Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-27 / 357. szám, kedd
Bajor Andor A trónörökös és a cincérek Hajdanában megkaptuk a parancsot, hogy tessék bogarat gyűjteni. A következő délután el is indultam Tibi barátommal meg egy nagy skatulyával, mégpedig a vasúti sín mellé. Azért mentünk oda, mert a sín melletti domboldalon éltek a legszebb cincérek, amik úgy muzsikáltak, ha az ember nya- koncsípte őket, mint egy cigánybanda. Jártunk a sűrű fűben, és azonnal reá is akadtunk két nünü- kére. Ezek élhetetlen bogarak voltak, még menekülésre se mutattak hajlandóságot. Mikor megfogtuk őket, egyszerűen a markunkba köptek az apró acélkék szárnyuk alól, mint akik evvel el is intézték a dolgukat a világgal. De a cincérekért sokat kellett vizslatni meg kapkodni, mert ezek felkészültebb népség voltak. Futottak, mint a tűz, és ha elkaptuk olyan cincogást rendeztek, akár a prímás a vendéglőben. Szépen gyülekeztek a bogarak a skatulyákban, de erősen kellett vigyázni, hogy ki ne másszanak. Éppen egy szürke havasi cinéért vettünk észre az egyik bokor ágán, ami megpillanthatott bennünket, mert készülődött odébbrepülni. Egyszerre kaptunk érte Tibivel, hogy nyakon csípjük, össze is ütöttük a fejünket. De ez még hagyján lett volna. Mert mielőtt elcsíptük volna a bogarakat, a bogár mögül előugrott egy nagy ba- juszú csendőr és nyakon fogott bennünket. — Megvagytok, cudaroki — kiáltotta, és mi rémülten vártuk, hogy rakjon be a saját gyűjtő skatulyájába. Ha mi bogarat gyűjtünk, talán ő bogár- gyűjtőket gyűjt — gondoltuk magunkban. — Jaj, tessék elengedni bennünket — cincogtunk, nem vastagabb hangon, mint egy mezei cincér. —* Velem jösztök —- mondta szigorúan, ahogy mi is válaszoltunk volna a cincéreknek. Megindultunk előtte, sötét gondolatokkal. Vagy el fog repíteni bennünket, vagy denaturált szeszbe rak, ahol aztán úszhatunk. — Hová visz bennünket a csendőr bácsi? — kérdezte Tibor szepegve. Mire a mérges csendőr gúnyosan válaszolt. — Még kérditek? Ti is tudjátok, hogy hová! Aztán később hozzátette: — Ismerlek én benneteket! Mentünk szótlanul és fogvacogva. Közben a zsebünkben a sok bogár kaparta a skatulyát. — Hiába bújkáltatok a bokrok között — magyarázta a csendőr —, mert egyből meg-1 leltelek benneteket. Azzal tovább irányított, és bevitt egy tisztaszagú irodába. Ott az asztal mellett egy komor arcú civil ült és olyan szemeket meresztett reánk, mint egy nagyon elmélyült víziló. A csendőr rövidesen megsötétítette a helyzetünket, mire a civil földühödve reánk ripako- dott. — Mit kerestetek a sín mellett. amikor két óra múlva jön Őfensége, a trónörökös külön- vonata? — Bogarakat kerestünk — makogta Tibi. — Ügy ~ kiabált a civil — és közben föl akartátok robbantani a sínt! — Bácsit — dadogtam közben én is —, mi bogarat tudunk gyűjteni, de sínt nem tudunk robbantani. — Szóval csak ezen múlik ez nálatok — mondta fagyosan a civil. — Ott vannak a legszebb cincérek — jegyezte meg Tibi is kétségbeesetten. — Nem tudom — szólt a csendőr —, ezek folyton közbe keverik a cincéreket, ügy látszik evvel akarják félrevezetni a nyomozást. A civil elgondolkodott. — Végül is mivel bizonyítjátok, hogy cincérekért mentetek? Erre elfogott az elkeseredés. — Csak a cincérekkel tudjuk bizonyítani. Tibi pedig kinyitotta a skatulyát, mire a cinóérek pillanatok alatt szétmásztak az asztalon. .4 civil visszahőkölt. — Szemtelen kölykök! Most legalább szedjétek össze ezeket a férgeket. Jó időbe telt, amíg a bogarak nagy része visszavándorolt a skatulyába. — Az ügy így még titokzatosabb —- mondta a csendőr —, nem értem, mit akartak ezek a cincérekkel és a trónörökös Őfensége különvonatával. Lehet, be akarják hajítani a cincéreket Őfensége a király kocsijába. A civil ráncolta a homlokát. Végül nyugodtabb hangon megszólalt: — Én még azt sem tartom kizártnak, hogy valóban bogarat gyűjtöttek... Kontár Gyula felvétele Pavel Koyš Nem szikrázik Nem szívbéli mindig a szerelem. A cukrozott szerelem a torkon megakad. Ellenszegül néha a szavak gázlójának, mint karcsú csónak a sekélyes vizeknek. Gerlék sirámaira nem turbékol. Nem szikrázik - inkább hamvad. Megrémülünk: ez mi vagyunk? Bár vétkezés a természet őstörvénye ellen, nem szívbéli ez a szerelem. Hát mit tegyünk? Várjuk a tavasz terein, míg fölszóllnak a virágok s a levegő meggyújt minket a nap tűzvészében? Nem. A szerelem szerelem. Nő bennünk másokért a szomjúság árama, elkerülhetetlen a lét, mint utódoknak a mag átadása. Nem tűnik el belőlünk soha a szerelem, mint sínek a vonat alól. A vágyakozás bokra száradt csupán össze a novemberi talajmenti fagyban. Bennünk van a szerelem, kívülünk és mindenütt. Ne féltékenykedjünk! Nem kürtölni szét ősz haját - a legjobbakat nekil Üjra és megint szerelmesnek lenni. Kulcsár Ferenc fordítása Ján Smrek Téli dal Csiklandozó havat hullat magas felhő-nyugalom, gyönyörűségek olvadoznak szűzies lányajkakon. Ö te, észak fürge lánya! Téli utak hólabdája: szívem kezedből gurul; míg az arcod lángolása narancs Honoluluból. És úgy fénylik a szemed, mint parazsas üzenet. .Játszani így szeretek; s élnénk csak az eszkimóknáll bizony, hogy a legszebb fókát elhoznám neked. Melletted nem érzek én se fagyot, se hideget. Szélviharban is vígan lépkedek. Fákról integet nekem decemberi liliom: cserepedbe átültetem,- szobád ékessége lehet! Gyalogszerrel sétálgatunk: hej, de ölbe kapnálak, marcipán-babám! Mire ölérnénk a házad, nem maradna belőled mutatóba egy darabka! Csak haj, bunda, kis kalapka. TAMDORI DEZSŐ fordítása Jászén Antov Ez aztán a szolgáltatás! A villamoson valaki ráült vadonatúj kalapomra ós palacsintává lapította. A kalapot elvittem a tisztítóba, hogy kivasalják. A pult mögött álló kislány futó pillantást vetett rá: — Vegytisztítás és vasalás. Két leva. — Tisztítani nem kell — szóltam félénken — csak vasalni. — Nem lehet — felelte. — Ha nem tisztítunk, nem is vasalunk. — Miért nem? Hisz látja, hogy a kalap teljesen tiszta. A kislány türelmetlenül magyarázkodott: — Nem lehet, mert nálunk csak komplex kiszolgálás van, tehát vegytisztítunk és vasalunk, nincs csak vegytisztítás vagy csak vasalás. Azzal elém tolta a kalapot és a következő ügyfélhez fordult. — Mit tetszik, kérem? — Egy ‘pillanat! — szóltam. — Én beleegyezem! Kifizetem a tisztítást is, önöknek csak vasalni kell, tisztítani nem. — Lehetetlen. Úgyis kitisztítjuk. — De miért? — hördültem fel. — Hisz a kalapom teljesen űj és tiszta! — Azért — magyarázta, —, mert ha beteszem a szennyes holmi közé, bepiszkolódik. — Tudja mit?! — kiáltottam fel. — Kap tőlem két levát, ad egy nyugtát, a kalapot pedig nem a szennyes közé teszi, hanem becsavarja egy papírba. A kislány elvette a két levát, nyugtát adott, majd a kalapot bedobta a zsákba a szennyes közé. — Mit csinál?! — kiáltottam. — Ha külön viszem a gépbe, a mester meglátja, hogy a kalap tiszta, és visszaküldi. Ugyanis nem hajlandók tiszta kalapokat mosni. — Ez azt jelenti, ha vasaltatni akarok, előbb be kell szée pen piszkítani, ugye? — Látom, hogy már tetszik érteni a dolgot. — Ebben az esetben — kiabáltam — adja vissza a kalapomat! A pénzt nem kérem, de a kalapomat azonnal adja visz- szal — Lehetetlen. Az ön pénzével már elszámoltunk, és nem kérhetünk pénzt olyan szolgáltatásért, amelyet nem teljesítettünk. — Nem kívánok semmilyen szolgáltatást! — toporzékoltam. — A kalapomat akarom!!! Azzal átugrottam a pulton, kirántottam a zsákból a kalapot és magamhoz szorítottam. — Miért idegeskedik a kedves ügyfél? — csendült fel egy dallamos női hang a hátam mögött. Maga a műhely vezetője volt, mérőszalaggal a kezében. Leültetett egy fotelba, elvette a kalapot, megmérte a karima kerületét, utána a fejemet. — Hisz minden világos — mondta. — Ön azért olyan ingatott. mert a kalap kicsi önnek. A kedves ügyfél feje 59-es, a kalap viszont 58-as. Ezért olyan ideges, ezért van fejfájása ... A kalapot visszadobta a szennyessel teli zsákba, és a kiszolgálólányhoz fordult: — Írd be a „Kiegészítő szolgáltatás"-hoz: A kalapot egy centiméterrel kinyújtani. Ingyen ... Egy hónap múlva visszakaptam a kalapomat. Az, hogy kitisztították, látható volt, hogy vasalták, fölöttébb szembetűnő, ahhoz pedig, hogy kinyújtották, semmi kétség nem fért. A fejemen viszont csak azért áll meg, mert születésemtől fogva elálló füleim vannak. TENCZEL ISTVÁN fordítása Molatßk 2 férjről, a feleségről, a jó és a rossz házasságról Nincs rossz házasság, csak rossz házastársak vannak. RACHILDE ☆ A nők közt uz erénynek sok a prédikátora, de kevés a vértanúja. HELVETIUS ☆ Tízezer férfi között hét- vagy nyolcezer az olyan, aki szereti a nőket, öt- vagy hatszáz, aki a nőt szereti, s egyetlenegy, aki egy női szeret. DUMAS FILS ☆ Ha az ember meg ukarja tartani a feleségét, ne szeresse túlságosan. Különben unatkozni fog és elszalad máshoz. TRAVEN ☆ Egy háztartás csak akkor van jól összehangolva, ha mindkét házasfél ugyanazon időben érzi a civódás szükségességét. ROSTAND ☆ A házasság olyan kép, amit a közönség felé mindig a festett felével akasztanak a falra. DOROSMAI ☆ Feleséget keresel? Annyi az, mintha egy kígyókkal teli zsákéból ki akarnál markolni egy angolnát. Az angolna benn van a zsákban, nem lehetetlen, hogy meg bírod fogni, — de százszor, ezerszer is elhibázod s mindig új kígyómarás árán húzod vissza kezedet. THOMAS MORUS ☆ A házastársak között az első hiba a figyelmetlenség. MME DE PUISIEUX ☆ Mielőtt megházasodik, minden férfi ismerkedjék meg az anatómiával, és boncoljon fel legalább egy nőt. BALZAC TÍr A feleséget nem a férj zsar- nokoskodása bántja legjobban, hanem a közönye. JULES MICHELET ☆ Legtöbb bajunkat a nők okozzák, — de ők is orvosolják. HERBERT SPENCER ☆ A színlelt szerelem az igazinál valódibb hatást kelt: ezért esik ennek a jóhiszeműségnek áldozatul oly sok nő. BALZAC 1977. XII. 27.
