Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-02 / 303. szám, szerda
Az ötödik munkahét Belgrádiban Üj munkacsoportot hoznak létre (ČSTK) — A helsinki Záróokmányt aláírt országok képviselői belgrádi találkozójának ötödik hete a svájci küldöttség javaslatának ismertetésével kezdődött. A javaslata sajtótermékek cseréjének kiterjesztésére és az újságírók munkafeltételeinek megjavítására vonatkozik. A belgrádi találkozó után új munkacsoportot hoznak létre, amely előkészíti az újságírók munkafeltételeivel és az információcserével kapcsolatos konvenciót. A szocialista küldöttségek a plenáris ülésen az együttműködés e területét nagyon fontosnak minősítették, de figyelmeztettek arra, hogy a svájci javaslat nem szól az állam felelősségéről a külföldi újságírókkal szemben. Valamennyi NATO tagállam támogatta a javaslatot, a többi ország viszont időt kért annak áttanulmányoA humanitárius és más területeken való együttműködés kérdéseivel foglalkozó munka- bizottság vitájában felszólalt Vladimír Cebiš csehszlovák küldött. Beszédében adatokkal bizonyította, hogy Csehszlovákia minden igyekezetével a helsinki Záróokmány határozatainak megvalósítására törekszik. A gazdasági együttműködés kérdéseiről tárgyaló bizottságban az ipari koordinációról folyt a vita. Ladislav Balcar, hazánk küldöttje megállapította, hogy Csehszlovákiának 11 tőkés állammal van kooperációs szerződése. Figyelmeztetett arra, hogy néhány nyugati állam az ipari kooperációt csak arra /használja fel, hogy betörhessen az idegen piacra. Ez az eljárás egyoldalú, és nem segíti elő az államok gazdasági együttműködésének elmélyítését. Castro a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálásáról (ČSTK) — Fidel Castrónak, a Kubai KP KB első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének legutóbbi jamaicai látogatása alkalmából sajtóértekezletet rendeztek, amelyen Fidel Castro egyebek között a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálásának kérdéseiről is beszélt. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolatok normalizálására mindaddig nem kerülhet sor, amíg az Egyesült Államok nem oldja fel a gazdasági blokádot és valóban nem vet véget az emigrációban élő kubai ellenforradalmárok Kuba-el lenes tevékenységének. „Nem minden, az Egyesült Államokban élő kubai emigráns terrorista és ellenforradalmár“, — mondotta Fidel Castro. Dominikai Köztársaság 1977 XI. 2. Dominika, a volt brit gyarmat ma hirdeti ki függetlenségét. A területét és a lakosság számát tekintve a Dominikai Köztársaság a világ legkisebb országai közé tartozik. A 751 négyzetkilométeren 1976-ban 78 ezer ember élt. A döntő többséget a négerek — a behurcolt rabszolgák utódai alkotják. Hivatalos nyelv az angol. Hispaniola szigetét 1492. december 5-én fedezte fel Kolumbusz Kristóf. A sziget nyugati részét, a mai Dominikát 1493. november 3-án. Ezután az országot franciák foglalták el. 1821-ben Jósé Nunez de Caceres vezetésével kikiáltották a Dominikai Köztársaságot. Néhány hét múlva Haiti igázta le az országot ás 1844-ig fennhatósága alatt tartotta. Ezt követően nem egészen két évtizedig független Dominika. 1861-ben ú|ra spanyol gyarmat lesz három évig, majd polgárháború tört ki. A XX. század eleién viszonylagos nyugalom uralkodott Dominikában. 1930-ban Trujillo katonai puccsal magához ragadta a hatalmat és 31 évig uralkodott teljhatalmú diktátorként. 1963- ban katonai junta ragadta magához a hatalmat és ostromállapotot hirdetett. A haladó erők felkelést robbantottak ki a reakció ellen. Ekkor az Egyesült Államok „kommunista veszélyre“ hivatkozva intervenciót hirdetett meg a haladó erők leverésére. A nemzeti felszabadító mozgalom nyomására Nagy-Britannia 1967-ben kénytelen volt megígérni, hogy tíz év múlva Dominika függetlenné válhat. Az állam feje az angol királynő, akit egy* helytartó helyettesített. Az ország külpolitikáját a brit kormány irányította. A függetlenséq kikiáltása után mindez a szigetország kormányának hatáskörébe tartozik maid. A sziget politikai életében döntő szerepet játszik a Dominikai Munkáspárt, amely a legutóbbi választások során a 21 mandátumból 16-ot megszerzett. Az ellenzéki Dominikai Szabadságpártnak három képviselője van, két mandátum pedig a függetleneké. Dominika a mai napig is elmaradott agrárország, mivel a gazdaságot az amerikai tőke uralja. Agrárreformot nem hajtottak végre. A földosztás csupán 1968-ban kezdődött. A kivitel 90 százalékát a cukor, a kávé, a kakaó, a dohány és a bauxit alkotja. Az ipar kizárólag a mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkozik. A ma függetlenné vált Dominikai Köztársaságban megindulhat az ország független gazdasági és szociális fejlődése. (ki) LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Miniszlei • tanácsának elnöke az algériai forradalom 23. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Huari Bumediennek, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökének. EMIL WOJTASZEK lengyel külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatásra Mexikóba érkezett. A mexikói politiku sokkal, a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és időszerű nemzetközi problémákról tárgyal. EGY F—111 típusú amerikai katonai repülőgép, amely részt vett a nagy-britanniai hadgyakorlatokon, tegnapra virradóra Közép-Wales térségében lezuhant. Az első jelentések szerint a személyzet minden tagja életét vesztette. Az üSA-ban aktivizálódnak a nácik (ČSTK) — Az Egyesült Államok több városában az elmúlt hónapokban egyre inkább aktivizálódtak az amerikai nácik. Detroitban és Chicagóban az amerikai zsidók házaira és üzleteire horogkereszteket festenek. A zsidó és a néger családok fenyegető telefonokat kapnak. A nemzeti szocialista párt tagjai a közelmúltban a Fehér Ház és a Kongresszus épülete előtt tüntetést szerveztek, amellyel igyekeztek befolyásolni az Egyesült Államok panamai és Közel-Kelet-i politikáját. „A fehér faj felsőbbrendűségét“ támogató összejöveteleket tartottak New Yorkban, Los Angelesben, Portlandban és Oregon államban. John Toland életrajzi műve, az Adolf Hitler, az amerikai könyvpiacon könyvsiker lett. Az amerikai filmszínházak rövid időn belül bemutatják a Hitlerről szóló nyugatnémet dokumentumfilmet, amelyet jelenleg Nyugat-Európában vetítenek. Az UNSZ Biztonsági Tanácsában folytatódik a vita a dél afrikai fajüldöző rendszer politikájáról (ČSTK — UPIJ A NYUGATI ORSZÁGOK AKADÁLYOZZÁK AZ ENSZ SZANKCIÓK ELFOGADÁSÁT (ČSTK) — A Biztonsági Tanácsban folytatódott a vita a dél-afrikai fajüldöző rezsim ellen javasolt intézkedésekről. Míg az afrikai országok, valamint a szocialista országok egyértelműen támogatták a pretoriai rezsim ellen irányuló fegyverembargó megszavazását, addig az USA és a Biztonsági Tanács többi nyugati tagjai vétójukkal akadályozták meg az ENSZ-szankciók megszavazását. A nyugati országok főleg a gazdasági blokád bevezetése ellen emeltek szót, mivel, mint ismeretes, több tőkés monopóliumnak tőkeérdekeltségei vannak a Dél-afrikai Köztársaságban. A pretoriai rezsim ellen foganatosítandó szankciókról folyó vita eddigi eseményei azt bizonyítják, hogy a nyugati országok továbbra sem hajlandók felhagyni a kereskedelmi és egyéb kapcsolatokkal a Pretoria rezsimmel. IZRAEL ÚJABB TELEPÜLÉSEKET LÉTESÍT A MEGSZÁLLT ARAB TERÜLETEKEN (ČSTK) — Izrael, annak ellenére, hogy az ENSZ határozatban ítélte el izraeli „védőfalvak“ létesítését a megszállt arab területeken, tovább folytatja a megszállt területek „kisajátításának“ politikáját. Az izraeli sajtó megállapítja, hogy az izraeli kormánynak szándékában van a Jordán-folyó nyugati partján, a Golán- magaslatokon és a Gáza-öve- zetben további hét militarizált települést létesíteni. Ciszjordániában és a többi megszállt arab területen eddig már több mint 80 katonai települést létesítettek törvényellenesen. Közlekedik a TU—144-es (ČSTK) — A TU-144-es szovjet szuperszonikus repülőgép tegnap tette meg első útját utasokkal a fedélzetén. A Moszkva —Alma-Ata közti háromezer kilométeres távolságot nem egész két óra alatt teszi meg. A TU-144 ezen a vonalon hetente egyszer közlekedik. A 140 személyes repülőgépet, amelynek maximális sebessége elérheti a 2500 kilométert óránként, a rendszeres repülés elölt alaposan megvizsgálják. A Nyugat magatartása vezetett a zsákutcáké Mérlegen a bécsi haderöcsökkentési tárgyalások négy éve A héten immár ötödik évükbe léplek a Bécsben folyó közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások. Az elmúlt napokban került sor a résztvevők 150. plenáris ülésére. Vajon milyen eredményt sikerült eddig elérni az immár több mint négy éve folyó tárgyalásokon? Ezzel összefüggésben feltétlenül emlékeztetni kell arra, hogy a bécsi tanácskozások megkezdésére röviddel azt követően került sor, hogy Helsinkiben sikeresen befejeződött az európai biztonsági és együttműködési konferencia külügyminiszteri szinten megtartott első szakasza. Kétségtelen, hogy a bécsi fórumon olyan kérdések szerepelnek a napirenden, ame lyek nemcsak a tanácskozáson részt vevő országok biztonságát, hanem Európa, sőt a világ biztonságának kérdéseit is érintik. Érthető tehát, hogy rendkívül bonyolult problémákról van szó. Ezért a tárgyalások megkezdésekor senki sem számított arra, hogy rövid időn belül pozitív eredmények születnek Bécsben. Még akkor is, ha figyelembe vesszük a bécsi fórumon szereplő leszerelési problémák bonyolultságát, kétségtelen, csalódással kell megállapítanunk, hogy az eltelt négy év alatt nemhogy végleges, de még részleges megállapodásra sem került sor a felek között. Vajon mi ennek az oka? Már annak idején, amikor a haderőcsökkentési tárgyalások előkészítésén munkálkodtak az illető országok, megállapodtak abban az alapelvben, hogy az elérendő eredmények egyik fél számára sem biztosíthatnak egyoldalú előnyöket s nem veszélyeztethetik egy állam biztonságát sem. Csakhogy a nyugati országok kezdettől fogva olyan intézkedések elfogadása mellett szálltak síkra, amelyek az ő javukra módosították volna a Közép- Európában kialakult jelenlegi katonai erőviszonyokat. Ezzel szöges ellentétben a szocialista országok a Szovjetunióval közösen a kezdettől fogva olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek fokozatos fegyverzetcsökkentés mellett sem módosították volna az erőegyensúlyt, csak a haderők létszámának kölcsönös csökkentéséhez vezettek volna. A szocialista országok látva a nyugati küldöttek egyoldalú hozzáállását, hajlandók voltak kompromisszumos javaslatokra is. Ez a kezdeményezésük azonban nem talált kedvező fogadtatásra a nyugati delegációk körében. A bécsi fórumon elhangzott javaslatok közül kétségtelenül az a szovjet javaslat a legfontosabb. amely arra vonatkozik, hogy a bécsi tárgyalásokon részt vevő országok mindaddig, amíg nem születik megállapodás a csökkentésről, vállaljanak kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy fegyveres erőiket és fegyverzetüket a jelenlegi szinten tartják. Mint ismeretes, a NATO-tagországok ezt a javaslatot is elutasították, sőt tovább emelik a katonai költségvetéseik összegét. A nyugati országok több, a szocialista országok számára elfogadhatatlan javaslatot tettek. Követelték és jelenleg is követelik, hogy a szocialista országok a csökkentés első szakaszában nagyobb mértékben csökkentsék fegyveres erőik és fegyverzetük jelenlegi állományát, mint a nyugati fél. Azzal érvelnek, hogy a Varsói Szerződés államai Közép-Európában haderőfölényben vannak, éppen ezért először ezt a fölényt kell megszüntetni. Az ilyen megközelítés logikája valóban „sajátos“. Eszerint ugyanis a bécsi leszerelési fórumon a Nyugat diktálná a feltételeket, míg a szocialista országok lennének azok, akik engedelmeskednének. Érthető tehát, hogv a szocialista országok kezdettől fogva elutasították ezeket az ajánlatokat. A négy év azt mutatja, hogy a szocialista országok tették a konstruktív, mindkét fél számára elfogadható javaslatot. A nyugati tömegtájékoztató eszközök mégis gyakran arról írnak, itt az ideje, hogy az Egyesült Államok olyan javaslatokat tegyen, amelyek „kivezetik a bécsi tárgyalásokat a zsákutcából.“ Elsősorban a New York Times írt hasonló hangnemben. Csakhogy míg az említett lap egyik nap a washingtoni kormány új javaslatairól írt, addig másnap már arról hozott hírt, hogy Carter elnök valószínűleg beleegyezik a neutronbomba gyártásába. Éppen ezek a felemás kijelentések bizonyítják, hogy a Nyugat taktikája változatlan. Továbbra is jelentős meghátrálást igyekeznek kicsikarni a szocialista országoktól. Az elmúlt négy év tárgyalásainak eredménytelensége bizonyította éppen, hogy a Nyugat által szorgalmazott ilyen út nem vezethet megállapodáshoz. (p)
