Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-08 / 309. szám, kedd

Nem csillog a nevük, de... BEFEJEZŐDÖTT A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FILMEK 15. NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJE PARDUBICÉBEN A pardubicei Dukla Művelő­dési Házban október 20-tól 28-ig rendezték meg a tudomá­nyos-műszaki haladás eredmé­nyeit szemléltető kisfilmek im­már hagyományos nemzetközi fesztiválját. A fesztivál 9 nap­ja alatt a korszerűen felsze­relt művelődési ház három ve­títőtermében összesen 283 tu­dományos-technikai filmet mu­tattak be. A nemzetközi verse­nyen 198 kisfilm szerepelt, ezek között 55 hazai és 143 külföldi alkotás. A külföldi résztvevők közül a Szovjetunió, Lengyelor­szág, az NSZK, Bulgária, az NDK, Magyarország, Olaszor­szág, Anglia, az Egyesült Álla­mok és Franciaország filmgyár­tói mutatták be a legtöbb felvé­telt, s olyan távoli országok is képviseltették magukat a feszti­válon, mint például Peru, Me­xikó és Nigéria. A fesztivál első két napján versenyen kívül mutatták be a hazai tudományos rövidfilm- gyártás utóbbi éveinek legjobb termését, összesen 55 filmet. Érdemes megemlíteni, hogy a filmgyártás államosítása óta a hazai alkotók több mint 21 ezer tudományos-népszerűsítő filmet .gyártottak, s ennek a fele a válságos időszak leküzdése után, a hetvenes években ké­szült. A tudományos-műszaki kisfilmek gyártása a hatvanas évek második felében úgyszól­ván teljesen visszaesett. Ennek az a magyarázata, hogy a han­goskodás, a felszínen való moz­gás és a gyors törtetés idő­szakában nem érdekelték az el­mélyült, nagy szakértelmet és odaadást igénylő munkát. Már­pedig a tudományos-műszaki kisfilmek gyártása ilyen mun­kát követel. A néhány perces, negyedórás, esetleg félórás filmek készíté­se elképzelhetetlen az adott té­mában dolgozó szakemberek, a pedagógusok és a filmgyár szakképzett operatőreinek szo­ros együttműködése nélkül. Munkájukat az erkölcsi siker sem koronázza olyan formában, mint például a játékfilmek ren­dezőiét, akiknek a nevét világ­szerte a filmcsillagokéval egy sorban emlegetik, s akiket a filmkritika pergőtüze a közíz­lés alakulása szerint hol elma­rasztal, hol pedig az egekig dicsér. A tudományos kisfil­mek alkotói szorgalmas és sze­rény emberek, a legtöbb eset­ben a névtelenség homályában maradnak, s a kultúra csendes napszámosaiként végzik felbe­csülhetetlen értékű munkájukat. A kisfilmek fontos követel­ménye a tömörség, a közvetlen, érthetőség, a logikai kapcsola« tok lényegretörő sorrendje. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a néző minimális idő alatt maximális mennyiségű ismeret- anyaghoz jusson. A tudományos kisfilmek készítése tehát szük­ségszerűen megköveteli a téma részletekig menő előtanulmá- nyozását, s a forgatókönyv jól átgondolt, pontos előkészítését. Az ilyen filmek készítői határo­zottan több erkölcsi elismerést érdemelnének, mint amennyi­ben a társadalomtól jelenleg ré­szesülnek. A tudományos-műszaki fil­mek nemzetközi fesztiválja, a zsűri értékelő munkája és a díjak legalább részben pótolják a publicisztikai népszerűsítés és a látványos közönségsiker el­maradását. A fesztivál számos külföldi vendége már tizedik, tizenkettedik alkalommal vett részt a találkozón, s mindig visz magával valami újat, amit mindennapi munkájában hasz­nosítani tud. A fesztivál kiemelkedő ese­ménye volt a legjobb szovjet tu­dományos-műszaki filmek ünne­pi bemutatója. A tudományos kisfilmek bemutatását követő ünnepi esten felszólalt Genna- gyij Anatolovics Rudakov, a le- ningrádi Lennaucsfilm fődrama­turgja, a szovjet küldöttség vezetője. Megemlítette többek között, hogy a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a tudományos-műszaki kis­filmek készítésének. Az elmúlt évijen például több mint 1200 kisfilm készült az ország négy filmgyártó vállalatában, ebből 120 film tudományos-népszerű­sítő volt, a többit a szorosabb értelem ben vett szakoktatás, a szakmai továbbképzés céljaira gyártották. A szovjet tudományos-műsza­ki filmek ünnepi seregszemléje egyébként méltó bevezetése volt a nemzetközi versenynek. A Szovjetunió épít, Az Orosz SZSZSZK ipara a X. ötéves terv­ben, A mezőgazdaság fejlődése, A Szovjetunió atomenergetikája, Az északi sarkkörön túl, A 19 kozmikus év című filmek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójára ké­szített összeállításokkal és film­újdonságokkal együtt emberkö­zelbe hozták a szovjet tudomá­nyos-műszaki fejlődés vala­mennyi világraszóló vívmányát. Nagy kár lenne, ha ezek a fil­mek a fesztivált követő napo­kon a dobozokban maradná­nak. A fesztiválon bemutatott filmek ugyanis 1978 február vé­géig Csehszlovákiában marad­nak, s azokat az iskolák, üze­mek, intézmények, szervezetek vetítés céljából megrendelhetik a kerületi filmkölcsönző válla­latoknál, esetleg közvetlenül Prágában, az Infor Film Servis irodájában f 110 00 Praha 1, Šte- pánska 42), ahol a legújabb ka­talógusok is megrendelhetők. A nemzetközi versenyben sze­replő 198 tudományos kisfilm közül szinte valamennyit ki­emelhetnénk, hiszen mindegyik a lehető legtöbbet nyújtotta az adott szakterületen elért isme­retek, technikai és technológiai vívmányok köréből. Az energe­tika, a nyersanyagtermelés, a kohászat, a gépipar, az építé­szet, a számítástechnika, a köz­lekedés, a mezőgazdaság, a kör­nyezet- és az egészségvédelem fejlődését bemutató filmek ösz- szességíikben szinte teljes képet adtak mindarról, amivel nap­jaink tudósai, mérnökei foglal­koznak, arról a tudományos- műszaki alapról, amelyre a jö­vő országa és társadalma épül. A szocialista és a nem szocia­lista országokban készített kis­filmek váltakozva követték egy­mást, s a fesztivál napjait át­hatotta a gyümölcsöző nemzet­közi együttműködés Helsinki­ben megalapozott légköre. MAKRAI MIKLÓS Kodály tanítványa volt RÄNKI GYÖRGY HETVENÉVES A hetvenedik születésnapját finneplő Ránki György Európa egyik legjelentősebb zenei mű­helyében, Kodály Zoltán osztá­lyában tanult. A népzene szép­sége úgy megragadta a fiatal ze„ eszerzőt, hogy a főiskola be­fejezése után évekig népzenei tanulmányokat folytatott, előbb a budapesti Néprajzi Múzeum­ban, majd hosszabb párizsi tar­tózkodása idején a Musée de ľHomme-ban. A számos nép zenei folklórjában járatos mű­vész emellett zeneszerzéssel is foglalkozott. Ránki György zenéjében a különféle stíluselemeket — gyakran igen sikerült stíluspa­ródiák formájában — fölényes Jcompozíciós és hangszerelő technikával használja fel. Mű­veinek nagy részét sziporkázó, groteszkbe hajló humor jellem­zi. A jubiláns sokoldalú zene­szerző. Művei közt számos dalt, kórusművet, zongora-, kamara- és szimfonikus darabot, kantá­tát találunk. Ismertek rádió-, színpadi és filmzenei kompozí­ciói is. Számos filmzenéje kö­zül említsük meg az Oj földes­úrhoz és a Körhintához írt kísé­rőzenéjét. Humor, meseszerűség és szí­nes kifejezésmód jellemzi a szerző Romádé király úf ruhája című, 1951-ben elkészült nagy­sikerű rádió-vígoperáját, ame­lyet 1953-ban — színpadi for­mában — a budapesti Állami Operaház is bemutatott. Ezért a művéért Kossuth-díj jal tüntet­ték ki. A Romádé király — Andersen A császár új ruhája című me­séje nyomán — tarka jelene­tekben mutatja be, hogyan lep­lezi le a nép előtt két furfan­gos parasztlegény elmés csíny­nyel a hiú király és udvara ha­mis tekintélyét. Pomádé, az eszelősen és elvakultan mindig új meg új ruhákba öltözködő király szánalmasan mulatságos alak. Királysága megérett a ki­figurázásra meg az összeomlás­ra. Ezt az összeomlást sietteti a két legény is. aki csodatakács­ként jelentkezik a királynál, el­hitetvén, hogy láthatatlan fona­lakból láthatatlan ruhákat ké­pes szőni. Azazhogy a ruhák csak az ostoba emberek számá­ra láthatatlanok, aki okos és bölcs, az láthatja őket. A ki­rály udvarában persze senki nem meri bevallani, hogy nem látja a messzi országból jött csodatakácsok által szőtt ruhát. A királyi udvar butasága és hit­ványsága akkor dől össze, ami­kor a nemlétező ruhában felvo­nuló király láttán, Pomádia egész népe előtt egy kis inas kikiáltja a megsemmisítő erejű igazságot: a király meztelen. A szerző e művében különbö­ző stíluselemek felsorakoztatá­sával és remekbe sikerült hang- szereléssel parodizál. Az alkotás­ban a magyar népdal szerelmi lírája, a néger tánczene sodró ritmusai, az olasz vígopera jel­lemző fecsegése és az orosz ro­mánc érzelmessége elegyedik. Ebben az operában érvényesül a legjobban Ránki karikírozó mű­vészete. Az opera anyagából a szerző két zenei szvitet is írt. Később megkomponálta a mű bábjáték-változatát is. Ránki György egyik jelentős alkotása a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ötvenedik évfordulójára készült Aurora tempestuosa (Viharos virradat). A szerzeményt jellemezzük a művész saját szavaival: Termé­szeti-történelmi freskó, az 1917 óta alakuló-vajúdó világ első fél évszázadáról. Ez ú fény és árnyék drámai küzdelmének ze­nei ábrázolása. A színpad ellenállhatatlan bűvköre mindig is vonzotta a művészt. 1970-ben a budapesti Operaház bemutatta Az ember tragédiája című misztérium-ope­ráját, amely — hangvételét te­kintve — ugyan eltér a Pomá- détól, de jól kiegészíti az alko­tóművész operaszerzői profil­ját. A wiesbadeni operaház két éve mutatta be A varázsital cí­mű táncjátékát. Zenés-színpadi alkotásai kö­zött az Egy szerelem három éj­szakája című musical-tragedy sajátos jellegű, egyedülálló színpadi mű. A zenés dráma há­rom kiváló művész közös alko­tása, Ránki Györgyé, Hubay Miklósé (drámaíró) és Vas Ist­váné (költő). Ez az egy gene­ráció lírai rekviemjének neve­zett mű a fasiszta háború kor­szakát. az elsötétítés és a ret­tegés borzalmait ' idézi fel. A művet 1961-ben mutatta be a budapesti Petőfi Színház, azó­ta többször külföldön is bemu­tatták, rádiófelvétel és film is készült belőle. Ránki György egész művésze­tét áthatja a játék, ezért érzi annyira jól magát a színpad közelében, amely egész életmű­vét végigkíséri. Művei az eu­rópai népies daljáték, sőt a mu­sical történetét is gazdagítják. SCHLOSSER KLÁRA A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulója al­kalmából — a korábbi évekhez hasonlóan — az idén is meg­rendezték a szovjet filmek fesztiválját. Bár a jubileumot a filmkölcsönző vállalatok gazdag programmal köszöntik, méreteit és kultúrpolitikai je­lentőségét tekintve a legna­gyobb rendezvény a szovjet A november 3-a és december 16-a között megrendezett fesz­tivál programján számos új szovjet film szerepel. A nézők láthatják a szovjet—finn közös vállalkozásban készült Bizalom című filmet, a már említett al­kotást, az ... és más hivatalos személyiségeket, a Mentek mentek a katonák című ukrán filmet. Műsorra tűzik a moszk­felenet az ... és más hivatalos személyiségek című filmből; jobb- ra Vjacseszlav Tyihonov filmek fesztiválja, melyet Szlo­vákia mintegy negyven váro­sában tartanak meg. Bratislavában — a fesztivál nyitányaként — november 3-án díszelőadást rendeztek: a Hviezda moziban szovjet ven­dégek jelenlétében bemutatták az ... és más hivatalos szemé­lyiségek című filmet. A kül­döttség tagjai voltak: Vlagyi­mir Nyikolajevics Salunovszkij, a Szovjetszkij Film főszerkesz­tője és Galina Jackina színész­nő. A szlovák fővárosón kívül több vidéki városban is ren­deztek ünnepi bemutatót. A szovjet delegáció november 5- én a michalovcei előadáson vett részt, aztán ellátogat Hu- mennéba, Vranovba, Prešovba, Košicébe, majd Érsekújvárba (november 10-én), Dunaszerda- helyre (november 11-én), To- poícaHyba és Výčapyba. vai fesztivál egyik díjnyertes alkotását, Éjszaka Chile felett. címmel, Az ügy elhúzódik című bűnügyi történetet és Tyimur Zolojev munkáját, A vakáció el­maradt című alkotást. (A fil­mekkel lapunk október 30-i, va­sárnapi számában részletesen, foglalkozunk.) A fesztiválhoz kapcsolódva az ország valamennyi városában és községében ünnepi filmvetítése­ket, illetve szovjet filmnapokat rendeznek. Gyermekfilmfeszti­vált is tartanak a barátsági hó­napban. A szemlét — ünnepé­lyes külsőségek között — no­vember 11-én nyitják meg Kru- pinában. Az ezt követő hetek­ben mintegy 180 szlovákiai mo­ziban lesz gyermekfilmszemle. A jubileum alkalmából több mo­ziban kiállítást rendeznek. A Nagy Október a szovjet filmmii' vészét örök témája címmel. Mentek, mentek a katonák Ojszerűen dolgozza fel a há­borús témát Leonyid Bikov ren­dező ebben a filmben. Nem a történelemből ismert eseménye­ket rekonstruálja, csupán egy epizódot villant fel, azt sem do­kumentumhűséggel. Nem is ez a célja; emlékezik és emlékez­tet a második világégés ember- és lélekcsonkító pusztításaira. Két síkon mozog a film tör­sát. Hősi haláluk emlékét csu­pán egy dátum őrzi: 1944: már­cius 18 ... Minderről nem el­beszéléseik alapján értesülünk, hanem a második idősík ese­ményei, az akkor történtek „tájékoztatnak“ bennünket. A néző ezek láttán tudatosítja: a harc, jóllehet a katonák éle­tébe került, nem volt hiába­való. ténete: a jelen a múlt esemé­nyeivel váltakozik, ennek meg­felelően a lírai' képsorok fe­szesebb, kegyetlenebb jelene­tekkel elegyednek. Hol mai fia­talokat láthatunk a vásznon, hol a második világháború név­telen katonái, hősei jelennek meg. Az egyik idősík cselek­ménye napjainkban játszódik: mai fiatalok, harmincegynéhány évesek találkoznak, hogy felke­ressék a második világháború­ban elesett katonák tiszteletére emelt sok-sok emlékmű egyi­két. Mint később kiderült, apáik emlékének adóznak kegyelettel egy ukrajnai erdőszélen. Har­mincegynéhány évvel azelőtt —• alighogy ők világra jöttek — apáik hősiesen védelmeztek egy tábori kórházat, maroknyi seregük megpróbálta visszaszo­rítani a németek elnrenyomulá­Az alkotók — Borisz Vaszil- jev és Kirill Rapoport forgató­könyvírók, valamint Leonyid Bikov rendező — ezt a gondo­latot domborították ki filmjük­ben, aláhúzva: a harcnak csu­pán egyetlen értelme volt — a haza védelme. Mondanivalóju­kat sikerült pátosztól, nagy sza­vaktól mentesen a film nyelvén megfogalmazniuk. Mélységes humanizmus, sajá­tos rendezői megoldások jel­lemzik a filmet, a komorabb jelenetek ^humorosabb hangvé- telűekkel váltakoznak. Az alko­tásban maga a rendező, Leonyid Bikov is szerepet vállalt, aki évtizedeken át igen népszerű színész volt. Jó teljesítményt nyújt Vlagyimir Konkin fiatal művész is, akit Az acélt meg- edzik című tévésorozatban Pavel Korcsaginként ismerhettünk meg. —ym— 1977. XI. 8. Mentek, mentek a katonák — búira Vlagyimir Konkin SZOVIET FILMEK FESZTIVMIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom