Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-19 / 320. szám, szombat

Űj szakaszához érkezett a KGST-országok összefogása a környezetvédelem területén. A tanács végrehajtó bizottsága április közepén hagyta jóvá az Intervodoocsisztka, vagyis a víz- és szennyvíztisztítási együttműködés megvalósítására hivatott nemzetközi gazdálko­dási társulás létrehozására vo­natkozó javaslatot. A társulás a tudományos kutatás, a ter­vezés és a termelés területein folyó munkát hivatott össze­hangolni. Célja víztisztító be­rendezések, készülékek gyártá­sa, meghonosítása és üzembe­helyezése. Az Intervodoocsiszt­ka az indulás időszakában első­sorban azzal foglalkozik, hogy felderítse az érintett országok szükségleteit ezekre a beren­dezésekre, továbbá a felmerülő igények kielégítésének lehető­ségeit. A társulás tagjai az egyez­ményben résztvevő országok (Bulgária, az NDK, Lengyelor­szág, Magyarország, a Szovjet­unió és Csehszlovákia) megfe­lelő gazdasági szervezetei. Ezek a társulásban megtartják anya­gi és szervezeti önállóságukat, de az irányítás közös, az ügyvi­tel pedig — a résztvevő orszá­gok jóváhagyásával — Bulgá­ria vezeti. Az Intervodoocsisztka élén a résztvevő szervezetek képvise­lőiből alakult Tanács áll. Tagjai országonként egy szavazattal rendelkeznek. A Tanács akkor határozatképes, ha minden tag­ország képviselteti magát. .Ha­tározatai az érdekelt országok között kötött két- vagy többol­dalú szerződések vagy más, ezeknek megfelelő egyezmé­nyek útján lépnek életbe. Akárcsak a KGST többi gaz­dasági és műszaki-tudományos intézménye, az Intervodo­ocsisztka is nyitva áll a KGST minden, a társulásban még részt nem vevő tagállama szá­mára. Az új nemzetközi gazdálkodá­si szervezet előmozdítja a víz- és szennyvíztisztító berendezé­sek és felszerelések kölcsönös szállításait, az ilyen berendezé­seket gyártó iparágak terme­lékenységének, hatékonyságá­nak és technikai színvonalának emelését, a víztisztító berendez zések gyártásának csökkenté­sét. A társulás az érdekelt or­szágok szakemberei között is közvetlen együttműködést ala­kít ki. I. VASZILJEV; Á környezetvédelemért A munkaidő és szabadidő A fiatalok szabad idejének hasznos eltöltését szolgálják és fontos nevelő szerepet töltenek be a zeneiskolák is. Képünk a rigai ze­neiskolában készült. (ČSTK — TASZSZ-felv.) A pihenésre való jog az em­ber egyik legalapvetőbb joga. Az ember általában kettéoszt­ja a napját: munkaidőre és sza­badidőre. A Szovjetunióban a heti munkaidő — a forradalom előtti munkahéthez viszonyítva — körülbelül húsz órával, csak­nem egy teljes nappal rövidült. A szovjet állampolgárok több­sége ötnapos munkahéten dol­gozik. Ez heti két szabadna­pot jelent, vagyis évente több mint száz pihenőnapot. Ehhez jönnek még a hivatalos ünne­pek és a fizetett szabadság. A pihenésre való jogot már az 1936-os alkotmány rögzítet­te. Az új alkotmányban ez a jog jelentősen kibővült, és ki­egészült a szabadidő jobb ki­használására vonatkozó irány­elvekkel. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a kulturális, szórakoz­tató és regenerációs intézmé­nyek hálózatának bővülését, a tömegsport, a testnevelés és a turisztika fejlődését, a helyi pihenési, üdülési lehetőségek megteremtését, valamint a sza­badidő ésszerű felhasználásá­nak egyéb feltételeinek megja­vítását. A szabadidő jelentőségét el­sőnek Marx értette meg, s azt a társadalom gazdagságának A Szovjetunióból behozott gépek gondozására műszaki központokat létesítettek Bulgá­riában. Jelenleg két ilyen központ működik az országban. Az egyik Pleven városában, útjavi- tó gépek, daruk, baggerek és más hasonló gépek vizsgálatát és javítását végzi. A másik Karlovóban a mezőgazdasági, gépeknél lát el hasonló felada­tokat. Most épül Szófiában a harmadik szovjet műszaki köz­pont, amely majd gépkocsikkal foglalkozik. A szovjet műszaki központok tevékenysége jelentősen hozzá­járul a két ország műszaki együttműködésének a haté­mértékévé tette. Mind az egyén, mind pedig a társadalom sok­oldalú fejlődése, fogyasztása és tevékenysége az idő megtakarí­konyságához. Bulgáriában je­lenleg 75 ezer szovjet gyártmá­nyú traktor, 25 ezer kombájn és más mezőgazdasági gép dol­gozik. Az egyre tökéletesebb és bonyolultabb gépek megfele­lő hasznosításához nagy segít­séget nyújtanak tehát ezek ,a műszaki központok, annál is inkább, mert felszereltségük rendkívül korszerű. A vizsgála­tokon, javításokon felül más hivatásuk is van: itt képzik ki azokat a bolgár szakembereket, akik a gépekkel dolgozni fog­nak: Itt mutatják be a szovjet ipar technikai újdonságait is. A kiképzés, a bemutatók cél­ját laboratóriumok, könyvtárak segítik. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS) tásától függ — írta. — Minden megtakarítás végső soron idő­megtakarításra vezethető visz- sza. Megjegyezte, hogy a ren­delkezésünkre álló idő képezi az igazi értéket. Szociológusok szerint a szov­jet emberek szabadidejüket mindenekelőtt tanulásra, to­vábbképzésre, szépirodalom és sajtó olvasására, múzeumok lá­togatására, kiállítások megte­kintésére használják. Gyakran járnak színházba, hangverseny­re, moziba — 1976-ban példá­ul 4,2 milliárd volt a mozilá­togatók száma. Sok időt szen­telnek a zenének és a televí­ziónak. Erre fordítják a sza­badidő több mint 70 százalékát. A szabadidő hasznos eltölté­sének megvan az anyagi bázi­sa. Az országban több mint 131 ezer könyvtár van. A könyvtári könyvek száma másfél milli­árd. Az ország 260 millió lakosá­ból 93,1 millió tanul. Közülük 33,5 millióan szakmát tanulnak, vagy továbbképzik magukat. Az egyetemi végzettségűek tovább­képzését 760 intézmény segíti. A fiatalokat és felnőtteket is oktató 65 „hivatásos“ egyete­men kívül vannak szabadegye­temek. Ezekben a hallgatók filozófiát, történelmet, művé­szetet és irodalmat, Logikát, pszichológiát tanulhatnak. A 35 ezer szabadegyetemnek több mint 9 millió hallgatója van. A szovjet emberek hetente 15 órát fordítanak pihenésre és szórakozásra. Vannak megoldatlan problé­mák is. Például a szolgáltatás egyes ágazatai lemaradtak a fogyasztók igényei mögött. Meglehetősen sok időt rabol el a mosás, a takarítás. A szol­gáltatások fejlesztése tehát je­lentős mértékben összefügg a szabadidő meghosszabbításával. E probléma megoldása érde­kében a szolgáltatások színvo­nalát legalább két és félszere­sére kéll növelni. A most folyó ötéves tervidőszakban ez más- félszeresére növelhető, ám a kö­vetkező ötéves tervben a még szükséges növekedés minden bizonnyal megvalósul. G. PISZARJEVSZK1J (APN) Feivetelünk a Szovjetunió több mint 131 ezer könyvtárának egyi­kében, a novoszibirszki könyvtárban készült. Szovjet műszaki központok Bulgáriában Metonimiák a köznyelvben A metonimia a klasszikus stilisztikából ismert szóképek egyike. Két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érint­kezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul. A szóképek nemcsak a versekre, szépirodalmi alkotásokra jellemzőek, előfordulnak mindennapi beszédünkben is. Most néhány ilyen köznyelvi, sajtónyelvi metonimiát kötünk csokorba. Divat ma a huszadik század, az atomkorszak emberei-ről, érzésvilágukról, sajátos problémáikról beszélni. Ezeket a kifejezéseket az időbeli érintkezésen alapuló kapcsolat hoz­ta létre. Nincs egy vasam sem — mondjuk, ha üres a zse­bünk. A pénz és a vas között anyagbeli kapcsolat van, még akkor is, ha ezzel a szólással inkább a nagyobb értékű papírpénznek hiányára panaszkodunk. Különösen gyakoriak a helybeli érintkezésen alapuló me­tonimiák. Irodalmi alkotásokban is ezzel a típussal talál­kozunk legtöbbször. Különösen Ady költészetére jellemző, hogy egy-egy helységnév a vele kapcsolatos történelmi eseményt s ezen keresztül bonyolult tudattartalmakat je­löl. „Nekünk Mohács kell“ — ebben a sorban Mohács ne­ve nemcsak az 1526-os vesztett csatát, hanem a jórészt önhibánk előidézte nemzeti katasztrófát jelöli, akárcsak egy másiT? versében a majtényi sík. Emlékezetes metoni­mia a reakciós úri Magyarországot jelölő Pusztaszer is. A metonimiáknak a helyi érintkezésen alapuló fajtájával gyakran találkozunk a köznyelvben és a sajtónyelvben is. Beszélünk a falu és a város szembeállításáról: a falun és városon 'élő emberek életformájának, gondolkozásának el­sősorban különbségeit hangsúlyozó leírását értjük rajta. A parlament régi megszólítása, a Tisztelt Ház, vagy a királyi ' családok hagyományos elnevezése, az Árpád-ház, a Bour- bon-ház is a metonimiáknak ebbe a fajtájéiba tartozik. Nem­egyszer az eredeti, helyre utaló jelentés teljesen elhomá­lyosodik, és csak a másodlagos jelentés él tovább. így pél­dául a kormány, kormányzat jelentésű kabinet szó eredeti­leg az uralkodó dolgozószobáját, majd az államtanács ta­nácskozó helyét jelentette, ezek a jelentések mára már teljesen elavultak. A mai politikai sajtóban is meghonosodott néhány meto- nimiai helynév, „Washington így foglalt álllást ebben a kér­désben ..Párizs továbbra is fenntartja kapcsolatait...“ — ezekben a mondattöredékekben Washington az Egyesült Államok, Párizs pedig Franciaország kormányát jelenti. Sokszor csak egy jellegzetes épület neve jelöli a benne székelő irányító testületet. A moszkvai Kreml, a washingto­ni Fehér Ház, a párizsi Elysée-palota helyi érintkezésen aiapuló átvitellel jelenti a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Franciaország kormányát, államigazgatását. A hely­ségnév politikai esemény elnevezése helyett is állhat. ,,Helsinki után — Belgrád előtt“ — ez volt a címe a béke­tárgyalások nemzetközi visszhangjáról szóló cikknek. So­kat hallani mostanában Helsinki szellemé-rő\ is. A város­név egyértelműen utal az európai biztonsági és leszere­lési értekezlet színhelyére, és minden békeszerető ember azt akarja, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok csakugyan Helsinki szellemében, a békés egymás mel­lett élés légkörében alakítsák továbbra is kapcsolataikat. Róma, Tokió és München neve a közelmúlt olimpiáit idé­zi fel előttünk. A sportolókkal folytatott interjúkból kide­rül, hogy ha Montreál után kicsit lazítottak is, már teljes erejükkel készülnek Moszkvá-ra, azaz az 1980-1 olimpiára. Ezek a köznyelvivé vált metonimiák — a többi szóképhez hasonlóan — élénkítik, színesítik beszédünket, írásunkat. Nem célszerű azonban egyes városneveket túlságosan meg­terhelni metonimikus képzettársításokkal, mert akkor a szókép ahelyett, hogy szemléletessé, világossá, tömörré tenné mondanivalónkat, homályba burkolja. HUSZÁR ÁGNES Az ék szó eredete Döbrentei Gábor szava az éle. Egy akadémiai ülésen tá­madt egy ötlete. A Magyar Tudományos Akadémia világot látott, nagy műveltségű első titoknoka előbb hírhedtté lett ama feledékenységével, amivel a Bánk bán-1, az 1818-ban pályázó drámakéziratot elsüllyesztette. Katona József bús­komorságának, korai halálának egyik okozója e mulasztás. De a Döbrentei-életút másik ágának sok értékes irodalmi, drámafordítási kísérlet mellett (Hamlet, Macbeth stb.) különös figyelmet érdemel legrégibb nyelvemlékeink köz­lése, majd a később róla elnevezett gyulafehérvári kódex fölfedezése: egy 1808-beli magyar zsoltárfordítási kéziraté. Akadémiai titkárságáról lemondván, az 1840-es években is el-eljárt az ülésekre, olyankor föl is szólalt. Édes anya­nyelvűnk újjáteremtése, szókincsünk hőskorában már az is nagy dolog volt, hogy az országgyűlés 1842-ben megszavaz­ta: „lehet már egyes iskolákban magyarul is tanítani“. És mennyi igyekezettel írták az iskolai nyelvtanokat! Czuczor é9 Vörösmarty voltak ebben a legszorgosabb akadémikusok, 1843—46 között írt gimnáziumi nyelvtanukkal. Több új szavunk-maradt meg újításaikból, így az 1846. júniusi aka­démiai ülésen megszavazott „láz" szó egyik felszólalótól elkapván a remek rövid szócskát; majd az 1847 tavaszán tartott ülések egyikén az öreg (s régi íróbarátaitól kissé már el 1s feledett) Döbrentei olvasta föl értekezését a né­met Witz szó helyeit javallott éle szóról, kifejtve, hogy a mások ajánlotta élce túl hosszú, az elmeél vagy elménc sem sikerült. Vörösmarty szerint — aki csípős megjegyzéseket szokott tenni az üléseken — ez az éle szó nem jól hangzik, s nem fedi pontosan a német Witz-et, sem a francia point ďesprit-t. Szerinte elég jó a régi elménckedés, elméncség szavunk, illetve objektíve az ötlet. Ha azonban nemzetünk olyan szűkiben van az új szónak, ám legyen kedvükre, de a maga részéről nem szavazza meg az élcet. Valaki közbe­szólt, hogy ne legyünk kényelmesek az újdonságok terén, meg kell jól hányni-vetni a Döbrentei-féle indítványt. Rövid vita után aztán így szavazta meg az akadémikusok nagy többsége és vált szótárunk röpke szavacskájává, im­máron 130 év óta. Mindenképpen érdekes jelenség, hogy az Akadémia legelső évtizedeiben oly alapossággal’ foglal­koztak nyelvünkkel: nemcsak az idegenszerű kifejezésektől szabadítván meg, de éppen új és lassankint meg is gyö­kerező szavak képzésével is. Ezért nem árt néha vissza­visszatekintünk az elfakult évkönyvekbe, jegyzőkönyvi közlésekbe, midőn mostanában is egyre lelkesebb nyelv­tisztító körök alakulnak. Dr. GERGELY PÁL ÚJ SZÓ 1977. XI. 19. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom