Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-17 / 318. szám, csütörtök

Mezőgazdaságunk jelentősen hozzájárult az életszínvonal emeléséhez Rudolf Rohlíček elvtárs beszéde A szocialista mezőgazdaság gazdasági ereje, amely egyút­tal nagy politikai erő is, első­sorban abban nyilvánul meg, amit ez az erő az egész társa­dalom számára jelent. Elég megemlíteni, hogy az 1936. év­hez képest a bruttó mezőgaz­dasági termelés csaknem más- félszeresére, a piaci mezőgaz­dasági termelés pedig két és félszeresére növekedett. A szocialista mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárult az egész lakosság, s ezen be­lül a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának emelkedésé­hez. Ma már nincsenek lénye­ges különbségek a vidék és a város között sem társadalmi, sem kulturális szempontból, sem pedig az emberek munka- lehetőségei és a társadalombiz­tosítás szempontjából. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánk a fejlett növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó országok egyike. A 100 hektár termőföldre jutó traktorok és kombájnok számát, a villany­áram és a műtrágyafogyasztást tekintve a KGST-n belül az el­ső helyek egyikét foglaljuk el, s egyre jobban felzárkózunk a világ legfejlettebb országai kö­zé. A gabonaneműek átlagos hektárhozamait tekintve már elértük a világszínvonalat. Még mindig jelentősek a tar­talékok az önellátás arányának növelése szempontjából az élel­miszer-termelésben, ezen belül a zöldség- és gyümölcstermesz­tésben, továbbá a termelés, a kereskedelem és a feldolgozó ipar együttműködésének javítá­sában. Sem ez, sem pedig a gépellátás nem éri el azt a színvonalat, amely a távlati tervek következetes kidolgozá­sához szükséges. Ez elsősorban a gyümölcs- és zöldségtermesz­tés koncentrációjára, szakosítá­sára és iparosítására, valamint a friss zöldséggel és gyümöl­csei való ellátás javítására vo­natkozik. Csehszlovákia a viszonylag kevés termőfölddel rendelkező országok egyike. Egy főre csak 0,7 hektár termőföld jut, tehát nagyjából csak annyi, mint az NDK-ban vagy Ausztriában. Ezért nagy jelentősége van a növénytermesztés fejlesztésé­nek, az ésszerű talajgazdálko­dásnak és a föld jobb kihasz­nálásának. Az élelmiszertermelésben az önellátás előfeltételeit nemcsak modern nagyüzemi anyagi-mű­szaki bázis felépítésével, ha­nem e bázis hatékony felhasz­nálásával, s a tudományosmű­szaki haladás vívmányainak sokoldalú érvényesítésével, te­hát a biológiai tényezők ki­használásával, a kemizálással, a beruházások segítségével és a gépesítéssel is meg kell terem­teni. A fogyasztótól is meg kell követelni, hogy takaréko­san és gazdaságosan bánjon az élelmiszerekkel. Jelenleg 1901 az efsz-ek és 195 az állam^ gazdaságok szá­ma, ami azt jelenti, hogy szá­munk tíz év alatt egyharma- dára csökkent. Az egyik olyan tényező, amely lassítja a vál­latok közötti kooperáció és in­tegráció ésszerű fejlődését az a körülmény, hogy sok helyen az ezzel összefüggő problémá­kat egyszerűen csak az efsz- ek, vagy az állami gazdaságok egyesítésével próbálják megol­dani. A kormány szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az efsz-ek, vagy az állami gazda­ságok további egyesítése során nagyon megfontoltan és körül­tekintően kell eljárni. Az eddi­ginél jobban tekintetbe kell venni annak a lehetőségét, hogy a koncentráció és a sza­kosítás fokozása érdekében közös mezőgazdasági vállalato­kat és kooperációs egyesülése­ket alakítsanak. A közélelmezés biztosítása érdekében tovább kell fejlesz­teni és szilárdítani a mezőgaz­dasági és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisát. A me­zőgazdaságnak 170,3 milliárd korona értékű állóeszköz áll rendelkezésére, ebből a gépek­re és a berendezésekre 43 mil­liárd korona jut. A 6. ötéves tervidőszak első évében egy dolgozóra 161800 korona ér­tékű állóeszköz jutott az 1970. évi 98 000 koronával szemben. Tavaly év végén a traktorok száma meghaladta a 141 000-et, a gabonacséplőgépeké a 20 ez­ret. Olyan anyagi-műszaki bá­zist sikerült kiépíteni, amely számos termelési szakágazat­ban teszi lehetővé a progresz- szív eljárások széles körű ér­vényesítését, amit az is bizo­nyít, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számának jelentős csökkenése ellenére a többszö­rösére növekedett a munka termelékenysége és a mezőgaz­dasági termelés intenzitása. A 6. ötéves tervidőszakban további eszközöket kell szállí­tani a mezőgazdaságnak, olya­nokat, amelyek minősége meg­felel a mezőgazdasági fejlesz­tés új szükségleteinek. A be­ruházások keretében tovább növekszik a gépi beruházások számaránya; ennek az a célja, hogy 1980-ig teljes mértékben gépesítsük a legfontosabb me­zőgazdasági munkákat, s a gé­pi eszközök új generációját ál­lítjuk a termelésbe. A vegyipartól elvárjuk, hogy 1980-ig mintegy 20 százalékkal növelje a mezőgazdaságnak szállított műtrágya mennyisé­gét, egyúttal javítsa minőségét is. A vegyipar további felada­ta, hogy fokozza a növényvédő­szerek gyártásának fejlesztésé­re irányuló erőfeszítéseit. A kormány szüntelenül nagy fi­gyelmet szentel a döntő fon­tosságú mezőgazdasági és élel­miszeripari kapacitások építé­sének. Felelősebben, következe­tesebben és meggondol tabban kell törekedni arra, hogy a be­ruházási eszközöket ésszerűen és gazdaságosan felhasználják. A szállítóvállalatok kötelessége, hogy elegendő mennyiségű és jó minőségű termelőeszközt bo­csássanak a mezőgazdaság ren­delkezésére. A mezőgazdasági vállalatoknak ezeket az eszkö­zöket gazdaságosan kell ki­használniuk, s az önköltségek minél nagyobb mértékű csök­kentésére is törekedniük kell. Josef Nágr elvtárs beszéde Az idén értük el a legjobb eredményeket a növényter­mesztésben egészben véve, a ga- bonaneműeket tekintve vala­mivel túlszárnyaltuk az 1974-es esztendő eredményeit, az utób­bi tizenöt év harmadik legna­gyobb cukorrépatermését gyűj­töttük be, s túlteljesítettük a repce, a komló és a tömegta­karmányok termesztési tervét. Csaknem minden fontos ter­ményből teljesítettük a felvá­sárlási feladatokat. Az állatte­nyésztés terén túlteljesítettük a vágóállatok, a tej és a tojás felvásárlási tervét. Mezőgazda­ságunk történetében először éri el a bruttó mezőgazdasági termelés a 80 milliárd koronát, s 3 milliárd koronával, azaz mintegy 4 százalékkal megha­ladja az eddigi rekordot, az 1974-es év csúcsteljesítményét. Az elért eredmények azon­ban nem tesznek önelégültekké bennünket. Még mindig vannak olyan termelési szakaszok és vállalatok, ahol nem teljesítik a tervet, vagy nem hajtják végre elég gyors ütemben a szükséges szerkezeti átalakítá­sokat. Minden jel arra mutat, hogy még jobban felhasznál­hatjuk a természetadta lehető­ségeket, a termelésnövelés té­nyezőit, valamint a tudomány és a gyakorlat bevált tapasz­talatait. A termelésnövekedés kiegyensúlyozatlanságára utal az a körülmény, hogy az egy hektárra számított bruttó me­zőgazdasági termelés a legjobb eredményt elérő kerületben 20,2 százalékkal, míg a íeg- gyengébb eredményt elért kerü­letben alig 4,6 százalékkal nö­vekedett. Hogy ez a kiegyensú­lyozatlanság az állattenyésztés­ben is megvan, bizonyítja, hogy a 100 hetkárra jutó szar­vasmarha-állomány egyes he- lyekan csak 43, másutt 92 szarvasmarhára tehető. A já­rások egyötödében egy hektár­ra több mint 80, több mint egynegyedében viszont keve­sebb mint 55 szarvasmarha jut. Áz állattenyésztési termések eladásának növelését már je­lentős mértékben elősegítik a mezőgazdasági szakvállalatok. Ez főként a baromfi és a tojás felvásárlásában mutatkozik meg, ahol szorosabbra sikerült fűzni a- mezőgazdasági terme­lés és a feldolgozó ipar kap­csolatát. Jelentős mértékben elősegíti - a húsellátás javítá­sát a nagyhizlaldák és a fel­dolgozó üzemek együttműkö­dése, valamint azon vegyes vál­lalatok munkája, amelyek szar­vasmarha-tenyésztéssel és -hiz­lalásával egyaránt foglalkoz­nak. Az efsz-ek átlagos gazdálko­dási területe jelenleg 2240 hektár, az állami gazdaságoké pedig több mint 6500 hektár. Egyes tisztségviselők azt hi­szik, hogy a mezőgazdasági vállalatok területének növelé­sével minden probléma megol­dódik, megfeledkeznek azonban arról, hogy ezzel kapcsolatban gyakran bonyolult gazdasági, szervezési és káderproblémákat kell megoldani. Ezért a jövő­ben az a legfontosabb cél, hogy a szakosításra s a meg­levő vállalatok keretein belül a nagyobb arányú koncentrá­cióra helyezzük a hangsúlyt, és tökéletesítsük a vállalatokon belüli szervezést. A növénytermesztésben a szakosítás egyelőre csak lassú ütemben valósul meg. A cukor­répa-termelés optimális kon­centrációját csak a répater­mesztő vidékek vállalatainak mintegy 10 százaléka, a burgo­nyatermesztését pedig a bur­gonyatermesztő vidékek válla­latainak 23 százaléka tudja biztosítani, nem is beszélve a gyümölcs- és a zöldségtermesz­tésről, mert itt az arány még kisebb. Igen fontos feladatok várnak ránk szarvasmarha-tenyésztés koncentrációjának és szakosí­tásának továbfejlesztése terén. Azonkívül, hogy igényes beru­házásokat kell eszközölni és bonyolult biológiai problémák­kal kell szembenézni, a szar­vasmarhák számára készülő ta­karmány termesztését is iparo­sítani kell. Ma ezt a célt szol­gálja a földállomány 70 száza­léka, s egyúttal ebben rejlik a legnagyobb tartalék is a termő­föld kihasználása szempontjá­ból. Ezért a tudományos kuta­tóintézetekkel s a mezőgazda- sági termelőkkel együttműköd­ve keressük annak az útját, hogy az állattenyésztésnek ezt az ágazatát is fokozatosan ipari jellegűvé tegyük minden összefüggésében. A mezőgazdasági koncentrá­ció és szakosítás igényes fel­adatainak sikeres megoldása lehetetlen a mezőgazdasági vállalatok, valamint az élelmi- szeripari, a feldolgozó és a ke­reskedelmi vállalatok szoro­sabb együttműködése nélkül. Ezen együttműködés hiányát olyan fontos terményekből való hiányos ellátás idején tapasz­taljuk, mint például a burgo­nya, a gyümölcs, vagy a zöld­ség. Ez nemcsak közvetlenül a piacon érezteti hatását, ahová nem jutnak el idejében azok a termékek, amelyeket másutt vi­szont nem tudnak eladni, ha­nem a termelésben is, ahol az eladási nehézségek gátolják a nagyobb arányú koncentrációt. Figyelmünket erre fogjuk össz­pontosítani, hogy a nemzeti bizottságok tevékeny részvéte­lével e problémák megoldása terén is előre haladjunk. Fontos feladat marad tovább­ra is a növénytermesztés és az állattenyésztés egy szintre ho­zatala, a termékek minőségé­nek javítása, a hazai piac jó és folyamatos élelmiszerellátá­sának biztosítása. Terveink si­keres megvalósítása érdekében tökéletesen fel kell használ­nunk az álló- és az intenzifiká- ciós eszközöket és a mezőgaz­dasági vállalatok belső forrása­it. A Irányítás minden szintjén nagy figyelmet fogunk szentel­ni a termelés hatékonysága nö­velésének. (Folytatás az 1. oldalról) potenciáljának növelésével, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával és a népgaz­daság hatékonyságának fokozá­sával. „A párt, a Központi Bizott­ság, az SZKP KB Politikai Bi zottsága és Leonyid Brezsnyev következetesen valósítják meg a tudomány fejlesztésének leni­ni politikáját. A tudomány így egyre inkább társadalmi ter­melőerővé válik“ — hangsú­lyozta Alekszandrov akadémi­kus, aki jókívánságait fejezte ki Leonyid Brezsnyevnek a magas kitüntetés alkalmából és további munkájához sok sikert kívánt. Leonyid Brezsnyev válaszá­ban köszönetét mondott a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­jának a Marx Károly Arany­érem odaítéléséért. Kijelentette: „Ez a kitüntetés annál is in­kább megtisztelő számomra, mert az egyik legnagyobb filo­zófus nevét viseli. Annak az embernek a nevét, aki minden zsenialitásával a dolgozó nép felszabadítására törekedett. Marx Károly halhatatlan taní­tása már több mint száz éve a munkásosztály kiapadhatatlan eröjorrása. Hatvan év telt el azóta, hogy Marx tanítása to­vábbfejlesztve és gazdagítva Le­nin tudományos téziseivel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelméhez vezetett. Ez új világ építésének — a szocializmus építésének kezde­tét jelentette. A szovjet népnek — az em­beriség történelme legigazságo­sabb és leghumánusabb építőjé­nek — minden oka megvan rá, hogy Marx, Engels és Lenin műve örökösének és folytató­jának vallja magát. Munkánk nemcsak nemzeti, de interna­cionalista jelentőségű is. Mindez meggyőzően bizonyo­sodott be a Nagy Október év­fordulójának tiszteletére rende­zett ünnepségeken. Moszkvában a központi ünnepségekre 104 országból érkeztek hasonló gondolkodású emberek, a sza­badságért és a tartós békéért harcoló elvtársak. A Szovjet­unió határain túl is gyakorla­tilag a világ minden részén ilyen vagy olyan formában megünnepelték a Nagy Októ­ber hatvanadik évfordulóját. Leonyid Brezsnyev végül még egyszer köszönetét mondott a magas kitüntetésért. ÜLÉST TARTOTT AZ SZKT ELNÖKSÉGE (ČSTK) — A neratovicei Spolana vállalat szakszervezeti művelődési otthonában ülést tartott tegnap a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának el­nöksége. A résztvevők megvi­tatták, hogyan teljesítik a szakszervezeti szervek és az alapszervezetek az SZKT II. plenáris ülésének határozatait és hogyan dolgozzák ki jövő évi tevékenységi terveiket. Az elnökség hangsúlyozta, hogy az egyes szakágazati feladatoknak helyet kell kapniuk a tevé­kenységi tervekben, s törődni kell azzál, hogy a decemberben megrendezendő szakszervezeti taggyűlések előmozdítsák az alapszervezetek tevékenysége színvonalának további emelé­sét. Az elnökség a továbbiak­ban tájékozódott az idei első félévi kollektív szerződések nyilvános ellenőrzésének ered­ményeiről és az Októberi For­radalom 60. évfordulója tiszte­letére kibontakoztatott munka­kezdeményezés fejlődéséről. Jó­váhagyólag tudomásul vette a szakszervezeti szerveknek a bérprogramok kidolgozásában való részvételéről szóló jelen­tést, s eszmei, politikai vala­mint politikai szervezési intéz­kedéseket hagyott jóvá a szak- szervezeteknek a februári győ­zelem 30. évfordulója ünnepsé­gein való részvételével kapcso­latban. KITÜNTETÉS Tábí László elvtársnak, az SZLKP KB politikai dolgozójá­nak 50. születésnapja alkalmá­ból párt- és közéleti tisztségek­ben végzett sokéves áldozat­kész munkájáért a köztársasági elnök „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetési adomá­nyozta. A kitüntetést tegnap Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára adta át a jubilánsnak. Az átadásnál jelen volt Ivan Lit­vaj, az SZLKP KB osztályveze­tője. A mezőgazdaság tartalékainak mozgósítása időszerű követelmény (Folytatás az 1. oldalról) tett munka arányának növelé­sére. A felmérésből az is kitű­nik, hogy az azonos természeti feltételek mellett dolgozó me­zőgazdasági üzemek eltérő ho­zamokat érnek el. Ezeknek a különbségeknek az okai a szö­vetségi és nemzeti mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszté­riumok, valamint a kerületi és járási mezőgazdasági igazgató­ságok irányító és szervező munkája színvonalában, továb­bá a mezőgazdaság felkészült, politikailag és szakmailag kép­zett vezetőkáder-ellátásban, a termelés igényes műszaki és technológiai színvonalában, a tudomány vívmányainak a gya­korlatban való alkalmazásában, s nem utolsósorban a rendelke­zésre álló saját gazdasági fel­tételek kihasználásában rejle­nek. R. Zahradník előadói beszéde után a képviselők 8 tagú javas­ló bizottságot választottak a határozati javaslat kidolgozá­sára. A vitában elsőnek felszólaló M. Fabik a növénytermesztés színvonala emeléséről és továb­bi belterjesítéséről szólt. B. Kud- laőková a mezőgazdasági föld­terület kihasználásával, termé­kennyé tételével és védelmével, M. Rusnak az állattenyésztés fejlesztési kérdéseivel, haté­konyságának emelésével foglal­kozott. J. Turo'sík vitafelszólalá­sában a mezőgazdasági szak­képzés helyzetét vázolta. V. Bla­žek a technika és a beruházá­sok ésszerű felhasználását érin­tette. A. Blažej felszólalásában a mezőgazdaság kemizálásával foglalkozott. Csémi József a ko­máromi járás és a nyugat-szlo­vákiai kerület tapasztalatain demonstrálta, milyen hatást váltottak ki az új terményfel­vásárlási árak a mezőgazdasági üzemekben. A többi közt rámu­tatott az állami dotációknak és szubvencióknak célszerű, azaz a döntő jelentőségű fejlesztési feladatokra való koncentrálásá­nak fontosságára. F. Veselý a Nemzetvédelmi Minisztérium ke­zelésében levő mezőgazdasági földterületek ésszerű kihaszná­lásáról beszélt. S. Bainec a me­zőgazdaság munkaerő-helyze té­vel, az efsz-ekben érvényesített anyagi érdekeltségi és jutalma­zási rendszer tapasztalataival, foglalkozott. /. Sedláček a csehszlovák mezőgazdaságnak a világban és a KGST-ben betöl­tött helyéről. P. Jonáš a falusi lakosság művelődési és testne­velési tevékenységének fejlesz­téséről szólt. V. Gogova a mező- gazdasági és élelmiszeripari dol­gozók szociális ellátottságáról beszélt. L. Kopiiva a mezőgaz­dasági szolgáltatásokkal foglal­kozott s végül V. Stafek váj zolta, miként teljesíti a mező- gazdaság feladatait az élelmi­szeripar és a hazai piac irányá­ban. A vita végén J. Nágr és P- Bahyl miniszterek válaszoltak a V. Stáfek, /. Sedláöek és M. Kolesárová képviselők felszóla­lásában hozzájuk intézett, a, na­pirenddel kapcsolatos kérdése­ikre. R. Rohlíček és R. Zahradník zárszava után a Nemzetek Ka­marája egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, amely „magában foglalja azokat a feladatokat, amelyek a lakosság élelmezésé­nek biztosítása terén, elsősor­ban a tartalékok sokoldalú ki­használásával a szocialista me­zőgazdasági üzemek előtt áll­nak. A Nemzetek Kamarájának 2. önálló ülése ezzel véget ért. SOMOGYI MÁTYÁS 1977. XI. 17. Leonyid Brezsnyevet Marx Károly Aranyéremmel tiintették ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom