Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-13 / 283. szám, csütörtök

Kremnicsán Józsefné, Marko Károlyné, Tondel Márta, Balla Ká- rolyné, Somogyik Jánosné és Majer Mária rövid megbeszélést tart az egyik sertésistálló előtt. Csernus László igazgató ©gy ideig nem szólt bele az asz- 'szonyok beszélgetésébe és csak később érzékeltette néhány adattal gazdálkodásuk eredmé­nyét. A múlt évben rendkívül szép eredményeket értek el. Több mint kétmillió korona volt a tiszta haszon, összesen ki­lencvenöt vagon húst termel­tek. Idén is jók a termelési eredmények. Az első félévben Teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalást €1 Jelentős a tiszta haszon • Csökkent a takarmánykeverék-fogyasztás © Javuló szociális körülmények # Jobb minőségű takarmánykeverék kellene Épp tízórai idején toppan­tam be a Nagycsalomijai (Veľ­ká Calomija) Nagyhizlalda szo­ciális helyiségébe. A sertés­gondozónők az étkezés után már a tányérokat rakták össze. — Rostélyost ettünk rizsával — újságolta Majer Mária. — Általában elégedettek vagyunk az ideszállított étellel. — Az a fontos, hogy meleg ételt kapunk — egészíti ki az előtte beszélő megállapítását Balla Károlyné. — Gondoskod­nak rólunk, nem kell hoznunk hazulról hideg ételt. Többen is dicsérik a szociá }is körülményeket. Tandel Már­ta elmondja, hogy a munka befejezése után mindennap megfürödnek és átöltöznek. Kremnicsán józsefné elújságol­ja, hogy illatszereket is hasz­nálnak. A mellettem ülő Somo­gyik Jánosné mosolyogva di­csekszik, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából Libar izzad­ságálló szert is kaptak. A vál­lalat biztosít számukra munka­cipőt és munkaköpenyt. A vállalat vezetősége úgy szervezi meg a munkát, hogy mindenkinek legyen elegendő szabad ideje, illetve minden héten legalább egy munkaszü­neti nap. Előhozakodnak mun­kahelyi problémákkal is. An­nak ellenére, hogy a korszerű hizlaldában a nehezebb munka- folyamatokat gépesítették, még mindig akadnak nehézségek. Kremnicsánné és Somogyíkné elpanaszolja, hogy többször késve hozzák a takarmányke­veréket. Ilyenkor a tartalékból sok erőkifejtéssel kell az álla­tok elé hordani a takarmányt. A lehetőségek szerint kisebb csoportokban járnak Magyar- országra a Bábolnai Állami Gazdaságba, ahol hasonló nagy hizlalda működik, mint náluk. Ilyenkor elbeszélgetnek a kö­zös gondokról, a sikerekről és mindennapi munkájukhoz igye keznek tapasztalatokat gyűjte ni. Ezekről a tanulmányutak­ról Balláné így nyilatkozik: — Az ottani dolgozók sok kai jobb körülmények között dolgoznak, mint mi, mert töké letesebben működnek a beren­dezések. Jó lenne már nálunk Is jobban korszerűsíteni az egyes termelési folyamatokat. Kremnicsánné fejtegeti, hogy milyen módon lehetne csökken­teni az állatok elhullását. Sze­rinte a legfontosabb — az egészségügyi intézkedések mel­lett —- a lelkiismeretes gondo­zás. Főleg addig, amíg kicsik és tehetetlenek az állatok. Somogyíkné elárulja, hogy pár nappal ezelőtt ogy ünne­pélyes gyűlésen kitüntetést kapott. A múlt évi eredményes munkáért átnyújtották neki Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szövetségi kormány és a Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak elismerő oklevelét. Az ün­nepély alkalmából megfogad­ták, hogy a lehetőségeket még jobban kihasználják a termelés növelésére. Somogyik Jánosai munkatár­saival együtt hamarosan meg­alapítja a szocialista munkabri­gádot. (A szerző felvételei) öt vagon hússal adtak el töb­bet a tervezettnél. A szocialis­ta munkaversenyt az önköltség csökkentésére irányították. Ezt az igyekezetet máris siker ko­ronázta. Az egy kiló hús elő­állításához szükséges takar­mánykeveréket tíz dekával si­került csökkenteni. A félévre jutó tiszta haszon is jóval több a tervezettnél. Az igazgató előveszi a kimu­tatásokat és megállapítja, hogv a kisebb súlycsoportba tartozó hízósertések napi darabonkénti súlygyarapodása negyvennégy deka, a nagyobb súlycsoportba tartozóké pedig ötvenhat deka. A Kahyb sertéshibrid nagy hasznosságú, de még gyorsab­ban gyarapodna, hogyha jobb minőségű takarmánykeveréke­ket kapna. Ogy tervezték, hogy kocánként legalább tizenhét malacot választanak el. Erre megvan minden lehetőség, már az első félévben átlagosan ki­lenc malacot választottak el kocánként. Mind a Bábolnai, mind az Agárdi Állami Gazda­ságban az ottani szakemberek szívesen adják át tapasztala­taikat a Nagycsalomijai Nagy­hizlalda dolgozóinak. A kétol­dalú kapcsolatok gyümölcsöző­en fejlődnek, és egyre gyak­rabban kerül sor tapasztalat- cserére. A jövőben még több­ször találkoznak majd, mind a vezetők, mind a dolgozók, hogy a termelés növelésére a lehető legkedvezőbb feltétele­ket teremtsék meg. Ján Molnár állatorvos épp el­lenőrzést tartott. Elégedetten közölte, hogy ez a vállalat Szlovákiában a legjobb nagy­hizlaldák közé tartozik. Szün­telenül fokozódik a termelé­kenység, javul az állatok egészségi állapota. Egyre keve­sebb malac és hízó hull el. Az állatorvos nagyon talá­lóan jellemezte a vállalat je­lenlegi helyzetét. A kezdeti ne­hézségek után dolgozói igazán olyan eredményeket érnek el, amelyek figyelemre méltóak. Mindenki a lehető legnagyobb termelékenységre törekedik. A dolgozók a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére 201 ezer ko­rona értékű vállalást tettek és ezt lényegesen túlteljesítették. Somogyik Jánosné, Marko Ká­rolyné és Lavrík Andrásné ha­marosan megalakítja a szocia­lista munkabrigád címért ver­senyző kollektívát. Remélhető, hogy ezután még jobban foko­zódik majd a dolgozók ver­senyszelleme. BALLA JÓZSEF Örömteli gondok Papp Sándorral, az Ojbódvai (Nová Bodva) Efsz főagronó- musával nem messze a Tornai vártól, egy kukoricatábla előtt találkozunk. A homokszínü Volgán — melyből kiszáll — vízcseppek fénylenek a regge­li napsütésben. A köd már né­hány perce felszállt, de a nap­nak még mindig foga va«. Jó reggelttel köszönünk rá, de ő jó napottal válaszol. — A szőlőből jövök éppen — mondja kézfogás közben, s kérdésünket megelőzve így folytatja. — Már szeptember 19-én elkezdtük a szüretet és bizony azóta ott is mindennap van mit csinálni. Persze ez nem panasz akar lenni, hiszen ennek csak örülhetünk. Az a helyzet, hogy ilyen termésre mint az idei, nem is emlék­szem. Nyolcvankét hektárnyi szőlőnk van, ebből 4ü hektár­nyi a termő. A tervünk 2400 mázsa szőlő termesztését, 2340 mázsa eladását irányozza elő. Eddig kilenc vagonnyit adtunk el. A szüretben a košicei ipari középiskolából is mindennap kb. hatvan diák segít. — Csak eladásra tewnelnek szőlőt? — Főleg eladásra, de az idén 40 hektoliter bort is akarunk készíteni. A korai fagyok elle­nére a szőlő cukortartalmával is elégedettek lehetünk. A Mül- lernek például 18 fok volt a cukortartalma. —■ Az Ojbódvai Efsz ä kelet­szlovákiai kerület egyik leg­jelentősebb gabonatermesztő gazdasága. Mint ismeretes, a kerületben célul tűzték, hogy 1980-ig évente egymillió tonna szemesterményt kell termel­nünk. Most ősszel tehát idősze­rű a kérdés: e jelentős cél el­éréséhez 1977-ben az újbódvai szövetkezet mennyivel járul hozzá? — Tudjuk, hogy gabonafélék­ből, illetve élelmiszerekből az önellátás megvalósítása nem csupán divatos szólam, ezért szövetkezetünkben erre a kér­désre megkülönböztetett figyel­met fordítunk. Nos, nem di­csekvésként mondom, de az egymillió tonna szemes ter­mény termeléséből reánk háru­ló mennyiséget talán már az idén sikerül kitermelnünk. Ez a „talán“ azért van még a mondatban, mert a kukorica betakarítását szeptember 27-én kezdtük el és így még ma nem ismeretes, hogy hány tonnát fogunk begyűjteni. Gabonából egyébként 435 vagonnyit taka­rítottunk be. Ha magkukoricá­ból sikerül elérnünk a 60 má­zsás átlagos hektárhozamot, akkor a százszázalékos tervtel­jesítéshez hiányzó 11,4 száza­lék is meglesz. — Van erre remény? — ütszáztizenkét hektár magkukoricánk van. Á szep­tember végi fagy következtéd ben a vegetáció megállt. A nedvesség már nem szívódhat fel a szemekből, de ennek el­lenére bízunk abban, hógy el­érjük a hatvanmázsás hektá­ronkénti hozamot. Kukoricater­mesztésünk egyébként teljesen gépesített. A betakarítás jelen­leg jól halad. Hegedűs János, Szepev.1 József, Bartók István, Karaffa Ágoston, Pallai János mind olyan emberek, akik gaz­dag tapasztalatokkal rendel­kezve ülnek a kombájnok nyer­gében. A jó eredmény eléré­sét azonban egy dolog megne­hezíti. Ezt a kukoricát feltét­lenül szükséges szárítani. Ne­künk egy BS-6-os szárítóberen­dezésünk van, melynek 12 va- gonnyi a napi teljesítménye. Most még nincs prob.jma, de ha idővel a Mezőgazdasági Fel­vásárló ős Ellátó Vállalat nem venné majd át tőlünk a nedves kukoricát, és nem törődne an­nak szárításával, akkor a be­gyűjtés lelassulna, az esős idő­járás beálltával pedig elkerül­hetetlen lenne a kukoricasze­mek rothadása. — A betakarítási munkákon kívül ezekben a napokban a jövő évi kenyérgabona vetésé­ről sem feledkezhetnek meg a mezőgazdasági dolgozók. Oj- bódvában hogy halad a vetés? Az őszi búzát a repce, az évelő takarmányok és a kuko­rica után vetjük. Eddig 210 hektáron juttattuk földbe a magot. A tervünk 570 hektár. Ha nem fog esni, néhány na­pon belül befejezzük ezt a munkát. — Ojbódva nem messze fek­szik Košicétôl, így erőiek a szövetkezetnek is feladata, hogy a város zöldségellátásá­hoz hozzájáruljon. — Igen. 190 vagon zöldség eladására kötöttünk szerződést a Zelenina gyümölcs- és zöld­ségforgalmazó vállalattal. Ezt a mennyiséget már csaknem teljes egészében begyűjtöttük. Salátából, paprikából és ubor­kából adtunk legtöbbet a vá­roslakóknak. Zöldségesünkben jelenleg