Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-06 / 276. szám, csütörtök

Harminc éve a katedrán Lénárt Lászlónak az 1947 es szeptember elseje a legbol­dogabb napok egyike volt: ekkor állt először a katedrára, a megszeppent arcú, kíváncsi szemű gyermekek elé. Végre az lett, amire annyiszor vágyott, amiről annyit álmodott: pe­dagógus. Nem kellett többet félve át szöknie a határon Uá- moc, Láca irányába, onnét gyalog Sárospatak felé, a hires pataki tanítóképzőbe. Már tanító, zsebében a tanítói oklevél, lízt az első örömét, pedagógusi mámorát még az se zavarta meg nagyon, hogy nem anyanyelvén szólhatott mindjárt a kis emberpalántákhoz, akik értetlenül nézték, hallgatták, mit is mondhat vajon ez a tanító bácsi. Az ő fülüknek ez ide­gen, szokatlan, nem az a nyelv, amit az édesanyjuktól tanul­tak, hallottak, de azért kíváncsian hallgatták továbbra is, mert mi mást is tehettek volna... Lénárt László egy éve igazgatója a Ktrályhelmeci (Krá­ľovský Chlmec) Gimnáziumnak. Arról kérdezem, milyen ér­zés ma, harminc év távolából visszagondolni az első na­pikra9 — Szinte már elmosódtuk bennem azok az emlékek. Per sze, arra még emlékszem, hogy örültem, nagyon boldog vol tara, de volt bennem szomorú­ság is, meg valami nosztalgia léle a gondtalan pataki diák évek után. Tudtam, mélyen át- éreztem, hogy rettenetesen ter­mészetellenes, amit teszek, de tettem, mint jő pár hozzám hasonló tanítókollégám. Régen vol\ elmúlt, néha úgy tűnik, talán igaz se volt. — Hogy alakult aztán a sorsod? — Amikor megnyílt Helni«- cen is a magyar tanílási nyel­vű középiskola, ott folytattam tovább a tanítást. Később az iskola igazgatóhelyettese let­tem. Közben 1959-ben megsze­reztem levelezőként a tanári képesítést magyar és történe­lem szakra. 1961-ben került kö­zös Igazgatóság alá a szlovák 'és a magyar gimnázium. — A két gimnáziumnak hosz- szú évekig voltál igazgatóhe­lyettese, egy éve pedig igaz­gatója vagy. Milyen érzés kö zOs gimnáziumot irányítani, igazgatni? — Ez már számomra szinte természetes, annyira összenőt­tünk, egymáshoz tartozunk hogy ilyesmin nem is gondol­kodom. Gondom, nehézségem az igazgatás terén inkább ab­ban van, hogy a gimnázium épületei már nagyon öregek, ez például, ahol most vagyunk, több mint 100 éves, s nem is Iskolának épült. A másik, a volt polgári iskola még vala­mennyire tűrhető. A falak ned­vesek, ezért nem tudunk létrs- ltoxni korszerű kémiai labora tóriumot. Egyébként iskolánk­nak van egy jól felszerelt, korszerű nyelvi, fizikai és bio­lógiai laboratóriuma. ígv e fontos tantárgyakban a kor­szerű oktatást biztosítani tud­juk. — Van e kilátás a közeljö­vőben új gimnázium építésére? —• Az új gimnázium építését a felsőbb szervek már jóvá­hagyták, 1979-ben kezdik meg a munkálatokat, s lüftl-re kell átadni. — Köztudott, hogy a felsza­badulás előtt sem Helmecen, sem Kaposon nem volt gim­názium. Mikor hagyták el az első érettségizők az iskolát, s hány fiatal szerzett itt azóta érettségi bizonyítványt? — Az első érettségi még az akkori tizenegyéves általános műveltséget nyújtó iskolában volt 1956-ban. Tehát a 21 év alatt 1350-en szereztek gimná­ziumunkban érettségi bizonyít­ványt, ugyanennyien a szlo­vákban is. Nagy szám ez, ha elgondolom, hogy a múltban egész Bodrogközben évente ketten, hárman jutottak el a gimnáziumi érettségiig, de azok között is kevés volt a munkás­vagy parasztszülők gyereke. — Milyen ma a magyar nyel­ven tanuló gimnazisták osztály- összetétele? — Nyolcvan százalékuk munkás- és a mezőgazdaság­ban dolgozó szülők gyermeke. Ez egyfelől örvendetes, de másfelől hátrányos is az elő­menetel és a továbbtanulás szempontjából. Még így is az igen jó közepes helyet foglal­juk el a kerület gimnáziumai között. A továbbtanulók ará­nya 35 százalék. Hátrány még az is. hogy tanulóink 70 szá­zaléka leány, akiknek többsége az érettségi után férjhez megy. — Tehát tanulóitok többsé­gének még ma is hátrányos a starthelyzete? — Igen, mert e gyerekek nem kapják meg otthon tanulásban azt a szülői segítséget, amit megkapnak az értelmiségi csa­ládok gyerekei, ahol nemcsak a szülő, de a jól felszerelt könyvtár is segít. Meg kelle­ne már végre e szülőknek is érteniük, hogy a szép ház, a szép bútor, a személygépkocsi még nem minden. Gyerekeik jövője érdekében jól megvál­ogatott könyvtár is kellene az új házba. Gimnáziumotokban, úgy tudom, minden évben nyílt egy humán osztály is. S köztudott. hogy a magyar nemzetiségű gyerekek leginkább a humán irányzatú egyetemekre és főis­kolákra jelentkeznek. Nem gondolod, hogy nagyban be­folyásolta ezt az is, hogy a magyar tanítási nyelvű iinná ziumok többségében hasonló volt a helyzet, mint a tietek­ben? — Ez kétségtelenül így igaz. Ilyen meggondolásból szüntet tűk meg mi is már három éve a humán osztályt. Reméljük, így tőlünk is többen jelent­keznek majd a műszaki és a természettudományi egyete­mekre, illetve főiskolákra. Bár eddig is volt számos jelentke ző, főleg a fiúk közül, de még­is a tanítói, tanári és az agrármérnöki pályát választók száma volt túlsúlyban. — Sokszor hallottam járási pedagógiai értekezleten, főleg Szobek elvtárstól, a járási párt bizottság ideológiai titkárától: „Internacionalizmusból vegye­tek példát a helmeci gimná­ziumtól“. — Ezt én is hallottam már tőle, de másoktól is, s mi er­re büszkék is vagyunk. Való­ban nemcsak a tanári kar, de a diákok között is igazi inter­nacionalista szellem alakult ki. Majd kétévtizedes itt-tartőzkn dásom alatt súrlódás, össze­koccanás nem volt sem a ta­nárok, sem a diákok között. — Elégedett ember és petíu gógus vagy-e? — Igen, ha lehet az emoer s a pedagógus egyáltalán elé­gedett munkájával, mert aki szereti hivatását, az mindig többet akar. Azt szeretném, ha gimnáziumunkban továbbra is ez a szellem volna a megha­tározó. S valahogy igazán jól csinálni azt, amit vállaltunk, hogy e kis nemzetiségi terület­ről is még több munkás és me­zőgazdaságban dolgozó szülő gyerekeit indítsuk el a maga­sabb szintű tudás megszerzése felé. Azt hiszem, ez a szép peda­gógiai hitvallás csak olyan pe­dagógus szívéből fakadhat, aki nemcsak tudja, de érzi is, mi­re kötelez ez a nehéz, de még­is szép pálya. TÖRÖK ELEMÉR A Nagy Október — ihlető forrás ELŐZETES A CSEHORSZÁGI KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEKRŐL Kulturális életünk is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében zajlik mondotta dr. josef Šva­gera cseh kulturális miniszter- helyettes azon a találkozón, amelyen az ünnepi eseményso­rozatról tájékoztatták az újság­írókat. A brnói nemzetközi zenefesz- livái alkalmából a szocialista országok és más államok zene szakértői Zene-müvészet-forra dalom címmel kerekasztal-be- szélgetésen vitatják meg a Nagy Október hatását a zenei alkotásokra. Sok zeneszerző, előadóművész, zenetudós és kritikus az évforduló tisztele­tére vállalta, hogy társadalmi munkában vesz részt a jubileu­mi ünnepségek műsorában. A Supraphon és a Pánton hangle­mezkiadóban a többi közt most jelent meg Schulhoff Kommu nista kiáltvány című szerze­ménye. A Cseh Fílharmoniku sok Zenekara a jubileum alkal­mából díszhangversenyt ad, s november 11-én Prágában megrendezik a szocialista or­szágok fiatal díjnyertes, elő­adóművészeinek barátsághang­versenyét. A képzőművészek is készül­nek az évfordulóra. A Cseh Képzőművészek Szövetsége or­szágos kiállításon mutatja be a Nagy Október 00. évforduló­ja tiszteletére készült alkotá­sokat. A Belvederben kiállít­ják a Prágai Nemzeti Galéria orosz és szovjet művészeti anyagát, a Mánes kiállítóte­remben megrendezik az Októ­ber a képzőművészetben című szovjet képkiállítást. A csehországi színházak mű­során egész sor orosz és szov­jet klasszikus mű és új szov­jet színmű szerepel. A Nagy Október 60. évfordulójához kapcsolódik a cseh dráma- együttes több mint 40 bemu­tatója és számos irodalmi ösz- szeállílás. A bemutatókon kívül a cseh színházak műsorán 45 orosz és szovjet felújított mű szerepel. Az írószövetségek megrende­zik a szovjet irodalom hetét, egyes kerületekben szovjet könyvkiállítások, író-olvasó ta­lálkozók lesznek. A jubileum alkalmából tíztagú szovjet író- küldöttség is érkezik Csehszlo­vákiába. A cseh könyvkiadók a NOSZF 60. évfordulójára ösz­szesen 570 000 példányszámban 76 kiadványt jelentetnek meg. Októbe" szellemében Gott- waldovban rendezik meg az országos amatőr művészeti fesz­tivált, és a szocialista orszá­gok amatőr művészegyüttesei­nek részvételével az ostravai és brnói nemzetközi seregszem­lét. Az évforduló alkalmából kihirdetik a CSSZK Kulturális Minisztériuma és az Állami •Könyvtár által meghirdetett ju­bileumi könyvtári verseny eredményeit is. Prágában rö­videsen nemzetközi plakátkiál­lítást rendeznek. Több város­ban fellép a moszkvai Szta- nyiszlavszkij Zeneszinház ba lettkara, egy-egy Orosz és Das- kír és táncegyüttes, valamint a Kubányí Kozákok művész­együttes. Vendégünk lesz Tyi- hon Herennyikov zongoramű­vész, Makszim Sosztakovics karnagy, Renat Ibragimov ma­gánénekes, Mihail Bezvehnyíj hegedűművész. Ä gazdag jubileumi esemény­sorozat, amely december else­jén a Prágai Reprezentációs Házban nagyszabású barátság­bállal zárul, méltó kifejezés® annak az őszinte barátságnak, amelyet egész népünk érez a testvéri Szovjetunió népei iránt. (sm) Játékok — tanuláshoz Egy hasznos könyvről Az idegen nyelvek korszerű oktatása korszerű oktatási módszereket követel meg, hogy a tanulók kellő szinten és megfelelő aktivitással beszélje nek az adott idegen nyelven. Ismeretes, hogy a nyelvtanulás a diák számára akkor válik kedveltté, ha sikerélménn/el párosul. A sikerélmény bizto­sításának egyik forrása a játé­kok alkalmazása az idegen nyelv oktatásában. Hogyan al­kalmazzuk a különféle játéko­kat, játékos módszereket az orosz nyelv iskolai és szakkü ri oktatásában? Erre a kérdés­re ad kimerítő választ Héjjas Endre és Váczy László „íüü játék az orosz nyelv oktatá­sához“ című könyve, a buda­pesti Tankönyvkiadó új kiad­ványa. A könyv a szerzők sokéves gyűjlő- és tervezőmunkájának az eredfnénye. A könyvben található száz nyelvi játékot há­rom csoportra osztották, szem előtt tartvíf a tanulási-tanítási folyamat fázisait. Az egyes csoportokon belül arra töre­kedtek, hogy a tanulók isme­retszintjének megfelelően ér­vényre juttassák egy-egy nyel­vi jelenség felismerésének és az elsajátított ismeretek önál­ló alkalmazásának követélmé­nyéit. Az első csoport tehát olyan játékokból áll, melyeknek lé­nyegét tulajdonképpen a fel­ismerés, a megnevezés és az elemi ismeretek alkalmazási készségének fejlesztésére szol­gáló gyakorlatok adják. A má­sodik csoport olyan játékokat tartalmaz, amelyek már szín­vonalasabb nyelvi tevékenység­re késztetnek, olyan feladato­kat ölelnek fel, melyeknek egy- egy részlete valamilyen for­mában a nyelv önálló haszná­latát is feltételezi. A legnehe­zebb feladatokat és gyakorla­tokat — a harmadik csoport játékait — csak az a tanuló képes jól megoldani, aki az idegen nyelv kommunikatív használatához szükséges kész­ségekkel és jártasságokkal is rendelkezik. A körültekintéssel és hozzá­értéssel megírt könyv nagyon jó segédeszköz az orosz nyelv korszerű, a tanulók számára sikerélményekben bővelkedő oktatásához. A kiadvány száz játékot tartalmaz, valójában ez azonban több játékot jelent. Minden egyes játék ugyanis lényegében a nyelvgyakorlás sajátos formája, és ha a szer­zők által ajánlott variációkkal is számolunk, akkor mintegy kétszázra tehető a játékok szá­ma. A szerzők a játékokat el­sősorban az alapiskola tanulói­nak szánták, de — amint azt könyvük előszavában maguk is megállapítják — a játékok az orosz nyelvi szakkörökben és a középiskolákban is felhasz­nálhatók. A játékok a legkülönfélébb nyelvi jelenségek begyakorlá­sára, a helyes orosz kiejtés, szó- és mondathangsúly, a he­lyes mondatszerkesztés és ál­talában a beszédkészség, az ak­tív nyelvhasználat fejlesztésére alkalmasak. A szerzők arra tö­rekedtek. hogy az egyes játé­kok felhasználásának minden lehetséges mozzanatára rámu­tassanak. A játékok leírásából nemcsak az tűnik ki, hogy me­lyek alkalmazhatók a tanítási órákon és melyek a szakköri foglalkozásokon, hanem az is, hogy milyen készségek és jár­tasságok kialakítására, illetve továbbfejlesztésére alkalmasak. Az ismertetett játékok sokré­tűségét talán jól illusztrálja a következő néhány játékcím: Szócsala, Nekem mondd, őrá nézz!, „Sétáló“ személyes név mások, Kiről miről van szó?, Nyelvi „váltófutás“, 'Szófoci, Tilos betű, tilos hang, Marato­ni fogalmazás, Meddig bírod hiba nélkül? stb. Ez az igen érdekes és hasz­nos könyv nagymértékben hoz­zájárulhat az orosz nyelvórák színesebbé tételéhez, és az ok­tatás hatékonyságának növelé­séhez. A csehszlovákiai ma­gyar pedagógusok számára igen figyelemreméltó a szer­zőknek a könyv előszavában leírt alábbi megállapítása: „Bár könyvünk címe az orosz nyelv­re utal, a játékok bizonyára más nyelvek oktatásában is hasznosíthatók lesznek.“ Csak a nyelvszakos pedagó­gusok leleményességére és természetesen bizonyos fokú többletmunkájára van szükség ahhoz, hogy a könyv játékait a szlovák nyelv oktatásában is adaptáljuk. Ezáltal fokozottabb mértékben biztosíthatjuk tanu­lóink számára a sikerélmé­nyekben gazdag nyelvoktatást, és ez egyáltalán nem lebe­csülendő. Ezért kellene ennek a könyvnek ott lennie min­den idegen nyelvszakos peda­gógus asztalán, vagy legalább minden egyes iskolánk könyv­tárában. SÁGI TÓTH TIBOR Már nyolc-tízévesen zongo­ráról álmodozott. Csakhogy akkoriban ez elérhetetlen álom volt számára. Szülei sokszor még a lakbért sem tudták kifizetni; évekig egy ormótlan bakancsban járt. Nem sokkal később kitört a Ősz háború, már ideje sem volt a zongoráról álmodozni. Egyet­len egyszer jutott eszébe, amikor egy szétbombázott ház romjai között zongora­roncsokat látott... A háború ulán férjhez ment, két gyereket szült. Volt munkája bőven. Amikor a gyerekek felnőttek, elhagy­ták, családot, otthont terem­tettek. Rá hosszú, unalmas napok köszöntöttek. Sok mindennel próbálkozott, de semmi sem tudta őt lekötni. Egy forró augusztusi délután véletlenül fedezte fel a hir­detést „Jó karban levő Pet- roff eladó“. Azonnal kifi­zette az előleget. Másnap már ott állt a zongora, az ebédlő sarkában. „Valóban jó karban levő darab", nyug­tázta magában. Csak azt nem értette, miért mosolyog mindenki olyan fu­rán, a házmester és a szom­szédok, sőt, mintha még a gyerekek szemében is vala­mi különös, szánakozó mo­soly lett volna, amikor meg­mutatta nekik a zongorát. A fiatal zenetanár is mosoly­gott, amikor megkérdezte tő­le. elvállalná-e a tanítását. Nem akart tudomást ven­ni a mosolyokról. A zeneta­nár végül is beleegyezett, és ő igazán szorgalmas tanít­vány. Két órát gyakorol na­ponta, s észre sem veszi hogy jön az ősz pAlházy József 1977 X. 8. A ČSTK felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom