Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-24 / 355. szám, szombat
t m mmm Lehet, ám nem mindenkinek A kapitalista országok gazdasági életében az utóbbi időben kibontakozó válságjelenségekben a vágtázó infláció és a növekvő munkanélküliség összefonódik az ökológiai, energetikai, valutáris és egyéb kataklizmákkal. Hivatkozhatunk azonban másfajta példára is ~ a Szovjetunióéra, ahol egészen más a gazdasági légkör. A foglalkoztatottság Amerikai tudósok számításai szerint egy év munkanélküliség öt évvel rövidíti meg az ember életét. A fejlett tőkésországokban ma 18 millió embernek nincs munkája. Elképzelni iá szörnyű, hogy alattomban, észrevétlenül, hány emberéletet ragad el a munkanélküliség „csendes háború“-ja, mennyi keserűséget, könnyet, szenvedést okoz az embereknek. Ebben a tekintetben 1977- ben sem rózsásabb a helyzet. Az év végére várhatóan olyan szintre emelkedik ,a munkanélküliség Nyugaton, amilyenre nem volt példa az utóbbi évtizedekben. Persze, nem kizárt, hogy helyenként bizonyos mértékben megélénkül a gazdasági élet, de ez minden valószínűség szerint igen szerény mérvű lesz. Azl jelenti-e ez, hogy a Nyugatnak semmi reménye sincs a teljesebb foglalkoztatottság biztosítására? Azok, akik reálisan gondolkoznak, egy kipróbált recepttel is szolgálnak. A KGST-országokkal való gazdasági együttműködést ajánlják. Ez az együttműködés már most is millióknak ad munkát a nyugati országokban. „A Szovjetunióval folytatott kereskedelem kenyeret ad nekünk“ — jelentette ki David Jenkins, az Egyesült Államok nyugati partvidékén dolgozó kikötő- és raktári munkásokat tömörítő szak- szervezet vezetője. És még valami: a fegyverkezési hajsza ma évente mintegy 300 milliárd dollárt emészt fel. Egy évtized alatt: dollár-billiókat! Ezeknek az összegeknek egy része is segíthetne a Nyugatnak több társadalmi probléma élének tompításában, ha békés célokra fordítanák. A Szovjetunióban 1930-ba n véglegesen felszámolták a munkanélküliséget. Azóta az országban biztosított a lakosság teljes foglalkoztatottsága. Sőt, a Szovjetunió tizedik ötéves népgazdaságfejlesztési terve 11976—1980) cs,ak úgy teljesíthető, ha újabb munkaerő-forrásokat keresünk. Az 1976-os eredményekről közzétett jelentésben a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala megállapította, hogy „az ország egyes körzeteiben munkaerőhiány van“. Hasonló problémával kell szembenézniük más szocialista országoknak is. A problémát úgy oldják meg, hogy a munka jobb megszervezésével, a nehéz műveletek automatizálásával és komplex gépesítésével hatékonyabbá teszik a termelést. A Szovjetunióban például ebben az évtizedben ily módon csaknem 50 millió ember munkáját „takarítják meg“. A megélhetési költségek A nyugati országokban tovább emelkednek az élelmiszer- árak: az NSZK-ban egy év alatt átlagosan 5 százalékkal, Ausztriában 7 százalékkal, Francia- országban 12 százalékkal... Mint a Daily Mirror írja, Angliában az utóbbi 25 év alatt a hús, a vaj és a burgonya ára többszörösére nőtt. Emelkedő tendenciát mutat Nyugaton a gyógyszerek, a ruhanemű ára, a városi közlekedési díjak, a lakbérek ... Lássuk most, mi a helyzet az árakkal a Szovjetunióban. A hús, a vaj, a tej, a kenyér, a darafélék, a burgonya, a tea és más elsőrendű fontosságú élelmiszerek ára ma is ugyanaz, mint 15—25 évvel ezelőtt volt. Az utóbbi években mindössze néhány szeszes ital, a halikra, a lazac és más csemegék ára emelkedett. Az iparcikkek közül a szőnyeg a drágakövek, a prém, a kristályáruk drágultak. Ugyanakkor sok minden olcsóbb lett. Januárban leszállították például egyes kötöttáruk, hűtőszekrények, rádiók, magnetofonok, televíziók árát. Tegyük még hozzá, hogy a Szovjetunióban már több, mint 25 év Óta változatlan a villany, a gáz, a metró, a trolibusz, az autóbusz díja. A lakbérek 1928 óta nem változtak. '<3 <0 o © n Q> N ö SO 2 a Cs 'a E a •£ o 'a 1š n a a co IS a c o » ’S 'O N O-V e A* 'O N o-S5 e Q Qj X* E3 Q) $> •JSI O r? 'O A stabil árak mellett a Szovjetunióban szüntelenül emelkedik a dolgozók keresete: 1965 óta a kolhozparasztok átlagos havi keresete csaknem kétszeresre, a munkások és az alkalmazottaké körülbelül 1,6-szere- sére nőtt. Tavaly januárban határozat született tovább 31 millió szovjet dolgozó bérének az emeléséről. Összegezésként Hány magyar nyelv van? Ha valaki azt kérdezné: hány magyar nyelv van, talán még el is csodálkoznának, annyira természetesnek érzi mindenki, hogy magyarság ugyan több országban is él, de magyar nyelv csak egy van. s mindannyian azt beszéljük. Pedig nem is olyan egyszerű a kérdés. Valóban: ha szókincsét és nyelvtani rendszerét vesszük, mindannyian ugyanazt a magyar nyelvet használjuk. De aprajában már nemegyszer találunk különbségeket is aszerint, hogy valaki magyarországi magyar, szlovákiai magyar, jugoszláviai magyar, erdélyi magyar, vagy pedig kárpáti magyar. Hadd mondjak el egy megtörtént esetet! Nové Zámkyba, azaz Újvárba látogat el egy új rokon. Vendéglátója, negyven év körüli asszony, panaszkodik neki: „Az én kis Bözsikém már három hete beteg. Harmadikos szegénykém, sok az elmaradása. Az egyik tanítója üzent is, hogy ha ilyen hosszan kimarad az iskoláról, elveszítheti az évét.“ A pesti rokon a „harmadikosából nem tudja még: gimnazista-e a kislány, vagy általános iskolás, azaz: alapiskolás. Az „iskola“ szó sem Igazítja el: hiszen iskola a gimnázium is. De a „tanító“ említése meggyőzi: alapiskolás, hiszen ott vannak tanítók. \ Nem sok idő telik el, és „Bözsikém“ beszédeieg uz ajtón, kócosán, pongyolában, és — huszonegy évesen. S a vendég akkor érti meg: a leányka harmadéves az egyetemen, és az egyik oktatója üzent neki! Magyarul beszél mindkettő, s bizony alaposan félreértették egymást. Hogy is állunk hát! A magyarországi nyelvhasználat szerint az iskola alap- vagy középfokú. Ami érettségi után kezdődik, az vagy főiskola, vagy egyetem. És ott nem harmadikosok vannak már, hanem harmadévesek; és nem tanítók vannak, nem is tanárok, hanem oktatók. Ideát viszont minden oktatási forma iskola, minden pedagógus tanító, és minden diák harmadikos, negyedikes, és így tovább. A nyelv persze azonos, de a nyelvhasználat már egyes vonatkozásokban más. De menjünk tovább! Ami érettségi után kezdődik, az a magyarországi nyelv- használat szerint felsőoktatás, aminek két formája van: főiskola és egyetem. A főiskola 3 vagy 4 éves, az egyetem 5 fáz orvosi 6). Ideát viszont minden felsőoktatási formát főiskolának neveznek, akármilyen szintű. S ha már benne vagyunk, említsük azt is: a magyarországi gyerekek az iskolában tanulnak, a szlovákiai magyar gyerek az iskolán. S aki az iskolában tanít, az pedagógus mind, de nem mind tanító. Tanító csak az alsó tagozatos, aki egyszerre oktat minden tárgyat. Ha szakoktató, kétvagy háromszakos, akkor már tanár, akár az alapiskola fölső tagozatáfeűn tanít (tehát nem: fölső tagozatán), akár gimnáziumban. A felsőoktatásban megint váltakozik az elnevezés. Aki ott tanít, az nem tanító, nem is tanár, hanem oktató. Egyetemi oktató a tanársegédtől adjunktuson és docensen át a professzorig mindenki. De egyetemi tanár csak a professzor, a tanszékvezető. Megkérdezhetnénk persze: miért fontos ez? Ideát így értjük meg egymást, odaát amúgy. Csakhogy akkor mégsem ugyanazt a magyar nyelvet beszéljük! Akkor megindulhat egy lassú szétvállás, először a nyelvhasználatban, azután magában a nyelvben. Dr. DEME LÁSZLÓ Időben es idefeben Ügy vélem, érdemes mérlegelnünk, helytálló-e még az időben használatának hibáztatása. A nyelvművelő munkák zöme ugyanis kifogásolja az így szerkesztett mondatokat: „Az időben közbelépő tűzoltóknak sikerült megmenteniük az épületet.“ Általános az a fölfogás, hogy hasonló helyzetekben csak a birtokos személyragos forma megfelelő: „Az idejében közbelépő tűzoltóknak sikerült megmenteniük az épületet.“ Hadd idézzem egyik nyelvművelőnk idevágó érvelését: „Mást jelent időben és idejében elvégezni valamit. Minden időben történik, de nem minden történik meg a (maga] idejében, azaz késedelem nélkül.“ Ebből a fölöttébb jellemző érvelésből ki lehet bontani, miért elfogadható napjainkban az idejében mellett az időben használata is. Friss szövegek és élőnyelvi megnyilatkozások vizsgálatából kiderül: ma már NEM TALÁL A NYELVÉRZÉK OLYAN KÜLÖNBSÉGET a két alak között, mint amilyenről az idézett részlet beszél. Azaz: ha valaki az időben alakot hallja, olvassa, éppenséggel .késedelem nélkül’ értelemben fogadja. Kérdés: hogyan vált ez lehetségessé? A két eltérő fölépítésű nyelvi forma jelentésének azonosulásához a kihagyásos, a KIHAGYÁSSAL TÖMÖRÍTŐ SZERKESZTÉS vezetett. Hasonló mondatok hangoztatásakor és hallatán a beszélő is, partnere is odaért, odaérthet egy jelzőt: „A (kellő) időben közbelépő tűzoltóknak sikerült megmenteniük az épületet.“ Ez az odaérthető jelző tette és teszi lehetővé, hogy az időben ne általános időfolyamot jelentsen, hanem pontosan azt, amit az idejében. I-Iogy a kihagyásos szerkesztés más helyzetekben is szokásos, arra éppen az idézett helytelenítő passzus következő részlete hívja föl figyelmünket: „ ... de nem minden történik meg a (maga) idejében...“ Tekinthetjük tehát ezt a személyragos formát is kihagyásosnak, akárcsak a másikat, a személyrag nélkülit. Kettőjük között a különbség csak annyi, hogy az egyikben az odaérthető szó az említettel együtt minőségjelzős szerkezetet alkot (a kellő időben), a másikban viszont birtokos jelzős szerkezet jön létre az elhallgatott, de odaérthető, meg a kimondott szóból (a maga idejében). Mint ismeretes, a minőségjelzős szószerkezet jelöletlen, a birtokos azonban legalább egyszeresen jelölt: a jelzett szó mindenképnen birtokos személyragot kap. Ha az időben szabályos minőségjelzős szerkezetből alakult kihagyásos változat, az irin,6bpn pedig fölfogható ki- hagyásos birtokos szerkezetnek, következetlenség hibáztatni az egyiket, helyesnek ítélni a másikat. Stiláris különbségük azonban nyilvánvaló: az idejében kétségkívül választékosabb. HERNÁDI SÁNDOR A nyugati sajtóban a gazdasági válsággal kapcsolatban időnként ilyesfajta kijelentések is felbukbannak: „Mire vártok? Keressetek újabb Noé bárkáját, a világméretű özönvíz már elkezdődött!“ Meg lehet érteni mindenkit, aki így beszél. De miért világméretű az a bizonyos özönvíz? Talán nem nyilvánvaló, hogy miközben Nyugaton dühödten tombolnak a gazdasági megrázkódtatások pusztító hullámai, á szocialista országok gazdasági potenciálja hónapról hónapra növekszik? A Szovjetunió például ma nemcsak a vszén, az ásványolaj, az acél, a cement termelésében, a traktorok gyártásában válik világelsővé, hanem a pamut- és gyapjúszövet, a bőr lábbeli, a vaj, a cukor termelésében, a lakásépítésben stb., is. A szovjet ipar potenciálja 1980-ig — 1970-hez képest — csaknem megduplázódik. (AZ AGITÁTOR című folyóirat cikkei nyomán) Tízezrek tüntettek e napokban Washingtonban és más amerikai városokban a Carter-kor- mány mezőgazdasági politikája ellen. A tüntetők traktorokkal vonultak a Capitolium elé, követelve, hogy a kormány szilárd mezőgazdasági felvásárlási árakat biztosítson. (ČSTK-felv.) mm 1977 XII. 24. 4 Világvége? Munkanélküliek, segélyre várva...
