne! Még megírnák. Lapunk vasárnapi számának hátlapján. Egész oldalon. terv Esküdt ellensége vagyok a cigarettának. Ha eqyszer akkora boldogság érne, hogy egy újságíró (persze csakis befolyásos újságíró) meqkérdezné tőlem, milyen öröm, siker, siker- telenséq (nem kívánt törlendő) ért az elmúlt évben, s hoqy mit várok az elkövetkezendő évtől, gondolkodás nélkül azt jelelném: az elmúlt évben a legtöbb keserüséqet a ciqaretta okozta, s az új évben 'eqyetleneqy kívánságom van: sújtsák szigorú büntetéssel a dohányzás szenvedélyének hódolóit. Meg is indokolnám kívánságom létjogosultságát. A cigaretta öl! (Lásd a szívinfarktussal és tüdőrákkal fenyegetőző cikkeket!) A cigaretta nyomorba dönt! (Nem nehéz kiszámítani az egy hónap, egy év, egy évtized alatt füstbe ment koronák összeqét.) Érveket sorakoztatnék fel: súlyos operációt (epe, gyomor, vese) átvészelő embert (teszem azt: kollégát) kötelezhetünk-e arra, hogy zsíros, fűszeres ételeket egyék, amikor számára ez szigorúan tilos?! Akkor hát mi jogon kényszerítenek enqemet arra, hogy szívjam a füstöt? — füstölgők ekképp olyankor, amikor a szerkesztőségben vágni lehet a füstöt. (Reqqeltöl estig.) Az sem vidít fel, amikor a kollégáim azzal vigasztalnak: szépre száll a füst... Igen ám, csakhogy senki sem kérdezte meg tőlem, mi a kívánságom az új évben. Egyre sápadok, foqyok, füstösen ván- szorgok a szerkesztőségben, egészségi állapotom egyre romlik... De mintha a napi cigarettaadag (legkevesebb száz darab/ füstje megtette volna a magáét^úqy látszik, teljesen elfásultam, felfüstölődtem, konzervált ságom biztosítva: nem kell attól tartanom, hoqy el romi ok. A főszerkesztőnek mégis feltűnt sápadtságom. —- Valami baja van? — kérdezte. — Gyötri valami? Felujjongtam. Végre! Bemegyek hozzá, s egy füst alatt mindent elintézek. Hiszen szólhatok neki, biztosan megérti bánatomat. Bementem hozzá nagy, bátor elszántsággal. Őszintén elmondok mindent, és a segítségét kérem a szerkesztőség ciqarettátlanításóban. Biztosan nem csalódom benne! — Öntse ki a szívét — szvit hozzám kedvesen, helyet mutatott, majd — cigarettára gyújtott. őrbén voltak a rőnő és a szerte. Felháborodá- ibát bennehagy- Jákra gondolok, rták, rekreációs s testnevelés je- ímánk is. Nem ik-e a vörös ka- lyesítőjét. 3sak, hogy van l. Megvan! írjuk kell mindenben nelyes döntés: Írjuk lapunkban, íötelez. Ez fon- ilyesírás szabáe, elvtársak. Ki ikus, megfeszí- íár lassan szük- t> kiizzadjuk ... nki sem magya- szavaimat. Ké- sajtótörténelem- « Jrom. Nagy- szóv^] így sem osszam. Ez, kéménynek. A mai n minden g vagyok elétessék hozzáGazdasági rovat: Ma már igényes munkát kellene végezni mindenhol, nemcsak a gazdasági rovatban. A mai számban is sok a hiba. A kulturális oldalon azt olvastam, hogy a csajágaröcsögei - menyecskekórus a Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs című régen elavult népdalt tanulta be. Elvtársak, a kultúrában is érvényesíteni kell a gazdasági szempontokat. Ez a népdal bizony nem segíti elő a terméshozamok növelését. Aztán itt a propagandarovat oldala. Háromszor szerepel a címben, hogy probléma. Ez is probléma, mert nálunk nincs ennyi probléma. Főszerkesztő: Tessék, ki jelentkezik? Helyettes főszerkesztők (bólogatva, fejcsóválva): Igaz? Helyes? Menni kéne lapot csinálni, lapzárta lesz. Főszerkesztő: Mi az, hogy kéne, mi az, hogy csinálni. Hát itt nem a lapot készítjük? Folytassuk! Kulturális rovat: Lassan már feleségünkre sem jut idő, nem még más nőkre, annyit gürizünk. Óránként alig tudunk meginni egy-két liter bort, mégis azzal vádolnak, hogy nem vagyunk józanok. Ami a népdalt illeti, már Lenin is megmondta, hogy izé ... szóval megmondta. Helyettes főszerkesztők: (bólogatva, fejüket vakargatva): Helyes! Igaz? Rövidesen lapzárta lesz. Főszerkesztő: Tudom, már három éve vagyok a lapnál. Elvtársak, ez a gyűlés is a munkánk fontos része. Propaganda rovat: Sajnos, kevesen tudnak még olyan meleg, baráti hangon értékelni, mint mi. Más szemében meglátjuk a szálkát, a magunkéban meg a gerendát sem vesszük észre. Én például jól tudom, hogy a mai gazdasági és kulturális oldal pocsék. Itt van például ez a bányászriport. Azt írja a szerző, hogy bányalég, pedig azt nálunk cúgnak mondják. Az meg már egyenesen nevetséges, hogy vájat. Azt ,a bányászok úgy mondják, hogy lik. így használtam én is, amikor a bányában fúrtam. Azóta már nem fúrok, de ha minket fúrnak, hát visszafúrok. Helyettes főszerkesztők (bólogatva, sá- padozva): Lapzár... Főszerkesztő: Ne ismételjük önmagunkat! Külpolitikai rovat: Igazán nem akarom húzni az időt, de ma reggel, amikor főztem, különben odaégett az az istentelen rántás, nem ízlett az unokámnak, akinek ráadásul még kisbiciklit sem tudok szerezni, mit is akartam mondani, ahá, szóival főzés közben vettem észre, hogy az egyik címben az és előtt vessző volt. Néhai magyartanárom, a megboldogult Schwartzwald-Feketeerdő Teofil mondta volt, hogy az és előtt sosincs vessző, itt meg volt. Egyébként félreértés ne essék, ez nem az én véleményem, ez a rovat álláspontja. Főszerkesztő: Ez egyszerű. Tessék kérem olvasni a Kis nyelvőrt. Mire találtam ki, ha a szerkesztők nem olvassák? Ott erre is választ kapnak. Helyettes elvtársak, akartok valamit mondani? Helyettes főszerkesztők: (rendkívül óvatosan a fejüket rázva) — Már semmit... (Kopogás, a takarítónő lép be) Takarítónő: jó reggelt! Takarítani szeretnék. Főszerkesztő: Üdvözlöm, hogy aludt az éjszaka? Egyébként, elvtársak, ez a mai, akarom mondani tegnapi gyűlés rendha- gyóan sokáig elhúzódott. Ezért ma majd úgy iparkodunk, hogy rövidek legyünk, két-három óra alatt végezhessünk. Különben minden rosszban akad valami jó is. Mert ha már reggel van, akkor megjelent a mai szám. Javaslom, olvassuk el együtt, addigra fél kettő lesz, és máris kezdhetjük az értékelést. * * * Mielőtt összeestem volna, felébredtem. Későn feküdtem le, rémálmokat láttam, sóhajtottam, aztán az órámra pillantottam Egy óra. Rohanás, hogy elérjem a fél kettes gyűlést . MONOLÓG A GÖRBETÜKÖR ELŐTT Minden új év küszöbén általában nagy ígéretek, elhatározások, fogadalmak születnek. így járja ez a kisembereknél, meg hát a' nagyok is felmérik tetteik eredményeit, sőt — ilyenkor Szilveszter táján, — ha nem is csak úgy divatból, az államfők és más, kóronával ékesített fejek is visszapillantanak az elmúlt évre. Döntöttem, én is ezt teszem. Visszapillantok 1977-re ... „és 1978 küszöbén ünnepélyesen kijelentjük: elhatároztuk, ígérjük, hogy foga dalmunkat megtartjuk!“ * — Mit fogadunk meg? Pontosan ezt akarom kifejteni. — Nem. Nem kommentárban, csak néhány szóval. — S kik azok a -tűk, -juk, -jíik? — Óh, a többes szám? Hát kérem, hiszen népes kis kollektíva vagyunk mi a külben. Szám szerint heten: egy katona, egy szült (a közelmúltban), egy szülni fog (rövidesen), egy a jövő zenéje, hárman meg húzzuk. — Hogyhogy mit húzunk? No mit? De könyörgöm, ne tessék folyton... ^Mindig ebből van a baj. Egy kis közbeszólás, s kimarad egy „t“. Nem sok, de „mecsoda különbség“, ha a Szovjetunió a fejlődő országokért kész mindent megenni (helyreigazítás: megtenni). S ugyebár más a készséges, és más a kétséges együttműködés. Szadat sem válhat „elvtárssá“ még egy pohár vörösbor után sem. — A cím? A cím is más? Előfordul. Meg is esett Eanes elnökkel, aki szegény kilincsel, fáradozik, de a szerkesztő (jómagam) a címben Soarest ugratja, aki otthon „pihen“ a kormányválság csúcsain. Micsoda ész! — Nobel-díjat érdemel? Hát azért ne könnyelműsködjünk. A rangokat, címeket, titulusokat hagyjuk mindentudó fordítónkra. 0 ehhez tökéletesen ért, s gyakorlattal is rendelkezik: kinevezte David Owent angol miniszterelnöknek, Walter Mondalet amerikai külügyminiszternek stb. — Mit tettek a kormányok? Hidegvérrel fumigálták az egész ügyet, a kinevezésekre viszont főszerkesztőnk „élénken“ reagált. — Hát persze. Ez az igazi diplomácia titka. Reagálni tudni kell. A mély érzésű, fiatal lányok tévedéseihez pedig gyengéden kell nyúlni. Az élet majd úgyis megtanítja őket s rájönnek, nem mindegy szeretni Dominicát vagy Dominikot. Ami igaz, az igaz. Törtük is a fejünket (akkor még négyen) a dolgok helyrebillen- tésén, de házunk táját nem érheti szóbeszéd, végül sikerült nagyobb porverés nélkül. — Pardon, telefon. — Könyörgöm, ne zavarj, ha dolgozom! Mi? A főnök szeretné elolvasni? No még ez kellett! Be sem fejeztem mondanivalóm. A lektor se olvasta. Ráadásul már tegnapelőtt kellett volna betördelni. A nyomda minden félórában sürget. Azonnal viszem! — Hol is hagytam abba? Megvan! Visszapillantok és... Jaj, a tükröm, csak most veszem észre, hogy nem is teljesen görbe. Mi lesz ennek a vége?! n # # if— Kérem, érzem én is. Csiszolni, simogatni kellene (ezért nem aludtam egész éjszaka). Igen, beleveszem ünnepélyes ígéretünket mindhetünk nevében, hogy kevesebb lesz a helyreigazítás. A szakaszokat számozás szerint felcserélem, ha lesz rá idő átdiktálni. MOTTÓ HELYETTAhány eredeti vagy még nem liallo4t nyelvi fordulattal találkozunk riportútjainkon, annyi édes meglepetéssel. Csak egy asszony, termetes asszonyság a napfényes és kihalt utcán. — Állj meg mellette — fordulok a sofőrhöz. A Volga megáll. Az asszonyság is. Intek, várjon. Vá”, s kerekük a szeme, amíg pásszírozom fejem, át az ablakon. — Tessék mondani, melyik út vezet a Zergehegyre? — Csak ezen tovább, aztán balra, aztán a templom mellett forduljanak fel jobbra. — Köszönjük. A viszontlátásra! —- Másnap — az Új Szó nyolcadik oldalán, az Ősrégi hírek című népszerű sokkrovatban — a következőket olvasta az asz- szonyság: „Habár Viktor, a jótollú riporter, és Lohol Ignác, a neves sofőr, kötelessége teljesítése közben felfordult. Mindkét munkatársunk emlékét igyekszünk megőrizni, s egyben köszönjük az ismeretlen útbaigazítónak, hogy hamar rátaláltunk saját halot- tainkra.“ Ezeket olvasta az asszonyság, s közben arra gondolt, hogy ma még nem adott tejet a macskának. KERESSÜK A 5<fc2fő$ NEVETŐT Szerkesztőségünkben vagy 10 méter hosszú, félhomályos folyosó választja el egymástól a kulturális és a sportrovat helyiségét. de az állandósult ingajárat jóvoltából, meg a déli „mértékelések“ révén tartjuk az állandó kapcsolatot. Kétségtelen a kulturális rovat előnye. Olyan egyéniségekre támaszkodhat. mint Shakespeare, Tolsztoj, Gorkij, Jirásek, Slád- kovič. Petőfi, Arany, Ady. míg a sport a hírszolgálati iroda adatait felhasználva olykor hitele talaját veszti, s különben is mindig bírálat tárgya, mert a sporthoz mindenki jobban ért. mint a sportújságírók. A kölcsönös kapcsolat szép példája, hogy a kulturális rovat saját oldalai egyikét áldozta föl az eddig alig ismertetett Józsa László, a gólkirály még alaposabb bemutatására. Igaz. szófogadó fiúk a kulturális rovat munkatársai. Szőról- szóra vették, hogy utánpótlást kell keresni vidéken, a többi között a sportrovat számára is. Meg is találták Ha I. Mráz, a volt sokszoros válogatott labdarúgó’ lehet a ČSTK sportújságírója, miért ne lehetne Józsa sportszerkesztő, hiszen nyelvi nehézségei neki. sin evének. Legfeljebb majd meg kell válogatnia, mikor, kinek mit mond, s jobban megfontolnia, hogy részt vegyen-e, vagy sem egy-egy külföldi szolgálati úton, amilyet olyan gyakran és szívesen kínálnak föl. xxx Nem is olyan régen az egyik olvasónk anonimitásba burkolózva ezt a félre nem érthető figyelmeztetést küldte a sp^.«.- rovat egyik tagjának: „Ne kívánja, hogy egyszer találkozzunk, mert akkor széttöröm a p-o-fáját.. Mentségére hadd hozzuk fei, nem tudhat a címzett cselgán- csozó képesítéséről. Régen csel- gáncsozott, most cselez, hogy minden akadály ellenére beszorítson a napnyugtakor záró rovatba annyi érdekességet, amennyi csak befér, s másnap boldog-boldogtalan gáncsolja. amiért nem fordult még Lőrincze Lajoshoz vajon egyik jelzője megfelel-e a helyesírás szabályai legújabb követelményének. vagy sem Evődünk az őszi évadban és a tavaszi idényben, s keressük a közös nevetőt... HELYREIGAZÍTÁS Jé, kimaradt a jé! Üttye kő, már újszunk a szilveszteri mámorban.