már csak a káposzta­szedés van hátra. Naponta 400 mázsa káposztát tudunk beta­karítani, de a Zelenina és a Frucona sajnos csak 200 má­zsát tud naponta elszállítani. Papp Sándor e mondat után elhallgat, de nézéséből kiérző­dik, hogy bizony a zöldségfel­vásárló üzemekkel nem olyan a kapcsolat, mint amilyet a mezőgazdasági dolgozók mél­tán elvárnának. Ehhez mi csak annyit tennénk hozzá, kár lenne, ha a szép káposztafejek ilyen okok miatt még hosszú napokig a szárukon maradná­nak, ugyanis egy váratlanul beköszöntő hideg időjárás sok mázsányit hasznavehetetlenné tenne. SZÁSZAK GYÖRGY 1977 X. 13. Balla Károlyné, Kremnicsán Józsefné és Tandel Márta egy kis eszmecsere közben. A téma ezúttal nem az /\ utcán, hanem egy üz- * * let pultján hevert. Férfiingről van szó, me­lyet a gyártó üzem pedán­sun összehajtogatott, mint­egy 10—15 gombostűvel sok helyen összetűzött, a gallér­ja alá kemény papírt rakott, és egy pormentes nylonzacs­kóban szállította az üzletbe. A pulton feküdt az ing, az elárusítónő és a vevőjelölt között. Az alacsony, jól táp­lált, főleg deréktájon hordó alakúan gömbölyödő férfi kérdezett, az elárusítónő pe­dig felelt. így valahogy: — Hányas ez az ing? — Negyvenkettes. — Nem karcsúsított? — Nemi — Akkor rendben van. A vásárló előveszi a pénztárcáját, úgy tűnik, már-már kiveszi a szüksé­ges pénzt, aztán tétovázik, felemeli a pultról a becsoma­golt inget, visszateszi, majd újra felemeli... — Csak tudnám, hogy nem lesz-e hosszú az ujja?l — Ez egy normális negy- venketies ing. — De én nem vagyok normális! ? — Nem úgy gondol­tam ..., szóval értse meg: a nyakbőségem negyvenket­tes, de alacsony vagyok és rövid a kezem. Ha ezt most kifizetem, elviszem haza, otthon kibontom, kiszedem belőle a gombostűket, meg a keménypapírokat, felpró­bálom és kiderül, hogy 42~es ing hosszú az újjá, akkor üthe­tem a sóhivatalba, mert ma­guk nem veszik vissza. Az elárusítónő figyelmesen hallgatja a vásárlót, aztán felveszi az inget a pultról, ollóval szétvágja a nylont, kiszedi a gombostűket, a keménypapírokat, a férfi mellé lép, a kezéhez méri az ing ujját, s amikor azt látja, hogy az üz centimé­terrel hosszabb, megértően bólint. — Na ugye, mondtam? — szólt a férfi. — Igaza volt, várjon egy kicsit. Keresgél a polcokon, fi­gyelmesen tanulmányozza az ingeken levő arab és ró­mai számokat. Diadalmasan kiemel egyet, kattan az ol­ló, fürgén szedi ki az ing­ből a tűket, a papírokat, nézi az ujj hosszát s öröm­mel mondja. — Na látja. Ezt magára szabták. — Válóban. Nagyon ked­vesnek tetszik lenni..., nem is mertem rá gondolni, hogy ki lehet szedni az in­get a zacskóból. — Miért ne lehetne. Ha kisebb lesz a forgalom, majd összehajtogatjuk, ösz- szetűzzük, másik nylonba tesszük. Lehet, hogy valaki- nek éppen ilyen kell majd. Nyugodt szívvel eladhatjuk, hiszen nem viselte senki, még csak fel sem próbálta. Történt pedig ez Bratisla­vában, a bolgár kultúrkoz- ponttal szemben levő Otex üzletben, e hónap első heté­ben. A vásárló többször is megköszönte az elárusítónő készségét, megértését. — Ezt meg kellene írni az újságba, mondta, amikor távozott. Igazat adtam neki! KOMLŰSI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom