Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-31 / 361. szám, szombat

Köszönet a jó munkáért /Folytatás az 1. oldalról) vábbiakban Husák elvtárs —, hogy kösz öné temet fejezzem ki hazánk többi kerület© dolgozói­nak is azokért a kedvező ered­ményekért, amelyeket a nép­gazdaság fejlesztésében és tár­sadalmi életünk más területein értek el. Sikerült elérnünk azokat a fő célokat, amelyek a kommu­nisták és az egész szocialista társadalom munkájának értel­mét adják meg: sikeresen gon­doskodunk az emberek jó. bé­kés, anyagi és kulturális szem­pontból gazdag életéről. A már elért magas életszínvonalat minden évben tovább emeljük a reálbérek, valamint a szociá­lis és egyéb juttatások össze­gének emelésével, új lakások építésével, a társadalmi fo­gyasztás fokozásával. Nézzük csak meg. hány új óvoda épül kerül etünkben és az egész or­szágban. Ami a bölcsődékben és az óvodákban elhelyezett gyermekek számarányát illeti, már az idén elértük az 1980-ra betervezett százalékarányt. Az emberek kezdeményezésének a nemzeti bizottságok munkájá­nak, az üzemek segítségének, valamint a Z-akciónak és a kezdeményezés más formáinak köszönhető, hogy célunkat két évvel a kitűzött határidő előtt értük el. Más dolgokat is ma már természetesnek tartunk. A közép-csehországi kerületben évente mintegv 9000 lakás épül, a fővárosban, Prágában közel 10 000. Ennyi új lakást soha a múltban nálunk nem építettek. E nagv társadalmi feladatokat és a nagy beruházásokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha teljesítjük a népgazdaságfej- lesztés igényes feladatait. Gustáv Husák elvtárs a to­vábbiakban nagyra értékelte a közép-csehországi kerület dol­gozóinak azt a törekvését, hogy megbirkózzanak a feladatokkal és megoldják az iparban, a mezőgazdaságban és más terü­leteken, a felépítmény terüle­tén is a jövő évi problémákat. Talán nincs is olyan munkate­rület, ahol nem lehetne javí­tani a munkát, ahol nem le­hetne még jobban felhasználni a tapasztalatokat. Ez nemcsak a közép-csehországi kerületre, hanem hazánk minden kerüle­tére vonatkoztatva érvényes. Arra kell törekednünk, hogy az 1978-as esztendő ugyanolyan sikeres legyen valamennyiünk számára, mint az idei év, és még több örömet szerezzen az emberek életében. Engedjék meg — mondotta végezetül Husák elvtárs —, hogy még egyszer köszönetét mondjak kerületük dolgozóinak és egyúttal hazánk összes dol­gozóinak azért, hogy hozzájá­rultak a jó eredmények eléré­séhez, s jó egészséget, sok bol­dogságot és sikert kívánjak az új esztendőben. Husák elvtárs beszédét kö­vetően az ipari és a mezőgaz­dasági vállalatok, az oktatás­ügyi, az egészségügyi és a kul­turális dolgozók, valamint a sportélet és más munkaterüle­tek képviselői szívélyes és elv­társi légkörben ismertették munkahelyükön szerzett ta­pasztalataikat. Üdvözlő táviratok (ČSTK) — Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Dzsa- Jar Muhammad Nimajrinak, a Szudáni Demokratikus Köztár­saság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Viliam Šalgovič elvtárs látogatása a Szlovák Nemzeti Galériában (ČSTK) — Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke tegnap Jozef Gaj­dosaiknak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének és Rácz Olivérnek, a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság kulturális mi­niszterhelyettesének kíséreté­ben a Szlovák * Nemzeti Galé­riába látogatott, ahol megte­kintette a kortárs szovjet fes­tők alkotásainak kiállítását. Šalgovič elvtárs egyúttal tájé­kozódott a Galéria jövő évi te­vékenységéről. Šalgovič elvtárs ezután meg­tekintette a „Szlovákia Andrej Plávka nemzeti művész versei­ben és Ladislav Čemický nem­zeti művész akvarelljeiben“ című kiállítást is, amely a bra­tislavai Laco Novomeský kiál­lítóteremben tekinthető meg. A kiállításon Šalgovič elvtársat Andrej Plávka nemzeti művész és Vojtech Mihálik érdemes művész kalauzolta. Á moszkvai Pravda a Szovjetunió külpolitikájáról Az enyhülés legyében (ČSTK) — Az elmúlt évben az SZKP és a Szovjetunió kül­politika i. tevékenységének egyik legfontosabb irányelve a lesze­relésért és a lázas fegyverkezés megállításáért folytatott küzde^ lem szorgalmazása volt, írja tegnapi vezércikkében a moszk­vai Pravda. A Szovjetunió dol­gozói és az egész haladó embe­riség örömmel üdvözölte a Szovjetunió újabb kezdeménye­zéseit, amelyek alapvető jelen­tőségűek a világbéke szempont­jából. Mindenekelőtt az atom­fegyverek gyártásának azonnali beszüntetésére vonatkozó szer- ződésjavaslatról van sző. Az atomnagyhatalmak kötelezettsé­get vállalhatnának, hogy hoz­záfognak a felgyülemlett atom- fegyverkészletek fokozatos csökkentéséhez, majd teljes megsemmisítéséhez. Miközben igyekszünk elkerül­ni az atomháború veszélyét, rá kell térnünk az atomfegyver-kí­sérletek betiltásáról folyó tár­gyalásokra, s meg kell egyez­nünk abban, hogy az atomfegy- ver-kísérletek betiltásával együtt egy bizonyos időre hir- desék ki az atomfegyverek mo­ratóriumát, és az atomrobban­tásokat csak békés célokra használják fel. A szovjet javas­latokat a jóakaratú emberek tá­mogatták az egész világon. A soron következő lépés, hogy a leszerelésről folytatott tárgya­lásokról térjünk át a reális tettek megvalósítására, melyek a leszerelés kezdetét jelente­nék. E cél érdekében folynak a nagy jelentőségű szovjet— amerikai tárgyalások a straté­giai támadófegvverek korláto­zásáról. A Szovjetunió a többi szocia-' lista országgal együtt követke­zetesen küzd a helsinki konfe­rencia Záróokmányában foglal­tak megvalósításáért. Ezt vilá­gosan bizonyítja, hogy az új szovjet alkotmány szövege az államok közötti kölcsönös kap­csolatokra vonatkozólag magá­ban foglalja mindazt, amit a Záróokmány előirányoz. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország konstruktív ál­láspontját a belgrádi találkozón is kifejtette. Nem véletlen, hogy a szovjet küldöttség belgrádi javaslatai a találkozó közép­pontjába kerültek, melyek cél­ja meqszilárdítani Európa biz­tonságát és elérni a katonai enyhülést — hangsúlyozza a moszkvai Pravda vezércikke. Népszavazási komédia készül Chilében AZ IGAZSÁG GYŐZNI FOG Izrael tárgyalási „készsége" zsarolássá fajult Ai arabok érdeke nem lehel alku tűigya (ČSTK) — Jordánia kategori­kusan elutasította Begin izraeli miniszterelnöknek a közel-ke­leti válság rendezésére tett ja­vaslatait és azt „az izraeli meg­szállás megszilárdítására és tör- vényesítésére tett kísérletnek“ minősíti. A kormány ülése után kiadott nyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy Jordánia nem járul hozzá azoknak a javaslatoknak a megvalósításához, amelyek arab területek Izraelnek való átadá­sával számolnak. A jordán kor­mány nézete szerint az ilyen javaslatok lényege az, hogy „elismerjék az agressziót és megsértsék az arab és palesztin jogokat.“ Mohamed Husszein Haikal, az Al-Ahram című félhivatalos kairói napilap volt főszerkesz­tője az AP hírügynökségnek adott interjújában rámutatott az Izraellel folytatott különtárgya- lások veszélyére. Kijelentette; mindig azt hangoztatják, hogy az arabok nem harcolhatnak Egyiptom nélkül, de az is igaz­ság, hogy Egyiptom nem érhet el békét az arabok nélkül. Nem lehet háború egyiptom nélkül, de nem lehet béke a paleszti­nok nélkül. Carter elnök a négy legna­gyobb amerikai tv-állomás tu­dósítóival folytatott beszélgeté­se során kijelentette, hogy el­lenzi az önálló palesztin állam létrehozását. Védte Begin izra­eli miniszterelnök tervét, mi­szerint a Jordán folyó nyugati partján „autonómiát" adnak a palesztinalaknak. Kijelentette továbbá, hogy Begin az egyip­tomi elnökkel folytatott tár­gyalásai során „rugalmasságot“ tanúsított. Begin kijelentését, hogy az izraeli egységek a Jor­dán folyó nyugati partján ma­radnak, „reális álláspontnak“ minősítette. — Belgrádban /elentést tettek közzé Jasszer Arafatnak, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottsága el­nökének jugoszláviai látogatá­sáról. A PFSZ Végrehajtó Bizottsá­gának elnökét fogadta Joszip Broz Tito is, aki hangsúlyozta, hogy a palesztin nép jogainak tiszteletben tartása a közel-ke­leti probléma magvát alkotja, s az igazságos rendezés nélkül nem lehetséges a Közel-Kele­ten a válság megoldása. Annak ellenére, hogy Begin Izraeli miniszterelnök és Szá­dat egyiptomi elnök készek folytatni a különmegbeszélése- ket és hisznek ezek „pozitív eredményeiben“, egyre inkább megmutatkozik, hogy olyan párbeszédről van szó, amely­nek feltételeit az Egyesült Ál­lamok támogatásával Tel Aviv diktálja. Közvetve ezt beismeri az egyiptomi vezetőség is, amely az ismailiyai Szadat-Be- gin találkozó után kész tény elé került: Izrael egyiptomi en­gedmények ellenére sem ismeri el Palesztina arab népének tör­vényes jogait. Az Egyiptomra gyakorolt Tel Aviv-i és amerikai nyomással kapcsolatban kénytelen volt ál­lást foglalni Szadat elnök is, aki a CBC amerikai tévé- és rádiótársaságnak adott interjú­jában megállapította, hogy „csa­lódott“ Carter elnök kijelenté­sében, miszerint ellenzi a füg­getlen palesztin állam létreho­zását. Begin rádióbeszédében nyíl­tan üdvözölte Carter nyilatko­zatát és kijelentette, hogy „megkönnyíti az Egyiptommal való tárgyalásokat“. Különösen nagyra értékelte Carter kijelen­téseit arról, hogy a palesztin állam létezése „veszélyeztetné Izraelt“. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter a Cartert Varsóba szállító repülőgép fedélzetén újságírók előtt cáfolni akarta az egyiptomi—izraeli külön- megbeszélésekben játszott ame­rikai szerep kedvezőtlen vissz­hangját. Azt állította ugyanis, hogy az Egyesült Államok nem erősítette meg Begin „béketer­vét“, de „jó kiindulópontnak“ tekinti ezt a Jordán folyó nyu­gati partjairól és a Gázai öve­zetről folyó tárgyalások szem­pontjából. Annak ellenére, hogy azt állította, Ismailiyában „hala­dást értek el“, beismerte, hogy „várakozás a kelleténél na­gyobb volt“. (ČSTK) — A chilei fasiszta katonai junta által 1978. január 4-re meghirdetett „népszavazás“ semmi más. mint a chilei fa­siszta kormány törvénybe ikta­tására irányuló kísérlet — álla­pítja meg a Népi Egység koalí­ciója a mexikói sajtóban kö­zölt nyilatkozatában. Pinochet Hitlert utánozza kor- mányozásl módszereiben, jelen­leg a néphatározat megrendezé­sében is utánozni akarja. A jelenlegi helyzetben, ami­kor Chilében be van tiltva a po­litikai pártok tevékenysége, rendkívüli állapot uralkodik, éj­szaka kijárási tilalom van, ami­kor egymillió chilei polgár kül­földön talált menedéket, nem léteznek semmiféle szavazólis­ták, nincs biztosítva a választá­sok demokratikus ellenőrzése, előre ismert a „népszavazás“ eredménye. Santiago de Chilében a chilei rendőrség brutálisan feloszlatta a „népszavazás“ elleni tiltako­zó felvonulást. A tömegből több embert bebörtönöztek. A rendőrség több személyt letartóztatott, akik a tiltott po­litikai pártok röpiratait terjesz­tették, melyek a Pinochet-junta elleni szavazásra szólítottak fel. XXX Az Afro-ázsiai és Latin-ameri­kai Szolidaritási Szervezet nyu­gatnémet bizottsága kijelentet­te, hogy 1978-ban folytatni kell a szolidaritási akciókat a junta fasiszta rendszere ellen harcoló chilei hazafiakkal és demokra­tákkal. A bizottság követeli a Pino- chet-rendszer kínzókamráiban szenvedő hazafiak kiszabadítá­sát, azoknak a chilei polgárok­nak a sorsáról való tájékozta- Jást, akiket a rendőrség az utóbbi hónapokban letartózta­tott, és akik „nyomtalanul el­tűntek“. — A Chilei Általános Ellen­őrzési Hivatal, melynek az a küldetése, hogy ügyeljen a jun­ta „alkotmányos jogainak“ be­tartására, elutasította a katonai kormánynak az ENSZ 32. köz­gyűlésén hozott chilei határozat tartalmáról megrendezésre ke­rülő népszavazásiról szóló dek­rétumát. A határozatban erélye­sen elítélik Pinochet tábornok hatalmon levő fasiszta juntájá­nak megtorló politikáját. A SZOCIALISTA KUBA NAGY ÜNNEPE Az internacionalizmus jegyében A mikor Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter befejezte felszólalását az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszakán, rend­kívüli eset történt. Számos or­szág képviselője sorakozott fel, hogy kezet szoríthassanak vele, s hogy jókívánságaikat fejez­hessék ki a szocialista Kuba képviselőjének. Ez Kuba nem­zetközi népszerűségének spon­tán és meggyőző demonstrálása volt. 1959 előtt Kuba ENSZ-küldöt- tét alig vették észre. Nem tud­ták megérteni a kubai nép for­radalmi történelmét, a társada­lom fejlődésének törvényszerű­ségeit és értelmét, a történelem logikáját, amely Kubában 1959. január 1-éhez vezetett. A társadalom fejlődésére ér­vényes objektív törvényszerűsé­gek természetesen nem automa­tikusan valósulnak meg. Dön­tő az, hogy léteznek e szubjek­tív tényezők és erők, amelyek képesek felhasználni a törvény­szerűségeket. Kubában voltak és ma is vannak Ilyen erők, s Fi­del Castrónak a nép bizalmat szavazott, amikor 1959. január 1-én győztesen bevonult Santia­go de Kubába, és kijelentette: „Nem vagyunk sem árulók, sem intervenciós csapatok, most igazi forradalom van.“ A for­radalom után kegyetlen küzde­lem kezdődött, amíg az antiim- perialista és demokratikus cé­lok szocialista forradalommá fejlődtek. Az elmaradott Kubát az Egyesült Államok gazdasági blokáddal sújtotta, rendkívüli politikai és katonai agresszi­vitást fejtett ki vele szemben. Leállította a kőolajszállítást, nem vásárolta meg a kubai cukrot. Havanna és néhány más kubai város bombázása után következett a Disznó-öböli in­vázió. Mindez csak töredéke an­nak. ami Kubára északi szom­szédai jóvoltából zúdult. Min­dennek ellenére néhány évvel később Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt I. kongresz- szusán 1975 decemberében ki­jelenthette: „Népünk büszke le­het arra, hogy bizonyos mérté­kig hozzájárult az amerikai im­perializmus történelmi meghát­rálásához, amikor alig 90 mér- földnyire az amerikai partoktól bebizonyította, hogy csupán er­kölcsi erővel és elszántsággal felfegyverzett, és a nemzetközi forradalmi mozgalom szolidari­tása által támogatott kis nem­zet szembe tudott szállni a tör­ténelem legnagyobb elnyomó nagyhatalmával.“ Az említett kongresszuson épp a nemzetközi szolidaritás döntő jelentőségét hangsúlyoz­ta különösképpen. A kubai kommunisták és a többi dolgo­zó egy pillanatra sem felejtik el, hogy a nemzetközi szolida­ritás nélkül, de főleg a Szov­jetunió támogatása nélkül a ku­bai forradalmárok nem győz­hettek volna. Kuba számára ez a tény a jelen egy része. Ezek­ben a napokban például Fidel Castro a néphatalom nemzet- gyűlésének ülésén hangsúlyoz­ta, hogy a világpiacon bekövet­kezett helyzet okozta gazdasági nehézségeket Kubában a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág segítségével leküzdötték. Amikor Kuba és az interna­cionalizmus kapcsolatáról be­szélünk, ismét idéznünk kell Fi­dél Castro szavait: „Kuba, amely a forradalmi vívmányok megszilárdításában és elmélyí­tésében elért sikereit épp a pro­letár és a szocialista interna­cionalizmusból fakadó aktív szolidaritásnak köszönheti, nem lehet és nem is akar csupán passzív „fogyasztó" lenni, ha­nem felelősséget érez azért, hogy maga is aktívan kinyilvá­nítsa internacionalista érzel­mét, tetteit és szolidaritását a népek forradalmi harcával kap­csolatban.“ Kuba az országépítésben meggyőző és egyértelmű sike­reket ért el. A népek békéért, nemzeti függetlenségért, társa­dalmi haladásért és a szocia­lizmusért folytatott harca Inter­nacionalista hozzájárulásának lehetőségei rendkívül nagyok, és ami a legfontosabb, a szo­cialista Kuba ki is használja őket. Az Imperialista propagan­da, mindenekelőtt az Egyesült Államok igyekszik ezt abszurd fényben megvilágítani. Ugyan­akkor Washingtonban hallgat­nak arról, hogy kubai területen, Guantánamo közelében ameri­kai támaszpont működik, és több százezer amerikai katona van világszerte elhelyezve. Kubai barátaink és elvtár­saink internacionalizmusa sok­oldalú, s önzetlenségét ismerik Vietnamban. Algériában, Gui­neában és számos más fejlődő országban. Az első amerikai szocialista ország a marxiz­mus—leninizmus eszmél és a tudományos szocializmus alap­ján megvalósított változásaival követendő példaként áll Latin Amerika, Ázsia és Afrika népei előtt. 1977 XII. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom